A páromnak gyereke van és nehezen megy az elfogadás (beszélgetős fórum)

A kislany nem tehet rola.

Gyermekkel egyuttelni nem konnyu, neha meg a sajattal sem. Azt hiszem, ehhez a feladathoz meg nem nottel fel.

[link] ....láttad a filmet? Biztos láttad már!

Nem tudok tanácsot, sosem volt még ilyenben részem. Csak találgatni...ahogy neked is honvágyad van, úgy hiányzik a kislánynak is az anyukája.

Nem tudom mióta tart a kislánnyal való együtt élésetek...de szokni kell mindkettőtöknek a helyzetet.

Apukának kell most felváltania téged ha sírásba fordulnak a dolgok.

hmmm.. érdekes elméleted van.

Nekem egész más a szemléletem 46 évesen - szerencsére.

Csak egyet tudok irni: az apukaval legyen a kislany, ne a te tarsasagodban. A kacsolattartasban te ne vegyel reszt. Az az ido legyen csupan kettojuke.

Lanykent egy gyermektelen ferfi jobb megoldas; egy konfliktusforrassal kevesebb.

Szia! Kb. egy hónapja nagy bölcsességre jöttem rá, melyet leírtam a saját naplómban, és más fórumban is, idézem:

"Csalódtam többször, lehet, hogy rosszul választottam, én hibám is, DE elegem lett az elvált, vagy válófélben lévő, pár komoly kapcsolaton, és nagy szerelmet megélő férfiakból... Azt gondolom, hogy egy férfinek egy igazi szerelme lehet, akitől főleg ha gyereke is születik, utána a következő nőnek már nem tudja ugyanazt nyújtani. Szóval emiatt mentem bele a 25 éves sráccal az ismerkedésbe (szerencsére idősebbnek néz ki, mint a kora, én pedig állítólag fiatalabbnak). Úgy érzem új esélyt kaptam az élettől."

P.S. 31 éves vagyok

Igen en is igy gondolom, hogy nem normalis dolog ez. Olyan cimszoval hagyta itt, hogy "nyugodtan le tudjon telepedni az uj pasijanal".

en nem tudom, tudnam e hagyni a gyerekemet 2.5 honapig , azt tudom, hogy az en anyam sosem hagyott engem senkinel ennyi idore.

Lehet a modern anyukak veszik ilyen konnyen ezt. es amikor skypon beszel vele, azt hiszi, hogy a gyerek erti mi a szitu , pedig fogalma sincsen rola miert van nalunk

A legrosszabb, a dacé és hisztikorszakában kell együtt élned a kislánnyal. Ez még a vér szerinti anyákat is kiborítja.

A kapcsolatod érdekében próbáld azt az egy napot normálisan kibírni. S örülj neki, ha a kislány nem érez hasonlóan úgy, mint te, mert akkor a kapcsolatotoknak valószínűleg annyi.

Gondolj arra, hogy a te leendő gyerekednek is lesz hiszti- és dackorszaka! Vedd ezt a szituációt "gyakorlás"nak.!

Addig jó, míg a gyerek nem utál téged! Ha elviszi az anyja, úgy okés. Időnként kibírod. Légy vele korrekt, következetes, rendes, nem kell agyonszeretgetni. Még a végén megszeret a kiscsaj. Aztán ha valaki szeret, az mindig jó érzés. A gyerek képes nagyon szeretni. Akár egy vadidegent is.

Viszont ha kölök is utálatos, és uralkodni akar feletted, az csak egyre rosszabb lesz! Mert nagyon utálatosak is tudnak lenni. :(

keress mast, az nem normalis, hogy utalod a gyereket, 2,5 honapja van csak ott, es nem is marad igy a helyzet. te meg a jarogassunk fazisban tartasz, nem olyan par valo hozzad, aki mar felnott es apa

elhiszem, hogy nehez lehet egy kisgyerekkel, de igaza van a parodnak, sokkal inkabb feltekenyseg ez, mint mas. de mindegy az ok, ha par het alatt ugy erzed, utalod a gyereket es nem birod ezt, mitol lenne majd jobb. a parodnak is jobb, ha olyan not talal, aki termeszetesen tudja ezt a helyzetet kezelni, neked is jobb lesz fuggetlen ferfival, akit nem kot le senki es semmi

