A betegekkel bármit megtehetnek? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A betegekkel bármit megtehetnek?
A fájdalomcsillapítót otthon kéne bevenni nem az orvos adja!
Szerintem!
Remélem nem gondoljátok, hogy rosszat akarok, DE:
Sok vizsgálatot végigcsinálnék az orvosokon és nővéreken.
UH vizsgálat teli hólyaggal: órákon keresztül várni.
Mammográfiás emlővizsgálat: úgy összenyomja, hogy szinte ordítani tud az ember.
Miért csodálkoznak, ha nem mennek el a nők megelőző vizsgálatra: nőgyógyászati vizsgálat, szakképzetlen beteghordó végignézi a vizsgálatot. Ha nem velem történnek meg nem is biztos, hogy én is elhiszem, de sajna én voltam mind a három esetben az áldozat. Sajna igeis az a véáleményem, ha nincs ismerős főorvos, vagy osztályvezető ismerősöd (ha csak hétköznapi orvos, az nem biztos, hogy elég) akkor nem sok esélyed van, bár akkor sem biztos, hogy többet és jobban foglalkoznak veled. Bocsanak, ha most nemigen jut eszembe túl sok jó tapasztalat a kórházakkal kapcsolatban.
Nálad az igazság! Sokszor nem is gondolnánk, hogy percek múlnak egy betegség komolyabb kifejlődésénél! S bizony nem csak banális okai lehetnek!
Egy baráti házaspár női tagjának azt mondta az orvos, hogy ha csak kicsit is késlekedik a fülfájásával (a Balcsin voltak a hétvégén), akkor megsüketül! Azt hitte, víz ment a fülébe, azért nem hall jól a jobb fülére, közben meg kiderül, hogy valami vírus támadta meg...
Attól, hogy az orvos előbb megnéz, előbb fog gyógyítani vagy fájdalmat csillapítani is!
Remélem nem tévedek! :))
Talán emberhiány :( de az is lehet, hogy "csak" figyelmetlenség. Azonban szerintem minden kórházban, egészségügyi intézményben előfordulnak ilyen esetek.
Én sokszor úgy vagyok vele, hogy a rossz tapasztalatokat, a sorrorigen ártalmakat egy kedves mosolyú nővér, vagy egy gyógyítő érintés fel tudja oldani bennem a korábbi nemtörődömséget.
A cikkre reagálva: vajon mit tett a fájós fülével a cikk írója.
Nekem is volt egy hasonló esetem. 2* pattantam le a fülorrgégész ajtajáról. Már nem rendeltek, de rendelési idő volt. A vége előtt 2 órával.:( Vajon merre járt a doki? Egy kedves cetli volt kiragasztva hogy "ma már nincs rendelés!"
Azóta magam kezelem a visszatérő külső hallójárat gyulladásomat.Hál istennek eredményesen, még hamar elkapom.
Amennyit én járok hozzá...
Persze most mondhatod, hogy akkor honnan tudom, vagy csak légből kapott, amiket írok? Nem, az a kevés ahányszor voltam az elmúlt években, mind így kezdődött és végződött, ráadásul egy községben azért beszélnek az emberek... s azt még nem is mondtam ugye, hogy elvileg érkezési sorrendben rendel, de a teraszajtón is fogadja a kiváltságosokat... ezek közé tartozik egyébként az én anyósom/apósom is többek között :) mindig azzal jönnek, hogy nekik nincs türelmük kivárni azt a hosszú sort... hát, igen... :(
Válassz más háziorvost.
Bárki,bármikor válthat és odaviszi a kártyáját ahová csak akarja.
A mi háziorvosunk is olyan egyébként, hogy rendelési idő közben elmegy sakkozni, meg ilyenek... a betegek meg csak várnak és várnak...
Látszik a türelmetlenség a mozdulatain, hogy baromrira unja, hogy neki még ezzel kell foglalkoznia, kérdem én, akkor miért nem megy már nyugdíjba? De meg is válaszolom, mert akkor már csak nyugdíjat kapna, nem pedig fizetést, ami ugye több! De évek óta nem látja el jól a dolgát. Én nagyon nagyon ritkán megyek hozzá, ha ne adj isten lebetegszem. De lényegileg fölösleges, mert nem vizsgál meg (nem mintha élvezném), de könyörgök, azért az alapvető lenne, hogy megnézi a torkom, a nyirokcsomóim, stb... Hát, szabályszerűen, csak úgy van, de minek/kinek?
Az is igaz, hogy sokszor nem a személyzet tehet a sok várakozásról, mert irodistaként tudom, hogy milyen sok a papírmunka egy-egy betegnél!
