Anorexia és bulimia (beszélgetős fórum)

Köszi:)

Hát nagy vonalakban annyi, hogy van egy bátyám, neki évek óta mániás depressziója van, és emiatt elég anorexia közeli állapotba sodorja magát rendszeresen. Nem direkt nem eszik, csak valahogy nem érdekli a dolog. Én meg ezt nézem már egy ideje, és a vége az lett, hogy 3 éven keresztül voltam bulimiás.A szüleim amúgy is folyton ki voltak akadva bátyám miatt, aztán kiderült, hogy anyámnak is voltak lánykorában ilyen gondjai, szóval nálunk ezeket a bátyám depresszióján kívül nem nagyon veszik komolyan. Saját magam miatt akartam abbahagyni, sikerült is, ez volt két éve. Ma már nem hánytatom magam, viszont azt elmondhatom, hogy összeszedtem egy szép kis refluxot az alatt az idő alatt, úgyhogy ez valahogy visszavet az evéstől. Ugyanúgy nem tetszem magamnak, ahogy akkor nem tetszettem. Folyton fogyózom, általában napi 500kcal alatt élek amióta nem vagyok bulimiás. A különbség csak annyi, hogy nem hányok már (kivéve amikor a reflux miatt történik). Nagyjából ennyi.

Hát szerintem a mérleg nem fog többet mutatni az eddiginél, sőőőtt! Hogy ezektől az ételektől nem hízol az biztos.

Beszélek én, aki most eszi meg a reggeli zabkásáját, és azt akarja, hogy megjöjjön..

Jaaj nekem a vizsgáim 2 hét múlva kezdődnek, s most olyan nehéz visszaszokni a tanulásra, így vakáció után..

Drukkolok neked! A gyomroddal kapcsolatban voltál már orvosnál? Mert ez nagyon nem egészséges, vigyázz rá nagyon! Csak egy van belőle!;)

Igen, azt nem árt. :D

Nálunk apa és én 0-ásak vagyunk, anya és tesóm a-sok. Ugyebár van ilyen vércsoport diéta is, bár én úgy vagyok vele, hogy nem érdemes csak egy dologra figyelni. Például oké, itt is megvannak adva ételek amik ajánlottak, semlegesek, ill. kerülendők. Nos, azért mert pld. az a-soknak ajánlott valami, még bárki fogyaszthat belőle sokat attól, hogy semleges számára - pld. sok zöldség. Vagy tejtermékek esetén (ami 0-soknak nem ajánlott) - szerintem attól még lehet, és ha valaki nagyon kívánja, szereti ezeket nem hiszem, hogy baja lesz tőle (persze ha mellette mást is eszik).

Hm, én elvagyok havazva még - vizsgák... Alig várom, hogy letudjam őket és legyen 2 szabad hetem :D (már ha mindenből átmennék amit még nem tudok). Igaz, ez a 2 hét többnyire pihenéssel fog telni + már nagyon hiányzik az olvasás - úgy értem ami nem tananyag :D SZóval pár regényt tervbe veszek.

Kaja meg... nos, változó. Vannak napok amikor kb. csak feküdni tudok, annyira fáj a gyomrom - ilyenkor csipegetek ebből-abból vegyesen (ami után jobb esetben nem fáj túl sokáig a gyomrom), máskor meg eltervezem, hogy mit eszek - pld. 2 alma, vagy egy bögre leves + valami gyümölcs - ilyesmi. Hosszú távon ez a minimál kissé egyoldalú kajálás nem megy. Pár napig még oké, de változatosság kell (csak sajnos utóbbi fél évben jött elő az, hogy a normál kajáktól - főétel, leves - baromira megfájdul a gyomrom kisebb adag esetén is).

Ma lazább 2 alma-kávé-cola zero napot tervezek, utána még nem tudom.

A másik "napirendi" pontom a mérleg...jövő héten megyek haza, de félek, hogy csak magamba zuhannék ha olyan számot látok ami nem megfelelő... nyáron még naponta-két-három naponta mértem magam reggel, de így, hogy csak ritkán vagyok otthon attól tartok, hogy az elkövetkezendő időszakomra rányomná a bélyegét... Másfelől persze kíváncsi vagyok, de még nem tudom mi lesz. Hihetetlen, hogy ennyire félek egy számtól...