Kedves Kérdező! Minden bizonnyal nem egyszerű a helyzeted. Én kicsit más oldalról közelíteném meg a helyzetet. Nekem ugyanis mostohaanyám volt. Rettenetes volt. Ő is egész kedves volt, amíg csak 2 hetente mentem apámhoz. Na de amikor odakerültem ... GRRR. Nos amit ezzel mondani akarok: ne játszd meg magadat se a párod, sem a kislány előtt, mert hidd el az a kislány pontosan érzi, hogyan érzel iránta és sokkal nagyobb feszültséget okozol benne azzal, ha túl kedves vagy, de pontosan tudja hogy utálod. Legyél vele őszinte! Már amennyire egy 3,5 évessel lehet: elmondhatod neki hogy neked is nehéz, hogy nem az ő anyukája vagy. Talán benned is oldódik a feszültség és neki sem ártasz vele.

Beszélj erről őszintén a pároddal is, kérj időt kettesben. Mi is külföldön élünk a pici gyerekeinkkel és én is becsavarodom az édes gyerekeimtől (1 és 3 éves) és bizony néha ott hagyom a férjemre őket és elmegyek kicsit egyedül bringázni vagy bemegyek egyedül varrni - na mindegy bármit lehet csinálni amit szeretsz. A másik meg egy-egy órára lehet babysittert is találni, hogy el lehessen menni pár órát kettesben. Mi sem állunk túl jól anyagilag, de néha belefér.

Még egy észrevétel: Elég fura az az anya, aki az ilyen pici lányát otthagyja 2,5 hónapra. Nem gondolod???? Soha nem engedném ilyen hosszú időre el, hacsak nem életbevágó dologról van szó (kórházba lennék). Tehát lehet az anya a gyereket eszköznek használja hogy a ti kapcsolatotokat tönkre vágja (nem tudom hogy jöttetek össze, akkor az anya még együtt volt e a pároddal stb...) Ha ezt teszi, meg fogja tenni máskor is. Vagy annyira apa nélkül neki sem kell a kislány, így még az is benne van a pakliban, hogy előbb - utóbb hozzátok kerül. A kérdés hogy ezzel együtt tudnál-e élni, úgy hogy se a kislányt ne tedd tönkre lelkileg, sem magadat...

Ilyen helyzetben meg a közös gyerek még nagyon nem jó ötlet. Felelősítheti az utálatot. Azt fogod nézni, hogy a tiéd kap-e több szeretetet, figyelmet stb...

:DDDDD koszonom , jokat nevettem az irasodon :D megmosolyogtattal.foleg a vonyitos resszel:D

meglatjuk mi lesz, ha anyuka elviszi innen.

egyebkent visszaterve arra, hogy milyen lenne, ha parommal lenne kozos gyerek, neha gondolkodtam rjta, hoy milyen lesz a szitu, ha anyucinak is lesz masik gyerek, meg nekunk is pledaul. hogy lehet azt kezelni?

nekem is elvaltak szuleim, de nekem csak edestestverem van. Vajon testverenek fogom tekinteni a parom gyereket vagy csak a "parom gyereke" fog maradni orokre?!

Látod, még közös vonásotok is van. :)

Szerintem ő is menne a megszokott környezetébe az anyjához, ahol biztonságban érzi magát, ahol otthonosabb neki.

Nem könnyű az ilyen láthatási időszak a gyereknek sem, engem apám-anyám kiskoromban egymástól raboltak el ahol és ahonnan tudtak.

Amikor láthatásra vittek utáltam mindkét helyen lenni, még otthon se voltam jó kedvűen, mert sosem tudtam mikor kell menni ide-oda, hova leszek épp lepasszolva, vagy épp melyik szülőm rabol el 2 megyével távolabb.

Szerintem az a gyerek is ugyanígy érez ahogy te, csak ő nem tudja leírni, elmondani, nem is érti a saját érzelmeit se, hogy ő neki is honvágya lehet, szeretne haza menni már az anyjához, a saját szobájába stb.

Szerintem innen közelítsd meg a dolgot, sajnos elég sok lemondással jár a szülőség, hát még ha "pót" anyja vagy valakinek, vagy csak ideiglenesen pár napra, hétvégére kell pót-mamáskodni. Rövid időre is nehéz feladat, de szerintem később jobb lesz, ha időt szánsz arra, hogy jó kapcsolatot alakíts ki vele.

De ha nem bírod, akkor ne erőltesd, mert több év munkája van ebben, hogy elfogadjon egy gyerek, az egyik, másik szülőjének az új párját.

