A láb nélküli bácsi és a többiek (beszélgetős fórum)
Apukámnak is sajnos amputálva volt mindkét lába.Szerintem ha te nyugodt maradsz és teljes természetességgel kezeled és magyarázod a dolgot,a gyerek is megérti.Megértem,h neki ez félelmetes valamilyen szinten,de valahogy megnyugtatnám.Nem azt mondanám,h levágták a lábát,hanem pl megműtötték,mert beteg volt,fájt neki,stb.Ha kérdezi,h hol van a lába (de valszeg nem fogja),nyugodtan mondd meg neki,h nem tudod.Nem kell neked mindent tudni.:)
Szerintem az nem baj, ha álmodik vele, ha foglalkoztatja a dolog, de ha ezek félelmetes álmok, akkor valószínűleg te reagáltál rosszul az amputált lábra, ezért fél a kicsi is.
A gyerekek mindent természetesen elfogadnak, ha a szülő jól tálalja.
nyilván egy egy éves gyerek nem érti meg, de ha már lehet vele kommunikálni, akkor szerintem nem a fejem a homokba és ne is lásson semmi olyat, ami eltér ugymond a normálistól. Miért ne lehetne egy gyereknek elmagyarázni, hogy nem mindenki egyforma, beteg, le kellett vágni a lábát, de attól még pont ugyan olyan ember, mint mi, max. neki sokkal nehezebb, és bárki kerülhet ebbe a helyzetbe. Az hogy nem illik bámulni az ilyet, mert az neki rosszul esik, én még elmondanám....
Én mindig őszintén válaszoltam a gyerekeknek, ha kérdeztek. Beteg volt a bácsi lába és le kellett vágni. Ha a doktorbácsi nem tette volna akkor a bácsi nagyon beteg lenne. Ez az élet része. Mert, hogy nem csak szép dolgok vannak, hanem bizony létezik ez is. A kisfiam három éves volt, menhelyről örökbe fogadtunk egy kutyust. Beteg volt a szeme. Elvittük orvoshoz, ki kellett venni neki, így félszemű lett. Ez nekem nagyon jó alkalom volt. Nem volt szép műtét után, de mivel szerettük nem lett visszataszító. Sajnos a halállal is a kutyussal kapcsolatban találkozott először, szegényt elütötte az autó. Elbúcsúztunk tőle, együtt eltemettük. Így el tudták engedni a gyerekek. Én az őszinteség híve vagyok. Őszintén elmondani, hogy a néninek megégett az arca azért olyan a bőre, vagy annak a kisgyereknek ekcémája van. Na és persze elmondani, hogy ez nem baj, mert meggyógyult és bár nem nől másik keze, még a másikkal nagyon ügyesen tud boldogulni. Mi kipróbáltuk, eljátszottuk itthon a gyerekekkel a vakságot az egylábon létezést és az egykezeset is.Amellett, hogy nagyon jó móka, megtapasztalják, hogy milyen úgy élni. Nem lesz visszataszító idegen, természet ellenes.
Maximum, ha Te látod meg hamarabb,akkor gyorsan eltereled valamivel,hogy még csak arra se nézzen...
Én egyszer barátom húgát (7éves) hoztam el az iskolából, és az iskola bejáratánál ott kéregetett egy ilyen láb nélküli bácsi. A kislány őszintén érdeklődött, kérdezgetett, sőt mesélte nekem h a rendőr már rászólt a bácsira h üljön el innen, "de hát hogy menjen el innen szegény láb nélkül?" Azóta egyszer sem hozta fel, és rémálmokról se tudok.
Anyukámnak tavasszal amputálták a lábát,múlt héten voltunk vizsgálaton,és egy kisfiú nézegette anyukámat és kérdezte az anyukáját,hogy"hol van a néni lába?"Az anyukája elmagyarázta neki,hogy beteg volt a lába és ez és ez történt vele....
Tavaly ősszel kórházban voltam, éppen a gyomortükrözésről tántorogtam visszafelé. Akkor hoztak ki a műtőből egy negyvenes férfit. Boka felett csonkolva - lecsúszott róla a takaró.
Azóta nem panaszkodom...
Még ma is látom magam előtt. Meg kell magyarázni a kisgyermeknek, hogy sajnos, vannak olyan emberek, akik valamilyen hiányossággal, vagy éppen csúnyasággal - pl. baleset - kénytelenek élni. De nekik is szükségük van a levegőre, nekik is joguk van kimenni az utcára... és kell is...
Nem szánakozva, nem utálkozva nézni rájuk, hanem együttérezve. Mert még mi sem tudhatjuk, mi fog velünk történni.
Sziasztok. Előre is megkérek mindenkit, senki ne vesszen össze másikkal és engem se nézzen szívtelennek, bunkónak, vagy egész egyszerűen gusztustalannak, hogy felhozom a témát.
Családunk legifjabb tagja nemrégiben amputált lábú bácsit látott...meleg idő volt nagyon, szóval a csonk látszott neki. (ült egy padon)Én személy szerint sajnálom ezeket az embereket, ők sem kevesebbek nálunk, próbálnak úgy élni, mint mi. Csak épp a szituációra nem számított senki, a kérdések is jöttek a gyerektől, hogy miért, miért.... sajnos azóta rosszakat is álmodik(hol kutyának nincs lába, hol másnak). Találkoztatok már ilyen esettel, hogyan reagáltátok le, hogyan oldottátok meg? vagy ha pl az arcán vn valakinek rendellenessége, ami szembetűnő,ő el is fogadta magát, csak épp lehet, hogy nem egy 3évesnek való látvány? pl. 3villamosmegállón keresztül, az illetővel szemben...Nagyon nincs időm itt lenni, de visszajövök majd.köszönöm, hogy elolvastatok, és esetleg írtok.
További ajánlott fórumok: