A fiamék szét akarnak menni (beszélgetős fórum)

Akkor miért nem adtátok el. A szerszámokhoz érzelmi szálak fűznek, hidd el.

Nem gonoszkodom, tényleg csak segíteni szerettem volna, hogy most a fiadról és az unokáidról van szó, ne vígy bele anyagiakat. Látod pénzen nem lehet venni se, nyugalmat, se szerelmet.

Olyan nincs, hogy nem láthatja a gyerekeket, forduljon a gyámügyhöz, ha kell akkor a bírósághoz.

Vannak számláitok az ottani dolgokról, hogy kié voltak, esetleg fotók, hogy az a házasság előtt még bizony nálatok volt.

Egyébként egy bútoron kicsinyesség vitatkozni, ha nem milliós antik bútor.

Ha elakarja vinni, akkor tényleg azt látják a gyerekek, hogy az otthonukat szétveri az apjuk.

Nem olvastam végig a fórumot csak ezt a hozzászólást.

Úgy érzem túl sok mindennel foglalkozol, ami nem tartozik rád.

A gyerekek nem hülyék, ha egyik szülő a másik ellen akarja hangolni a gyereket, és a másik szülő tud a gyerekének nem csupán az eltartója lenni, hanem a lelkével is foglalkozik a gyereknek, nincs az a szülő nagyszülő, aki ellene tudná hangolni. Gyerekként átéltem.

Ne szólj bele az életükbe, majd a fiad eldönti megéri-e ez a kapcsolat neki. Sokszor jobb távolról jóban, mint közelről rosszban lenni, SOHA, senki helyett nem kell a problémákat megoldani, felnőttek oldják meg.

Amikor az unokákkal tudtok lenni, szervezz nekik értelmes , emlékezetes programokat, beszélgessetek sokat velük, de sosem a családi problémákról, anyjukat, másik nagyszülőket meg se említsétek, ha szóba hozzák, annyira reagáljatok, amennyire éppen muszáj, de sosem bántva. Majd a gyerekek tudni fogják később ki volt az intelligensebb, hidd el beérik a gyümölcs. Kívánok Nektek sok türelmet!

A mostani vita köztük tulajdonképpen abból indult ki, h. a fiam megkérdezte, h. nem akarja-e a lány átvinni egy napra (hétvégén) az anyjáékhoz a gyerekeket. Mert mindig csak olyankor vitte át, hogy vigyázzanak rájuk, amikor a fiam éjszakás. Na a múlt héten innen indult... Mi már sokszor próbáltuk őket nyaralni küldeni, h. a gyerekeket hagyják addig nálunk. A lány nem ment bele, h. ő nem tud a gyerekek nélkül lenni. De vittük magunkkal nyaralni együtt, négyüket. És akkor mi foglalkoztunk az unokákkal. A fiamék meg szórakoztak kettesben. A lány akkor mondta, h. ők sosem jártak így családosan... Megint csak nem akarom őket bántani, de teljesen más a világnézetük. A nyaralást is lenézik. De a tb-től folyamatosan igénybe vesznek fürdőket pl., amit pedig nekünk nem is ír fel az orvos. Nekik a falusi orvos felírja...

