A betegekkel bármit megtehetnek? (beszélgetős fórum)

tapasztalataim szerint, ha kiválasztom a számomra megfelelő kórházat, akkor nem lesznek kellemetlen tapasztalataim. Neked is azt ajánlom, hogy ne oda járj ahová eddig. (bár nem tudom mennyire messze van a köv. kórház)

szerintem egyáltalán nem jellemzőek az általad leírt dolgok ránk eü. szakdolgozókra..

Sziasztok!

Én is egészségügyben dolgozom. és sokszor azt veszem észre, hogy az emberek azt hiszik, hogy mi adminisztrátorok túl vagyunk fizetve, vagy csak azért ülünk ott, mert nincs más dolgounk...

sajna-bajna a tévhit, egyáltalán nem vagyunk túl fizetve.. és nem a hobbim hanem a hivatásom..

Burn-out syndroma..sokan ezzel a gonddal küzdenek. én csak 10 éve dolgozom az egészségügyben (szakközépiskola óta) és leírhatatlan panaszáradatot meghallgattam már hozzátartózóktól.. arról, hogy nem négy csillagos luxusszállodában vannak elszállásolva a betegek nem a nővér, orvos, orvosírnok tehet.. a morál, etika, erkölcs pedig a fent említett syndroma miatt romlik. persze a szinvonal is...

Én Tegnap voltam szakrendelésen és mint eü. szakdolgozó 1 órát ültem a rendelőben (pedig kértem előjegyzést), sőt a Baross utcai nőgyógy klinikán 3 órát álltam és mikor már az összes kismamát beengedték előttem (mivel én csak szűrésre mentem) akkor eljöttem...

ha elviselhetetlen a fájdalom, vegyünk be fájdalomcsillapítót...4 óra várakozás után valószínűleg én is feladtam volna..

csak egy kérdés bea0824-nek:utána hova mentél?

Erről csak annyit, hogy sok kórház maga tehet róla, hogy nem szakemberek ülnek a különböző állásokban! Nyitottam erről egy "Csak protekcióval?" fórumot, dióhéjban arról van szó, hogy egy bizonyos kórház három (már eleve eldöntött) állást hirdetett meg (csak mert törvényileg elő van írva, hogy meg kell hirdetni), de MÁR ELEVE EL VOLT DÖNTVE, HOGY KINEK A KIJÉT VESZIK FEL! Biztos fülesből tudtam, hogy egyikőjük sem szakember, nem rendelkezik azzal a végzettséggel, amiért én évekikg tanultam! Aztán meg sírnak, hogy meg kell őket tanítani írni....

Értitek, a három állásból, egyre sem adtak esélyt az olyanoknak, mint én, akik végzettséggel pályáztak rá! Fel is háborodtam rendesen, mert amikor bementem az alfőnökhöz, kerülgette a forró kását és még hülyének is nézett. Erre mertem azt mondani neki, hogy akkor megyek a nagyfőnökhöz...

Mellesleg én is egészségügyben dolgozom, jelenleg papírmunkát végzek. Sokszor annyira el vagyunk havazva, hogy az nem semmi! S ezen értem azt, hogy ha pl. meghal egy szegény beteg és jönnek a hozzátartozók a papírokat rendezni, akkor előfordulhat, hogy egy egész napot az iroda előtt kell üljenek, mert annyira kevés az orvos, hogy nincs aki foglalkozzon velük.

Olyankor minket, a papírosokat szidnak, holott nem mi tehetünk a dologról, mert mi már kitöltöttük a ránk eső munkarészt. Mi sem tehetünk mást, mint hogy várjuk az orvost, aki az üggyel foglalkozni fog, mert helyette nem írhatunk alá és persze nem is tájékoztathatunk. Annyit tehetünk, hogy óránként üzenünk a dokinak, hogy a hozzátartozók még mindig itt vannak.