Többiek hogy vagytok? :) Szép napot!

Igen, tudom, hogy nem abban vagy a legnagyobb veszélye... Látod itt is "allergiát" fognak rá, mikor egyszerűen változatosan kéne táplálkozni.

Ez azért is veszélyes, mert aki itt evésproblémával küszködik, amellett hogy alig eszik, könnyen belefuthat abba, hogy elkezd egyoldalúan táplálkozni, még hasonló tüneteket is összeszedhet amellett, hogy a teste folyamatosan leépül, és a végén neadj'isten azt sem tudja már megenni, amit szívesen enne. Persze, tudom, hogy sokaknál ez a legkisebb dolog most, csak vigyázni kell, nehogy a gyógyulási folyamatot hasonló problémák nehezítsék.

Olvasgattam itt a súlyokat, hogy ki hogy haladt a fogyással, és miért küzd most.

Én érettségikor (2007/2008) kezdtem. Akkor voltam 52 kiló - néha 54. Aztán beütött a nemevés, egy ideig voltam 47-48. Amikor a legrosszabb volt, 42-44 kiló között mozogtam mindig ahogy épp bírtam, amennyire bírtam épp nem enni. Sajnos az én szüleimet nem nagyon érdekelték ezek a dolgok, de végül nem is volt szükségem arra, hogy segítsenek.

Most 58 kiló vagyok a nagyjából 168-170 centimhez. És mindenki azt mondja, most vagyok így igazán jó. És tudjátok lassan kezdek hinni nekik. Persze nem megy könnyen, de a Páromnak hála mindig eszem, akkor is, ha valamikor magamtól nem ülnék le ebédelni vagy vacsorázni az asztalhoz.

Úgyhogy lányok, van kiút. Tartsatok ki.

Sok puszi Mindenkinek :)

Szia! :) Jajj, dehogy hiszem! :D Ismerős - de ezzel szerintem sokan így vagyunk. Elméletben tényleg jó tanácsokat adunk, de a gyakorlat...az már egészen más téma.

Néah - ha tanácsot adok a témában - én is megállok, hogy "mégis mit csinálok? mit képzelek magamról?, pont én adok tanácsokat??"

Utána eszembe jut, hogy nem azzal van a baj amit írok - sőt ha ez valakinek segít (márpedig remélem így van), akkor az még jó is.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy mindenkinek magában kell rendbe tennie a dolgokat. Persze jó, hogy itt lehet erről (is) beszélgetni, hiszen a közvetlen környezetemben úgy se tenném (vagy totál félreértenék, másképp reagálnának), de egyedül meg nehezebb ezt a sok mindent elviselni. Olykor. Máskor meg jól érzem magam így, Éhséggel, szédüléssel együtt... Tudom milyen vagyok 48 kilósan, és milyen 52-53 kilósan. És még mindig -már vagy 3 éve - a 48 vagy az alatti az ideális (a fejemben).

Nem, nem - az csak szüleim képzeletében él... 173/48 volt a legkevesebb, orvossal ezzel kapcsolatban soha nem voltam - bőrgyógyász jött az Auswitz-os hasonlatával -.-' (pedig akkor kb. rendben voltam, szóval nem értettem)- ez már egy éves sztori. Fura volt, mert egyáltalán nem sértődtem meg, sőt...örültem, még ha nem is értettem egyet (gondolom nem ez a normális reagálás).

Nyár végén endokrinológushoz mentem, igyekeztem bővebb nadrágot, a rövidujjúmra még egy inget felvenni, hogy minél többet takarjon, de a doki így is rákérdezett, hogy van-e valami bajom az étkezéssel... Igazából ez már zavart kicsit, nem szeretem ha boncolgatjuk a témát, otthon nagyon kerülöm.

