Aludjunk jól, kisdedem! (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Aludjunk jól, kisdedem!
Egyébként azt tapasztaltam, hogy ha hosszas dédelgetés után leteszem, azonnal rázendít a sírásra, függetlenül attól, hogy hol tartunk a napirendben, tehát akkor is, amikor még nem fáradt és már nem éhes.
Mikortól lehet elkényeztetni, "felszoktatni" egy kisbabát? Lehet, hogy máris ez a helyzet, vagy ez is amiatt lehet, mert elvesztette a bizalmát?
Szia Szofi!
Azt hiszem, hogy elveszítettem a bizalmát azzal, hogy következetlen voltam. Tehetetlenségemben egyszer-egyszer hagytam sírni, s bár a szívem szakadt meg, nem tudtam megnyugtatni, hiszen én is zaklatott voltam. Az első, hogy a bizalmát szerezzem vissza, ma egész nap szeretgettem és tényleg csak akkor volt maga, amikor muszáj volt. Egész jókat is aludt napközben (1, 1,5 órákat), sikerült elaltatnom kb. 20 perc alatt. Igaz, hogy én semmit sem csináltam, de rá fogom szánni az időt, mert ő most a legfontosabb. Bízom benne, hogy minden nappal jobb lesz és ha már így (cicin megnyugtatással) menni fog, akkor próbálom majd a felvesz-leteszt, bár én úgy olvastam, hogy 4 hónapos kor után javasolja csak, mert túlpörgetheti a kisbabát és arra az én Áron fiam nagyon hajlamos.
Egyébként tartjuk a napirendet, 2,5-3 órás ciklusaink vannak, csak a nappali alvással van gond.
A baj az, hogy hétköznap teljesen egyedül vagyok a második hét óta, a párom külföldön dolgozik. Nagyon nehéz tomboló hormonok és folyton síró kisbaba mellett egyedül józannak és következetesnek maradni, de ezt a babának nem szabadott volna megéreznie.
Mekkora volt a kislányod, amikor a felvesz-leteszt elkezdtétek? Sokat sírt az elején?
Szia Szurgo!
Mi is így voltunk egy ideig a kislányommal, nappal alig akart aludni, csak ha a kezemben volt, vagy elringattuk a vállunkon. ahogy megpróbáltuk berakni a kiságyba, elkezdett iszonyatosan sírni, így ha egyedül voltam otthon, semmire nem volt időm (enni, mosakodni,stb.) ehhez társult még a hasfájás is, szóval nem volt egyszerű. Én elkezdtem a suttogó-féle felvesz-letesz módszert csinálni, és pár nap alatt bejött, most már elmúlt 2 hónapos és képes másfél órákat aludni, persze nem magától, előtte el kell ringatni. Ja, és este még az én kislányom is csk cicin képes elaludni.
Szerintem adj egy kis időt a kisfiadnak, valószínűleg most alakítja ki a napirendjét, és pár hét alatt rendeződik minden. Meg kell várni, míg tudatosul benne, hogy Anya mindig ott van, amikor leteszi aludni, csak mondjuk a másik szobában.
Kitartás, sok ölelgetés és szeretet kell, és meglesz az eredménye!
Kisfiam tegnap volt 6 hetes. Részben szerencsésnek mondhatom magam, mert éjjel nagyon jókat alszik az elejétől fogva, volt úgy, hogy 8 órát is aludt egyhuzamban, gondolom mert nappal megeszi amire szüksége van.
