Aki nem akar gyereket ide!!! (beszélgetős fórum)

ilyen nekem is van, a rokonok között

meg az oviba is van egy két gyerkőc aki nagyon nagyon nehéz eset

nem küldenek el gyereket csak úgy de itt van 1-2 aki úgy került ide

Most tényleg nem az a cél, hogy kicsikarjak egy talánt, de nem félsz attól, hogy egyedül fogsz, fogtok maradni?!

Amikor elfogynak a barátok, mert egyszer csak mégis családot alapítanak...amikor már a szülők sem élnek...és eljön az az idő amikor már nem nyit rád senki?!Tudom ez így eléggé ki van sarkítva, mert ugyanez megtörténhet velem is, pedig nekem lassan már két gyerekem lesz, de valahogy kisebbnek érzem rá az esélyt;)

egyébként még mielőtt megismertem a férjem én is így gondoltam, sőt még rosszabb voltam, még a kapcsolatunk elején sem volt különösebb vágyódás, semmi, majd kb 3 év együttlét után kezdett erősödni bennem, és belevágtunk, azóta sokkal, de sokkal eősebbek az érzéseim, és minnél többet várat magára anál jobban akarom, ha lehetséges ilyen

hátha egyszer te is meggondolod magad, ha meg nem az sem baj:)

Az utolsó mondat miatt mondom azt hogy rendben, megértem.

Most elkezdhetném mondani, hogy persze az embernek megváltozik az élete de,...;)

Az hogy más gyereke miatt nem érzel vágyat saját gyerekre az szerintem természetes. Én sem azért éreztem , hogy kell a gyerek mert másnak volt;)Sőt van olyan gyerek az ismeretségi körömben, és a családban akitől a falra mászok:D

Biztosan nehéz lenne elengedni, ha úgy alakulna, de ha egyszer az életünk két irányba indul, nincs mit tenni.

Még az ő kedvéért sem vállalnék gyereket, mert nem akarok.

Nem sok mesélni való van rajta. Egyszerűen csak amíg a nők többségében benne van az érzés, hogy valamikor szeretne gyereket,addig ez bennem sosem volt meg. Én mindig úgy éreztem, hogy nem szeretnék. És ahogy már írtam is, sok kisgyerek van körülöttem, a legjobb barátnőm kislánya most lesz 3hónapos és hetente találkozunk. Mégis, mindig megnézem a kislányt, aranyos nagyon tényleg, de egy percig sem éreztem olyasmit, hogy de jó lenne, ha nekem is lenne.

Úgy szeretném élni az életemet, ahogy nekem jó. Nem szeretem a változást, szeretem a rendet, a munkámat, hogy akkor és oda megyek ahova akarok. Szeretnék utazni, dolgozni. Nem szeretnék évekre kiesni a munkából, nem akarok kötött napirendet. Ilyenek. Ezek egyenként kis dolgok, de összességében nagyok.

És úgy érzem, hogy még mindig jobb ha valaki felvállalja azt, hogy neki erre nincsen vágya, mint hogy szüljön és a gyerek lássa a kárát.

hű, ez eléggé lány regénybe illő:)

Nekemi svolt osztálytársnőm akinek leginkább 1éjszakás kapcsolatai voltak.Ma már odaadná a "féléletét"egy normális kapcsoltért...csak már egy kicsit elkésett...

Elmeséled,( ha nem túl indiszkrét a kérdés!) hogy miért gondolod azt hogy

nem szeretnél gyereket?

nem tudom, inkább csak 1 éjszakás kalandjai vannak

bár szerelmes volt az osztályfőnökébe, igen azért, hogy nagyon jóképú pasas, de az meg egy másik osztálytársra vetette ki a hálóját akit teherbe ejtett, és szerintem a bnőm még mindig abba pasasba van beleesve

már évek óta

Igen, ez benne van a dologban. Ha úgy alakul a helyzet, hogy a párom mindenképpen gyereket szeretne, akkor el fogom őt engedni. Egyenlőre ez nincs napirenden, hiszen még nincs egy éve, hogy együtt vagyunk. A későbbiekben pedig nem tudhatjuk, hogy mi fog történni. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. A párom ismeri a véleményemet és elfogadja. Hogy ez így is marad, arra nincsen garancia. De azoknál sem akiknél már van gyerek. A pasik akkor is le tudnak lépni, szóval majd látjuk.

Hiszek a sorsban és abban, hogy semmi sem történik véletlenül.

Ha az életem így fog alakulni, akkor bízni fogok abban, hogy találkozok egy olyan férfival, akinek hasonló a gondolkodása.

egyébként a legjobb barátnőm sem akar gyereket, és úgy néz ki, hogy nem is lesz neki

pasit sem akar, ő nem mossa más gatyáját, mondja ő

bizony ám

én is ismerek olyan férfiakat, akinek a felesége nem akart szülni, és a srác bizony bizony el is hagyta emiatt, mondván, hogy neki gyerek is kell

ezzel most nem ijesztgetni akarom de van ilyen, főleg ha tényleg bízik benne, hogy meggondolja magát, az anita meg tudja, hogy nem fogja

Nekem tetszik a zsirafos hasonlat, pedig en pont forditva vagyok: nem szeretem, de otthonra azert jol jonne 1-2. Amire viszont nem art odafigyelned: ha a pasid komolyan remenykedik, hogy megvaltozol, es megsem, egy ido utan mar o sem fog remenykedni, hanem korbenezeget, nyitott szemmel jar, "hagyja magat". Egy csomo olyan fefirol tudok, akinek hosszu kapcsolata felbomlasa utan roviddel mas notol lett gyereke.

De forditva is lehet: lehet, hogy egyszer megismerkedsz valakivel es hirtelen majd' megorulsz a vagytol, hogy szulhess neki.

egyértelmű

volt egy fórum ahol egy csaj az abortuszról vitázott, mert neki volt, és senki nem bántotta, sőt

de képzeld kór... anyázott, meg úgy harapott mindenkibe bele

szerintem az volt a baja, hogy ő saját magának nem tudta megbocsátani amit tett

Nem vitázni kell, hanem csak megosztani a véleményeket, aztán legfeljebb csak értetlenül állunk, hogy mennyire másként látunk dolgokat.

És ez így van jól.

Nagyon sok fórum arról szól, hogy van pár hozzászólás, az emberek jól egymásnak ugranak, aztán vége is a témának.

nem ugrunk mi össze:)

én nem vagyok egy veszekedős de szerintem hajni sem

Légyszi lányok ne ugorjatok egymásnak, ennek nincs értelme.

Ez pont olyan különbség, hogy bozontkának fontos azoknak a dolgoknak az átadása, amiket ő a szüleitől látott és fontosnak tart, neked is biztos az, csak szerintem az anyai ösztönök alatt mást értettetek.

De nehogy már én békítsem a gyerekpártiakat!:):):))

ebben teljesen eggyet értünk:)

de nem vitázni szeretnék, mindenki magánügy hogy mit kezd az életével

de engem egyébként is érdekelnek ezek a dolgok, jövőre szeretnék jelentkezni suliba Pszichológus szeretnék lenni

minden érdekel

Jajj én nem szítottam semmit. Csak nem értettem hogy miért baj az valakinek, ha a másiknak nics akármilyen ösztöne vagy tudomisén. :)

Nem akartam veszekedni senkivel sem :)

De már itt se vagyok, bocsánat.