Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Tegnap meghalt a kutyuskám, a világ legjobb kutyusa volt. Szombaton nem akart kimenni, ilyenkor tudom hogy valami baj van mert nagyon szeret kint lenni. Aznap még déletött hívtam az állatorvost, azt mondta hogy bélgyulladás. Sajnos hétvége lévén a mi állatorvosunk nem rendel, így hívtam egy olyant aki kijön. Azt mondta hogy ez egy 2 napos antibiotikum, de sajnos vasárnapra sem lett jobban. Hétfőn 11 órától rendelt a mi orvosunk, már ott voltunk 10:40-re. Akkor tudtam meg hogy beteg a szíve és hatalmas....a mája sem volt rendben és a tüdejében is volt víz. Kérdeztem hogy fáj e valamilyen? Azt mondta az orvos hogy nem, azt is megkérdeztem ő mi tenne ha az ő kutyuskája lenne. Mondta hogy megpróbálna 2 napig kezelni, és meglátjuk mennyit javul. Kapott 2 injekciót és kiváltottam a gyógyszereit. Délután 17:35 perkor sajnos elment közülünk. Nyugodtan mondhatom hogy rettenetes csapás. Vasárnap már szinte egész nap sírtam, hétfőn mikor meghalt beszélni sem nagyon tudtam annyira nagyon sírtam. Tegnap óta étvágyam sincs, egyszerűen nem tudok enni, csak arra tudok gondolni hogy most ő hol lehet , boldog e. Ma elhamvasztattam, itt van velünk 12 év után is. Tudom hogy soha egyetlen kutyuska sem fogja őt pótolni. Ő így volt a legcsodálatosabb és csak köszönni tudom hogy megismertem. SOHA nem fogjuk elfelejteni, mindig itt lesz velem.

NAGYON SZERETÜNK TRIXIKE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Helló!

Nekünk volt két Lengyel Tacskónk (Bundi és Tacsi)... Az egyik a Pincelejáróban, a másik a kutyaóljában "aludt el" Aztán volt egy Tacskónk (Pocok) akit tacskóbénulás vitt el 8 évesen. Majd Jött a másik tacskónk (Füles) akit sajnos 5 hónaposan csapott el egy motoros az utcában :S Ezután hónapokig nem volt kutyánk... most van egy Tibeti Terrierünk (Pumukli), na nála bolondabb kutyát a világ sem látott még :)

Persze gondolom mindenki ilyennek látja a sajátját legyen az a kutyika bármilyen fajtájú...ha sajátod ő a te kis tündéred:D

És gondoltam hogy 28 :D

Szegényke...

2 hete mérgezte meg valami tórger a környék kutyáit, közötte az enyémet is. Hajszálon múlt de túlélte. Sajnos azonban látom rajta nem olyan mit előtte :((

A kutyák hozzánk képest rövid életével nem tudok megbékélni.

Kutya=családtag Nálunk

Hasonlóan gondolkodunk.A vizslák tényleg félig emberek.

Az emberek többsége nem tudja felfogni,hogy egy állat mennyire képes szeretni.

A németjuhászom is szeret tudom,de sokkal másképp mint egy vizsla.

Othello és picur a legbensőségesebb legjobb barát és a nagy szerelem volt egyaránt az életemben.

Bár mikor tudok tiszta fejjel gondolkodni már úgy látom ideálisabb az ha befogadok egy másik fajta kutyát vizslám pedig majd később lesz.

Mint írtam Othello mikor meghalt hoztam a szintén vizsla picurt.És kissé Othelloként szerettem.

Egyenlőre arra hajlok,hogy örökbe fogadok akár egy keverék cuki kutyust is.

Isten igazából az fáj a legjobban,hogy az egíyikőjük 2és fél évesen huny el míg picur 11 hónapos volt.

Komolyan mondok 5évet neki adtam volna az életemből ha 5évet még élhetett volna.

Gyermekként temettem el őket.

És persze,hogy önmagamat okolom.

Én tartozom tartoztam mindkettőjükért felelősséggel.

Mi előtt ezt a levelet írom neked pont előtte nézem a fényképező gépen a képeit.Épp azt mondtam mit nem vettem észre??Mit rontottam el??2 vizslám gyermekként meghalt biztos nem én szúrtam el valamit??

Hatalmas az üresség amit érzek.És fáj,hogy elment nagyon.Othello is miután meghalt tavaly szeptemberben, még mindig nem dolgoztam fel teljesen a halálát.Hiáb volt utána picur.És azzal,hogy picur is elment 11hónaposan végképp padlót fogtam.

