A barátom szünetet kért (beszélgetős fórum)

Persze az is lehet ha szakít nem akarok senkit. :( Elegem van a kapcsolatokból, eddig mindenkiben csalódtam.

Ez a ''ne maradj olyannal aki nem érdemel meg'', mennyiszer hallottam.... Egyáltalán van olyan aki megérdemel?

Ha ennyiszer csalódok, nem hiszem mindig vagy minden pasiban volt a hiba akivel voltam.

Szerintem velem van baj. :( Lehet nekem nem való kapcsolat, velem nem lehet együtt élni.

Ha nem lenne velem gond, ő se kérne szünetet, hanem velem maradna.

Az előző barétnőjével 10 évig volt együtt, vele hasonló korúak voltak. És az se működött....

Amúgy nem ő kötötte ki, hogy mennyi legyen, eleinte nem tudtam, én kérdeztem rá, szerettem volna ha van meghatározott idő.

Az hogy nem halnék bele....Fizikailag lehet hogy nem, de lelkileg nagyon megviselne.

Ezt a másik pasi dolgot csak azért kérdeztem, mert ha tényleg szakít, akkor nem akarok egyedül lenni (pláne ha kiderül van valakije).

Borzasztóan depressziós lennék, megviselne, hiszen én még mindig szeretem.

Voltak máskor is vitáink, veszekedéseink, meg tudtuk oldani, ez mondjuk kicsit talán durvább volt.

Mi olyan durvakat veszekedtunk mar hogy csak na... megsem szakitott vagy kert szunetet egy vita utan sem...

Ja az meg plusszban vicc hogy ki is kototte mennyi az annyi...

Nem hiszek a szunetekben, azoknak tobbnyire szakitas a veguk, csak idohuzasnak jok...

Szerintem valoszinuleg rajott tul idos hozzad, sot, magaval is elegedetlen lehet hiszen 47 evesen nem igen tud felmutatni semmit...

Abbol ahogy irsz nem erzem azt hogy ebben a szunet/vege dolgoban belehalnal... tehat lehet te sem ugy erzel mar ahogy "kellene" de ez tulajdonkeppen jo, konnyebben eltudod engedni.

Meg fiatal vagy, ne ragadj le olyannal aki nem erdemel meg.

A gyanu, hogy mar van valakije, nagy esellyel igy van. Te magad irtad h egy ido utan raun az illetore... eleg furcsa h mar 47eves es meg nincs megallapodva...

En nem varnek ra, elnem az eletemet. A szunet szerintem sajnos csak duma...

Igen csak ma regiztem, eddig csak olvasgattam és nem szóltam hozzá semmihez.

Most viszont olyan elkeseredett és kétségbeesett voltam, hogy ide írtam.

Más fórum topikokhoz olyan jókat írtak, hasznos tanácsokat, reméltem nekem is tudnak majd.

Mit csináljak? Próbáljam jól viselni, ne mutassam hogy ideges vagyok? Keressek más pasit annak ellenére, hogy kikötöttük egyikünk se randizzon ez idő alatt?

Én betartanám, de attól félek már tovább lépett (ha nincs is senkije még), és úgyis csak szakítana.

:)

Nekem is ilyesmi gondolatom volt...

Ne gondolj bele! Felesleges. Elmúlt.

Lépj tovább!

Nekem régebben egyik barátnőm a pasijával kért szünetet 5 év után, mert elbizonytalanodott a kapcsolatukat illtően, abban is szereti-e. (5 év volt csak korkülönbség és nem éltek együtt).

Mondjuk ez a barátnőm kétszer is kért szünetet, nekem ez nem tetszett. Főleg mert a ''szünet'' alatt más fiúkkal is ismerkedett (az nem tetszett neki volna ha a barátja ugyanezt csinálja). A második szünet után mondtam én magam, hogy szerintem kegyetlen és nem tisztességes amit csinál, ne hülyítse tovább szegény fiút és inkább hagyja ott végleg.

