Aki mer az nyer... vagy nem minden esetben? (beszélgetős fórum)

Elveszíteni valakit - mindig fájdalmas, és idő kell a feldolgozásához. Nem tudom, hogy valakinek az elvesztése mennyire befolyásolja mások életét abban az értelemben, hogy emiatt ne merné felvállalni a korábbi önmagát. Én is vesztettem már el olyan embereket, akik nagy űrt hagytak maguk után, de ez egyáltalán nem befolyásolta azt, hogy továbbra ne vállaltam volna fel a korábbi önmagamat.

Tuti, hogy kihatással van az életed minden területére annak a számodra fontos embernek az elvesztése, de - szerintem - nem emiatt van benned az aki mer az nyer/kontra ellenkezőleg gondolata.

Egy korábbi háeszedben említettél valami megbántást. Talán attól félsz, hogy valaki megbánt, ha kimondod, amit érzel?

Mert az bizony lehet.

Ha úgy érzi az ember, hogy ok nélkül bántják, taposnak belé, mert egyáltalán nem értik, hogy ő nem úgy gondol bizonyos dolgokat, mint ahogy mások - az nagyon tud fájni.

Ért valami komoly atrocitás, ami miatt megrendült egy kicsit az önmagadba vetett hited? Miért félsz megtenni most azt, amit idáig megtettél? Miért nem mered most kimondani azt, amit korábban gondolkodás nélkül kimondtál?

Úgy gondolom, attól, hogy kicsit óvatosabb lettél, még nem adod fel a személyiségedet. De valami oka (szerintem elég nyomós ok lehet) csak van annak, hogy óvatosabb lettél...

Persze, ahogy az előbb írtam, hogy mit tartasz elég fontosnak, és mit nem annyira.

Ha valamit igazán akarsz, azt megteszed, amit nem, azt elodozádon, ráér holnap, holnapután, kiskedden.

Ahogy olvasom az előzményeket, mindenkinek más jön le a nyitó hozzászólásból. :)

Így van ez jól! Sokfélék vagyunk, sokan sokfélét olvasunk ki mások gondolataiból, másként értünk, értelmezünk.

Mi lesz még itt? :)

Érdekes felvetés.

Én világéletemben kiálltam magamért, az igazamért. Mindig vállaltam a gondolataimat, a véleményemet, az érzelmeimet.

Ezt megtenni - szerintem - való életben sokkal könnyebb. Ha én hagytam volna magam, nem álltam volna ki az igazamért, magamért - akkor eltapostak volna. Itt vagyok. Senki nem akar eltaposni, mert nem tudnak. Aki megtette volna, rájött, hogy nem megy neki. Nem mondom, hogy néha nem ütközöm ma is falakba, de a falakat le lehet bontani, akkor többé nem ütközik bele az ember.

A dilemma, amit írsz, ezer okból adódhat.

Csak a saját példámat mondom: itt, ebben az arc nélküli világban olyan falakba ütköztem, ami engem is blokkolt. Nem azért, mert elbizonytalanodtam volna a meggyőződésemben. Nem. Sokkal inkább amiatt, mert vannak, akikkel képtelenség szót érteni. A való világban simán megvédem magam. Itt már én is meggondolom, hogy érdemes-e mindenáron kiállni a meggyőződésemért.

Az eredmény: ááá, dehogy!

Felelőtlenség nem számolni a következményekkel.Következmények mindig vannak, vagy nyersz, vagy veszítesz.

Nem, nem minden esetben nyer,aki mer.Ha így lenne, akkor becsukhatnának a kaszinók, és ez csak egy példa,ami hirtelen eszembe jutott.

Lehet, nem túl nagy a tét.

Ha valamit bármi áron, akkor mersz.

Ha nem annyira fontos, akkor nem mersz.

Sziasztok!

Mi az a félelem, amiért nem mindig azt tesszük, amit szeretnénk, vagy amit mi helyesnek gondolunk?Miért félünk kimondani az érzelmeinket, gondolatainkat és azok alapján cselekedni?Én mindig tudtam mit akarok és mindig is felvállaltam amit gondoltam éreztem, de valami blokkol amiért most meggondolom és dilemmázom saját magamon..gondolom nem csak én vagyok így ezzel mostanában...bármit bármiről..:)