8éves vagyok,de nem tudom kezelni a helyzetet.Hétfő óta alig eszek.Mikkor belenyúlok a hűtőbe ögtön az jut eszembe,hogy picur olyankor mindig a konyha a ajtóban áll és várta,hogy dobjak neki valamit.És mindig kapott vagy szalámit vagy virslit vagy akármit.No ilyenkor teljesen elmegy az étvágyam.

A depresszióról nem is beszélve.....

Lucka 16 hónapos...és nagy dilemmám,hogy vagy 4 hete nem pisilt be ,de mióta itt a picike minden nap bepisil az ágyba...de 2 hete nem kapja a hormontabit se...Ma elkezdtem adni újra neki,hátha az a megoldás....

Lehet hogy a stresz miatt pisil be és nem a hormonhiány miatt?!!!! Borika meghalt,és nem pisilt be többé..jött a törpe és bepisil.........hát érdekes...szerintetek??

ÓÓÓÓÓÓÓÓ Úristen..annyira sajnálom!!!!!!

És minden mondatodat értem..................én két hete vesztettem el a vizslalánylényemet...soha nem fogom kiheverni,mert a vizslák mások,ők félig emberek félig kutyák,félig tündérek...főleg tündérek...nem tudok rá megoldást,de mindenképp ...sose mondj le róluk...........És írj!!!!!!!!!! sokat írj!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Nem mondom ,hogy azonnal,de ne hagyd el őket.......Neekm 4 napja a fiaim hoztak "maguknak " egy babát,és a sors idevetett 3 hónapja egy kamaszt......de az én babám nem pótolhatják.....ennek ellenére......ne hagyd magad róluk lebeszélni:DDDD Sőt még tippem is van!!!! Jajjjjjj annyira sajnálom...........................az embereket meg kurvára nem értem....

Sziasztok!

Az én kutyáim is meghaltak.

Nagyon szomorú a történet.Többek közt azért regisztráltam ide,hogy kiadjam kiírjam magamból a fájdalmamat.

2és fél éve meghalt a palotapincsim a családom úgy döntött hozzunk egy magyar vizslát.Rajongtam a kutyákért,de a magyar vizslát soha nem ismertem.

Vonakodtam eleinte,hogy miért kell 3 nap után kutya hisz a pincsink még ki sem hűlt a földben.

De újdonsült kutyánkba Othelloba nagyon hamar bele szerettem. Soha nem gondoltam volna,hogy lehet ennyire kutyát szeretni mint őt és,hogy tud egy kutya úgy szeretni mint egy magyar vizsla.

Aztán 2és fél év boldogság után beteg lett és összeomlott a keringése.3órás haláltusája közben mindvégig mellette voltam a karjaim közt halta meg.

Őrületes fájdalmat éreztem.Mintha a gyermekem halt volna meg.Felnőtt fejjel napokig zokogtam mígnem a 4.napon azt mondtam a páromnak hozzunk egy vizsla kiskutyát.

Ekkor lépett be picur az életembe.Minden fájdalmam tova szállt.Úgy szerettem mint a gyermekemet.Imádtam és nagyon vigyáztam rá.Mindent megadtam neki a szívem egy darabja az övé volt.

Mígnem egy hónappal ezelőtt megevett valami mérget.Epilepsziás rohamot kapott a szeme beesett.Rohantam a már eszméletlen kutyusommal az orvos.Infúziót kapott és injekciókat.

2nap után a kutyám meggyógyult és úgy éreztem minden rendben.

Mígnem múlt hét vasárnap elmentünk a párommal a strandra.Tökéletes napunk volt.Úgy éreztem ettől jobb nem lehet.Aztán haza értem és megláttam anyu aggódó tekintetét.

2szer kapott a kutya eddig epilepsziás görcs rohamot.-mondta.

Sokkolt a hír

Láttam Picurt ahogy gyengén zavartan fekszik az udvaron.

Az orvosa azt mondta súlyos epilepsziával küzd.

Vagy elmúlnak a rohamok és helyrejön vagy elpusztul.A hétfőt még megérte az én drága kiskutyám.Néha néha még fel is állt és zavartan arrébb ment az udvaron.De folyamatosan rohamai voltak hétfőn is.

Kapott gyógyszereket melyek megnyugtatták,de hétfő estére újabb 2 roham jelentkeezett nála.

Mondtam otthon,hogy kedden azonnal viszem az orvoshoz.

Hétfőn 23:15kor kimentem Picuromhoz aki rám nézett mintha el akart volna búcsúzni utoljára tőlem.Azt a tekintetet soha nem fogom elfelejteni.

Ez után kedden 01:15perckor édeaspám az én szeretett vizslámat holtan találta.Vért hányhatott.

Reggel mikor felébredtem még fel sem fogtam.Nem küldött padlóra a hír.Elmentem dolgozni.Délben hazamentem ebédelni.Nem láttam már a gumicsontját a cuki kis tálkáját és főként nem láttam Picuromat,aki mikor megérkeztem haza mindig egy forró öleléssel várt.Ekkor összeomlottam.Zokogtam.