Az unokákkal változó a kapcsolatunk, a nagyobbik, a kislány velünk nőtt fel. 3 éve költöztek ki vidékre, ő még emékszik, h. szeretett velünk lenni. A kisebbik, a fiú, 1 éves múlt, mikor kiköltöztek. Ő nem emlékszik ránk. És korából adódóan hangolni is lehet a fiam ellen, és ellenünk is. Ezt már régen észre vettük. Mi, mivel közben jócskán szegényedünk folyamatosan, nem tudunk mindig leutazni vidékre. Havonta egyszer. Ez nem sok. Ők is ennyiszer tudtak bejönni hozzánk, tehát kb. 2-3 hetente találkoztunk. A lány anyja egyébként nem is nagyon foglalkozik az unokákkal. Neki a terhére voltak eddig. Viszont a néhány év alatt azt megfigyeltük, h. ők mindenből pénzt akarnak csinálni. De a gyerekeket sose támogatták anyagilag. Sem. Még a múlt hónapban is egyszerűbb volt, hogy a lány írt nekem a face-n, h. küldjek a fiamnak egy tizest, mert nincs pénzük tankolni. És ha nem tankol, nem fog tudni melóba menni. Hát persze, h. küldtem. A fiú unokám hetek óta ezt mondgatja a fiamnak, h. ayáék úgyis kiraknak és úgy sem szeretlek. Ezt egy négyéves nem magától találja a ki. A lány unokám tegnap előtt azt mondta fiamnak, h. apa, elbújtatlak a szekrényben, nem jössz elő, majd csak este, ha anya hazajön, és akkor megleped. Szerintem ez is azt bizonyítja, h. a fiam nem lehet olyan nagyon rossz apa, férj, mert akkor a gyerek ösztönösen menekülne tőle. A kicsit pedig uszítják. És most nem tudok egy órája semmit a fiamról, és szét robbanok az idegtől.

Tegnap este felhívtam a lányt, h. mire van szüksége a lány unokámnak, mit vegyünk, úgy beszélt, mintha semmi sem történt volna. Ja, mert azt nem mondtam még, h. ők, a lányék úgy tudják, h. a fiam nem mondta el a történteket. Mert ő nem szokott a bajjal hozzánk rohangálni. Meg eddig mindig a lány mondta neki, h. nem kell a világnak tudni az ő problémáikról. Meg anyukámnak egy hónapja strokja volt, és próbáljuk kímélni... Ha ezt megtudja...

És két hét múlva ballagása van a lány unokámnak, hát hogy fogunk így elmenni? :( :(

Őneki a "haza" már a családja, a két gyerekével!

Inkább melléjük terelném, nem elfele.

De mindig biztosítanám róla, hogy nálam örökre van helye, ha úgy szeretné.

(Más szemszögből nézve, egy más fórumon, lehetne a fiatalember egy szemét férj és apa, aki elhagyta a családját, mert anyuka befolyásolta, igaz?)

Nem tudhatjuk mi, hogy milyen is az a kapcsolat valójában:)

Egy fiús anyuka szemszögéből láttunk egy történet-vázlatot, de az éremnek mindig két oldala van, mint tudjuk.

Egy szülő adhat tanácsot, elmondhatja a véleményét, vígasztalhat a bajban, de nem az ő dolga megoldani egy felnőtt ember életét.

Sőt, egy nagyszülőnek inkább (szerintem) az a feladata, hogy a családot segítse összetartani.

A pszichologus jo otlet, de antidepresszans semmire nem jo megoldas. Csak meg plusz problema lenne a csaladi gondon kivul,hogy rafuggne a gyogyszerre.

Szerintem sem szabad beleszolni az eletukbe/ertem,hogy nem szoltal bele eddig sem,csak hatni akarsz ra../,de ez is csak akkor jo otlet,ha a fiad keri a tanacsodat. Kulonben meg rosszul is elsulhet,ugy erezheti,hogy bele akarnak szolni az eletebe, igy ha valoban nagy szuksege lesz ra,akkor sem fog segitseget kerni Toletek. Ezert nagyon ovatosan szabad tanacsokat osztogatni. Ilyenkor a legjobb verzio az,amit mar irtak elottem,hogy biztositani kell a fiadat arrol,hogy barmi is tortenjen,ott helye van nalatok, barmikor szeretettel varjatok.

Az ongyilkossagi szandekot mindig komolyan kell venni viszont. De a panikolas a legrosszabb amit tehet a masik fel. /Tudom,nem konnyu..,voltam ilyen szituban eletemben../. Erdemes elmeselni par peldat olyanokrol akik elvaltak, kibuktak ettol, de aztan uj kapcsolatra leltek, es akkor jottek ra, hogy micsoda sz,rban eltek elotte. De ha megoltek volna magukat sem az uj parjukat nem ismertek volna meg,sem a gyermekeiket nem lattak volna felnoni.