Az meg, hogy az orvos és nővér gyógyítson és ápoljon a legjobb tudása szerintegyértelműen természetesnek kéne, hogy legyen! Egyrészt ez a hivatása, másrészt az a beteg bízik benne... hogy legalább a fájdalmát csillapítja.
Ugyanúgy nem beszélünk a tűzoltók, a rendőrök, a pék, stb. megfeszített munkájáról sem, pedig minden foglalkozásnak megvan a maga nehézsége, s ezt csak az tudja, aki benne van! De aki csak ímmel-ámmal látja el a feladatait, amire vállalkozott, s közben még árt is... (gondolok itt egy rossz szóra, egy mogorva odaröffentésre, a beteg panaszainak bagatellizálására (most nem arra gondolok, aki élvezetét leli abban, hogy beteg lehet, s azzal tartja fel a sort, hogy órákig regélne a bajairól, szándékosan nem figyelve arra, hogy még 20-an várakoznak odakint...), vagy mit tudom én, bármi ilyen "apróságra", hát az a legkevesebb, hogy szégyelhetné magát! Csak az a baj, hogy ezeknek az embereknek lelkük sincs! Mert ha lenne, akkor együttérzők lennének...
Akkor te nagyon jó helyen lakhatsz és dolgozhatsz! Mert én most is lépten-nyomon hallom/és hallgatom kollegáktól/orvosoktól, hogy "Ez milyen hülye... Az milyen idióta..., stb.", nem akarom tovább ragozni. S a terhességem előtti munkahlyemen mi a kollegákkal (orvos-nővér-orvosírnok) megbecsültük egymást, egymás munkáját és a betegeket! (nem azt mondom, itt is voltak rossz tapasztalataim, de jóval kevesebb!).
S az a legrosszabb az egészben, hogy a betegek (főleg, akik nem valakinek a valakijei) ki vannak szolgáltatva az egészségügyi személyzetnek! Nem egyszer a saját bőrömön tapasztalom, mert lehet, hogy hülye vagyok, de soha nem használtam még ki, hogy én is eü-s vagyok!
Pedig egy jó szó, egy mosoly, nem kerül semmibe és nagoyn sokat ad! Máris jobban érzi magát tőle az ember, még a legnagyobb bajában is!
Ha egy eü. dolgozó ront el valamit az a börtönbe megy. És tönkremegy az élete. Ne általánosítsunk!
Döbbenve olvasom, hogy miket engednek meg kolleganők maguknak. Ahol én dolgozom, ott a nővérek kedvesek és a betegek szeretik Őket. Sosem hallottam még hasonlót sem a szájukból amit itt néhányan írtak. Én szégyenlem magam hogy ilyen előfordulhat.
Az hogy a legtöbb helyen várni kell arról nem az asszisztens és az orvos tehet. Ha nem kéne még a cipő méretet is leírni az ambuláns lapra, akkor kevesebb idő alatt több beteg fordulna meg a rendelőben.
Köszönjük a jókívánságokat mama35! Hidd el nekünk is fáj, és ugyan olyan tehetetlen voltam mikor édesapám majdnem meghalt. De hála az orvosoknak még mindig él. Mert nem csak várakoztatni, csúnyán beszélni és stb. tudnak, hanem gyógyítani is. Csak erről nem beszélünk mert ez természetes. Egyébként attól hogy az orvos előbb megnéz még nem fog elmúlni a fájdalom!
Esküszöm,hogy már előre félek,hogy orvoshoz kell fordulnom, vagy a családomból valaki beteg lesz. Es
még ezek vannak fel háborodva,hogy kevés a fizetésük.Ha egy üzemi dolgozó valamit el ront le vonják a fizetéséből. Velük ugyan olyan fájdalmat viseltetnék el órákon keresztül.
Mivel egészségügyi végzettségeim vannak, elég régóta, tehát már tanulóként is megismertem ezen vonal szép-és árnyoldalait. Amióta kétszer kórházban feküdtem, illetve apróbb-cseprőbb ügyekkel azért én is megyek orvoshoz a beteg részét is, adminisztrátorként pedig a szidott oldalt is tapasztalom nap mint nap.
S bár kitartok amellett, hogy napi szinten látom magam körül is a nem hozzáértő dolgozókat, a RENDES, HUMÁNUS kollegák érdekében leírnám, hogy MINDHÁROM OLDALNAK MEGVAN A MAGA IGAZA!
