Alkoholista és játékgépfüggő szülők! Segítsetek! (beszélgetős fórum)
Szia!:)
Nem bírjuk a meleget..amúgy okés minden,bajokat leszámítva.
Nálad helyzet változott ?Hogy telik a nyár?
Sziasztok!
Nálunk is változatlan,de így van rendben :)
Kezdesz beletörődni?
Az enyém lezárt történet, nincs semmi újság, ez már így marad ameddig élünk és ez a lehető legjobb.
Gratulálok! Az nagyon jó érzés, mikor látod, hogy a gyerekeid haladnak!
Sok szerencsét a munka kereséshez!
A szülős gondjaidat sikerült a helyére tenned?
Szia! Köszi szépen, egyre jobban! :)
Te?
Csak szeresd őket, s a gyerekek minden mást fel tudnak dolgozni! Emberek vagyunk, tévedünk. Óriási akaraterővel lehet csak a rögzült szokásokon javítani. Én is hirtelen haragú vagyok /nem voltam ilyen/ a tehetetlenség levezetése. Hiába tudom elméletben, hogy mit kell tenni, néha annyira fel tudom húzni magam, hogy nem jut eszembe (szerencsére egyre ritkább,hatnak a tanult technikák).
Magadon dolgozz, mert ha kiegyensúlyozott vagy, a gyerekek azt veszik át!
Sziasztok!
Végig olvastam a hozzászólásokat, hát nagyon együtt érzek veletek. Nekem apám volt alkoholista, sokat bántott minket mind lelkileg, mind testileg. Kiölt belőlem minden szeretetet. Mindennek ellenére a 4 éves kislányom miatt tartom vele a kapcsolatot. Anyám pedig végig manipulálta az egész életemet, majd lelépett egy fiatal sráccal, igaz, ekkor már nem voltam gyerek. Kölcsön kéregetések, jött még egy gyerek, akit majdnem elvett az állam, húgomhoz költözött. Két hétig bírták, a húgomat teljesen kikészítette, pedig a fenekét kinyalta. A végén mindenki hibás volt a tönkrement életéért, csak ő nem. Vele nem tartom a kapcsolatot. Nem magam miatt, hanem mert magasról tojok az unokájára. Az első másfél évében háromszor látta a gyereket, sosem esett hasra, hogy ő nagymama lett. Csak a külvilág felé mutatta, de azt nagyon. Mostanra jutottam el odáig, hogy megbocsájtottam nekik. Hazudnék, ha azt állítanám, nincs bennem harag. Rengeteg gyűlöletet cipelek magammal, amin mostanság próbálok túllépni, mert már a családi életem rovására kezdett menni. Pedig 20 éve csodás párom van, még gyerekként ismerkedtünk meg. Szörnyű, hogy folyton tolerálniuk kellett az én indokolatlanul agresszív dühkitöréseimet. Nem törtem semmit, és soha nem bántanám a gyereket, inkább halnék meg. Csak csúnyán beszélek, ami szintén tud fájni. Úgy érzem, sikerült kitörni abból a közegből, amiben felnőttem. Én sem vagyok olyan mint ők, ami sokszor nehéz, mert ugye nagyon rossz mintát láttam, és pl. gyereknevelési kérdésekben sokkal tanácstalanabb vagyok, nem tudom, mit kéne tenni. De nagyon törekszem, hogy egyre jobb ember legyek a kicsikémnek és a páromnak. Mi hárman nagyon szeretjük egymást és boldogok vagyunk, bár most biztos úgy tűnik, nagyon negatív képet festettem magamról. Pedig rengeteget nevetünk, és ez az egész múlt már lezárt dolog, mára nem igazán része az életemnek. Ezért jó felnőni, mert megválaszthatjuk, ki az, akivel kapcsolatot tartunk, és ki az, aki csak tönkretesz minket.
dominika 0908 nagyon jó szíved van, csak vigyázz magadra és a gyerkőceidre, remélem, sikerül megbékélned a helyzettel, hogy nem tudod megváltoztatni a szüleidet. Vannak, akikkel csak ilyen negatív dolgok történnek, egyszerűen úgy érzik jól magukat, te nem mentheted meg őket! Nem vállalhatsz ekkora terhet, már bocsánat a kifejezésért!
filcike, téged sem irigyellek, nagyon nehéz a te helyzeted is. Kívánom, hogy hamar túl tudj lépni ezen a csalódottságon, és hogy ne legyen benned harag. Ez a legnehezebb. Le a kalappal, hogy így próbáltál segíteni! Te mindent megtettél, amit tudtál!
Ami közös a pszichés zavaroknál és az alkoholizmusnál is a kiszámíthatatlanság. Ezért ugyanaz a védelmi rendszer.
Igenis, meg nem is. Apámmal havonta egyszer találkozok, de kínosan kerülünk minden olyan témát ami vitát gerjesztene közöttünk. A volt férjemmel meg van egy kislányunk, így vele is kénytelen vagyok tartani a kapcsolatot. Szerencsére nem túl gyakran jut ez a tény eszébe.