Amíg élek, remélek! (beszélgetős fórum)

Lehet másképpen is?:-) (tudom,hogy lehet)

Van akinek nem segít senki,nekem segít a családom,barátom plusz még egy-két ember.

Ha ők nem lennének,akkor nem itt tartanak.

Kellenek ŐK,kellek Én(a régi , vidám, pozitív,bohém ÉN)...és kell a küzdeni akarás.

Aki feladja,az feladja az egész életet!

Bucóka!

Így kell hozzáállni ehhez a betegséghez.

Sok mindent jól gondolsz.

Ha kitartasz a mellet, amit leírtál, akkor menni fog.

Szerintem jó úton vagy.

Csak annyi pici tanács: Ne feledd el, te vagy a főnök!

Annyira összetett ez a dolog,hogy nem is tudom,hogy hol kezdjem a válaszadást.

Jó válasz amúgy sincs.:-)

Kezdjük a múltnál.A múltamon nem agyalok,nem agyalok azon,hogy mi miért történt,vagy mi történhetett volna másképpen.(persze néha szoktam,de gondolom minden ember szokott egy kis idő utazást csinálni)-ez szerintem nem beteges.

Vannak megválaszolatlan (azaz egy megválaszolatlan kérdés a múltamból,ami időről időre felbukkan és bánt,mert nem tudom rá a választ).

Talán,ha tudnám...befolyásolná a betegségem kimenetelét(?)Talán igen,talán nem!

A jövőmre sem görcsölök,szóval ezzel nem lehet baj.

Vissza a múltba,az h a betegség már beleivódott a mindennapjaimba az tény.És ezt hiába akarom eltörölni,NEM TUDOM!

Emlékszek rá,emlékszek,h mi történt,hol történt...Ezt nem is tudom normálisan megfogalmazni.....

Ahhoz,hogy elfelejtsem ezt az egészet,egy agymosáson kellene átesnem.És ezt most nem viccnek szánom,komolyan így gondolom.

Amikor éveken keresztül valami (bármi) ennyire meghatározza az életedet,azt nem tudod csak úgy elfelejteni.

És szerintem nem is kell.

Elfogadni kellene?

De ha elfogadom,akkor az azt jelenti,hogy beletörődtem.

Pedig ez nem így van.

Biztos lehet így is élni,ilyen korlátok között.

De én nem akarok.

Tudom milyen normális életet élni.Vannak emlékeim a múltból(hogy is ne lennének?!!)

Tudom,hogy mit akarok és azt tűzön vízen átviszem.

Még akkor is,ha 100x elesek,akkor is felállok 101x-re is!:-)

Felejtsd el a múltat, az már nincs, ha úgy érzed, hogy befolyásol, akkor önmagadnak hazudsz.

Nem befolyásolhat. Nincs. Hatalmad van arra, hogy kitöröld az elmédből.

Csak a mai nap van, amikor dönthetsz.

Holnap is a "mai nap" lesz.

Soha, semmit nem tudsz csinálni, csak most.

Arra gondolsz, hogy pl. holnap reggel reggelizel?

Igen. De! Most nem tudsz holnap reggel reggelizni, csak eldönteni azt.

Azt, hogy most teljesen ura vagyok a gondolataimnak és ezért jól érzem magam, ezt csak most tudod eldönteni ... és a következő pillanatban.

Igyekezz a gondolataiddal minél kevesebbet járkálni a múltban és a jövőben. (Egyébként ennek tényleg semmi értelme nincs, mert egyikben sem vagy benne, tehát csak virtuálisan létezik, azaz, nincs.)

Gratulálok Neked!Minden elismerésem,ugyan úgy,mint bármelyik másik embernek aki kitudott lépni a saját agya fogságából.

Köszönöm,hogy írtál!:-)

Bucóka!

Itt vagy még egy negyed órát és elolvasod, amit írok?

Saját maga működését?(nem értem)

Nem vagyok visszaeső?(akkor mi vagyok?)

Azt mondják az alkoholizmusra,hogy nem gyógyítható?(ezt még nem hallottam,csak azt,hogy iszonyatosan nehéz leküzdeni)

Hmmm,hogy november 24.-én egészséges vagyok?-először azt hittem ,hogy elírtad a dátumot,de értem,hogy mire célzol.

Biztos bennem van a hiba és én nem tudom felfogni épp ésszel,hogy ez csak elhatározás kérdése és ha elhatározom,akkor jól leszek.

