Aggódó anya (beszélgetős fórum)

Kedves Aggódó Anya!

Három felnőtt gyerekem van, mind a három egyéniség - a maga módján... Elég sokat aggódom azárt miattuk, mert eléggé mások, mint a Nagy Átlag...

Tehát "valahol" sorstársak vagyunk...

Az első és legfontosabb dolog (szerintem) mindegyik gyerek nevelésekor, hogy el tudjuk fogadni olyannak, amilyen. (Akkor is, ha ilyen-olyan "hajlamai" vannak... Vagy ha örökölt is ezt-azt tőlünk vagy a felmenőinktől... Ez nagyon nehéz valami, az elfogadás, de enálkül, azaz anélkül, hogy a gyerekednek lenne egy stabil pont az életében - pl. Te - viheted őt bárkihez, szakemberhez is, misztikus elméletek apostolaihoz is, nem lesz elmozdulás. Bár ne így lenne!)

Nem vagyok szakember, sem elkötelezettje misztikus irányzatoknak, és amellett annyira magabiztos sem, hogy véleményt, netán diagnózist adnék az "esetetekre"... Azt viszont tudom így laikusként is, hogy ha a gyerekkel gond van egy családban, akkor gond van ott mással is...

Kárlek, ne sértődjél meg, nem rossz szándékból írtam.

Oké:

- nem hiszek abban, hogy a küzdősport csak fokozná az "agresszióját". A sport, és a küzdősportok is a feszültséget vezetik le az emberből.

- ne hagyja abba a sportolást

- ne akarjátok belekényszeríteni valami állandóan relaxált maszlagba mert nem lesz jó vége

- oldjátok meg a családi és magánéleti problémákat mert az is hatással vana gyerekre

Nem beszélve arról, hogy egy pszichiáternél meddig van valaki? - max. fél órát..

ha valaki beutalót kér mondjuk a Vadaskertbe, ott napokon át figyelik meg a kisbeteget, vagy a Kutatócsoportban egy egész délelőtti foglalkozás alatt figyelik meg, hogy autista-e, vagy sem a kisgyermek..

Egy pszichiáter látja kb. fél órát, és pár mondatot beszél a szülővel, és az alapján kimondja ő is a saját diagnózisát..

Szerintem a Vadaskerti pár napos ottlét elég helyes diagnózist állítana fel..

Nem mondtam hogy provokatív vagy, csak általánosságokban nyilatkoztam. Én a megszokottól eltérően gondolkozom, és ezt nem tudják hova tenni. Tökmindegy mi van "szakmailag", tapasztalatilag, a tényleges probléma az okokban rejlik, a láthatatlanban, ezt pedig nem akarják észrevenni. Még a fene nagy "überszociális" szakemberek sem. Így meg van lőve a segítség és a szegény "fogyatékkal élő" személy is.

Magát a terápiát és foglalkoztatást, egész egyszerű dolgokkal meg lehetne oldani. De ezeket a kutya sem veszi észre. Mert hiányzik a bölcsesség ebből a társadalomból.

Én az a fajta ember vagyok,akinek hitelesebb ha valaki konkrét tapasztalattal támasztja azt alá amiről véleménye,meggyőződése van.Általában ezeket azért szeretem meghallgatni,mert sokat lehet belőle tanulni.Persze még ez sem jelenti azt,hogy másnak is az az igazság és az segít,de biztos sokat tud adni.Ha rám gondoltál én nem provokatíve kérdeztem,hanem érdeklet.

A fórumindítónak pedig azt üzenem,hogy ne adja fel,keressen tovább,talán tényleg talál olyan szakembert aki felismeri mi van a háttérben.De igazából a fórumindító egyelőre még sehol

Lehet, nem hiszed el, de nálunk a lányom csak 6 éves korában kapott diagnózist. És nem azért, mert nem vittem.

Hordtam mindenhova kezdetektől fogva, mivel 750 grammal született, és vinni kellett.

Fejlődésneurológia, kardiológia, szemészet, hallásvizsgálat és még sorolhatnám. Hiába mondtam, hogy valami nem okés, mindenki a koraszülöttségre fogta a lemaradást.

Pedig utólag nézve szinte minden tünet megvolt.

De azért azt lássuk be, hogy 2 mondat alapján kijelenteni, hogy a fórumindító fia autista, felelőtlenség.

Amikor a fiam 2-3 éves volt, régen volt, akkor az én fiamat is látta már egy rakás szakember, de senki! nem ismerte fel az autizmust nála.

A Kutatócsoport volt az egyetlen, aki felismerte, és leírta, hogy azon kevés autisták közé tartozik, aki az autizmus összes! jegyével rendelkezik..

Akkor felismerte a nevelési tanácsadó, a korai fejlesztő, de sem a gyermekpszichiáter, sem a neurológus nem ismerte fel benne az autizmust..

Az agresszió-önagresszió csak egy lehetséges tünet a sokból.

Ebből nem lehet rögtön azt állítani, hogy autista.