A nappali alvásokkal azonban egyre rosszabb a helyzet. Két hete még - bár pár percet cicin töltve - de kb. 20 perc alatt sikerült elaltatni és az ágyába csempészni, aludt is 1 - 1,5 - 2 órákat is akár. A cici volt akkoriban az egyetlen eszköz, amivel alvásra tudtam bírni, próbáltam mindenféle radikális és kevésbé radikális módszert, nem vált be. Azóta azonban egyre nehezebben alszik el, hiába engedem cicire, nem alszik el, csak cumizik. Ha elveszem tőle sírásba kezd és olyan vígasztalhatatlanul sír, hogy sehogyan nem tudom megnyugtatni, hiába veszem fel, ringatom stb. Mostmár odáig jutottunk el, hogy egy-két alvás ki is marad napközben, a többi is fél, háromnegyed órás a korábbi 1-1,5 órával szemben és csak azért alszik el, mert szinte már elájul evés után. Biztos én vagyok a hibás, mert nem voltam következetes és nem érti, hogy miért van az, hogy nem kaphatja meg a cicit, amikor csak akarja, de szeretném, ha el tudna nélküle aludni, elvégre nem tölthetem a nap 80%-át vele a mellemen.
A suttogóból vett susog-ütöget módszer nem válik be a megnyugtatására, hiába alakítottam ki az alvás körüli rituálét, minden alkalommal küzdünk egymással és akár több órás együtt sírás lesz a vége, főleg a nap vége felé haladva.
Van valami ötletetek, hogy hogyan lehetne megnyugtatni, illetve kíméletesen megtanítani aludni egy nagyon zaklatott babát?
Sziasztok, még egy kis biztatás.
A múlthéten nyaralni voltunk és a kisfiam, minden gond nélkül ugyanúgy átaludta az éjszakákat, illetve a napközbeni alvás sem jelelntett gondot, pedig azért idegen helyen, idegen ágyban fektettem le és még redöny sem volt. Tehát olyan szépen megtanulta ezt az alvás dolgot, hogy még ez sem zökkentette ki belőle. Igaz a simitakaró is sokat segített.
köszönöm a válaszokat, csak most tudtam megint jönni.
Azt hiszem lassan megpróbálom félig ébren letenni, és lesz ami lesz...remélem nem tart sokáig, amíg rájön, így is el lehet aludni.
hat mikor meddig. attol fugg mennyire volt almos, zsembes stb.
egyebkent ha el is aludt valahol, pl a kocsijaba, rogton tettem be az agyaba, meg ha fel is ebredt, nyekergett egy kicsit de mar altalaban tul almos volt hogy sirjon sokat vagy felebredjen rendesen.
ami meg tuti nalunk: homloksomogatas; egy kezzel a melkasat lassan razogatni, ringatni; egy ruhadarabbal az arcat lengetni...:))
Sziasztok!
Ez a kiveszem-megnyugtatom-visszateszem meddig tartott? Úgy értem 1-1 alkalommal.
És mennyi idő után "hatott"?
Kisfiam 1 éves, és csak cicin alszik el, erről szeretném leszoktatni kíméletesen, mert sokszor már így se alszik el, csak nyüglődik, cicizik. Cumit sosem fogadott el.
Sziasztok! A tanácsotokat szeretném kérni, hogy nappal hogyan szoktathatnám be a babámat a kiságyban. Most hét hetes, este simán be tudom tenni, miután elaltattam, de nappal csak az ölemben hajlandó elaludni, ahogy közeledünk a kiságyhoz és megérzi a popsija alatt a matracot, kipattannak a szemei és elkezd sírni, akkor persze megsajnálom és újból kiveszem. És ez megy gyakorlatilag egész nap. Néha még enni is alig tudok, mert nem tudom letenni, általában addig hallgatom, hogy sír, ami nem túl kellemes evés közben, csak kapkodva tudok enni.:) Nem beszélve a házimunkáról, amit csak akkor tudok végezni, ha a férjem hazajött, és foglalkozik vele.
Nincs valakinek valami kíméletes módszere a kiságyba szoktatáshoz? Előre is köszi.
Sziasztok.Ma tervezem a csemetém másik szobáva való áthlyezését mert úgy vettem észre,hogy zavarja ha tévézünk vahy csak ha fordulunk az ágyon és hangot ad ki.Ha viszont átmegyek egy másik szobába vele ahol max az utca zaja hallatszik ringatás nélkül leteszem és alszik mintha mis em történt volna.
Nálam jó volt az lvókáj a már újszülöttként.6 óránként evett sokat aludt.De az új környezet megtette a hatását.