Egész nap levert voltam ebben a percben is az vagyok.11hónapon belül 2 vizslámat temetem el.Minden oltást megkaptak.Minőségi ételt.Kint tartottam őket,de védett helyen a hidegtől.

Kérlek adjatok tanácsot,hogyan dolgozhatom fel ezt a tragédiát,met úgy érzem eluralkodik rajtam a depresszió.

Szeretnék újabb kutyát később.A párom hallani sem akar vizsláról.Azt mondja azért,hogy pár év múlva ugyanilyen tragédiát éljen meg?!Én viszont vizslán kívűl más kutyát elképzelni sem tudok.

Petis! A beírásaidat mindíg olyan érdeklődéssel, és egyben örömmel olvasom! Itt egy fiatal ember aki okos, értelmes, becsületes, és az írásaiból sugárzik a szeretet, a segítségnyújtás! Még olyan tragédiák után is, mint amin Te átmentél.

"És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani."

Sajnos már nem tudod elmondani, de én biztos vagyok benne, annak ellenére, hogy néha voltak olyan napok is, amit említesz,(mindenkinél) akkor is érezte és tudta, biztos volt benne, hogy úgy szeretted ahogy elmondani nem lehet!!!

Szia.

Én azt mondtam az első kutytusom után hogy soha többé nem akarok másikat, mert úgy éreztem, kiszakad a lelkem, amikor elment tőlünk. Elég rendesen padlóra küldött. Ő mindig mellettem volt és sajnos sok sok tragédiát kellett feldolgoznom, ma már tudom nélküle nem ment volna. Most már itt van mellettünk Mira, 9 hónapos vizsla kislány. Feleségem unszolására, de nem bántam meg, bár vizslát én szerettem volna. Síva az elöző kutyám is kislány volt. Soha nem viselte el a kutyákat maga körül, félt tőlük ezért bizalmatlan volt, kivéve egy fajtát. A vizslát. Ha vizslát látott azonnal boldogság öntötte el és rengeteget játszott velük önfeledten. Tudta, megérezte, bennük feltétel nélkül megbízhat. Ezért válaszottam (választott Síva ) vizslát. Irgalmatlan rossz volt kölyöknek, de javulgat, fejlődik és okosodik. :-) Most ő segít elfelejtneni a sok rosszat, eltereli az ember gondolatát. Nem bántam meg, hogy idehoztuk. Próbállunk jó gazdája lenni. Sokat tanultam a hibáimból és azokat próbálom nem elküövetni újból. Úgy vagyok vele: Nekünk is jó, neki is jó annyi kutyának van rossz sorsa, talán a sors akarta így, hogy moist ő legyen mellettünk.

Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:

- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani.

Lucuskáról:

Luci 14 hónapos ,ésva története a következő.

Az első gazdája 3 hónapig tudta tartani mert bedőlt egy svájci alapú kölcsönnel,és elvitték a házát.Ahová ment albérletbe, nem engedték a kutyatartást.Luca 6 hónaposan menhelyi lett...

Egy nyárvégét és őszt töltött a gyepin,és egy ismerős barátunk meglátta októberben ,mert arra autózott...Úgy döntött kihozza ,bár szingli ötvenes ügyvédként tudta ,hogy nem túl jó lesz,de azt gondolta egy babavizsinek a gyepinél mindenképp jobb.

Lucával én november végén találkoztam amikor egy szülinapra közösen mentünk egy társasággal,és az ügyvéd ismerős megkért bennünket ,hogy álljunk meg egy pillanatra a ...utcánál/belvárosi bérház rész Bp.-en/hogy megsétáltassa a kutyáját..Lehozta őt...gyönyörű óriási termetű kislány volt/akkor volt 10 hónapos/Kimentek a sarokig és vissza ..5 perc flaszteron..A szívem szakadt meg.

Aztán miután Borikám itthon várt elfelejtettem a sztorit.

Borika olyan kis szomorú magányos volt a télen,azt gondoltam ,hogy veszünk mellé egy babát,hogy feldobja ,és legyen kivel falkáznia.Igen,de februárban nincs alom,hisz a kutyák nem hülyék ,és nem szülnek a legnagyobb hidegben..A ferjemnek szerettem volna szülinapjára a babaáldást/mindektten fanatikusan imádjuk őket/de nem jött össze.Elmeséltem neki,hogy mi volt a tervem,és ő elemsélte az ismerőseinek.Erre mondta a Lucka gazdija,hogy igaz hogy már nem bébi,de azért jó lenne ha ő is szóba jöhetne.