Ilyen velem is volt/van. Mármint amikor csak bizonyos ételeket kívánok (bár abban nem vagyok biztos, hogy ez helyes út...)

A hús témában pedig: van, hogy egy hétig sem eszem húst, vagy nagyon keveset (ha van levesben van ilyesmi). Úgy általánosságban jellemő a kicsi mennyiség, de úgy vagyok vele, hogy nem a húsban van - úgymond - a hiba, hanem a mennyiségben, ill. gyakoriságban.

Vannak olyan műsorok ahol válogatós emberkékkel foglalkoznak. Például az egyikben a csaj már vagy 10 éves kora óta csak kenyeret, kekszet, vajat és sültkrumplit evett. Rosszul volt egy darab ananásztól is, sőt... étteremben nem volt hajlandó pizzát enni - sima sültkrumplit kért... Ettől független nem volt elhízva - kb. normális alkat, nem volt dagi. A vérképe viszont borzalmas eredményeket mutatott.

Szóval ha egyoldalúan eszik valaki nem az elhízás a legnagyobb veszély...

Ijesztően hasonló eset vagyok... :) A szüleim, ha meghallották a szobámból kiszűrődő koppanást (a digitális mérleg bekapcsolásához szükséges billentés miatt), már kiabáltak be, hogy na, mennyi? Aztán nyáron nekem is anyám előtt kellett méredzkedni (ritka megalázó dolog), és a barátomat kérdezték ki, mit, mennyit ettem.

Engem csak azért vettek észre, mert régebben elég husi voltam, és még most sem vagyok igazán soványnak nevezhető, csak nagyon aránytalanul fogyok, és egyből kilátszanak a bordáim, ami persze rendkívül látványos.

A csúcs az volt, amikor a sulikönyvtáros megjegyezte, hogy olyan sovány vagyok. Megköszöntem, mire visszakérdezett: miért, ez jó..?

és steady, "üdv a klubban"! :)

Nagyon aranyos vagy, köszönöm az ölteteket!

A tökmagolajat még nem próbáltam, de a héten sort kerítek rá, pedig van itthon...

Lebeszéltél, esztiiiy... inkább egy kicsit tudatosabb leszek, ki is hoztam a könyvtárból az Életadó ételeinket. Majd megosztom veletek, ha valami használhatót találok benne.

Ne haragudj, az előbb nem láttam ezt az üzeneteted és úgy írtam a másikra..

40 kiló.. akkor viszont komoly étkezési problémáid vannak és ez valóban anorexia! Sajnálom és megértelek! Drukkolok, hogy te is akard a gyógyulást:)

Köszi. :)

Akkor ismerős a szituáció. Én is hasonlóan vélekedem a családomról, de tudom, hogy ha jót akarok magamnak nem megyek bele szócsatákba... Ők mindig a legrosszabbra gondolnak, pld. anoraxia. Mikor ezt mondják komolyan azt gondolom, hogy hülyeség! akármilyen beteges dolgaim is vannak az evéssel, ételekkel kapcsolatban.

Pld. észrevették, hogy már előttük nem ugrálok a mérlegre, így ezzel kezdtek cukkolni, hogy biztos azért nem merek ráállni, mert kb. 40 kiló vagyok -.-', illetve elkezdik hangoztatni, hogy én semmit nem eszem (ami egyáltalán nem igaz- még jó...), ill. kikérdezik mit ettem, bátyámat is + ha valamire azt mondom (bármire), hogy köszi, most nem - akkor egyből "mert anorexiás vagy" stb.

Nyáron még kötelezővé is tették a mérlegelést - roppant mód örülte, neki... zsebeimbe próbáltam pakolni, plusz rengeteg víz szinte rosszullétig. Hurrá. Azóta szerencsére leálltak erről, plusz ritkán vagyok otthon.

Soha nem láttam magam igazán vékonynak, hiába mond orvos, szülő, akárki akármit... "persze elfogultak" vagy " ugyan! én kórosan sovány? nem lát jól???".

Igazából a nap szinte minden percében ez jár a fejemben - ha épp' kb. normálisan eszem akkor is.