Többször felkel.És nem bírok non-stop talpon lenni.
Költözik 1 szobával arrébb.
uezt mondom én is.
Mi is felvesz/letesszel csináltuk/csináljuk,ha kell.
Éjszaka felkel,egyből ugrok (ahogy meghallom:)) és simogatom,adok neki enni,inni amit szeretne.Többnyire egyből vissza alszik.
Nekem nagyon tetszett a konyv,sok hasznos dolog volt benne,de nekem csak az alvásos részt "kellett" alkalmaznom.Azzal volt baj!
egyetertek azzal, hogy nem lehet eppen mindent a gyerekre bizni es hogy szukseg van valami rendszerre. es szerintem sem vagy "vaslelku" anya!! nalunk is az elso par hetekben nem lehetett tudni, hogy mikor eszik es ezt hagytam is, utana mar o kezdett el kialakitani valamifele rendszert. viszont ejszaka mi sem ugrottunk az elso nyekkenesre, hagytuk dunnyogjon magaba, csak mikor mar sirasra allt szoptattam meg. 2 honap utan mikor mar nagyon sokszor aludt hajanali 4-5 ig is, hiaba kelt fel mondjuk neha 3-kor mert nem szoptattam meg. simogattam, ringattam az agyaba egy kezzel, de megtanulta, hogy 3 kor nem kap tejcit. volt hogy hajnali 7-ig aludt egyhuzamba. most mar mingyart hat honapos, az ejszakat atalussza, ha fel is ebred nyekereg egy kicsit, ha szukseg van ra simogatom es picit ringatom a kezemmel utana meg elalszik. de altalaban magatol visszalszik ha valamiert is felebred. igyekeztem mindig arra, hogy a sajat agyaban aludjon el. este minden problema nelkul megy az alvas, napkozben van hogy sir, mondjuk en nem hagyom sokat sirni, inkabb kiveszem es megnyugtatom. de hat minden gyerek mas, es mindenkinel mas modszer jon be. nalunk nem megy minden percre pontosan ez igaz, de azert megvannak az idoszakok amikor eszik, az alvas az meg valtozik, mert fugg attol, hogy reggel mikor ebred meg.
szoval szerintem mindenki csinalja ahogy jonak latja, nem kell elitelni senkit a modszerei miat es nagyon nem hiszem hogy a gyerek ezert felnott koraban lelkibeteg lenne, ha egyebkent kiegyensulyozott csaladi korulmenyek kozott es szeretetben no fel, na es foglalkozva van vele.
Sziasztok!
Sajnálom, hogy a cikkem ilyen indulatokat váltott ki. Valóban nem a Suttogó című könyvről van szó, bár hallottam már róla. Higgyjétek el, hogy nem vaslelkű anya vagyok, aki három lépésről neveli a gyerekeit. Pont ellenkezőleg, annyi ölelést és puszit, simogatás, amit ezek a poronytok kapnak megszámolni sem lehetne egy nap. De annak, hogy egy családban egy kisbabának is meg kell tanulni bizonyos szabályokat szerintem inkább előnye van, mint minden ráhagyni és ő írányítsa a családot. A hétéves lányom szerintem elegendő bizonyíték, hogy a tapasztalataim beváltak. Mellesleg ő 18 hónapos koráig szopizott, a fiam e hónapba lesz egy éves és még ő is szopizik bár már csak esténként igényli. Sok olyan családot láttam, ahol minden ráhagynak a gyerekre és még 4-5 évesen is cumisüvegből issza a babatejet vagy pelenkát visel illetve éjszakánként 3-4szer üvölt az anyjáért, mert kiesett a cumi a szájából. De mindenki maga döntheti el, számára melyik módszer a megnyugtatóbb, mit érez jobbnak a babájával. Én csak annak szerettem volna segíteni, aki esetleg nem biztos magában és szeretne némi rendszert vinni az életébe. Egyébként, amíg írtam lányom ide telepedett az ölembe, mert egymás mellett vagyunk ha szükség van rá, és éjszaka alszik, mint egy csipkerózsika, mert a fejlödő szervezetének arra van szüksége.