Most leírok egy esetet, ami alapján talán megértitek, hogy mire gondolok, mikor az előző sorokat gépeltem.
Sajna előfordul, hogy meghal valaki. Nos, az külön papírmunka. A hozzátartozók jönnek aláírni, stb. Jó esetben elhiszik, hogy nem rajtuk múlik, amikor már kitöltöttük a papírok ránk eső részeit... rosszabb esetben elkezdenek pattogni, hogy milyen lassúak vagyunk, stb. stb. A doki meg csak jön...
Na már most. Megértem a hozzátartozót, hogy menne már, hiszen épp előtte nap halt meg a rokona; megértem a dokit is, aki nem tud addig elszakadni egy adott tevékenységétől (pl. ambulál, vagy műt), amíg el nem fogytak a betegek már kora reggeltől - s addig nem tud foglalkozni a meghalt beteg papírjaival.
És végül, de nem utolsó sorban, magunkat/magamat is sajnálom, hiszen az esetleges beszólásokat mi kapjuk a hozzátartozóktól, akik nem tudják/vagy gyászukban nem értik meg, hogy mi nem írhatunk alé a dokik helyett, sőt, még felvilágosítást sem adhatunk...
Azt hiszem, több megértés kéne!
Ez azért tényleg vicces a csak kávézás, meg cigizés, mert én sokszor ebédelni sem tudok, nem hogy kávézni!
Azonban sok helyen ennek is van igazságalapja. Én egy nagy községben lakom, s itt a gyermekorvosi rendelőben bizony mindig emiatt kezdődik később a rendelés... és nem 5 percről van szó! Hálisten ritkán beteg a gyermekem, de olyankor azért tudnék üvölteni, hogy ráérősen beszélgetnek, miközben kint meg csak torlódnak a betegek, egyéb fertőzéseket is átadva egymásnak!
Ezzel teljes mértékben egyetértek! Én is orvosírnok vagyok, meg miegyéb egészségügyi végzettségeim is vannak, többek között diploma. Ennek ellenére egy két éves sulival, frissen végzett pincérnőnek is több az alapbére, mint nekem... Reggel 5-kor kelek, hogy 7-re beérjek az egy órányira levő nagyvárosba a munkahelyemre, s délután 17-re érek haza!
A munka részét, a papírmunkát, az irodakukacoskodást szeretem, azzal nincs is gond, viszont a körülmények és a kollegák... háááát... az előző munkahelyemen azért nem szidták egymást lépten-nyomon! Teljesen ledöbbentem, hogy milyen hülyének néznek folyamatosan, hogy minden rajtunk csattan, ha valami gond van, stb, stb. Közben meg annyi a papírmunka, hogy csak!
Mellesleg Muyya, én is épp ma voltam orvosnál és én is kiálltam a sorom.
Azt írtam, a java részére! És nem csak én gondolom így! Amíg a kórházban feküdtünk, mint veszélyeztetett terhesek több hónapig, egyes "kedves" nővérek és szülésznők alaposan kiosztottak bennünket, bár nem tudom, milyen jogon?
Csak egy pár kifejezés tőlük: KÖVÉR DISZNÓ! + MÉG HOZZÁTETTE, HOGY A FÉRJEINK EL FOGNAK BENNÜNKET HAGYNI, AMIÉRT MEGHÍZTUNK A TERHESSÉGÜNK ALATT.
EZ MAGÁNAK FÁJDALOM??? HA ANNAK IDEJÉN SZÉT TUDTA TENNI A LÁBÁT, AKKOR MOST EZT IS VISELJE EL!
MÉG HOGY FÁJDALOMCSILLAPÍTÓT, CSÁSZÁR UTÁN? VAN NEKEM JOBB DOLGOM IS...
Irigylem azokat a betegeket, akik nem találkoztak még ilyen "empatikus", "kedves" és "hozzáértő" egészségügyi személyzettel... akik sajna ugyanúgy, mint az életben, az egészségügyben is megtalálhatók nem kis számmal! És még nem is írtam le minden kedves szavukat és ráadásul ez csak a Szülészet volt... és nem tudok másik kórházba menni... már bocsi, de mifelénk csak egy van! Nem mindenki teheti meg, hogy magánkórházban szül, vagy miegyéb!
Kedves "bea0824"!