Szia! Nos, én igazából nem mondanám magam anorexiásnak, bár azt elismerem, hogy valami zavar van a fejemben a témával kapcsolatban.

Az egész egyszerű 2-3 kg fogyási tervvel kezdődött. Nem voltam kövér soha, a max. súlyom 173/57 volt 17 évesen talán. Szóval 16-17 évesen elhatároztam, hogy majd szépe lefogyok 54-re és az tökéletes lesz nekem. Azonban eléggé hajlamos voltam a depresszióra, kb. 14-15 éves komrom óta vagdostam magam, ami egyre súlyosabbá vált. Sokszor annyira senkinek éreztem magam, hogy úgy voltam vele mindegy, így ettem, szóval kb. 1 évig nem is lett fogyás. Egy nyaralás alkalmával csak főétkezéseim voltak, igyekeztem figyelni, de semmi - ekkor már kicsit elkeseredtem, de nem történt még mindig semmi.

Majd egy nap - amikor emelt érettségire készültem 11-ben, arra gondoltam, hogy milyen jó lenne belefeledkezni a tanulásba, a legjobbnak lenni, csak arra figyelni, "elfelejteni enni". Ez meghatározó momentum lehetett, mivel erre tisztán emlékszem. Elkezdtem tehát a 6 utáni nem evéssel, fogyis oldalakra akadtam, később anorexiával foglalkozókkal még azon a tavasszal. Nos azóta folyamatosan fókuszban van a téma. Nyár vége felé talán már 49 kg voltam.

Elkezdődött az utolsó gimis évem - visszarázódás, tanulás - sokkal nehezebb volt, mint a nyári lazulás, semmittevés mellett. Valahogy eldöntöttem, hogy visszaállok rendes üzemmódra, de ez kb. 1 hónapig, vagy addig se tartott... átlagban rendes, bár számomra inkább sok evés mellett tarzottam az 54-54,5-öt úgy, hogy mellette nem is sportoltam nagyon... De decemberre sikerült rettentően megutálnom a testem, szóval azóta ez a mostani volt a 3. karácsonyom, hogy görcsbe rándult a gyomrom, félve tervezgettem mi lesz, stb.

A szalagavatóra sikerült 52-53-ra visszafogyni, majd tavasz elejétől jó fél évig tartottam az 50-et úgy, hogy ettem, csak eléggé figyeltem. Nyáron ekkor 48,5 volt a legkevesebb, de ahogy jött az egyetem ismét 51-52 voltam, bár már rettegtem hétvégente a mérlegtől...

Most nyáron 48,1 volt a minimum, sok gyümölcsöt ettem, de nem tartottam null kalóriás napokat, sőt többsuör ettem csak jól beosztottam.

Most fogalmam sincs mennyi lehetek, de már nagyon ideje lenne egy mérlegelésnek csak, hogy tisztában legyek a helyzettel... Igazából annyit nézegettem, hogy hol van háj, hogy nézek ki, hol van besüppedés a lábamon, karomon, stb., hogy ezekhez viszonyítom hol állok, ill. tükrhöz.

Most szeptembertől egyre rosszabbá vált a helyzet evés terén - kis adagoktól is több órán át baromira fáj a hasam - olykor -, ill. a koplalást is jobban bírom, bár igyekszem kerülni az ilyen helyzeteket...

Huhh bocsi a regényért, még így is tudnék írni, de nem akarok fárasztani senkit. Így -nagyon-tömren egy kis történet elég lesz most. :)

Ehhez az időszakhoz köthetők a legjobb ill. legrosszabb pillanataim, napjaim is. Jelenleg úgy érzem fogynom kell, és nem tudnám elfogadni magam 50 feletti súllyal (mivel tudom, hogy akkor hogyan nézek ki). Olykor abszurd, hogy 1-2-3 kilóért csinálom az egészet. Egyfelől azt akarom, hogy más is látja, de ha már elértem egy szintet féltem/félek utcára menni, inkább meghúzom, takargatom magam - bár ezzel így télen nincs probléma. :) Nyáron, tavasszal nem tudom mi lesz.