Ebben annyi igazság van,hogy ha pozitívan állok hozzá,akkor jobban vagyok,ha negatívan,akkor rosszabbul.

Nem hiszem,hogy ez elhatározás kérdése lenne,minthogy azt sem hiszem,hogy CSAK akarni kell.

Akarom(nagyon nagyon nagyon nagyon),teszek is érte(minden egyes nap),nem a múltamat hibáztatom(mert talán nincs is miért?).

Csak élni akarok,úgy mint TE vagy bárki MÁS!

Ennyi.:-)

Figyelj!

Azt mondta, hogy visszaeső vagy? Baromság!!!

Azt mondják, az alkoholizmus nem gyógyítható. Baromság!

Sok tucat ember van, akit személyesen ismerek és évek óta tiszta, mert megértette saját maga működését és annak megfelelően él.

Te még fiatal vagy.

Tudod, hogy mennyi marhaságot tudnak mondani idősebb orvosok?

Te, ha akarod, ma 2011.nov.24-én egészséges vagy.

Elhiszed?

Pszichiáter?Én csak,akkor megyek,amikor már nagyon "kész" vagyok és kell a gyógyszer.

Ez most volt 2. alkalommal.

Ezen kívül,csak akkor voltam,amikor még nem tudtuk,hogy mi a betegségem és jártuk sorra az orvosokat.

Örökké hálás leszek ennek a dr.-nőnek,mert annak idején amikor olyan sz@r állapotban voltam,akkor ő segített nekem és általa kezdhettem el újra ÉLNI.

De mivel elmondta,hogy visszaeső vagyok és ezt a tények is bizonyítják,így a gyógyszer (magában) kevés,hiába járok én emberek közé,iskolába,boltba,futni....(bárhova),ha ezek "CSAK" szinten tartják az állapotomat.

Tudom,hogy ha ezeket nem tenném,akkor irtózatosan nagy k@kib@n lennék.

Amíg a suli tart (első félév) addig még kihúzom,aztán felkeresek egy pszichológust..és közösen folytatjuk tovább.

Addig pedig,harcolok a saját agyam ellen.:-):-S

Köszönöm Neked is,hogy írtál.

Nincs más választásom,ennek így kell lennie.:-)

Köszönöm a "bókot" is.:P:-)

Minden benned van a gyógyuláshoz!

A felismerése az állapotodnak, tudatos vágy a gyógyulás felé, megfelelő intelligencia, és megfelelő "gondolat befogadó" képesség.

Ha jó pszichiáter kezébe kerülsz, 2-3 hónap alatt rendezhető a dolog.

Ez az én privát, de szakirányú véleményem.

A remény virágát pedig tartsd szem előtt, mert az erősít és megszabadít.

Egy nehéz nap után a legnagyobb meglepetés az volt,hogy megjelent a CIKKEM!:-))

Először is köszönöm Nektek,hogy elolvastátok a történetemet és sok-sok jó kívánságot is nagyon nagyon szépen köszönöm.

Amikor megírtam a cikket,másnap este mentem a pszichiáterhez,aki írt fel gyógyszert és azóta szedem is.

Fél szem antidepresszáns(citapram a neve).

Eleinte felerősödtek a tüneteim és volt 1 olyan nap,hogy csak sírni tudtam,annak ellenére,hogy amióta "beteg" vagyok..és a betegség elején kisírtam az -életemet-,azóta csak nagyon ritkán sírok.

Az állapotom javult,de még mindig nem az igazi,így ahogy az orvos is tanácsolta,hogy ha nem érzem teljes mértékben a gyógyszer hatását,akkor emeljem meg 1 szemre,mert alapból nem vagyok egy kis darab leány!:P:D

Megvárom a 7végét és emelem a gyógyszer adagot.

Járok iskolába,gyakorlatra..próbálok mindent megtenni annak érdekében,hogy normális mederbe tereljem az életemet.

És SOHA NEM ADOM FEL!

Az idézet,amit dicsértetek...az pedig December 24.-én lesz 1 éve,hogy a hátamon (is) díszeleg!:-)

Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek a hozzászólását!:-)

Én tudom, hogy mi a szorongás. 31 éve "űzöm".

Nagyon erősnek kell lenni, és Te az vagy, mert akarsz, nem adod fel.

Ismerős érzések, mikor a fiatalság elmegy az itt fáj - ott fájra, pedig hát ez az idő másra való - építkezésre.

Sok sikert kívánok a gyógyuláshoz, amire nagy az esély, ha megvan az akarat.