A magyar tanár lelki terrorban tart mindenkit! (beszélgetős fórum)

Én erre annyit mondok hogy nagyon sok ilyen van nálunk is volt 2 tanár!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! AZ ofőtök meg bekaphatja már bocsánat!!! Mert nekünk is az egyik irodalom,nyelvtan tanárra volt problémánk jeleztük hogy ez így nem jó nemtudunk nála tanulni mert egyszerűen összevissza diktál magyaráz meg sok hülyeséget csinál stb.. ez volt 3.évben és lám 4. évre kaptunk egy másik magyar tanárt :) érdekes senki nem bukott meg! jelezzétek igazgatónál fogjatok össze más osztályokkal gyűjtsetek aláírást!!

Jah a másik tanárt meg kirúgták ;) ő is azzal jött egyik sztálytársamnak h idegesítő a hangja .. volt pár dolog :) mondjuk mi nem hagytuk magunkat, mivel ő is ilyen fa.z volt velünk mi is megadtuk neki!! nem kicsit! nem kell hagyni csak az a baj hogy sok beszari van!

Én is köszönöm a szavaidat és mindenben egyet értek veled.Nagyon jó,hogy leírtad ezt a véleményedet.

Szuper anyuka!:-)Bízok benne én is az leszek.Elvárások kellenek a gyerekek felé is,viszont ha a pedagógus nem ad megfelelő hitelt a szavaihoz,teljesítményét ahhoz amire felesküdött,akkor bizony elég sok minden negatív dolog lehetséges.Nem mindegy viszont az sem,hogyan neveljük otthon a gyerekeinket.Mikor felnőnek azt kapjuk majd vissza amit adunk.

Édesapám mindig is úgy,mi kis ötösünk.Ha baj volt mi mertünk segítséget kérni a szüleinktől és nálunk alap volt az őszinteség.Szerintem a mai világban ezekből van igen kevés ember.Ha mi nem vagyunk őszinték a családtagjainkhoz,gyerekeinkhez ne is várjunk csodát.

Biztosan nehéz mindenkinek a mai világban én ezt nem kétlem.Viszont én azt vallom és majd tanítom a gyerekeimmel is,hogy Az őszinteség hosszú távon kifizetődőbb!Felesleges hazugságokkal takarózni,otthon és az iskolában és bárkinél,hiszen az igazság mindig kiderül.A bűnösök pedig mindig elnyerik a méltó büntetésüket örök élet törvénye ez!:-)

Szerintem!Úgyhogy a terrorban tartó itt szereplő nevelő is hamarosan.Segítséget meg nem szégyen kérni másoktól.Akik meg le oltják a fórumokon ezeket az embereket,én mindig azt kívánom nekik 3-or verje ezt rájuk vissza az élet és legyenek még nagyobb bajba mint akik itt kérnek tanácsot bármiben.Fognak is!:-)Viszont ez is ilyen,sajna az életben,de sokan direkt rosszak!:-)

Sokan vannak olyanokból ezen az oldalon is!Mi emberek nem vagyunk hálaisten egyformák!:-)

Puszim neked Szuper anyuka!

Köszönöm a szavaid!

Én úgy gondolom, hogy amikor egy gyerek már elkezd óvodába, iskolába járni, akkor a napjai nagy részét ott tölti. S azt mindenki tudja, hogy egy gyermek leginkább a felnőtt viselkedési normáit tanulja el. Vagyis a későbbiekben azt fogja utánozni.

Lehet, hogy otthon minden rendben van, nincs hangos szó, türelem és szeretet veszi körül, de mi történik ha azt tapasztalja az iskolában, ahol az ideje nagy részét tölti, hogy másokon könnyen lehet uralkodni lelki terrorral, s ha probléma adódik azt akár erőszakkal, veréssel is elintézheti.

Valljuk be, a legtöbb esetben hasonló, vagy még rosszabb tulajdonságokkal bíró felnőtt válik belőle.

Éppen ezért, ha én megpróbálom helyesen nevelni a gyermekem, akkor igen is jogom van elvárni, hogy a nevelők is megfelelő példaképként viselkedjenek.

S természetesen a gyerekeimnek is vannak jogai. Ha iskoláról beszélünk, akkor a "normális" oktatásra gondolok. Ebbe pedig nem tartozik bele sem a lelki terror, sem a testi fenyítés. De! A gyerekemtől is elvárom, hogy megfelelően viselkedjen, s legjobb tudása szerint teljesítsen.

