A férjem megutáltatta velem a főzést (beszélgetős fórum)

Típpeket és főzési tanácsokat már kaptál. Itt igazán a párod kompromisszum készségén múlik a megoldás.

A környezetemben a leggyakoribb hasonló kaja készítési probléma az időhiánya miatt van. Általános megoldás szokott lenni, hogy hétvégén van a közös főzés, hétköznap a mirelit kaja készítés, és egy-két alkalommal a kifőzdékből hozott kaja. Így időben sokat sporol mindenki és anyagilag csak max öt százalékkal lesz drágább a teljes étkezési költség.

Szerinted mi segítheti a párodat, hogy elfogadja a jelenlegi főzési tudásodat és ameddig fejlődsz, tanulsz addig számára megfelelő étkezési rendszer alakítottok ki?

Ha még megvan benne az érzelem és ennyire fontos számára az étkezés, akkor kéne hajlandóságot mutatnia arra, hogy erre kitaláljatok egy számára is elfogadható megoldást.

Miért hagyott benned ennyire mély nyomot ez a kaja dolog?

Valamiért konfliktus forrásnak tartod?

A bővebb smeretségi körömben és generációs viszonylatban is nagyon olyan kevés kapcsolatot, házasságot tudok, ahol tökéletes lenne a főzési tudomány. A kaját megoldható feladatnak tekinti mindenki.

Igen. Leírta, hogy szereti.

Szereti, mint a kedvenc fagyiját? Vagy szereti, mint az anya az újszülőtt csecsemőt?

Azt szereti, hogy tartozhat valakihez? Vagy azt szereti, hogy tökéletesen kiegészítik egymást?

Jol teszed..

Amikor a rajzot tanultuk, azt megtanitotrak, hogy neha szo szerint lepj hatra.

Ha tul sokat nezed kozelrol, Amit rajzoltal/festettel nem latod a hibaat.

Ennagyon remelem, hogy csak egy lelegzetvetel kell.

Szerinted csak főzés jelent problémát a házasságodban, vagy ez csak súrlódás pont és lehetnek ki nem mondott mélyebb problémák?

Megvannak férjedben még azok a tulajdonságok, amiért anno bele szerettél?

Nem kicsit van túllihegve a történet.

Már a sztori elején említettem ,hogy mentsék a házasságot.

Mi is voltunk mélyponton (nem a kaja miatt;),megoldottuk.Aminek mindketten örülünk ,mert az életünket nem tudjuk a másik nélkül elképzelni már.

Azt gondolom, hogy sokan túltoljátok ezt a történetet.

Miért kellene elválnia? Majd ha úgy érzi megteszi.

FI abban kért tanácsot, hogy jobban tudjon főzni, megkapta. Abban viszont nem kért tanácsot, hogy elváljon e.

Ez az ő döntése!

Ha olyan rossz lesz a helyzet, akkor majd máshogy jön ki belőle.

Egyébként vannak akik sosem tudnak megtanulni főzni. Nem mindenki képes mindenre.

Úgy kell alakítani a kapcsolatodat, hogy ne a főzés/kaja legyen a legfontosabb.

Ezt ellensúlyozhatod a jellemeddel.

Legyél érdekes és szórakoztató és mindjárt nem fogja érdekelni a férjedet, hogy mit és, hogyan főzöl.

Az én férjem se a főzéstudományom miatt vett feleségül és nem is emiatt van velem 33 éve;)

Persze, néha morog, elégedetlenkedik, ahogy a fiúnk is, de ilyenkor mindig mondom, hogy: nektek ez jutott:DDDDDD

Sok sikert!

Áhh! Igazad van!

Mennyivel jobb a lelki bántalmazás?!

Nem azt kell nézni, hogy másoknak sokkal rosszabb, hanem, hogy nekem is lehet sokkal jobb! Persze addig, míg nem fáj eléggé, addig úgy sem változtatnak többnyire!

Amíg nagy a szerelem, nehéz változtatni. Próbáld magad más szemével látni, aki kívülálló, nincsenek a férjed felé érzelmei. Ha az eszedre hallgatsz, hosszabb távon is megéri ilyen emberrel élni ? A helyzet csak romlani szokott, pláne, ha a férjednek nem fontos, hogy boldog legyél vele.

Mostanában olvastam : " Aki szeret/szerelmes, az a másikat akarja boldoggá tenni, aki nem, az saját magát."

Es ne dobd ki a szemetbe a kapcsolatotokat, ha szeretned!

Tilts tavol idot s konyhatol, legyek te az onzo, aztan meglatod.

Szerintem a forum elejen en is azt mondtam.

De a volt ferjemrol tudni kell, hogy nem tudta a modogepet elinditani. Szo szerint.

Visszakokdtem haromszor igyanahhoz rendesen elmosogatni, mint a kis tesoimat.

Aztan valahol 30 kornyeken ralelt a gyerekei anyjara, es egy gondoskodo apa lett, aki el tudja vegezni a haztartast. En ennyit adtam a szaporodasnak.

Ezzel az a baj, hogy ezt hordozni fogod. Viszed tovább!

Ez nem fog elmúlni, a jelenléte mindig zavaró lesz és mindig kellemetlen emlékek fognak felbukkanni, még akkor is, ha már nem együtt lesztek. Én sem tudtam levetkőzni ezt az érzést, nem olyan éles a fájdalom már, de ott van árnyékként, ott lebeg! Sokáig akartál megfelelni, sokáig tűrtél te is!

13 éve, hogy szabad lettem, de mikor eszembe jut, hogyan viselkedett velem, elkap a düh,hogy lehettem ennyire jó és türelmes hozzá!?

Valahogy meg kell próbálnod, lazán, "leszarom", ha nem olyan, nem úgy sikerül! Egy percet sem szabad azon agyalni, hogy nem az igazi, amit összeütöttél! Hidd el, nagyon sokan hálásak lennének egy kis sajtos tésztának is, amit eléjük teszel!

Dolgozz azon, hogy újra visszaszerezd önmagad! Légy magabiztos,szerezd vissza az önbizalmad! Majd akkor nézd meg, mekkora kakas lesz a férjed! :) Csak ne sajnáld meg ! Soha ne sajnáld meg, mert nagy színészek, mikor ég a ház! A legelső sírásánál/könyörgésénél kellett volna nekem is okosnak lennem!