Abban maradtunk ,hogy mindketten jól járunk ,ha hétvégenként együtt játszatjuk őket,mert feldobódnak a hétvégén a hétközbeni időre.

Na ebből az lett ,hogy 2x együtt játszattuk őket,1x hétvégére is maradt..Második maradós hétvégén elvitte a gazdi kiugrott a kocsiból és sírva állt a kapuban....Visszajött a gazdi,és kérdezte most mi legyen ..én meg mondtam hát mi lenne ,marad a Luca,itt van otthon.

Többször jött meglátogatni a régi gazdi,először félt tőle,hogy elviszi ..baromira KERÜLTE ..MOST MÁR BARIZNAK,DE HA ÉRZI,HOGY INDUL BEBÚJUK A HÁTSÓMBA,EL NE VIGYE...

Most el van anyátlanodva..Bori a főnöke volt,de élvezi is ,hogy egyedül őt imádja a család...a gond akkor lesz amikor egyedül marad , mert sok fóbiája lett a sorsa miatt..zajfóbiás...kukta, szemetesautó,bármi rémíti..bepisil és elbújik...

És nem bír egyedül lenni..bepánikol tőle...orikával tökre imádott lenni,most is jól van hisz nyári szünet van...én tanár vagyok a kölkök meg tanulók, sosincsen egyedül...De majd ez gond lehet.Hát azt hiszem sok lettem:D Bocsi:DDDD

De jó, hogy most veletek van!:) Én hiszek sok mindenben és nem gondolom, hogy "hülye" lennél!

Azért az nagy szerencse a szerencsétlenségben, hogy ilyen gyorsan történt és nem szenvedett!

És nem gondolom azt sem, hogy a vizsla lány véletlenül lépett az életetekbe! Érdekes dolog a sors! Hiszem, hogy mindenek oka van! :)

Olvass egy kicsit vissza! Nagyon kedves két történetet is raktam fel! Jót tenne a lelkednek! A másik kis hölgynek is könnyebb lenne, mert ők nagyon megérzik rajtunk ha szomorúak vagyunk! Ő most ,hogy viseli?

Köszönöm én is úgy gondolom,hogy,elrendeltetett az idő, nem esetleges.Ma megjött a boncolási jegyzőkönyv ,és kiderült,hogy születésétől fogva hordozta a tragédiát...a cscsemőmirigye nem fejlődött vissza,és ráadásul átment rajta egy nagy ér,ami a melegtől megpattant...Lehetett volna akár babakorában,de lehetett volna 5 év múlva is..bármikor robbanhatott.

Én is úgy gondolom,hogy ezek a tündérlények csak miattunk,szeretetből vannak velünk.

Nem temettem el őt.Hamvasztották,és itt az urnája még velem.Majd idővel talán a kertbe temetem el,de semmiképp nem akartam a bárhol bárhová típusú dolgot...Most itt van:DDD

Egy hónapja különös körülmények között hozzánk keveredett egy növendék /egy éves/ vizslalány..

Nem is akartam igazán, én egy babát szerettem volna Borikának venni,hogy feldobja, és felpörgesse...Luca egy ismerős által a gyepiről érkezett....Most már azt gondolom nem volt véletlen...hihetetlen sokat segít átvészelni.

Persze gondolom a legtöbben tök hülyének néztek most ..karma ,meg sors ,meg lélekvándorlás...

Óóóó Katykóca!:(((( Fogadd őszinte részvétemet!

Ez iszonyat! Nehéz az ilyen hirtelen halál eseteket feldolgozni! Ha lassú, hosszú folyamat eredménye a halál, az ember talán fel tud készülni lelkiekben! De így... még nehezebb elfogadni!:*(

Mit mondjak most Neked? A halál után van egy folyamat amit az itt maradtaknak végig kell csinálniuk! Nagyon sajnállak, hogy ezen át kell, hogy menjél!:( Borika nagyon szép kislány volt és még élete delén volt! Valamiért ennyi volt neki írva! Nem tudom hiszel-e benne, de én hiszem, hogy mindenkinek meg van a dolga és a szerepe itt a földön. Úgy látszik ő elvégezte ezt a feladatot! Lehet, hogy butaságnak hangzik, de az ember megpróbálkozik, úgy gondolkodni, hogy a jövőre nézve még van remény arra, hogy találkozunk! Veled érzek és fáj a lelkem Nekem is , pedig nem ismertem Borit! De tudom, hogy a kutyák tiszta lelkűek és megérdemlik, hogy hiányozzanak nekünk és fájjon az elvesztésük! Borika nagyon szerencsés volt, hogy ilyen gazdija volt, mint Te! El tudjátok őt temetni? Az nagyon fontos, mert a lelketek így el tud búcsúzni tőle!

Sziasztok.