Én is úgy tudom, hogy a Suttógó pont a sírni hagyás ellen van!
A sírni hagyás az az Aludj jól gyermekem című könyvben van, ha jól tudom.
Magam részéről annyit, hogy nem tudnám sírni hagyni.
nekem is megvan a Suttogó c.könyv,de nem mindennel értettem egyet.pl ezzel a sírni hagyással sem.most 10 hónapos a kislányunk,mindig elsőre ugrok hozzá,ha éjjel felsír.megsimogatom a fejét,szájába a cumi,és alszik tovább.DE nagyon sok türelembe került,míg így lett.szerintem mostanra érett meg rá,hogy igazán átaludja az éjszakát.hajnalban pedig magam kelek és megetetem,mert tudom,hogy addigra szomjas és éhes,és jól esik neki.utána elégedetten alszik 9-ig!ha felébred szép csendben eljátszik a kiságyában.
este pedig már nem kell ringatni,mert lefekszik közénk az ágyba,egyszer hozzám bújik,egyszer az apjához és boldogan alszik el.4 hónapos koráig nem aludt éjszakánként,mert felcserélte a nappallal.azt hittem,hogy soha nem lesz vége.de mára már el is felejtettem.szerintem azért van gyerekünk,hogy mellette legyünk,ha szüksége van ránk,akár éjjel is!
sziasztok!
én mindig olyan bizonytalan vagyok ilyen kérdésekben.
Nem tudom,hogy helyesen csináltam -e,de kb. két hete megkaptam a suttogót én is, és alkalmazni kezdtem a férjemmel.(bár ő nem volt oda érte)
NEm volt sok sirás,mintha örült volna a helyzetnek,belement és még mindig vannak ébredések éjszaka,de már nem olyan hosszadalmasak és gyakoriak,mint eddig.
Születésétől kezdve egészen 10,10 és fél hónapos koráig volt,hogy három órákat fogtam,amig sikerült elaltatni.(éjjel-nappal)
A végén már sokszor nem értettem miért fesziti magát, minden pózban sirt és lehet,hogy végülis ő is szerette volna a saját ágyban való elalvást.
CSak nem vettem észre!
Minden percben együtt vagyok vele,figyelem minden lépését stb. de nem tudom,hogy pl. alvás terén mit rontottam el vagy mit nem.Nagyon sok könyvet olvastam,mindegyik mást ir,igy pedig nehéz "nevelni".
NEm azt akarom mondani,hogy a könyveket majmolom,csak hogy mindig olvas vmi olyat az ember amiről nem tudja,hogy mennyire biztos...
De örülök a hozzászólásodnak!
Hétköznapi szinten valami ilyesmire gondoltam én is: a gyerek egy idő után magától máshogy fogja csinálni, csak rá kell bízni, hogy ő mikortól akarja.
Mindkét lányom magától kezdte átaludni az éjszakákat. Az egyik hét hetesen, a másik pedig négy hetesen. (értsd ez alatt: nem kelnek föl enni, vagy inni). Soha nem vontam meg tőlük a cicit, amikro kérték, kapták. EGyszer csak nem kérték többet. És ez így volt a szopizás befejezésével. Az idősebbik lányom kilenc hónapig szopott. Akkor megjött a menzeszem és többet nem akart szopni. PEdig kínáltam. Mindig külön ágyban aludt, de velünk szeretett elaludni, illetve olykor-olykor átjött hozzánk a nagy ágyba. Most három éves és egy hónapja elhatározta, hogy ő ezentúl egyedül fog aludni, mégpedig a másik szobában. Megágyaztam neki, ő pedig szépen elköszönt tőlünk: Jó éjszakát mami, jó éjszakát tati! és lefeküdt aludni. Másnap szintén. Harmadnap hiába kértük, jöjjön át hozzánk egy kicsit (hiányzott a kis tücskünk szuszogása), azt mondta, hogy ő már elég nagy és egyedül is tud aludni. NA éjjelente még megtörténik, hogy átjön. Mindig megörülünk neki:)
Vele az a tapasztalatom, hogy rá kell bíznom a dolgok menetét. mert ha elég érett valamire, akkor azt rögtön csinálni is akrja, minden kényszer nélkül. De éberen kell figyelni, hogy időben észrevegyem, ha valamit már megtehet, ha valamire már készen áll. Majd megltáom, hogy a fiatalabb lányomnál mindez hogyan fog alakulni.