Ha ezek szerint a szempontok szerint folyna a nevelés mind a családokban, mind pedig az iskolákban, akkor szerintem nem lenne ennyi megkeseredett, alkoholizáló, drogos fiatal.

Édes vagy és szuper anyuka!Nálunk is anyum,apum mindig ki állt értünk!

Én a gyakorlatomból tudok meríteni példát miszerint az én mentor óvónőm társa felpofozott egy középsős kisfiút.Másnap a kisfiú anyukája bejött,hogy gondolta?A mentor óvónőm társa a szemébe hazudott és jött a hazugság korszak és egyéb ilyen dolgok.Az anyuka hozzám fordult én pedig közöltem nem láttam semmit sem.Ez a gyakszim 2-ik hetében volt.Az anyuka ott előttünk adott pofont a kisfiának és kötelezte bocsánat kérésre a kisfiát az óvónők felé.

Amikor távozott az óvónő megköszönte nekem és cinikusan közölte megérdemelte a kis...mármint a kisfiú.Viszont még volt 4 hetem és mindenben mindig segített és persze a végzős gyakszim 4-es lett,de csak azért mert szerintük minden nem volt 100%-os!Sok anyuka sajnálta,hogy nem lett ott állásom,hiszen imádtak a gyerekek.Eltelt vagy fél év mire a boltba összefutottam a kisfiú anyukájával.Mivel akkor már nem volt veszteni valóm közöltem mi történt.Könnybe lábadt a szeme és azt mondta köszöni az igazságot innenstől a kisfiának hisz mindig!

A gyerekek valóban tudnak hazudni,viszont semelyik gyerek szerintem azt nem,hogy a pedagógus kezet emel rá!

Egy pedagógus azért pedagógus,hogy tanítson és tegye a gyerek napját színesebbé és az adott tárgyat szerethetővé.Nincs helye sem terrornak,sem kéz emelésnek.Ha így van?Hiába nyugdíjas állás,annyi fiatal és sokkal jobb várakozik a helyetekre drágáim(szintén végzett pedagógus vagyok)hogy be kell látni,ha nem megy és váltani kell,nem maradni a pénzért!

Hiszen egy gyerek sem felelős a megfásultságotokért!

Én pedig a gyerekemnek mindig hinni fogok,úgyhogy meg is fogom válogatni kinek a kezei közé adom!

Remélem minden anyuka úgy gondolja mint te!

Neked meg millió puszim!

Hát sajnos az egyik gyermekemnek volt szerencséje hasonló tanárhoz.

A lényeg: a folyosón megütötte a lányom, állítólagos engedetlensége miatt. Lányom persze azonnal felhívott s én bementem a suliba, hogy kiderítsem az igazságot. Hisz szerettem volna meghallgatni a tanár verzióját is. Furcsa volt, hogy azonnal az igazgatóhoz küldtek, aki nekem támadt, hogy nem nevelem megfelelően a gyerekem. Mivel nem kaptam kielégítő választ, elindítottam egy kis magán nyomozást. Megkerestem a gyerekeket, s kikérdeztem őket. Az elhangzottak után pedig a gyerekek családjait is. Megdöbbentő volt, amit tapasztaltam. Volt olyan 16 éves fiú, aki félelmében rendszeresen bepisilt, s otthon sem merte elmondani, hogy folyamatosan bántalmazza és megszégyeníti őt a tanár. S még sorolhatnám.

Van egy szervezet, aki ezekkel a problémákkal foglalkozik. Én hozzájuk fordultam. Az interneten megtalálhatóak. Tudni kell, hogy a tanulók testi és lelki bántalmazása is büntetendő cselekménynek számít.

Sajnos a többi szülő attól való félelmében, hogy a gyereke issza meg a levét, nem mert mellém állni. Én viszont kitartottam, s a feljelentés mellett még a médiához is fordultam. Annak idején elég nagy port kavart az ügy. Természetesen a leányomnak is elmagyaráztam, hogy ez kétélű fegyver. Neki is kifogástalanul kell viselkednie, s tanulnia is. Szerencsére ő partner volt ebben.

Az iskolával is közöltem, ha bármi féle megkülönböztetésben lesz része a lányomnak az ügy miatt, akkor további feljelentéseket fogok tenni. Nem is igazán mert szívózni senki se vele.

Az ügy kimenetele: az utolsó bírósági tárgyaláson a lányom elfogadta a tanárnő bocsánat kérését. A tanárnőnek kellett kifizetni az összes perköltséget, visszaminősítették, fegyelmi eljárást folytattak ellene, minek révén huzamosabb ideig nem kaphatott plusz pénzeket s juttatásokat. S ettől még az sem védte meg, hogy az igazgató felesége volt.

