A gyerekem kamasz és én vagyok a rossz ..nálatok is igy van ez? (beszélgetős fórum)

Én úgy érzem az én határozotlanságom abból fakad,hogy írtó fiatal voltam mikor Dani született,és a kezdetektől kezdve pánikba esek ha valami történik vele,beírás a suliban,beszól,beteg,bármi.

Egyáltalán nem tekint az anyjának,hiába nevez úgy.....

Nem mondja el a dolgait,még az alapokat,pedig ennél jobban már nem lehet észrevehetőbb az igyekezetem felé,hogy segítsek neki bármiben.

Úgy elvan,mellettem.......

A lányomnál már nem esek transzban,ha elesik,vagy ha valami olyat csinál,megoldom vagy leszerelem.

De ő van is egy nap legalább 10-szer elmondja,anya szeretlek.

Dani egyáltalán,néha úgy érzem,alig várja hogy 18 legyen s mehessen,pedig a lelekemet 1000 %-ig kiteszem.............

Férfiak????????

Ennyi magyarázatnak nem elég......

Olyan nincs,hogy lehetetlen...

Ha nem beszélünk már kicsi korától a gyerekekkel{őszintén} nagy korában ne várjuk el azt,hogy meg beszélnek velünk dolgokat.Igen rohanó a világunk de a család annál fontosan és a gyerekeink nincsen.

Sokan nem komónikálnak néha ez a baj csak..Szerintem...

mondani könnyű...

megcsinálni néha lehetetlen...

nagyoknál meg halgatni arany...persze most a harmincas korosztályra értem mert...

Én is örülök.nehéz gyereket nevelni{jól helyesen} tele van örömmel bánattal és mindegy,hogy hány van a gondok örömök mindig ugyan azok.

A lényeg az,hogy tudják te én mindig ott vagyunk leszünk neki nekik..

Aranyos vagy köszönöm.Látod mennyi a kor kül.a gyerekek között?Más a problémájuk amit az egyiknél el cs.. azt már a másiknál nem fogom még egyszer..

A nagyot nagyon sokáig barát ként neveltem {most jobb szó nem jut az eszembe}.Most is meg van ez közöttünk ha azt mondja ne mondjam meg másnak amit mond nem adok ki rajta.

Az meg,hogy csak egy gyermeked van akkor abban a helyzetben te {tik} ezt láttátok helyesnek.

Van egy csodálatos gyermeked aki jó és szeret téged ennél több nem kel.

Büszke lehetsz magadra...

Nem vagy el fogul egyáltalán. Egy formán gondolkudúnk.Az ember ismeri vagy próbálja ki is merni a gyermekét ebben a{korban}. Én is ismerem a gyerekemet de azért ő is a kis stiklijeit próbálja próbálta meg csinálni.

Sokan a maguk képére szeretnék formálni gyúrni de nem lehet.És őszintén ki nem lázadt fel ha aludni küldték vagy csak időben vacsizón.Néha olyan dolgokon akadunk fent ami felesleges.

Szerintem a lényeg azon van,hogy hogyan szólunk hozzá{juk}

Szia,Bocs nem bántáskép írom ..

Igen jó gyerek mert {lehet,hogy feléd ezt mutatja}.

Az én nagy fiam is egy jó gyerek még én a közelében vagyok .Akkor szépen beszél jól viselkedik{az ért néha belőle is ki jön az áll..

Mikor a barátokkal van akkor egy teljesen más gyerek lesz belőle.Ha nem engedem valahova vagy csak ép segíteni e kel van hogy elsősre meg csinálja van,hogy nem..

Kamaszok nehéz velük de őszintén mi milyenek voltunk.Én meg tanultam nem le támadni mert ezzel csak olajat teszek a tűzre.Meg egyeztünk ha betart bizonyos szabályokat akkor én is engedékenyebb leszek..

Én elég korán kezdtem a "kamasz" kort, már 12 13 évesen......Nővéremmel 3és fél év van köztünk és mentem vele a "rosszba" ! Nagyon sokszor kiakadt miattam anyum, sokat sírt, én nagyon lázadó, hisztis, akaratos voltam, de nem bánom, hogy ilyen is volt az életemben és örülök, hogy ezen is túl vagyok! Főleg, hogy már 17 évesen elköltöztem, hogy dolgozzak, tehát most már fiatalnak sincs nagyon időm lenni. Ezt sajnálom azért, hogy más velem egyidősnek semmi más dolga nincs, csak, hogy tanuljon! Most már megértettem amit anyáék mondtak nap mint nap, de akkor.....

De ezt át kell vészelni, szerintem nem szabad mindentől és mindenkitől eltiltani, mert az csak rosszabb. Én olyankor már csak azért is meg csináltam amit nem engedtek!

De már nagyon jóban vagyok anyummal, mindent megbeszélünk és csak nevetünk rajt, hogy milyen hülyeségeim voltak.... :D

....én mint gyermek emlékszem,mennyire megbántottam Anyukámat, de vígasztaljon az,hogy rájön sok gyerek,hogy tévedett és megpróbálja begyógyítani ezeket a sebeket! Én bocsánatot kértem már édesanyámtól...még szerencse,hogy annyira erős a szeretet és kötelék,hogy egy "kamaszkor" nem hagyott maradandó sebeket.

(én is visszakapom, a gyerekemtől majd :S )

Sajnos nagyon ismerős a téma........

Én konkrétan borzasztóan élem meg,bár ő ezt nem látja.

Hát, nagyon nem....:)

SOHA ne veszekedj velük.

Én rengeteget tanultam... a Fiamtól.

:):)

Közben elkezdtem olvasni Alföldi13 naplóját, hihetetlen és felemelő...:)

Juj, én is mindig ezt mondom...:)

A gyerekeimet szinte IRIGYLEM azért, hogy mennyire megértő anyukájuk van......