A két legfontosabb ember az életemben... (beszélgetős fórum)

szia!

Te döntöttél úgy, hogy új életet kezdesz. És kaptál is egyet. Szerintem vigázz, hogy ez a vágyódás a régi után ne tegye tönkre a kapcsolatodat a pároddal

Tudom, hogy ettől nem leszek boldogabb. Valószínű jobb lenne, ha nem filóznék ezen annyit. Nem tudok már parancsolni magamnak sem gondolataimnak.

Gratulálok a férjedhez, nem sokan mondhatják el azonban ezt a házasságukról. Tudod én is így szeretnék visszaemlékezni majd 11 év múlva a férjemre.

Néha én is így érzem, de annyira nem erős, hogy ez tetteimben is megtudjon nyilvánulni. Ő lett volna a lelki-társam? akkor jól elszúrtam. Talán tényleg ő volt...,amit vele éreztem huuu, leírni sem lehet.

Mégsem tudok már vissza menni hozzá.

Én is ettől félek. Hogy talán egyedül maradok, vagy egy nála sokkal rosszabbat találok. Jó társat találni nagyon nehéz.

Boldogok lehetnek azok akik tényleg úgy érzik megtalálták párjukat.

Megbántad hogy hozzámentél?

Ha tehetnéd most másként csinálnád?

Az én páromban is mindezek "meg lehet bízni, őszinte, szeret,", törődne a gyerekeinkkel megvan. A hiányérzet viszont mindig ott van.

Köszönöm válaszaitok!

Érdekes dolgokat írtok, persze tudom, hogy a döntés az enyém.

Amúgy az exhez nem mennék vissza, hiszen már neki is komoly kapcsolata van,azt hiszem(???) és túl sok idő telt már el. Az igazi ok amiért őt említettem az az, hogy vele tényleg olyan érzéseket éltem át, ami a mi kapcsolatunkból hiányzik. Persze mindkettőjüknek vannak erényei és hibái is. Minden embernek van hibája és ezt el is tudom fogadni, csak hát egy idő után az ember felteszi a kérdést, hogy tényleg ez az amit akar?!

Valakinek van mersze tovább lépni, én sajnos nem vagyok ilyen bátor.6 év nagyon sok idő. Gondoljatok bele. Nem olyan egyszerű egyik napról a másikra kizárni őt az életemből, márpedig ha elhagynám ez ezt vonná maga után.

Tudom, hogy ezek az érvek hülyén hangzanak, talán azok is de annyira gyengének érzem magam. Beszéltem már neki erről, de látván elkeseredett arcát mindig csak a megbánás érzése maradt bennem. Nem tudtunk egyről kettőre lépni. Néha meg azt mondja, hogy akkor keressek mást. Kit keressek te jó ég? Úgy érzem már kimentem formából. Minden elölről kezdeni sem túl kecsegtető.

Lehet az én hibám és előbb-utóbb minden kapcsolatom ilyenné válna.

Abban bízok, hogyha nem egymásnak vagyunk teremtve, akkor majd jönni fog valaki...

Minden kusza ...ez az e egész. Szegénykém, ha látná miket írok.

Addig ne menj hozzá a mostani párodhoz, és ne szülj neki gyereket, ameddig 100%-osan azt nem érzed, hogy összetartoztok. A gyerek nem fog javítani a kapcsolaton, nem fogja feldobni, legfeljebb a csöppségtől "várod el" majd, hogy feldobja az életed. Valamennyire fel is fogja, de a hiányérzet megmarad. Adj a jelenlegi kapcsolatodnak egy képzeletbeli határidőt. Addig tegyél meg mindent érte, és ha akkor úgy érzed, hogy még mindig nem tökéletes, lépj. Nem feltétlenül vissza a régihez, bár lehet, hogy az is jó döntés lenne, de inkább legyél egy ideig egyedül, mint megalkuvó egy párkapcsolatban. Más az alkalmazkodás és más a megalkuvás, de neked kell érezned, hol a határ.

Ma már tudom, hogy egy olyan emberhez mentem hozzá, akiben meg lehet bízni, őszinte, szeret, törődik a gyerekkel, van türelme hozzám és hozzá is, segít a háztartásban. De hiányzik közülünk a vibrálás, soha nem is volt meg igazán. És néha kétségbeesetten keresem azt az érzést, amit vele nem tudok átélni, és ez rosszabb, ezt a hiányt nehéz betölteni egyedül vagy akár egy gyerekkel.

Véleményem szerint maga a gyermekvállalás nem jelent majd megoldást. Hogy érdemes-e kilépni a kapcsolatból, jó kérdés... Sajnos rengeteg olyan 30 körüli/feletti ismerősöm van, aki nem leli a párját, és nem azért, mert extra igényeik vannak. Nagyon nehéz jó társat találni.

Talán a legjobb, ha a belső hangra hallgatsz, s ennek megfelelően cselekszel.

"Egy pillanat alatt el tud még most is csábítani. "

Ez olyan gyönyörűen hangzott:))Gratulálok a kapcsolatodhoz!

Ne köss kompromisszumot. Én kicsit fiatalabban mint te már eljátszottam ezt. El is váltam 2,5 év után mert nem ment. Untam. Szerettem de nem volt jó. Nem voltam Önmagam.

Utána ismertem meg a mostani párom aki mellett még most 8 év után is azt mondom hogy minden nap egy élmény. Pedig nem élünk pörgős életet, de tudunk egymással beszélgetni, ugyanazokat a filmeket, vicceket, játékokat szeretjük. A szenvedély még mindig meg van, elég rápillantanom és máris érzem hogy még mindig igen Ő a nagy Ő. Egy pillanat alatt el tud még most is csábítani.

"Végül is szakított velem, azt mondta szeret, de úgy érzi nem tudok eleget adni magamból és neki ez kevés."

-Ezek egy tipikus gyáva férfi szavai,aki egyszerűen nem tud dönteni,és túl kedvesen érzelmesen mondja ki a szakítást..

"Egyre többet gondolok vissza arra a nyárra, arra amit akkor vele éreztem."

-Ez a legfontosabb dolog.Nem biztos,hogy az ex kell neked még most is,hanem maga az érzés hiányzik,amit vele átéltél!Ezeket az érzéseket még megélheted egy következő személy mellett.

6 éve vagy ebben a "monoton"izgalmak nélküli kapcsolatban.28éves vagy,előtted az élet!

Én a helyedben nem kötném össze az életem egy olyan emberről,akiről tudom,hogy nem 100%-ig szeretem.Talán nincs meg a szenvedély köztetek...

Több ember van a családban,aki ilyen 6 meg 8 éves kapcsolatból lépett ki,utána 1-1,5év után házasodott mással,és nagy a szerelem,gyerekek is vannak!

Kívánom,hogy találd meg azt a férfit,aki mellett teljes leszel érzelmileg,és minden téren!Ne elégedj meg a nyugodt biztonsággal és monotonitással!

Szia

Nagyon sokat kell dolgoznod hogy hosszutávon is boldog légy...Mert komprumisszumot kötöttél,magaddal.Remélem hogy sikerül,sok boldogságot kivánok neked.:)