A párkapcsolat réme: a féltékenység (beszélgetős fórum)

Látta valaki tegnap a TV2-n J.B. műsorát? Egy 23 éves fickó a csinos feleségét férfiruhákban járatta. Most a stúdióban kisminkelték, felöltöztették nőnek (na jó, kicsit útszélire hajazott a dizájn). A pacák valósággal őrjöngött, a zakójával akarta letakarni a csaj lábát, ordibált vele, hogy azonnal szedje le a sminket!

És van, aki ezt tűri!

Sajnállak,és csak egy idézetet szeretnék leirni.

Boldogok a lelki szegények és hitetlenek mert ővék a mennyeknek országa.

Megmagyaráznád?

Arra érted, hogy van kisebbségi érzésem? Már megírtam, hogy van. Olvass még egyszer figyelmesebben!

Ha nem erre értetted akkor mire???

Szerintem is. Én sosem voltam féltékeny, van is önbizalmam tonnányi. (Pedig egyesek szerint nincs is mire.) Egyszer összeakadtam valakivel, aki nagyon belém esett. Tetszett az illető és elfogadtam. Szerettem is a magam módján. De az őrületes, és legmesszebb menőkig alaptalan féltékenykedéseit nem lehetett kibírni. Ha felöltöztem csinosan: akkor biztos másoknak akarok tetszeni. Ha nem, akkor nem is szeretem őt, mert semmibe veszem az igényeit. Állandóan kutatott a holmijaim közt, árulkodó jeleket keresve. Ha fél órával később értem haza, mert mondjuk rengetegen voltak a boltban, akkor már megcsaltam! Ellenőrizte a blokkot, hogy hány órakor végeztem a vásárlással. Egy alkalommal, mikor óraátállítás volt és nem követték a pénztárgéppel: egyértelmű! Egy egész órával később értem haza; tuti megcsaltam! A sok videokazettától elkülönítve tartottam azt, amelyiken a gyerekeim voltak felvéve, nehogy véletlenül letöröljem. Elcsórta, mert azon biztos én vagyok pornójelenetek közepén. Mikor lógó orral visszarakta, kajánul megkérdeztem: na, hogy tetszett? Nem is tagadta a csalódottságát: megint nem tudott rámbizonyítani semmit. Teleobjektívvel felszerelkezve leselkedett utánam. És még sorolhatnám. Őrület volt.

Jó darabig küszködtem vele. Állandóan, mindenért agyondicsértem. A cselekedeteiért, a viselkedéséért, a sok jó tulajdonságáért. Hiába. Azt az önbizalomhiányt, amit az apjának köszönhetett, aki állandóan pocskondiázta, lebecsülte mindenért, képtelenség volt megváltoztatni.

Aztán egyszer bekattant nekem: a többség általában magából indul ki. Én nem voltam féltékeny, mert tudtam, hogy nem csalok, biztosan ő sem. Ha engem gyanúsítgat, lehet, hogy ő csal? Se perc alatt lebuktattam. Még neki állt feljebb. Fájó szívvel, de azonnal kiadtam az útját. Na akkor sírt, rítt, hogy így szeret meg úgy szeret. Egy életre eljátszotta a bizalmam. Nem volt lehetősége új esélyre.

Elolvastam!

A cikk első része teljesen korrekt. Megvan a féltékenység oka. Illetve okai. Mit tehetünk ellen? Megváltoztathatjuk, megjavíthatjuk a kiváltó okot, ami bennünk (a féltékeny emberben) rejlik, ezáltal már nem lesz féltékeny az illető.

De, hogy virágokkal lehessen meggyógyítani...

Micsoda butaság. Lassan kifejlesztik majd a féltékenység elleni kapszulát is. Naponta étkezés előtt egyet kell bevenni. HAHAHA.

Félek a repüléstől. Megszagolok egy virágot. És hopp, már soha többé nem félek. :)

Stb...

hát én sose voltam féltékeny, pedig az elsőbarátom megcsalt, természetesen dobva is lett, ennek ellenére sem vagyok ennek a zöld szemű szörnyek a haverja nem érdekel...egyszerüen nem foglakozok vele...

rám már voltak féltékenyek abból is szintén dobbantottam...

egy igazi kapcslatba a féltékenység nem kap szerepet!!!

hűűű, akkor beindulna, mint állat...:):) ez egészen biztos

ja...10 éve vagyunk együtt.

De ez csak azt jelenti, hogy most nem vagy féltékeny ...... vannak különböző fokozatok, nem mindig jelentkezik automatikusan a féltékenység .....

Itt az lenne a kérdés, hogy, ha ne adjisten a férjed okot adna rá, vagy észlelnél gyanús jeleket, akkor vajon beindulna-e vagy sem ......

Azt írod: okot mindig találhatunk....

háááát, már aki....nekem még nem volt rá okom...ha lenne, tuti én is tudnék az lenni.

A férjemmel kapcsolatban nem ismerem ezt az érzést...mármint a féltékenységet..:)

Tehát, igen. ritkán féltékenykdeünk ok nélkül..

hát kérdés, hogy tényleg észre se veszi?

ha valóban ilyen a habitusa, hogy minden emberrel nyájas, kedves, akkor gondolom, te is ezt szeretted meg benne :)

inkább az a kérdés, felismeri-e, amikor egy nő ezt "kihasználva" próbálkozik, és mennyire nyájasan, udvariasan, de azért tök egyértelműen hajtja el a vérbe.

mert ha nem ismeri fel, vagy felismeri, de hízeleg neki, és továbbmegy a játékban, az viszont gond. nekem legalábbis gond lenne.