A lányomat 1 év múlva átírattam egy másik iskolába, de csak azért, mivel az osztály egyik legjobb tanulója volt, s mindent vele végeztetek el, kihasználták. Az új suliban osztályelsőként végzett, dicséretes szakmai képesítéssel.

Szerintem te folyamatosan felületesen olvasol :-) Én még véletlenül sem buzdítottam a topikindítót (vagy bárkit) sem tiszteletlenségre, sem mocskolódásra, épp az ellenkezőjére!

Az, hogy valaki kiáll magáért, még véletlenül sem egyenlő azzal, hogy elküldi az illetőt melegebb éghajlatra. A "helyre tevéssel" sem utaltam pofozkodásra vagy acsarkodásra. Arra utaltam, amit lentebb írtam, hogy magabiztosan, határozottan, de TISZTELETTEL, megfelelő formában KÖZÖLJE a nem megfelelő modorban szereplő tanárával, hogy nem fog részt venni az óráján, valamint feljelenti stb., ha nem hajlandó úgy bánni velük, diákokkal, ahogy emberekkel szokás. Ez nem "nyelvelés", nem trágárság, nem tiszteletlenség. Ez az alapvető emberi jogaid kikövetelése. Ne keverjük a mocskolódást azzal, hogy az ember nem nagyja magát megalázni, pocskondiázni, "terrorizálni", ahogy azt az első hsz-ben olvashattuk.

Helyre lehet teni barkit anelkul hogy mocskolodnank.Mar akit helyre lehetteni.Akit nem lehet , azt tiszteletlensegel , vagy visszavagasal sem lehet.Ott a nyelveles nem hasznal.Vanak emberek akiket Gabriel arkangyal sem tudna meggyozn , hogy nincs igaza. Ott mar mas modszer kel.A tanar eseteben segiteni nyugdijba vonulni , vagy nyugdij nelkul kivonulni.

Nekem is volt egy ilyen tanarom , erdekes modon meg kedvelt is.A vege az let , hogy az elme gyogyintezetben kotot ki.

Ha a gyerek magáért áll ki, lelkileg sokkal hasznosabb neki, mint ha Te megvéded. Másrészt én pont nem azt mondtam, hogy tiszteletlen legyen a tanárral, hanem hogy a tanár tiszteletlenségét ne tűrje el. A kettő nagyon nem ugyanaz.

A felpofozós sztori meg csak azt illusztrálta, hogy ha a tanár (bárki) kilép a neki kiosztott szerepből, akkor a diáknak is joga van ugyanehhez.

Én bizony büszke lennék a lányomra, ha felpofozna bárkit, aki az ő engedélye nélkül a szoknyája alatt kotorászik, illetve "helyre tenne" elegánsan és magabiztosan bárkit, aki nem tiszteli, sz*rba sem veszi, csak mert a tanára, főnöke, akárkije. És sokkal inkább buzdítanám erre, mint hogy az én szoknyámat huzigálja, hogy "Anya, védj meg, bántanak!"

Először is egy kis gonoszkodás: ne haragudj, de amilyen a helyesírásod, rád is fér némi szigor... Még a magyartanárt is rosszul írtad le... :-)

Egyetértek az egyik előttem szólóval abban is, hogy a magyar nyelv, az anyanyelved legalábbis átlagos szintű ismerete, készségszintű helyes használata akkor is alapvetően fontos, ha informatikusnak mész. Az irodalom meg alapműveltség, de valóban nem kellene feltétlenül szó szerint bemagolni teljes műveket stb. (Más kérdés, hogy az ilyen memoriter nem csak az alapműveltségedet fejleszti, hanem az agyad tanulási képességét is. Lehet, hogy most fáj, de később, ha megtanultál tanulni ezzel, vagyis akár 30 oldalt is fejben tudsz tartani szó szerint, az igenis nagyon jól fog jönni.)

Az meg, hogy SZÜKSÉGED lesz-e ezekre, nem ugyanaz, mint hogy HASZNODRA lesz-e. Mert lesz, hidd el.

