A férfi lelkivilága gyermektelenség esetén (beszélgetős fórum)

Mivel ő (a férj) nagyon kisfiút szeretett volna, addig voltam jó feleség, amíg meg nem szültem a 3. lányunkat is. Akkor közölték, több gyermek nem lehet. Azóta drága férj egy testtel kivonta magát a gyermeknevelés és családi élet minden területéről.

Azóta "békés" egymás mellett élés.

Nem kicsit unom. S mint tudjuk, a kromoszóma azon része nem tőlem függ, mégis én vagyok a hunyó. Vele sem lehet beszélni. Magában éli a házasságot.

Tanácson gondolkodok. Nektek még összejöhet..

Szia kleca!

Hát ez az! Számomra is kudarc az egész, mégsem megyek a Dunának...(Ez azért erős) Amúgy mindent megtesz értem, szeretjük egymást, de ezt nem tudjuk megoldani, úgy néz ki.

Szia babus! Nyitott könyv leszek számodra! :)))

Kértem, hogy beszéljük meg, de nem akar róla beszélni. Azóta udvariasan élünk egymás mellett...

Valószínű szégyenli magát, hogy valamit nem tudott megcsinálni / megoldani.

De egy gyereket nem CSAK megcsinálni kell, hanem felnevelni is!!!

Sziasztok!

Teljesen magamba fordultam, és eddig csak magammal foglalkoztam, hogy mit érzek, miért nem sikerül a babaprojekt.... Egészen csütörtökig, amikor a (szinte antialkoholista) férjemet totál részegen kellett "összeszednem" a városban, hajnali egykor. A legrosszabb, hogy nem tudjuk megbeszélni a dolgot, és magamat hibáztatom, hogy miért nem voltam őszintébb hozzá az elejétől fogva.