A férjem gyereket akar, én meg nem... (beszélgetős fórum)

Szia,

persze, igazad van, nem őrültem meg.

"Elmennenk szivesen, de ketlem hogy ebben tudnanak nekunk segiteni :("

Erre gondolsz?

Nem szokásom magyarázkodni, de ott van hogy elmennénk szívesen, hiszen bármire nyitottak vagyunk.

Bár azt nem értem hogy miért lenne szükségünk párterápiára, nem egymással van bajunk, vagy a kapcsolatunkkal, hanem nekem van egy nyomorom, amit nem tudok leküzdeni.

Sajnálom de elmondom a véleményem.

Egyébként amit Gribedli írt,nem elhanyagolható szempontokat vázolt!

Azt állítod félsz a tűtől az eszközöktől a fájdalomtól.

Akkor elmondanám,hogy te sem leszel mindig fiatal,sok fájdalmon megy át az ember az élete során.Ahogy öregszik az ember ez csak egyre rosszabb lesz.Feltehetőleg leszel kórházban is,sőt,előbb utóbb elér a vég is!

Egy szülés ahhoz képest semmi sincs,amennyire betegségtől lehet szenvedni vagy öregségedben jobb lesz ha egy szál virágot sem kapsz?Lesz majd szerinted aki törődni fog veled?Ne érts félre,ne azért szülj,hogy legyen ki gondoskodjon rólad,hanem azért,mert egy öröm!Szerintem a végső percben a gyermekem arcát szeretném majd látni,nem a nővérekét.

Nalam orokbefogadas johet szoba, es semmikeppen sem akarnam elvesziteni ot.

Mar ha ezt lehet dontesnek nevezni.

Így van, szerintem is lehetne örökbe fogadni, bár rengetegen ódzkodnak tőle.

Illetve abban is egyet értek veled, hogy ki kéne deríteni, hogy mi is a probléma. Mert az, hogy valaki fél a szüléstől, még nem elég probléma. Akkor kéne félni tőle, ha Semmelweis Ignác felfedezése előtt élnénk és nagy esélye lenne annak, hogy belehal a szülés utáni vizsgálódásokat követő fertőzésbe.

Szerintem ez egy nagyon nehéz helyzet, nem kell alábecsülni a problémát, meg nem kell azzal dobálózni, hogy nem szeretik egymást.

Egyikük akar gyereket, másikuk nem.

Valaki javasolta a párterápiát, persze Hunorka azt mondta, hogy azt nem.

Miért nem?

" es az volt a valasza hogy ha igazan szeretem ot, akkor elfogadom a donteset. "

Lóf.szt. Akkor te is mondhatod ugyanezt, nem?

Ez vegytiszta zsarolás.

"Ha terhes vagyok akkor megszállt a szentlélek."

Ezt te írtad Hunorka, nem is olyan régen...

Nem értem, nincs köztetek szex?

Szerintem sokkal többször fordul elő az ellenkezője, mármint hogy a férfiak nem akarnak gyereket, de a nők igen. Persze, írta valaki, hogy "kódolt" a pasikban a szaporodás, de a monogámia az nem kódolt, inkább a "magvai szanaszét hintése"...

Ezért nem nagyon értem a fórumindító problémáját. Rengeteg férfi van, aki nem akar gyereket, úgyhogy mi sem könnyebb, találni ilyen fazont. Ahogy rengeteg nő meg akar, ezért a fórumindító férje is könnyen találhatna mást.

Viszont úgy gondolom, hogy az örökbefogadás is nagyon jó dolog, számtalan árva gyerek van, nem ők választották, hogy megszülessenek, pláne olyan országokban, ahol a többségük már alig éri meg az első szülinapját. Sőt, a sok háborús áldozat gyerekei, ők sem választottak úgy, hogy árvák legyenek és nem is hagyta őket el senki, mindössze valaki megölte a szüleit.

Ha a fórumindító szereti a gyerekeket amúgy, csak nem szeretne szülni, millió lehetőség van arra, hogy egy szerencsétlenül járt kisgyereket örökbe fogadjon (bár elég hosszú a procedúra, de megéri), és adjon neki egy lehetőséget az életre.