Meghalt egy hete délután öt órakor az én drága szerelmem, Borikám. Magyarvizslalánylény volt ,és öt éves.

Sétáltunk , úsztunk a medencépen , csipegettünk néhány falatka kajcit nasinak vacsi előtt.

Bent voltunk a lakásban.

Ő kiment a kertbe a nagyobbik fiam ott tanult . . összeesett és meghalt. Ölbekeptuk,

elrohantunka 2 percre lévő állatklinikára, ott adrenalin szívbe. . . de nem segített.

Egy-két nap múlva megtudjuk a boncolás eredményét kb. . . Azt mondta a drnő , hogy vagy született szívrendellenesség/kutyáknál állítólag nincs olyan hogy infarktus/vagy anafilaxiás sokk, vagy mérgezés

édes kis drágám. . . belepusztulok

Egy szívmelengető kis történet !

Egy csodálatos kis történet, hogy emlékezzünk arra, az élet valóban szép. Nem tudni, ki válaszolt, de az biztos, hogy van egy csodálatos lélek az amerikai levélposta hivatalnál.

Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt.

A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Abbey. Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek, hogy amikor Abbey a Mennyországba érkezik,Isten felismerhesse. Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene tegyünk, és a lányom elkezdte diktálni a levelet:

Kedves Isten!

Megkérlek, vigyáznál a kutyámra? Tegnap halt meg és most ott van veled a Mennyországban. Nagyon hiányzik. Boldog vagyok, hogy nekem adtad őt, akkor is, ha végül nagyon megbetegedett. Remélem, hogy fogsz vele játszani. Abbey szeret a labdázni és úszni. Küldök róla egy képet, így amikor meglátod, tudni fogod, hogy Ő az én kutyám. Tényleg nagyon hiányzik...

Szeretettel,

Meredith

Beletettük a levelet a képpel együtt egy borítékba és megcímeztük: Istennek, Mennyország. Feladónak ráírtuk a nevünket és a címünket. Ezután Meredith jó pár bélyeget rárakott a borítékra mondván, hogy sok bélyeg kell ahhoz, hogy egy levelet a Mennyországba elvigyenek. Aznap délután a lányom be is dobta a levelet a postai levélgyűjtő ládába. Pár nappal később megkérdezte, hogy vajon Isten megkapta-e már a levelet? Azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal. Tegnap az ajtó előtt a verandán találtunk egy aranyszínű papírba csomagolt dobozt, ismeretlen kézírással Meredithnek címezve. Meredith kinyitotta a csomagot. Volt benne egy könyv: Mr. Rogers - Amikor egy háziállat elpusztul. A belső oldalára oda volt ragasztva a felbontott boríték, benne a levéllel amit Istennek írtunk. A másik oldalon pedig a kép Meredithről és a kutyáról, és egy üzenet:

Kedves Meredith,

Abbey rendben megérkezett a Mennyországba. Igazán nagy segítség volt a kép, amit küldtél, rögtön felismertem őt! Abbey már nem beteg. A lelke itt van velem, mint ahogyan a te szívedben is mindig ott lesz. Abbey nagyon szeretett a kutyád lenni. Mióta nincs szükségünk a testünkre itt a Mennyországban, nekem sincs zsebem, ahova a képet, amit küldtél, eltehetném, így visszaküldöm neked ebben a kis könyvben, hogy neked is legyen valami, ami emlékeztet rá. Köszönöm a csodálatos levelet és köszönöm anyukádnak, hogy segített megírni és elküldeni nekem. Csodálatos anyukád van! Személyesen választottam ki neked! Minden nap küldöm áldásaimat és emlékezz rá, hogy nagyon szeretlek! Egyébiránt nagyon könnyen megtalálható vagyok. Ott vagyok, ahol szeretet van.

Szeretettel,

Isten

„Jobb a Fényt kutatni, mint szidni a sötétséget” !

Kedves Sutyek! Nagyon örülök, hogy tudok neked segíteni! Azért írogatok ide, mert a célom, hogy segítsek Nektek feldolgozni a szeretett kutyus halálát! Én csak így mondom, hogy haláluk van! Odabent van valaki, így nem is lehet másként mondani!

Nem hiszem, hogy hibásak lennétek! Sokszor nálunk embereknél sincs menekvés a vég elöl! Neki akkor jött el az ideje, ne emészd magad! Ő már boldog, ebben biztos vagyok! Akarom hinni, hogy így van!

Az elmúlt napokban kezembe akadt még egy aranyos kis történet. Remélem ez is segíteni fog abban, hogy csak a szép emlékek maradjanak meg a rosszak halványodjanak!