Én második szünetbe biztos nem mennék bele. Ha ki is békülünk de egy idő után újabb szünetet kér, akkor inkább én fogok szakítani.

Tőlem még senki nem kért ilyesmit, ez az első. Én se kértem soha. Vagy én szakítottam vagy velem szakítottak előző kapcsolataimban.

Viszont másik nőismerősöm szintén szünetet kért, mert szintén elbizonytalanodott, majd újra összejöttek, most már házasok és gyerek is van, nekik jót tett.

És ha belegondolok, ha nem veszítjük el lakást és nincs ez a veszekedés, nem mondok neki olyanokat, lehet ez nem történik meg. :(

Miután volt az az összeveszés mondta azt hogy időt kér. Először nem mondta mennyit, én kérdeztem rá.

De ha ennek annyi, ha nem szeret, nem értem miért nem szakít.....Ennél a helyzetnél még ez is jobb lenne.

Ez a szünet dolog számomra kegyetlenebb mintha egyenesen szakított volna. Mert ha szakít akkor nem reménykednék...Így viszont olyan mintha illúziókba ringatna.

Az is lehet ő maga is bizonytalan abban, szeret-e vagy sem. Nem tudja folytassuk-e vagy sem.

Ha csak mentsvárnak kellek ha nem jön össze neki senki vagy az a másik nő (ha van neki), az még inkorrektebb lenne.

Az én életemben egyszer volt ilyen, 18 éves koromban. A barátom hasonló korú volt, mint én, nagyon aktív, bulis korszakát élte.

Belementem, mert fülig szerelmes voltam.

2 hónap múlva "rózsával a fogai közt" könyörögte vissza magát. Majd a véletlen folytán kiderült, hogy össze-vissza csalt ezidő alatt.

Ez teljesen más sztori, de én nem nagyon építenék a folytatásra. Szerintem azt reméli, hogy addigra kihevered.

Ott bent te is tudod, hogy ennek sanyi.

Tudod, nem kell mindig igazad legyen. A te igazad csak a te nézőpontod.Ezer más nézőpont is van adott témára, szituációra. Illik embernek maradni. Van, hogy jobb, ha béke van. ;)

Eléggé kétségbe vagyok esve, nem tudom kihez forduljak.

A barátommal 2 és fél éve vagyunk együtt, és a barátom szünetet kért a kapcsolatunkat illetően.

Persze voltak ennek előzményei, miért történt ez.

Külföldön élünk, ott ismertem meg, összejöttünk, összeköltöztünk, együtt béreltünk egy lakást.

Sajna elvesztettük a lakást (ez hosszú nem írom le), úgy tűnik el kell hagynunk a lakhelyet. Nehéz anyagi helyzetben van, most nincs pénze másik lakásra (kaukció, első havi bérleti díj). A vállalkozása se jött össze, sok pénzt elvett.

Valszeg az egyik barátjához megy lakni, vagy a bátyjához. Nekem is segít találni másik szobát, ahol lakhatok.

Mikor ez az egész történt, elég ideges volt, és sok mindent a fejemhez vágott (holott ezeket sose mondta ezek zavarják őt), én pedig szintén mondtam neki sok mindent, amit talán nem ebben a formában kellett volna. (De én is ideges lettem).

Mondtam neki pl., hogy unalmas lett a szex közöttünk és nem voltunk annyit együtt.

Utólag persze elnézést kért azokért amit mondott, hozzátette rosszul esett neki amiket mondtam, de szerinte igazam van. És hogy sajnos ezen nem tud változtatni, nem tudja teljesíteni amit szeretnék, ő idősnek érzi magát. Ezután vetette fel, hogy időt kéne hagyni magunkra.

Nekem mondjuk nem tetszik ez az egész, először kiakadtam, aztán lenyugogodtam, és mondtam, ok, belemegyek abba, egy ideig külön legyünk.

Azon kívül, hogy nekem ez nem tetszik, úgy érzem egyes megnyilvánulásokból, hogy magában már lezárta ezt, és a szakításra készül (persze lehet rémeket látok).

