Amerre ti éltek, milyen a szomszédság? (beszélgetős fórum)
Most Pest megyében élek, egy 7 lakásos társasházban. Csendes, nyugodt, idős özvegy szomszédokkal. Lehet pihenni, de néha ha bulizunk vagy hangos nálam a zene, azért sem szólnak. Igaz, odafigyelek, hogy ne zavarjak senkit, szóval nem heti szinten van. Odafigyelünk egymásra, mindig tudjuk ha valaki napokra elmegy….Szeretek itt lakni! 😇
Abszolút gyerekmentes övezet. Mi vagyunk az egyetlen fiatal pár a házban.
Nálunk romló a helyzet, az új beköltözők miatt. A régi szomszédok kihalnak körülöttünk, akik jönnek pedig gázak. Még a 2 közvetlen szomszédunk a régi, épp azt beszéltük itthon ha a szomszéd bácsi meghal (95+os) meg kellene venni a házát, hogy legalább közvetlen mellénk ne költözzön senki.
Velünk szemben pl "roncstelepet" alakítottak ki, szűk utca, telepakolták a ház elejét hulladék autókkal, de úgy hogy kerülni kell őket, így aki erre jár és el akar férni felhajt hozzánk a térkőre, volt hogy meghúzták a mi autóinknak, hogy a szembe szomszéd "szemétdombját" kikerüljék, a ház előtti pici kerttel már nem is próbálkozunk, kis fát is kitörték, de az is előfordult, hogy a szembeszomszéd izomból megtolatta az egyik autónkat és meg sem állt, elment. Az ő autója olyan amin egy töréssel több vagy kevesebb fel sem tűnik senkinek. Hál Istennek a mellettünk lévő kamerája mindent vett, így letagadni nem tudta. "Autószerelő" egyébként, feketén csinálja, ezért van a roncstelep és azon problémázott, hogy nekünk miért nem felel meg ha ő "ingyen" kitaknyolja az autónkat. Így ha 5 percre is jövünk haza, ház előtt autót nem hagyunk.
2 házra arrébb van egy romos ház, amiből kihaltak az idősek, az igazából bontásra ítélt házat vette meg egy fiatal pár, valahonnan tanyáról "másztak be", teljesen alkalmatlanok az együttélésre hétköznap/hétvégén szól a mulatós, megy a bulika, beszeszelnek, kiengedik a kutyájukat, ami sokszor kint grasszál az utcán (tágabb belváros), van egy kislányuk akivel úgy beszélnek hogy az gyomorfordító... undorító népség.
Srégen szembe meghalt a szomszédasszony, magára maradt a mamaholteles fia (35 körüli), aki előtte is piált, de most sebességbe tette magát. Pár hete hajnalban elhagyta a kulcsát, így kizárta magát a házból és rongyrészegen fejszével állt neki a redőnynek és zúzta be a szobai ablakát hogy bejusson.
Másik srégen szembe szomszédnál is már csak a néni él, bácsi tavaly meghalt.
Felénk az a baj, hogy régi, belvároshoz közeli utca és a házak ugyan lakásra alkalmasak, de gyakorlatilag telekárban mennek, hisz régiek, bontani vagy nagyon erősen felújítani kellene őket. Akinek erre nincs pénze az ezeket nem veszi meg, viszont a lokáció jó így jönnek ide azok, akiknek mindegy csak be akarnak költözni városba, vagy panelból ki házba kispénzből és totál igénytelenek a körülményeikre. Aki igényes ezekbe a régi házakba így nem költözne be, ezek kicsit megtaknyolják azt jóvanazúgy, fogalmuk nincs hogy kell egy házat, környezetét (ház előtti utcarészt) rendbentartani, nem is érdekli őket. Az ilyen szomszédság miatt pedig az akinek pénze van építkezni, igénye a környezetére az nem ide fogja ölni a pénzét 😕
19 éve lakóparki lakásban lakok. Megyeszékhely.
Eleinte kevés lakó volt. Családias légkör. Összecsoportosulás a bejáratnál a hídon, gyerekek bandáztak.
Azóta a fele-kétharmad lakó kicserélődött. Nincs már csoportosulás, nem hallok gyerekeket játszani. Több épületben 80-100 lakás van, de nincs a kisfiamnak kisbarátja, mert nem ismerünk senkit. Behajt mindenki kocsival a teremgarázsba, felrohan a lakásába és ennyi. Mi sem találkozunk 100-ból 99x senkivel. Ha mégis, köszönés és sietés tovább.
De pl. 50-60+ apukák köszönni sem tudnak, pedig nő vagyok és az elejétől ott lakunk, ismerik az arcomat. Simán elsétálnak mellettem csenben, amikor kiviszem a szemetet, hacsak én nem köszönök rájuk. Ez már bunkóság. Igaz, munkahelyen is van ilyen a folyosón, több is.
Nagyvárosból pici faluba költöztünk.
Már a hírünk megelőzött 🙂, szívesen fogadtak.
A szomszéddal nagyon jó kapcsolatot ápolunk.
Mi alapvetően kedves emberek vagyunk és ezt szeretik itt.
Segítünk egymásnak.
Egy boszorkány van akivel nem tudunk dűlőre jutni,de nem is akarunk már.