Voltam én is hasonló helyzetben, két dolgot mondhatok biztosra:

Egyrészt biztosan nem látod objektíven a helyzetet, biztos, hogy jócskán eltúlzod az ügy valódi súlyosságát, egyszerűen azért, mert a fiatal lélek még érzékenyebb az igazságtalanságra, mint az élettől már "meggyűrtebb", alkalmazkodóbbá vált idősebb, valamint számszerűen kevesebb gonddal zsonglőrködsz, mint aki már dolgozik, családot tart fenn stb. (ezzel nem bagatellizálni akarom a gondjaidat, ne érts félre), így erre jobban tudsz "koncentrálni", jobban eluralja a gondolataidat. Kialakul egy csőlátás, és már a tanár kisebb hülyeségeit is óriásinak látod. Közhely, de hidd el annak, aki már túl van egy érettségi évében benyalt idegösszeomlás-félén, hogy BÁRMILYEN kemény most a helyzeted, pár év múlva visszatekintve mindez nagyon kicsinek és jelentéktelennek fog tűnni. Az élet már csak ilyen. Nem tudod objektíven nézni, mennyire szemét is az utált tanárod, mert utálod, és mert nem ismered a motivációit. LEHET, hogy tényleg simán gonosz és tetű, de lehet az is, hogy szándékosan "terrorizál" titeket, mert ebben a módszerben hisz.

A másik biztos pont, hogy ha valóban ilyen súlyos a helyzet, akkor nem kell eltűrnötök, egyelőre jogállamban élünk.

Ahogy írták már lejjebb, fordítsatok rá egy kis időt az együttműködőbb szülők, esetleg tanárok segítségével, és nézzetek utána, mi az iskolátok hierarchiája, ki kinek felel, és ezen a soron szépen menjetek végig, betartva a sort. Fogjatok össze, ne egy diák álljon egyedül, mert őt könnyű félresöpörni, hanem együtt diákok, tanárok, szülők, és forduljatok HIVATALOSAN, írásban, pecsételve, átvételi elismervényt, aláírt másolatot stb. kérve mindenről, az első X tanárnő felett álló személyhez, megemlítve, ha nem kaptok gyorsan megnyugtató választ, ki lesz a következő, akinél kilincseltek. Az egyik lépcsőfoknál meglesz a megoldás, de egyet se hagyjatok ki, mert az visszaüthet.

Ehhez kell egy kis bátorság, és csak akkor tanácsos belevágni, ha egységben vagytok, és biztosak vagytok az igazatokban. Ha az egyik hiányzik, akkor érdemesebb inkább egyénileg iskolát/osztályt váltani.

E mellett pedig addig is, míg ez az egész zajlik, "nőjetek fel" kicsit. Higgyetek magatokban, legyetek magabiztosak, álljatok ki magatokért. Tegyétek félre azt a beidegződést, hogy a tanár mindig "feletted áll", neki "be kell hódolni", nem lehet visszaszólni. Lehet, hidd el! Magyarországon egy tanár jogai igencsak korlátozottak. Sem neki, sem senkinek nincsen joga becsületsértést, rágalmazást elkövetni. Tanárként értékelheti a tanulmányi eredményeteket, de a személyeteket, szellemi képességeiteket stb. nincs joga, főleg nem a leírt stílusban. Elsőre nehéz ez is, de ha egyszer felállsz, amikor azt mondja, ostoba vagy, bamba vagy, hülye vagy, és magabiztosan, de nem az ő szintjére süllyedve, tiszteletteljesen közlöd, hogy mint diák, engedelmeskedsz a tanári utasításainak, de mint ember, nem vagy hajlandó eltűrni a sértéseit, úgyhogy vagy fogalmazzon a továbbiakban az emberi méltóságodat tiszteletben tartva, vagy egyrészt elhagyod az óráját, amelyet nem a munkaköri leírásának megfelelően vezet, másrészt feljelented a rendőrségen becsületsértésért, hitelrontásért (elvégre osztálytársaid előtt állít be inkompetensnek, butának stb.), meg ami még eszedbe jut. Erre először ellilul a feje, meg üvölt, meg akármi, de ekkor te teljesen jogosan összepakolhatsz, és távozhatsz, egyenesen az igazgató irodájáig, ahol is tájékoztathatod a tisztelt igazgatónőt vagy urat, hogy mint tanköteles diák, az iskola területén maradsz, de a fent említettek miatt nem veszel részt az órán, mondhatja az álláspontját. Senkinek nem kell eltűrni bárki részéről a sértést, mocskolódást, pont úgy, mint a fizikai bántalmazást.

Hogy egy klasszikust meséljek:

A tanár észreveszi, hogy csinos diáklánya a szoknyája alatt, a combján rejtegeti a puskát dolgozat közben. Erre odamegy, odaböki, hogy "Mint férfi ezt nem tehetném meg, de mint tanár igen.", és benyúl a lány szoknyája alá, és elveszi a puskát. Erre a lány feláll, és közli, hogy "Mint diák ezt nem tehetném meg, de mint nő igen!", és paff, lekever egy irgalmatlan nagyot a pasinak.