Neki is nehéz, persze hogy neked is az.

Én érzelmi szemszögből közelíteném a dolgot,viszonylag fiatal a kapcsolat 1 év ,az az azért nem sok mézeshetek évben :-) ott van még a rózsaszín felhő a kapcsolat elején ,óriási a szerelem ,nagyon ott a birtoklási vagy az Én párom az Én szerelmem csak Mi ketten , nehéz nem jó megosztozni rajta :-(

Persze tudtad hogy van gyerkőc de nem napi szinten hanem alkalmanként az még akár viselhető is de így hogy most ez a helyzet ....Persze Te vagy a párja téged szeret,pontosabban téged is a kislány a lánya a véréről van Őt is szereti .

Más valamit az eszünkkel megérteni és más a lelkünkkel elfogadtatni .

Bevallani magadnak hogy ebben bizony féltékenység van .

Fuuuu, nem egyszerü a szituacio. Bar a gyerek - barhogy is üvölt es barmikor is teszi ezt, nem tehet erröl az egeszröl. Az hogy utalod, szerintem el is döntötte a dolgot.

Mas valakinek a gyereket biztosan nehez elfogadni, es meg szeretni is. De ha szereted a parodat es együtt akarsz maradni vele, meg kell baratkoznod ezzel. Biztosan könnyebb lesz ha mar nem folyamatosan lesz ott nalatok, hanem csak hetvegente. Sok eröt kivanok hozza.

3,5 évesen... :) Amiket leírsz, sajnos életkori sajátosságok. Az enyém is tud hisztizni egésznap, üvölteni akkor is, ha már nem bírja. Dackorszakos díva... :D

Egyébként ezzel nem lehet mit csinálni, csak elviselni, vagy elterelni a figyelmét ezzel-azzal.

Kinövi idővel, nem kényeztetés kérdése, vannak gyerekek akik nyugisabbak, rövidebb a hiszti korszak ideje, vannak gyerekek akiknél extra hosszú ideig megy, és hatványozottan tudnak visítani mindig mindenért.

Nem tudják még magukat rendesen kifejezni, az érzelmi és szellemi fejlődésük folyamatban van, sajnos ez ezzel jár.

Az én lányom is lassan 3,5 éves lesz, tudom mit kell átélj amikor ott van nálatok.

Még nekem is nehéz elviselni, kezelni és áthidalni ezeket a szituációkat, nem hogy egy olyannak akinek nem a saját gyereke, hanem egy másikét kell figyelemmel kísérje.

Ha lenne sajátotok, ugyanúgy neki is lesznek ilyen időszakjai, ha szerencséd lesz rövidebb és lájtosabb lesz.

Egyébként én a mai napig se tudtam ezt megszokni, a sajátomtól se. Pedig őt aztán sehová nem tudtam lepasszolni 1 napra se, mindennap együtt vagyunk éjjel-nappal, nincs hétvégén szabadidő, amíg apunál van a kiscsaj, vagy a nagyszülőknél.

Nekem is jól esne pár nap szünet, amikor más foglalkozik a kis hisztis dívával. :D

Egyébként, amikor az ovi vége felé haladnak a gyerekek, amikor már 1. osztályosok lesznek sokat változnak.

Addigra a beszédfejlődés olyan szintre kerül, hogy üvöltés és kényeskedés nélkül jobban kifejezik magukat, 5 éves kor körül már az ilyen dedós szintű hisztik lecsökkennek, mert kiegyensúlyozottabbak és érzelmileg is jobban kitudják fejezni magukat, nem lesznek olyan feszültek a gyerekek, mert valami bajuk van, de nem tudják rendesen elmondani mi.

Ez olyan mint az enyém, képes azért 20 perces fetrengős vonyítást-sikítást lerendezni, mert ő haza akar menni.

Mindeközben otthon vagyunk. :D

Csak hogy demonstráljam a helyzet komolyságát, ők maguk se értik saját magukat, és olyan hülyeségeken képesek kiakadni és sírni, csapkodni, aminek semmi értelme.

Vegyél lesz@rom tablettát. :D Képzeld el azt, mi lenne ha minden egyes nap, napi 0-24-be neked kellene mindent mindig.

Ahhoz képest eltörpül a 2 hetente hétvégés láthatás, vagy az 2,5 hónapos jelenlegi acél ideg kiképzés. :))

Ha utálod a ki csajt, ezen nincs mit ragozni.

Vess ennek véget, mert úgyis vége lesz.