Mondjuk azért ezeket a határokat átlépni tényleg túlzás. Mi ezért zárjuk a kaput állandóan. Egyesek simán, szó nélkül besétáltnak/mai napig besétálnának. Megtanultam, hogy van akit erről nem lehet leszoktatni. Amikor épp az ágyamban fekve tanultam és egyszer csak megjelent a fejem felett a szomszéd lány, na akkor mondtam hogy innentől nincs nyitott kapu. :D
Nem szeretnék olyan kínos helyzetet, mint ami megtörtént mással, hogy a "bemászkálós" szomszéd simán megzavart egy "légyottot". :D
Jaj, azért pozitívumot is írok: mi mondjuk nem vagyunk senkivel sem rosszban, csak van akik egyszerűen nem szeretnének szocializálódni, de ezzel semmi gond. Csak nekem ne ártsanak, éljünk békében. Meg azért mutatkozzanak be, amikor ideköltöznek. Én is így tettem anno, ugyanúgy nagyvárosi "gyüttment" vagyok.
Viszont az egyik kertszomszéddal és még egy másikkal is például nyáron mindig "barter" üzleteket kötünk, én például odaadom a szilvát, cserébe gondol rám, ha kukoricát főz, ha sok cukkini terem akkor osztogatjuk, palántákat cserélünk, segítünk egymásnak bevásárolni, ha valami betegség vagy egyén gond adódik, stb. :) Szóval az a rossz amit "érzékelek" magam körül, rám igazából csak akkor van hatással ha nem tudok a zajtól aludni, egyébként vagyok olyan szerencsés helyzetben hogy képes vagyok jó kapcsolatot ápolni a körülöttem élőkkel. :D
Mi a pesti szomszédokkal nem tudtunk. Többször próbálkoztunk áthivni egy italra, kávéra, mindig volt kifogásuk, most miért nem. 6 éve kitérnek. Igaz, nem mi lakunk ott, gondoltam, hátha érdekli, kiféle-miféle az új szomszéd.
Ha nem, hát nem, sajnálhatja a kihagyott pálinkát 🙂
Nálunk vidéken is hasonló. Csúnyán mondva kihaltak az idősek, beköltöztek sokan nagyvárosból, lényegében fiatalok. Mi régen nagyon jóban voltunk az összes szomszéddal (de tényleg olyan szinten, hogy amit pl. Enissa is írt, ha elutaztunk, bárkinek odaadtuk a kulcsot mindenféle rosszérzés nélkül és gondozta a cicákat, rendben tartott a kertet, stb.). Az újak többsége nagyon furi, a közvetlen szomszédhoz is én mentem már oda pár hónap eltelte után, hogy hát szia, amúgy XY vagyok, hogy tetszik itt? De a fordított helyzet is igaz nálunk - van itt már lassan 2 éve egy fiatal házaspár, a srác nagyon kedves, segítőkész, próbál barátkozni (a lány is, de ő még sokat nincs itt, mert pici babával még nem 100%osan élhető a ház és sokszor olyan nagy zaj van, hogy ha lenne B verzió én is máshol aludnék a helyükben) - egyesek mégis úgymond "fúrják". Feljelentették például az Önkormányzatnál már vagy ötször (legalábbis nekem kb. ennyit mesélt), mindenféle butaság miatt, mint például hogy miért szerelte az autót a ház előtt. (Ami hozzátenném kb. 20 percig se tartott és mindenki más is ezt csinálja, az egyiknek ez a hobbija, múltkor még este 11kor is az ablakom alatt mekkmesterkedett), mégsem szól neki emiatt senki.
Hű, de tudnék mesélni, ezért is érdekelt, hogy máshol mizu. :D
Amúgy meg ez valószínűleg tényleg emberfüggő. Azonban én egy gondolom, hogy a közvetlen szomszédokkal érdemes jóban lenni. Persze sajnos van akivel nem lehet. Két ember között nálunk szinte már bandaháború lett, mert az egyik valamiért berágott és megrongálta a másik autóját. Nyugodt falusi élet. :D
Sosem volt semmi gondom a szomszédságommal.
Éltem (szinte) a belvárosban, társasházban. Egy kis sziget. Mindenki ismer mindenkit. És főleg a covid idején megmutatkozott, hogy még az új lakók, a fiatalok is mennyire odafigyelnek az emeletükön élő idősekre.
Most falun élek és nincs gondom senkivel. Sőt! Itt bartelban működik minden. Szívesen megosztom a termelt dolgaimat másokkal akiknek az ebben az évben nem sikerült és mások is így tesznek. Pl. a szedret, szilvát, tojást, tyúkot osztogatok és kapok görögdinnyét, sárgarépát sokszor nem ugyan azoktól az emberektől. Mindig azok kapnak, akiknek épp abból nincs vagy kevés. Ez a jó szívvel adás, megosztás nekem nagyon tetszik. Törődünk egymással, gondolunk egymásra.
Főváros, belváros csendes kis utca. Sokáig szinte olyan volt, mint egy falu, mindenki mindenkit ismert, aztán ahogy a lakásárak emelkedtek sokan eladták, B.pest környékére költöztek, helyükre külföldiek költöztek.
A mi házunkban teljesen normális a szomszédi kapcsolat, köszönünk, beszélgetünk egymással. Számíthatunk egymásra, még a lakáskulcsot is rábízhatjuk egymásra.
Szerintem ez ember függő is, ha kedves vagy másokkal, ők is azok általában.
Értem én úgy, hogy milyen a viszony, hogy viselkednek egymással az emberek? Ezt nyilván falu, község, város, nagyváros, más ország, stb. válogatja. Minden helynek megvan a maga varázsa és hátránya is, szerintem. Véleményem szerint nem lehet azt kijelenteni, hogy csak azért mert pl. ez itt egy falu, akkor már mindenki kezicsókolommal köszön és segít a szomszéd öreg néninek, tudja az összes pletykát és tikokat tart. :D Mint ahogy azt sem lehet, hogyha városról beszélünk, akkor mindenki átnéz a másikon.
Tehát ezért is érdekelne, felétek mi a helyzet? Ahol eddig éltetek/éltek, mik a tapasztalatok?