Am. egy ideig nálam sem vették észre, sőt még azt se, hogy 57-ről 50 lettem. Csak magamnak köszönhetem az egészet, mivel sokat foglalkoztam a témával sokat is beszéletm róla... + amióta 2 orvos is rákérdezett a témára azóta szüleimet nem lehet az ellenkezőjéről, és "együnk egészségesen" ötletekkel meggyőzni. Jobban mondva... nálunk vannak egészséges ételek, reform kaják, ugyanakkor hagyományosan készültek is + ha lehetőség van sok-sok gyümi, zöldség - és szerencsére ritkák a közös étkezések, így annyira nem vészes a helyzet.

Tündérhegy?

Hülye dolog, de mind ilyen "hülye" dolgokat csinálunk itt, de legalább bevalljuk hogy valami baj van! Akár bulimia, anorexia, ételfüggőség.. mindegyik súlyos betegség, amiknél gyakori a visszaesés sajnos. Nálam is számtalanszor visszatérteka gondolatok, még mindig nem szabadultam meg tőlük, és én is folyton kiborulok miatta. Mindig azt kérdezem magamtól, hogy miért??? Mintha egyik napról a másikra megváltozna a gondolkodásom és a világszemléletem. Furcsa és érthetetlen számomra ez az egész folyamat. Vizsont az jó, ha úgy érzed, hogy egyik verzióba sem tudsz/ akarsz visszaesni:) Én pár hónapja még napi kb 5-ször is ettem-hánytam, minden nap mikor mentem haza suliból azon gondolkoztam ,hogy de jó lesz ha hazaérek, majd jól bezabálok és kiadom magamból. Aztán valaki ajánlotta, hogy vezessek naplót, amibe leírom mindig miután hányta, hogy ez mire volt jó, miért éreztem úgy hogy ezt meg kell tennem, mit éreztem utána, stb. Eleinte nem értettem az értelmét, de írtam és írtam. Mígnem az lett a célom, hogy leírhassam: "Ma csak 4-szer hánytam", majd hogy " ma csak 3-szor", aztán hogy "ma csak 2-szer". és el is értem az előbb leírt célokat. És ez piszok jó érzés és büszke vagyok magamra emiatt. Az utóbbi hetekben pedig van, hogy napi 1-szer hányok csak. És most az a célom, hogy leírhassam: "MA NEM HÁNYTAM, SIKERÜLT, ELLENÁLLTAM". és ez engem pl nagyon ösztönöz. Nekem segített ez a módszer és csak ajánlani tudom. Egy próbát szerintem megér, hátha segít! Legyen a célod, hogy leírhasd: "Ma nem volt evésrohamom". :)

Szia!

Hát én soha nem tudatosan voltam anorexiás, mármint nem akartam fogyni. "Csak" azt hittem, ha bizonyos ételeket, és egyéb dolgot megvonok magamtól, akkor béke lesz a családban:) Hülye dolog, mi? Na, ez aztán hirtelen átcsapott ételfüggőségbe, állandóan ettem és meghíztam, amikor is néha meghánytattam magam... Nevezzük ezt bulémiának:) Bár inkább ételfüggő...Sokáig jártam gyerekpszichológushoz, majd felnőtthez (gyógyszerekkel felturbózva), de csak a Tündérhegy segített. Azóta megértettem a bennem zajló dolgokat. Csak ha visszajönnek ezek az evésrohamok kiborulok, pedig úgy érzem egyik verzióba se tudnék már visszaesni... Hát röviden ennyi:)

Szia:) Én is nemrég csatlakoztam a fórumhoz, és máris sok támogatást kaptam! én is anorexiával küzdök több éve, pár hónapja pedig bulimiával, így ismerősek az érzéseid. De van remény, ne add el, ha te is nagyon akarod, akkor elmúlik, én ebben hiszek, és most is minden erőmmel ezen vagyok, hogy meggyógyuljak.

Az evésrohamaid után ki is adod magadból az ételeket? Kezeltek már kórházban/pszichológus/pszichiáter?