Ha viszont valami más a probléma gyökere, pl a szüléstől való félelemre fogni az elhagyástól való félelmet (nem szülök, mert félek, hogy otthagy egy másikért, de nem merem bevallani, ezért ráfogom az egészségügyre), vagy a gyerekneveléssel járó nehézségek (nem akarok gyereket, mert nincs hozzá türelmem, de nem merem bevallani, mert ez nem "humánus", ezért ráfogom a szülésre, hogy attól félek), akkor nem lesz belőle örökbefogadás sem, de még egy jó párkapcsolat sem.

Mondjuk ha a fórumindítók világosan fogalmaznának a fórum kiírásakor, akkor nem mennénk el az erdőbe...

Az én felfogásom szerint ha a válást emlegetik, akkor ott komoly baj van, nem hiszek az "annyira szeretem hogy elengedem" történetekben. Ha szeretem a férjem és alapvetően gyereket is szeretnék, csak van bennem egy jó erős pszichés gát, akkor azon dolgoznék hogy azt feloldjam valahogy, nem pedig a válást dobnám be lehetőségként.

Várj egy kicsit. Hátha fellángolás az ő részésről is. Olyan fiatalok vagytok még, bármi változhat.

Én amúgy teljes mértékben megértem az orvos fóbiádat, én sem lennék képes egy terhességet végigcsinálni.

Huh, ez kemény kijelentés. Miből gondolod?

Fórumindító: ezt hamarabb is megbeszélhettétek volna, mert nagyon sarkalatos kérdése egy házasságnak, hogy ki hogyan képzeli el a későbbi éveket gyerek téren...

Csak miatta ne szülj!

:-)

mert az olyan csodas erzes????

:-O

nyugodtan fogadd el az ajanlatat.

egy ferfinak lehet gyereke akarhany eves koraban, nem veszit vele semmit, ha var meg par evet rad, hatha meggondolod magad. :-)

Ha "csak" az orvosi eszközöktől,a kórházi léttől tartasz,szerintem még ne jelentsd ki,hogy nem akarsz gyereket! A szülés fáj,és van,hogy hosszú is,de gyorsan törlődik a memóriából a rossz,ha már a karjaidban tartod a babát!

Az első fiammal 19 órát vajúdtam,egy pokolnak éreztem,egyedül az tompította a negatív érzést,hogy tudtam,a vakrandi végén egy csodával találkozom. Mikor az osztályra kerültem,a szobatársak kérdezték,hányadik baba: kategórikusan kijelentettem,hogy az utolsó!!! Most a harmadikat várjuk!!!!

Pedig a kórházban az elsőnél nagyon rosszul éreztem magam! Előtte sosem aludtam máshol,sosem wc-ztem máshol,csak otthon. A stressztől 2 hét alatt elapadt a tejem (1 hetet voltunk kórházban,mert besárgult a fiam),jött a folyton sírós állapot,de hála az égnek hamar vége lett!

Másik megopldásként pedig ott az otthon szülés lehetősége (bár nem vagyok a híve),így nem kell kiszakadnod a saját,megszokott környezetedből és minden kizárólag rólad szól!

Persze,a dönést neked és nektek kell meghoznotok,a rossz érzésekkel neked kell megküzdened,de ha ennyire szeretitek egymást,és a párodat ezzel tehetnéd még-még boldogabbá,akkor nem hiszem,hogy mindenképp le kéne mondanod a babáról!

Fiatalok vagytok, még bőven meggondolhatod magad (hidd el).

Az, hogy a szülés nem fáj, baromság. Fáj, fáj, de hát mi van akkor? Elmúlik.

Vannak olyan emberek, akiknek orvos-kórház fóbiájuk van, emiatt nem kell rosszul érezned magad, keress rá valamilyen megoldást.

Az egyetlen, amin nagyon elgondolkoznék a helyedben most, hogy miért gondolod azt, hogy az ő (és csak az ő) döntéséről van szó. Mert ez két hozzászólásodban is írod.

Egyáltalán: mi az ő döntése? Hogy nem hagy el akkor sem, ha te nem szeretnél gyereket?

És mi a te döntésed?

Tű és szike?

Amire emlékszem "eszközökből" az csak a borotva volt és a szülésznőn lévő gumikesztyű.

Nem kell félni olyan dologtól amit nem ismersz.

Igen,a fájdalom az élet része,legyen az lelki vagy fizikai.

És a lelki fájdalom amiben most vagy,sokkal rosszabb,mint egy szülés.