A doki meg mondjuk egyik műtőből megy a másikba, átjön és tisztára mérgesen ordítozik VELÜNK, hogy hiába hívjuk óránként, akkor sem tud kijönni a műtét közepén. S persze neki is igaza van! De a hozzátartozók ezt nem értik meg, mert nekik a szeretett ember elvesztése mellett már mehetnékjük van és ezt is megértem. Csak azt nem értem meg, hogy miért ordibálnak mindig velünk... szóval nagyon kéne több megértés és türelem az emberek részéről, nem beszélve az empátiáról!

Ha ennyire fájt, akkor akutnak, sűrgősnek kellett volna beírjanak a kartonozóban és akkor mindenképp előre kellett volna vegyenek!

A másik meg, hogy a te esetedből is látszik, mennyire nem hozzáértő "emberek" dolgoznak az egészségügyben, akikbe egy fickarnyi együttérzés sem szorult. Ha meg már nem szorult beléjük, akkor el kellene végeznie egy empátia-iskolát, hogy megtanulja az alapvető lelki tényezőket... sajna nem vagy egyedi eset, mégha ez nem is vigasztal. Én együttérzek veled!

Kisfiam 4 éves volt amikor az oviban fellökték és eltört a csuklója,persze azonnal menntem érte vittem a kórházba,ahol a kartonozóba megkérdezték,hogy vérzik-e valamilye,mivel nem, így több mint 3 órát vártam szegény gyerekkel mire behívtak.Azt megértem,hogy a súlyosabbakat előre hívják,de hogy egy kisgyerekkel is ennyit kell várni.

Ennyit az egészségügyről.

Csak beteg ne legyen az ember.

Igen ez szerintem is gond, hogy azt gondolják az egészségügyben, hogy a szabi arra való, hogy SZTK-ban üljünk.

Ami a csőrömet .....: miért kell a kórházi betegeket is abban az időben az SZTK-ba vinni vizsgálatokra, amikor a járóbetegeket berendelik.

Természetesen rendelési idő, csak a Te munkaidődben van (nekik is van családjuk-- mondják, ha valaki szólni merészel)Ettől tudok a falra mászni, Te alkalmazkodjál hozzájuk, holott a te fizeted őket.

De különben miért gondoljuk, hogy az egészségügynek másképp kellene működnie, mint az egész országnak. LÁsd. polgármesteri hivatal vagy lehetne sorolni.

Szerintem is fel kell jelenteni a dokit!Ha mindenki lenyeli sérelmeit soha nem derülnek ki

az ilyen esetek.

Simán fejlenteném a dokit a betegjogi képviselőnél, és keresnék egy másik orvost!!

Nagyon sajnálom, és remélem azóta rendbe jött a füled.

Szia,

Nagyon sajnálom a veled történteket. Remélem azóta már jobban vagy.

Igazából nekem is hasonlóaka tapasztalataim. Januárban én is voltam fülészeten, ha már bokaficammal úgy is a sebészetre kellett mennem, gondoltam megnézetem mitől zúg a "fejem-fülem". Első kérdése a dokinak szinte az volt: mi a fenének jöttem, ezután belerúgott a ficamos lábamba és megkérdezte, csak nem fáj, majd olyan iszonyatosan megrággatta a fejemet és fületet, hogy nem sok híjja volt és megrúgom. Ez állítólag egy nagyon jó szakember, akihez rengeteg gyereket kénytelenek a szülők vinni. Örülök, hogy nekem nem kellett hozzá vinnem. Többször éreztem úgy, mintha tárgyak lennénk.

Persze vannak kivételek, akik leülnek a beteg mellé az ágyra és nem szégyenlik törni a fejüket, ha nem tudják elsőre mi a beteg baja, és hab a tortán, ami nekem igenis szimpatikus, hogy az én 80 éven felüli apámat B..... bácsinak szólítják, amit ha jól tudok talán nem is lehet. ( betegjogok, vagy mi a fene)

Szóval teljesen egyetértek veled, de vannak még lelkiismeretes orvosok és asszisztensek is.

Üdv. és kitartás

Egyenlőre még van hová menni, de ki tudja meddig...