Erre azt tudom írni, tényleg nálunk is mind a hárman szerettük, de velem volt egy különös kapcsolata. A férjemet, és a fimat nagyon szerette a Dorka, ki is mutatta nekik, szintén máshogy, más jelekkel mindkettőnek, boldog volt, bármelyiküket meglátta, bújt hozzájuk.

Néha irigy voltam, (jó értelemben) de rájöttem nincs okom, mert nekem mindennap kimutatja a szeretetét, bizalmát azzal, hogy számít rám, és bízik bennem, én vagyok a biztos pont a létéhez.

Mert nap, mint nap ellátom, rendben tartom, és ez valóban egy anya gyerek kapcsolathoz hasonlítható, ahol nem kell magyarázni a szeretetet, érezni lehet jelek szavak nélkül, ezt pedig mi kölcsönösen éreztük, ehhez elég volt egy apró, más számára alig észrevehető mozdulat.

Kb. egy évben 2-3- szor fordult elő hogy nem én adtam az ennivalót, hanem férjem, vagy a fiam, és szegény mindig megdöbbent, nem is akarta megenni.

Kedves Ata!

Nagyon szép történetet osztottál meg velünk! Tele igazsággal!!

Én már egyszer írtam, hogy a mi kis Dorkánk mit jelentett a férjem betegségében, most röviden, leírom mit a fiamnak. A fiam sajnos még hatéves sem volt mikorra minden nagyszülejét, és dédikéjét elvesztette, tehát a szeretteink elvesztéséről nincs igazi érzelmi érzése, még gyerek volt.

A Dorkát Ő is imádta, mint mindannyian, mikor a Dorka elment már felnőtt férfi volt. Akit szeretünk, annak az elvesztése ekkor tudatosult benne, olyan igazi, soha át nem élt érzést hozott ki belőle, hogy a férjemmel mindketten meglepődtünk.

Felnőtt férfiként zokogott. Gondosan figyelt, hogy a kis kedvenc minden játéka, puha takarója, ott legyen a sírjába, figyelt a kertben hol szeretett legjobban napozni, a végleges nyugvó helye ott legyen. Gondoskodott nézte ég–e a mécses, még napok, hetek múlva is.

Annyira megható volt, és megdöbbentő számomra, és akkor jöttem rá Dorka nem csak a szeretetét, adta a fiamnak, hanem ezt, az élethez sajnos hozzátartozó érzésnek az átélését is, megismertette vele.

Ebben akkor lettem 100%-ig biztos mikor itt ebben a topikban elolvastam Petis07 fiam korabéli írásait.

Erről legelőször Petis07 nikk nevű kedves fiúnak akartam írni, csak még mindig nem szántam rá magam, de hamarosan pótolni fogom részére is.

Ezt a történetet nem régen kaptam egy ismerősömtől!

Állatorvos vagyok. Egy 10 éves Ír farkashoz Belker-hez hívtak ki a napokban. A kutya tulajdonosai Ron, felesége Lisa és a kisfiúk Shane, nagyon szerették Belker-t és a csodában reménykedtek.

Megvizsgáltam Belker-t es kiderült, hogy rákja van. Közöltem a családdal, hogy sajnos itt az orvostudomány már nem tud segíteni, ha kérik, akkor eutanáziát alkalmazhatok.

Amíg mi előkészültünk, Ron es Lisa mondta nekem, hogy úgy gondolják jó lenne ha a hat éves Shane is jelen lenne. Úgy érezték, hogy Shane tanul majd valamit a dologból.

Mint mindig amikor elaltatunk egy állatot, összeszorult a torkom, amint a jelenlévő családtagokat néztem, amint körbeálljak Belker-t, Shane nyugodtnak tűnt, megsimogatta az öreg kutyust, még utoljára és úgy éreztem, hogy pontosan tudja mi is történik. Belker pár perc alatt elaludt és lelke a kutyamennyországba távozott.

A kisfiú elfogadta és megértette, hogy mi is történik pontosan Belker-rel. Leültünk, csendesen beszélgettünk Belker halála után és azon gondolkoztunk, hogy az állatok sokkal rövidebb ideig élnek az emberekhez képest. Shane, aki eddig csendben figyelt most megszólalt: “Én tudom, miért”!

Csodálkozva fordultunk felé. Ledöbbentett, amit mondott. Sosem hallottam még egyszerűbb, megnyugtatóbb magyarázatot. Megváltoztatta az életről való gondolkodásomat és hogy hogyan is szeretnék élni.

Azt mondta: “Az emberek azért születnek, hogy megtanulják, hogyan is kell jól élni. Például szeretni mindenkit, kedvesnek lenni mindenkihez, nem igaz?” – a hat éves folytatta:

“Nos, a kutyák már tudják ezt, ezért nem élnek olyan hosszú ideig.”

Élj egyszerűen.

Szeress bőkezűen.

Törődj másokkal.