De sosem szabad azt mondani az ongyilkossagi szandekrol beszelonek,hogy onzo,mert nem foglalkozik azokkal akiket itthagyna. Ez megint balul sul alt el.,mert amugy is nyomorultnak erzi az eletet,ettol meg meg jobban ugy erzi,hogy ot elitelik,nem ertik./ami persze,h.egyebkent nem ertheto/.

Ilyen stadiumban a suicide hajlamu ember mar nem tud kulonbseget tenni sokszor a segito szandek, es a tamadas kozott. Tehat csakis a pozitiv tulajdonsagait kell eloterbe helyezni. Hogy milyen kedves, szeretetremelto, helyes,fiatal ferfi./es ami valoban jo tulajdonsaga/. Es azt, hogy senki sem erdemel olyan sz.r kapcsolatot, ahol a masik fel nem szereti ot, nemhogy egy ilyen csaladcentrikus, normalis ferfi.

Jo strategia, ha azt ajanlod neki,hogy nezze az eletet kivulrol, mintha egy idegen embert latna, vagy akár mintha egy jo baratja eletet. Mit tanacsolna ennek a jo baratnak? Azt,hogy maradjon olyan emberrel aki kijelentette,hogy nem szereti,nem akar vele lenni, es meg is csalta? Nem hiszem. Ilyet senki nem kivanhat csak az ellensegenek.

De nem erdemes szidni a gyerekei anyjat,sem annak a csaladjat. O maga pontosan tudja,hogy milyenek. Inkabb egy olyan eletet erdemes felvazolni, ahol szeretet van, es megbecsules. Nyilvan ez mar csak egy uj kapcsolatban lehetne.Ilyenkor altalaban haritas a reakcio, mert komoly erzelmei vannak a lany irant. De nem baj.. Idovel megis eljut a tudataig ez a lehetoseg is,hogy lehetne jobban is elni..,es nem ritka,hogy ilyenkor hirtelen,es hatalmas fordulat kovetk.be a gondolkodasmodjaban.

De igazaban tenyleg nem elhetjuk mas eletet,es senki helyett nem donthetunk,meg akkor sem ,ha az a mi gyerekunk..

Én tuti, hogy nem erőltetnék egy ilyen kapcsolatot, ahol a fiamat piszkálják és a lány úgy bánik vele, mint egy kutyával.

Nekem is 25 éves a fiam, volt egy pár szakítása, ami rendesen összetörte. Én is féltettem, épp ezért sokat beszéltem vele. Aztán túllépet rajta.

El kell onnan költöznie a fiadnak, a gyerekeket tudja látogatni onnan is, ahol ti éltek, illetve elindíthat egy gyermek elhelyezési pert, ahol esetleg megkapja ő a gyerekeket, persze ha akarja.

Én a fiamat kicsi kora óta "arra nevelem", hogy senki nem ér annyit, hogy magát tönkre tegye.

Így felnőttként nincs ötletem.

Nekem az első biztos az lenne, hogy hazaköltöztetném a fiamat, és így már könnyebb lenne akárhogy is támogatni.

A családja ellen sosem beszélnék.

Ha úgy lennék, hogy megoldást akarnék találni a gyerekem életére (sose tenném, csak játszom a gondolattal), akkor arra gondolnék, hogy a család maradjon meg családnak, és segíteni akarnám őket az egymásra találásban.

Például beállítanék hozzájuk azzal, hogy foglaltam nekik három napra szállást egy csendes kis apartmanban, távol a világ zajától, érezzék jól magukat, törődjenek csak egymással, beszélgessenek, legyenek együtt ... A gyerekeket meg elvinném arra a három napra magamhoz, és a papával együtt unokáznék addig, míg a fiatalok rendezik a saját életüket. - Vagy legalábbis elkezdik ...

Szia!

Nem írtál semmit az unokáidhoz fűződő kapcsolatodról.

Mennyire kötődnek hozzád, mint nagymamához?

Mennyire kötődsz te hozzájuk?

Vagy csak kapnak csokit, és ennyi, mint kötelező ajándékot?

A srác biztos nem tudja,hogy már kipofáztuk az életét,meg a nője családját is....

Otthon ezért,már robbantanék.