Szóval összefoglalva gondoljátok át, mennyire valós és súlyos a gondotok, és ha annak ítélitek, akkor álljatok a sarkatokra, ne "nyafogjatok", hanem tegyetek magatokért. Ha pedig arra juttok, hogy igazából csak nehéz, amit követel a tanárnő, és érdekes a stílusa, de nem olyan súlyos, mint hittétek, akkor meg embereljétek meg magatokat, és mutassátok meg neki, hogy igenis meg tudtok tanulni akármilyen hülyeséget, amit felad. Egyrészt a düh és az utálat kiváló motiváció tud lenni (így nem buktam meg fizikából :-) ), másrészt ha fogcsikorgatva is, de kiküzdötök nála egy ötöst, eszméletlenül büszkék lesztek magatokra, annyira, mint még soha.

És még egy plusz tanács: amíg ez lezajlik, minden résztvevő diák minden tárgyból tanuljon, mint a kisangyal, valamint viselkedjék mintaszerűen, mert nem csak X tanárnő, de a "szimpatizánsai" is megpróbálhatnak fogódzót találni rajtatok.

Sok sikert!

Így igaz!Nekem középsuliba erős matek tanárnőm volt,majdnem tisztelegtünk is neki.Pszichológiából fősulin volt egy banya mindenki retteget tőle,jól beátkoztam egyszer csak kaptam a puszikat...velem kekeckedet uv tam 2er és hiába írtam le amit 1--es és nem tudtam mást csinálni.Majd szóról szóra mindent bevágtam így lettem 3-as,hoztam neki egy kávét még búcsúra közölte örüljek és...mert volt egy pasi udvarlója és tuti rokonom egyezik a vezetéknév.Én meg mikor már az indexembe volt a 3as közöltem vele,hogy büdös banya és forduljon fel.Rá egy hónapra elaludt!:-)))lehet jobb velem vigyázni?:-)))

Nem mindig megfelelőek a pedagógusok,akinek nincs türelme,elfárad az adja át a helyet annyi friss és fiatal diplomás várja a lehetőséget!Nekem ez a véleményem!Tudni kell észre venni,ha már az időnk lejárt és egy gyerek személyiségét egy tanárnak vallott felnőtt ne tegye már tönkre.Én amúgy minden zokszó nélkül követném apum példáját amikor is öcsémet pofon vágta a tanára és nő apám fogta magát bement bekopogott az igazgatóiba és feltehetőleg első nő volt akit lepofozott!Imádom a szüleimet!:-)Álljanak is ki a szülők a gyerekükért!

Nekünk anno a matek tanárunk volt olyan, hogy 9.-ben előre vetítette, hogy a fiúk elmehetnek ácsnak, asztalosnak stb.. a lányokkal meg közölte, hogy ők máshol is tudnak érvényesülni az életben - gondolom, nem kell magyaráznom, mire gondolt -. Valahogy ilyen kezdés után nem tudtam benne tisztelni semmit. És bár lehet, hogy emiatt megköveznek egy páran, de nem csak rossz és lusta diákok vannak, de életunt, másokat gyötörni akaró tanárok is. Mindkét táborból vannak jó és rossz példák is.

A lényeget már leírták előttem, forduljatok aláírásokkal a jegyzőhöz, az alapítvány elnökéhez, és kérvényben írjátok meg, hogy mi a probléma és mit szeretnétek elérni. Sok sikert! :)

Egy dollog a szigorusag, mas a gyerekek terorizalasa.A 2 nem ugyan az.A matek tanarnom szigoru volt, nem volttam soha jo matekbol.De a tanarnom tiszteltem es ma is ugy gondolok rea mint egyik legjobb tanaromra.A masik matek tanarno megszigorubb volt, de csak jot lehetet hallani rolla.

Volt egy masik tanar , jobb jegyeim volt nalla.De nem tudok tiszteletel gondolni,. sokal inkabb undoral.

Némelyik tanár tényleg cezaromániás.

Hajlamosak azt hinni, hogy nekik mindent lehet.

A lányomék pl. nem egyszer hallották már angol dolgozat közben, hogy mennyire hülyék is ők...

Jó, akkor segítség: tanulni, tanulni, tanulni!

Az a baj, hogy a mai diákok úgy ahogy vannak szemtelenek, azt hiszik, csak jogaik vannak, kötelezettségeik nem.

Persze, nem minden tanár egy leányálom, de azért tudni kellene, hol a helye a diáknak.

Tanárt verni, kikészíteni?