Beszélj kedvesen.

Emlékezz, ha a kutya lenne a tanárod, olyan dolgokat tanulnál, mint:

Ha egy szeretted hazajön, mindig szaladj és üdvözöld!

Sose mondj nemet egy “sétakocsikázásnak” ;)

Engedd, hogy a friss levegő és a szél az arcodba fújjon, igazi extázis.:)

Szundikálj.

Nyújtózkodj mielőtt felkelsz.

Szaladj, pajkoskodj, játsz naponta.

Hívd fel magadra a figyelmet és engedd, hogy megérintsenek az emberek.

Ne harapj, ha egy egyszerű morgás is megteszi.

Egy meleg napon, állj meg, feküdj le a fűbe és élvezd.

Kánikulában igyál sokat és feküdj le egy árnyas fa alá.

Ha boldog vagy, táncolj és rázd az egész testedet.

Gyönyörködj egy hosszú séta egyszerűségében.

Légy hűséges!

Sose akarj más lenni, mint aki vagy!

Hogyha valami mélyen a föld alatt van, addig áss, míg meg nem találod!

Hogyha valakinek rossz napja van, ülj le mellé és kedvesen szaglászd meg, amíg elmúlik a szomorúsága.

Élvezz minden egyes nap, minden pillanatát!

Tegnap viszont elmentünk megnézni egy kiskutyát. Ugyanúgy fehér törpe schnauzer. Kant szerettünk volna de mire odaértünk elvitték és egy szuka maradt aki azonnal odajött és ráfeküdt a lábfejemre.

Vinie mikor elhoztuk ugyanúgy kiválasztott minket az első percebn. Barátnőm szerencseszáma a 13-as és Viniet annó 13-án hoztuk el. Tegnap szintén 13-a volt, borús nap. Elhoztuk és mire hazaértünk sütött a nap. Az új kölyök neve Szofi lett. És már az autóban hazafelé észrevettük hogy tökéletesen úgy néz ki mint Vinie, és minden mozdulata ugyanaz. Nem tudom megmagyarázni a sok sok véletlent!

Barátnőmnek úgy veszem észre hogy sokat segített az új jövevény. De én valahogyan nem érzem őt a sajátomnak. (Bár régen Vinie-nél sem éreztem ezt)

Tudom úgy kell hozzáállni hogy Szofi ne érezze ezt, és tudom nem lehet visszacsinálni semmit sem, de nem tudok megbékélni azzal ahogyan annyi eggyütt töltött idő után végül a kezem között halt meg Vinie. Úgy érzem többet is tehettem volna. Ha nem visszük el ivartalanításra, ha nem pattan el az az egy ér, ha a műtét után nem hozzuk haza hanem ottmaradunk még egy fél órát, ha időben észreveszem hogy nem az altató okozza azt amit, vagy ha csak egy gyorsabb, kevésbé forgalmas úton megyek az orvoshoz, talán ma is élne és várná hogy mellébújjak. Azt az egyet nagyon remélem hogy nem szenvedett és bár megfulladt mert leállt a tüdeje, de remélem addigra már nem volt semennyire sem eszméleténél.

Elnézést kérek mindenkitől hogy ilyen hosszú voltam, de muszály leírnom azt ami történt, hátha valaki meg tudja magyarázni ezt az egészet.

Megpróbálok az új jövevénynek is olyan jó gazdija lenni mint Vinie-nek voltam, de még nagyon nehéz.

Soha nem felejtünk el Vincent!

Mindenkinek a saját kutyája a leg, leg... Ezt tudom. De Vinie tényleg más volt.

El is mondom miért:

Kb fél éves korában mielőtt betegeskedett, barátnőmnél furán viselkedett. Mindig odabújt a melléhez, szagolta egy ponton, nyalogatta (persze ezt nem úgy kell elképzelni hogy hagytuk, de mindig vissza-visszatért úgyanoda és nem lehetett leállítani. Ekkor észrevettünk egy csomót és kiderült hogy barátnőm mellrákos. Vinie-nek hála időben észre lett véve és gyakorlatilag megmentette barántőm életét.

Mikor Vinie meghalt egész nap szakadt az eső, kivéve mikor szüleimhez a kertbe - ahol mindig szeretett lenni - eltemettük. Akkor arra az időre teljesen elállt.

Még aznap este (két napja) megbeszéltük hogy biztosan kell megint kutya, mert így olyan üres a lakás. Ezért minél előbb annál jobb alapon 8 óra előtt felhívtunk egy kennelt, ahol azt mondták hogy másnap mehetünk megnézni. Ezunán kimentünk a parkba ahol 8 órakor sétálni szoktunk vele és több másik kutyás gazdival. Az időjárás ekkor olyat tett amit soha nem láttam és a mai napig nem hiszem el..

