A párom külföldön, én itthon... (beszélgetős fórum)

Hát, azért tartalmaz az igazságot, csak vannak ellenpéldák is, és ennyire nem fekete és fehér..

Ti meg ezek szerint ott lehetnétek, csak valami miatt inkább így döntöttetek, nyilván Ti tudjátok, hogy Nektek mi a jobb, összetett kérdés ez.

Az említett barátnőméknél a gyerekek intézményi fordulóponjai voltak mindig ilyen kérdéses dátumok, hogy ki megy, ki marad, ki mit csinál...

Onnan indultunk, hogy minden hétvégén jön haza.. Aztán jött, hogy jaj, hát szinte minden szombaton forgatás lesz.. Szóval most ott tartunk, hogy jó, ha húsvétkor jön..

Most nem megy messzire, csak Horvátországba, úgyhogy igazából kicsit úgy vagyok vele, hogy inkább maradjon a fenekén, mint halál fáradtan száguldozzon haza.

Meg ha egyszer már beleszokunk, akkor sokszor rosszabb, ha egy napra hazajön, és felborulnak a gyerekek.

Meg egy oda-vissza utat fizetnek, úgyhogy nem is ingyen van..

Mi majdnem másfél évig éltünk távkapcsolatban, ebből 3 hónapig ráadásul én az USA-ban voltam, szóval látogatásról szó sem volt. Az nagyon kemény időszak volt.

Azóta együtt élünk, bár most sem olyan könnyű minden mert én egyelőre nem annyira találom itt a helyem.

Szóval semmi sem könnyű, de ha egymásnak vagytok szánva akkor meg lehet oldani mindent. A hullámvölgyeket nem hinném, hogy meg lehet úszni de abból is mindig van kiút.

Nem baj csak egész nyugodtan panaszkodj! :)

Most volt párom itthon a múlt héten 5 napot és húsvét hétfőn ismét jön haza 1 hétre. Utána pedig én megyek. Nagyjából 1 havonta látjuk most egymást de volt már olyan is, hogy 2.5 hónapig tartott a szünet. Mi semmit nem érzünk eddig, hogy a kapcsolatunk ettől rosszabb lenne. Sőt! Nagyon jók az újra talalkozasok, pedig q4 év alatt 4 napnál többet eddig nem voltunk egymástól tavol. :) Nálatok hogy lesz?

Értem persze.

Ezzel együtt nem nagyon lehet megúszni az okok boncolgatását, és a máshoz hasonlítgatást.

Egyszerűen azért, mert ami sz.r, azt magunknak kell megindokolni, hogy miért is csináljuk.

Egy hét múlva konkrétan fogok tudni a napi gondokról is panaszkodni, verhetetlen vagyok, nyugi. Azt meg nagyon jól tudom persze, hogy Neked mit kellene tenni... :-))

Mikor találkoztok legközelebb? Mennyi időnként jön? Vagy mentek?

Hát nem tudom. Én láttam kapcsolatot szétmenni vidéki munka miatt is, sőt olyat is, ahol pont az volt a baj, hogy együtt dolgoztak. De jót nem tesz, az biztos.

Egy barátnőmék 10 évig éltek így, közben 2 gyerekük is született. Barátnőm kint dolgozott, férje itthon, csak gyes alatt volt itthon... Aztán végül apuka ment ki, aztán született egy 3. gyerek is. Tök jól vannak, köszönik. De még mindig nem tekintik magukat végleg kitelepedettnek, de szerintem már azok, gyerekek ott járnak suliba. Házuk még itthon van, csak gond már, de eladni sem olyan egyszerű valami telekhatár gond miatt..

1 gyerekkel is azert nehez, de tobbel, az mar nem semmi!

Az en fiam is hianyolja az apjat, ez termeszetes, mindenki hianyolja a masikat es rossz nagyon az elvalas.

A mi esetunk nem a kulfoldre orientalodas, hanem pont forditva. Mi 2--6-ban hagytuk itt az orszagot es 10 evig kint eltunk egyutt. En tavaj koltoztem haza a gyerekkel, mert jo lehetosegem adodott es hazfelujitas celjabol maradt meg kint a ferjem. O fog utanunk jonni, nekem eleg volt a 10 ev kulfold. :)

Én megértelek. Nálunk a saját lakás volt az előző kinttartózkodás célja, és igen, nagyon jó, hogy nem kell havonta lakáshitelt fizetgetnem, és van egy kubus körülöttünk... Ezzel együtt igen, majd fél év volt, amíg utána helyreállt a lelki világunk.

Valamit valamiért.

De azért vigyázz, lehet ebből baj, csak annyira vigasztald magad, ameddig ez igaz...

Én meg azt mondanám, hogy én nem jöttem volna haza, Katarba is mentem volna, ha ő akart volna oda menni, (oda is hívták)... De én ilyen vagyok, más meg nem ilyen...:-))

Bár nem ilyen hosszú ideig, de voltunk már így, és éppen most is menni fog a férjem.

Ugyan "csak" 5 hétre, de nekem 4, köztük két fogyatékos gyermek felügyeletét, intézménybe juttatását kell megoldani. Hát még nem tudom, be vagyok tojva, ki vagyok merülve, és különben is...

Nálunk a gyerekeket különösen megviseli, bár néha kicsit nyugisabbak is tudunk így lenni.

Anyámék segítenek, de ők se minden nap, ráadásul nagy felújítás van náluk...

Koszi! :)

Minden fejben dol el, igazabol ha a cel meg van miert csinalja az ember, akkor meg lehet csinalni.

Én sem vagyok ilyen helyzetben, én csak az országon belül éltem távkapcsolatban, de nekem az elég is volt, nem működött. Hosszú távon az nem kapcsolat, szóval az egyetlen megoldás az összeköltözés.

Nekem legalábbis napi szinten szükségem van a páromra, még az is rossz volt, hogy csak hétvégén találkoztunk, nem hogy ritkábban...

Akkor elviselhető, ha lehet látni, hogy a közeljövőben megszűnik a távolság. Költözzetek ki, egy család vagytok.