De ha szakítani akar, nem értem miért nem mondja ki. Kérdeztem, mondta ő nem mondta szakítani akar csak időt kér.

De olyanokat is mondott, hogy ki tudja, ez alatt az idő alatt talán találok valakit, aki teljesíti amit szeretnék, hogy jobbat érdemlek, stb.

Azt is, hogy jelen lesz az életemben, nem fog magamra hagyni, segít mindenben amiben tud, törődni fog velem.

Nekem az jött le ebből, lehet csak barátként akar jelen lenni az életemben.

Azt is mondta, ha esetleg ő munkahelyet vált, én maradjak ott. (Igaz, kapcsolatunk alatt is keresgélt mert nem szereti helyet). Egyik problémának jelölte meg, hogy szerinte túl sok időt töltöttünk egymással (egy helyen dolgoztunk, ott ismerkedtünk meg, utána együtt laktunk).

Persze az is lehet, ki akarja próbálni, milyen külön, mennyire hiányzom neki, tisztába jöjjön az érzéseivel és talpra álljon pénzileg.

Amúgy én még mindig szeretem, én ragaszkodom hozzá, és ezt tudja, nem értem ha fontos lennék neki miért nem küzd a kapcsolatért, vagy miért nem próbáljuk megoldani gondokat.

Mikor mondtam is szeretem nem válaszolta hogy ő is. Ez rosszul esett.

Mondta pl. a szexszel kapcsolatban, előző kapcsolataiban is probléma volt, eleinte jó volt aztán ráunt.

Én nem hiszem ne lehetne ezt megoldani, de lehet ő már nem akar alkalmazkodni, neki ez egyszerűbb.

Az a kijelentése se tetszett, hogy ugyebár Februárban lesz a szülinapom, felvetettem hogy még gondolkodom kiket hívok meg és hova szervezem, erre mondta nem akarja tönkre tenni szülinapom. Nekem az jött le nem akar részt venni rajta.

Volt olyan kijelentése is, ha nem akarna engem egyáltalán, nem tenné ezt és azt értem, és megszakítana velem minden kapcsolatát, elvágna mindent. Mondta tarthatjuk kapcsolatot telefonon, online, és ha el is megy másik munkahelyre is láthatom őt mikor nem melózik.

Így még bizonytalanabb vagyok.

A szünet is amit kért, 3 hónap, én sokallom.

Ha szeret, nem értem miért kell neki ennyi gondolkodási idő (vagy ennyi idő kell összeszedje magát).

Én kikötöttem, nem randizom senkivel ez idő alatt, ő se randizzon mással, és hozza meg 3 hónap után a végleges döntést.

Én attól is tartok, már van neki valaki, már kinézett valakit, csak sajnál és nem akarja megmondani. Ez, hogy segít másik lakhelyet nézni, nem akarja ott hagyjam helyet ha ő elmegy onnan (holott én se szeretem ezt a helyet).

De ha meg van valakije, és tegyük fel neki már beadta nincs köztük már semmi csak együtt élünk de különköltözünk, nem értem miért kell a szünet. Szakítson ha nem akar engem egyáltalán és van valakije.

Nem akarok rögtön a legrosszabbra gondolni, de nekem nagyon rossz érzéseim vannak. Tartok tőle, letelik a szünet, és azt fogja mondani hogy vége.

Nincs két egyforma ügy, valakiknél szakítással végződik, valakiknek jót tett szünet és jobb lett a kapcsolatuk mint valaha, házasság és gyerek lett belőle.

Előző barátnőjénél mondjuk nem kért szünetet, vele szakított.

Én amúgy 27 vagyok, ő 47 (én nem gondolom, ez olyan idős lenne, hiába mondja, lehet kifogás, nem is néz ki annyinak).

Engem azért is rázott meg, mert én másmilyennek ismertem. Egy nagyon kedves, nagylelkű, becsületes, egyenes embernek, őt mindenki szereti, a szüleim is szeretik, tesóim.

Vélemények?