Borús felhők mindenfelé de a lemenő nap a felhő alatt mindent megvilágított és minden sárga lett és nagyon furcsa kontrasztos.

A távolban egyszercsak megjelent egy vastag szívárvány ami nagyon rövid volt. Nem is görbült, csak függőlegesen kb a szélességének a készerese volt a magassága. Minden kutya lenyugodott, és leültek a szívárvánnyal szemben és mind arrafelé nézett (4-5 kutya!). Ekkor pont odanéztem és nem beképzeltem, nem olyan volt mintha, hanem egy nem nagy de pontosan Vinie alakú felhő volt a szívárvány felett. Ott feküdt merőlegesen ránk és felénk nézett. A kajla fülei is ott voltak, pontosan úgy mint a valóságban. A jobb oldali felállt a másik lógott. Szóltam barátnőmnek aki telefonált hogy nézzen oda, de addigra Vinie a felhő már futott, majd 1 perc alatt szétfoszlott.

Soha nem hittem semmiben és nem is hiszek de amit láttam az megmagyarázhatatlan.

Nagyon remélem hogy amit láttam az az volt hogy tényleg elbúcsúzott és jobb helyen van. De csak azon tudok örlődni hogy hiányzik és nem kellett volna így lennie! Megőrülök a lakásban, a szabadban. Mindenhol mindig ott volt és nem tudom elfogadni hogy most miért nem fut oda hozzám és örül nekem. Nem tudok aludni, sem enni. Reggel mindíg együtt keltünk, de most felébredek és nincs mellettem. Bármit megadnék hogy újra velünk lehessen, de tudom nem lesz.

Sziasztok!

Szeretném megosztani valaki olyannal amit átéltem aki érti és nem csak azt mondja üresen hogy sajnálom.

Pár napja még volt egy minden szempontból egyedi kutyám, Vinie. Barátnőmmel kettesben nevelgettük lakásban. Mindig is törpe schnauzert szerettem volna és miután barátnőmet is rávettem elhoztunk Pestről egy pici fehéret. Már akkor gyanús volt a dolog mert szerintünk nem hogy 8 hetes nem volt de még hat sem. Már kiskora óta elszánt kis feje volt aki imádott játszani. Lógó fülei elkezdtek felállni ám a vége az lett hogy az jobb felállt a másik pedig kissé hátrafelé lekonyulva maradt. Sokáig nehéz volt megszokni de nagyon egyedi lett... Mellette óriási sötét szemei voltak nagyon átható tekintettel. Fél éves kora után sokat hányt, és egy este halucinált, morgott és elborult az agya. Ekkor kiderült hogy májzsugora van és kórházról kórházra vittük ám mindenhol azt mondták hogy nincs sok esélye mivel már a máját sem találták. Nagyon vékony lett. Májvédő táppal és gyógyszerekkel elég hamar rendbe jött és továbbra is nagyon vidáman viselkedett. sok idő telt el mire rájöttünk hogy a hústól hányt és tönkretette a máját. Ezekután semmilyen húst nem ehetett, a tápon pedig nem szerette de megoldottunk mindent. Később volt hogy az éjszaka közepén infúzióra kellett vinni mert majdnem kiszáradt. Vért hányt. sok orvosi viszgálat és gyógyszer után helyre jött. Volt kétszer giardia fertőzése amikor szintét a halál küszöbén volt. De mindig éppenhogy megúszta és amint meggyógyult újra vidám volt. Mostanra minden mozdulatunkat értette, városban póráz és hám nélkül sétáltunk és soha nem volt gond ezzel. Reggeltől estig az életünk része lett, nagyon szerettük és ő is minket. Másnak azt sem engedte hogy megsimogassák csak itthon. De hozzánk jött, bújt, hülyéskedet...

Ám meglett a vékonyságára a megoldás: ivartalanítás. Megműtötték, minden rendben volt de mikor hazaértünk tele volt vérrel a herezacskója. Visszavittük. Nem szívesen altatta az orvos mert tudta hogy ő gyenge ehhez. De muszály volt. Megműtötte megint, talált egy apró hajszáleret ami elrepedt. Minden rendben volt. Ismét hazajöttünk ám nagyon kómás és gyenge volt. Lefektettük. Ekkor észrevettem hogy egyszercsak kitágult a pupillája. azt gondoltuk hogy az altató miatt. 5 percre rá rohantam mert láttam hogy fuldoklik. Kihúztam a nyelvét de már nem lélegzett, a szíve még vert. Autóval azonnal mentünk a legközelebbi orvoshoz miközben folyamatosan nyomkodtuk a mellkasát ahogy az orvos mondta telefonon. Ám sajnos mire odaértünk már nem lehetett mit tenni.