Agyalás (beszélgetős fórum)
Szia,igen,gondoskodó,de néha olyan túlgondoskodónak is érzem,ha túl közel kerül akkor egy idő után soknak érzem.Ahogy az egyik hozzászóló írt a "sündisznó"-effektusról.
Akkor meg van miért vagy ilyen… ha jól értem anyósod gondolkodó, törődő. Azért haragszol rá, vagyis erre a helyzetre, mert anyádnak kellett volna ilyennek lennie, de nem volt. Ez pedig olyan sérülés amit azóta sem dolgoztál fel. Ahelyett hogy örülnél, hogy most van egy gondoskodó ember az életedben, nem tudod élvezni, megélni a régi sérelmek miatt. 😞 az a baj ezzel csak magaddal szúrsz ki, és egy olyan embert bántasz a vislekedéseddel aki nem érdemli meg. Őt bünteted Anyád miatt. Legalábbis nekem ez jött le ennyi infóból amit írtál.
Szia!Köszi a válaszod,nagyon hasznos volt ,igen,van pár ilyen dolog amit meg kell oldanom,sajnos hajlamosabb vagyok sokszor rágódni ahelyett hogy a megoldáson agyalnék..
én is ugyanígy voltam vele,kisgyermekkorom óta kritizált,sokszor ott hagytam,mert ideges lettem ...
Igen, amikor anyámmal beszélek.
Nem mindenkivel jellemző ez,csak anyósommal vagyok így.Sokat gondolkoztam miért van ez és rájöttem,hogy azért lehet mert anyuval nem megfelelő volt a kapcsolatom,ő nem volt ennyire érdeklődő,határozott vagy gondoskodó sem,ha elmondtam neki a problémámat nem mondott olyat amivel segítene egy kicsit is.Képes volt elkésni a ballagásomról a végére ért oda,amikor már a virágot kellett átadni,s közben József Attila verse járt a fejemben,hogy nincsen Apám,se anyám...anyósom ennek az ellentéte ...
nem hinném,mert én fiatal koromban is ilyen típus voltam.
Nem begyöpesedésnek mondanám. Inkább egy olyan viselkedés-forma felvétele, kialakítása, amely (látszólag, vagy ténylegesen??) elzár minden olyan érzelmet, amely esetleg fájdalmas lenne az illető számára.
Hogy sok mindent másként csinálnál az életedben? Sokáig én is így vélekedtem önmagam korábbi cselekedeteiről. Ma már (így 80 felé félúton) azt mondom, azt az utat jártam be, amely számomra ki volt jelölve. Ha bármiben is másként cselekedtem volna, akkor másként alakul az életem, és akkor most nem az lennék, aki lettem, aki vagyok!
Azzal, hogy fiatalon tévedünk, és ezzel nehézségeket okozunk saját életünkben, nem más, mint egy-egy mérföldkő, melyet meg kell oldani, meg kell mászni, túl kell rajta jutni! És a végén HEURÉKA! Jöhet a vállveregetés! :))
" és nem tudok bocsánatot se elnézést kérni."
Figyeld meg, mindig az kér bocsánatot, akiben nagyobb a szeretet a másik iránt.
Ez valami régi, be nem gyógyult sebzettség, amit aktiválnak ezek a szituációk. Nem arra a mondatra reagálsz hevesen, hanem arra a régi eseményre. Önismeret fejlesztése segíthet, amihez jó a például a pszichológus.
Arra tudok csak igazan megsértődni, vagy annak a véleménye fáj, akinek fontos a véleménye. Mert kedvelem, mondjuk. A többiekét nagy ívben letojom. :)
Hát van bennem introvertáltság, de nem hiszem hogy belennék gyöpesedve. :) Csak vannak dolgok amiket masképp latok, maskepp érzékelek mint fiatalon. Sok mindent maskepp is csinalnek mint fiatalon, de hat ez köszönhető annak is hogy mit tapasztalsz meg az életben. Mint ahogy említettem is.
Nem ez az a tipikus öreg ember, akire azt mondják: megkérgesedett, befelé forduló, másoktól elzárkózó, minden lepereg róla személyiség?
Régen érdekelt ki mit mond, meg én is kattogtam rajta napokig, mióta betöltöttem a 40-et, már nem érdekelnek ilyen dolgok. Se. Ez a jó dolog az öregedésben. Meg a tapasztalatszerzésben. Egy idő után jó vastag bőrt növesztesz a képedre, aztan a legtöbb ember véleménye hidegen hagy.
Valahol, valamikor, valaki igen-igen megbántott, amit talán még most sem tudtál megemészteni, azóta is bánt. Önvédelemből, saját lelked békéjének megőrzése érdekében egy u.n. belső sündisznó-állásba, védekező állásba helyezkedtél, és már alapból rögtön "visszaütsz", még mielőtt bárki is "megütne". :))
Hidd el az emberek nem rosszak, csak el kell hinni, hogy a legtöbb jószándékkal közeledik hozzád, nem kell félni, nem kell sündisznóba menni. :))
Egy köztéri padra volt egy cetli ragasztva: "Ha mosolyt akarsz kapni, előtte ne felejts el mosolyogni!"
Azt gondolom, hogy sok olyan dolog (negatív) történik veled, aminek a hatása ez a hirtelen felindultság. Ezeken a dolgokon kellene változtatni. Elsősorban rájönni, hogy melyek ezek a problémák, és egyenként megoldani ezeket. Ha a lelki békéd megvan, akkor nem leszel ideges, nem fogod szarul érezni magad. Én azt javaslom, próbálj találni magadnak egy olyan elfoglaltságot, hobbit, amiben jól érzed magad, amiben ki tudsz kapcsolni, ki tudsz kapcsolódni.
És miért vagy ilyen ideges, kapkodó?
Van,hogy azon kapod magad,hogy egyetlen mondattól ideges leszel?Ha jelentéktelen mondat is volt és hirtelen félreértelmezted?
Azt vettem észre magamon hogy ilyen vagyok,hirtelen felkapom a vizet és még utána napokig rágódom és nem tudok bocsánatot se elnézést kérni.Ez olyan mint a nárcizmus?
Közben én is szarul érzem magam és folyamatosan hallom azt a belső monológot...szorongást is mikor találkozom azzal a személlyel,nem ő és a mondata hibás,csak ezt váltja ki,nem tudom konkrétan leírni de gyakran megtörténik.... mostmár gondolkodom a pszichológuson.Lehet személyiségzavar?