Mélységesen együttérzek, de nem mindenben értek Veled egyet. Az ami Veled történt, sajnos gyakori,ám mégsem általánosítható jelenség. Én magam is egészségügyi dolgozó (ápoló) vagyok egy megyei kórházi osztályon. Nálunk például nem egy kódszám jelenti a beteget, hanem pl.:Margit néni, János bácsi, vagyis a keresztnevén sólítjuk meg a beteget. Nem a "mundérbecsület" kívánja, hanem egyszerűen arról van szó, hogy két olyan nagyszerű orvos vezeti az osztályt, akik maguk is így közelítik meg a beteget. Sajnélni tudlak a történtekért, és ha ez vigaszt jelenthet számodra ilyen mentalitású kolléganő nem is dolgozhatnak nálunk. Nálunk elsősorban nem is abetegekkel vannak gondjaink, hanem a hozzátartozókkal. Akik könnyen berakják hozzánk a beteget, de annak érdekében, hogy munkák jó, vagy könnyebb legyen, nem tesznek semmit. Sokszor előfordul, hogy hetekig nem is látogatják őket. Ilyenkor a kollektíva szeretetére van utalva. Ez a csapat úgy végzi munkáját, hogy közben a szemléletváltás fontosságát próbáljuk hangsúlyozni. Remélem, hogy mire ezeket a sorokat olvasod, már nem fáj a füled, és elfelejted a történteket. Addig is egy gondolat a gyógyításról: Az orvos kezeli, az idő gyógytíja beteget. üdv: egy ápoló
Igazad van.Én is így gondolom.
Amikor az ember beteg ,hajlamos türelmetlenebb és idegesebb lenni.Mindenkinek lehet rossz napja ,még egy egészségügyi dolgozónak is,ha a kettő összetalálkozik ,abból bizony gáz lehet:))
Én is szoktam zúgolodni meg zsörtölődni,de csak azért ,mert mint mindenki ,én is utálok várni,bárhol is vagyok,ez kicsit lenyugtatja az embert.
De azért megértem mindkét oldalt.
Egy rossz tapasztalatom azért nekem is van.
Volt egyszer egy influenzám,amit kezeltek is,de átfordúlt tüdőgyulladásba és természetesen pont hétvégén .
Már egy hete voltam lázas,ágyban fekvő,amikor felszökött a lázam 40 fölé és elkezdtem köhögni és hányni,roham szerűen.
Hajnalban már a férjem nem bírta tovább és felnyalábolt elvitt az ügyeletre.
Majdnem 41 fokos lázzal,várattak másfél órát ,mire felkelt a doki és pontosan úgy viselkedett velem ,mint aki csak azért jött ,mert a rendes rendelésen nem akar várni.
Szabály szerűen ,azt hittem ott halok meg,alig bírtam ülni is.
Lekezelően adott egy lázcsillapító injekciót,hogy majd hétfőn menjen el a dokijához.
Onnantól fogva kb 1 hét kimaradt.A férjem később mesélte ,hogy tüdőgyulladás lett a szövődmény és Ő vitt nap mint nap kétszer injekcióra.
Persze hogy ha fáj, engem sem érdekelne, de most én nem a fájdalomra gondoltam, hanem alapesetekre. Azért írtam zárójelbe hogy nem a fülfájdalomra gondoltam!
Én nem vitatkozni szeretnék csak rávilágítani a másik oldalra is. Nagyon sok rosszindulatú ember van, aki már eleve úgy jön oda, hogy ezek csak kávéznak meg cigiznek.
Remélem sikerült már "orvosolni" a problémádat.
Egy ritka ellenpélda: péntek du. fél háromkor mentem a gyerekemmel a baleseti sebészetre kosaras sérüléssel. Kartonozóból továbbküldtek az x. rendelőhöz. Két fiatal doki bácsi volt ott, sztereóba dolgoztak, voltak elöttünk, de meglátva lányom riadt arcát azonnal behívtak. Még soha nem voltunk kórházban, nem lakhelyünkön született a lányom, semmi adat nem volt róla. Kedvesen, megnyugtatva a gyereket felvette az egyik DOKI az adatokat, megvizsgálta a kezét és elküldtek röntgenre. Mivel mindent gépen továbbítanak, itt is csak kb.5 percet várakoztunk, egy gyors fotó, és már mehettünk is vissza. Itt szintén gyorsan visszahívtak, már kielemezve a gyermek felvételét, első nekifutásra csak sínt kapott. Egy hét múlva, ellenőrzéskor, -kötéscsere is volt- ugyanilyen gyorsan végeztünk, ugyanezen doki párossal és aszisztenciával volt dolgunk. Türelmesek, kedvesek voltak...
Ja és nem volt protekciónk, bár több órás várakozásra számítottam, de kellemesen csalódtam. Tudom, hogy ez ritka, mint a fehér holló kis hazánkban...