Szia!
Nem véletlenül a Suttogóról van szó?
Én nagyon nem értek ezzel a módszerrel - értsd túl kicsi babánál a testközelség megvonásával, az éjszakai szoptatás korlátozásával, a sírni hagyással.
Érdekes, hogy te egy olyan tapasztalatról írsz (a két kórházi nővér esete), amikor ez hosszú távon is beigazolódni látszik. Az e téma iránt érdeklődő azonban számos ennek ellenkezőjét bizonyító cikket, tanulmányt is talál: a jelzéseire mindig választ kapó csecsemő felnőttként is kommunikatívabb, érzékenyebb lesz, énképe biztosabb lesz. Az így nevelt csecsemők és gyerekek előbb-utóbb maguktól mondanak le az "összevissza" szopásokról, a "folytonos" ringatásról, mikor már kinövik ezen igényüket - ha mi hagyjuk nekik persze. Ezen irányzat szerint a csecsemő nem azért alszik el magától, mert megtanult magától aludni, hanem mert lemondott arról, hogy bárki is figyelni fog a jelzéseire, a szükségleteire. Természetesen te is írod, hogy a két gyereked különböző volt, lehet, hogy egyikőjüknek eleve ilyen a személyisége. Az éjszakaki szoptatás legalább egy alkalommal pedig kifejezetten szerencsés 6 hónapos korig, hogy a tejtermelés biztosan fönnmaradjon - akinek e nélkül is van elég teje, az nagyon szerencsés.
A hozzászólásommal nem megbántani akartalak, hogy ezt a módszert alkalmaztad, csak szerintem körültekintőbbnek kell lennünk, mielőtt valamiről kijelentjük, hogy az a legjobb a babának.
(Én még bírom a vállon cipelést, sőt, beszereztem egy hordozókendőt :)
Szia!
Az én fiam most lesz három éves augusztusban, tavaly októberig, 26 hónapos koráig szopcsizott. Ekkorra fáradtam el nagyon az éjszakai ébredéstől.
Addig és azóta is köztünk alszik, a nagyok ágyában, ami őszintén szólva nagyon hiányozna, ha nem nem lenne. Az éjszakai szopcsiról és felkelésről nagyon nehezen szoktunk le, kereken 21 napig tartott, minden éjjel napi 2-3 óra hosszáig. A 21. napon már csak suttogva mondta: Anya, kéne egy kis cici. Elsírtam magam, de nem kapta meg.
Azóta átalussza az éjszakát.
Szia!
Gratulálok a két manódhoz! Minden elismerésem, hogy így kitudtad náluk alakítani a rendet! Én nem tudtam volna! Nekünk is voltak nehéz időszakaink, amit így visszaemlékezve nem is tudom, hogy tudtam átvészelni, de csak sikerült! Mára már minden zökkenő mentes átalusszák az éjszakát és délutánonként is jókat alszanak!
Szia!
Az én kisfiam mindjárt (októberben) lesz 2éves. Még egyszer sem aludta át az éjszakát, rosszabb napjaiban óránként felébred. 1-1puszi, 1-1korty innivaló és alszik. De! Fáradt még tőle sosem voltam!!! Türelmesen megvárom amig kialakul a saját életrendje, igénye. Néha nekem is egész nap a nyakamon lóg, de megtanultam pl 1kézzel palacsintát sütni is. Én sajnálnám ha már önnáló volna, nem siettetem azokat a perceket amit "egyedül" tölthetek. Olyan gyorsan nőnek, szerintem a legjobb dolog babázni amig lehet! (szintén a második baba a családban)