Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Magas hegyekre áhitok
hol megfejtődik száz titok,
hol nincsen bűn és nincs piszok,
csak fényes ég és nárciszok.
Változnak az évszakok. Olykor tél van, máskor nyár.
Meg kell tanulnod kedvelni azt, ami történik.
Ezt nevezem én érettségnek.
Azt kell szeretned, ami már jelen van.
Az éretlenség azt jelenti,
hogy mindig a kellene és a lehetne világában élsz,
és sosem a van-ban - pedig a van a helyzet.
A kellene csak egy álom.
Osho
Majd kivetődöm az utakra,
csak megyek, a szelet harapva,
magányosan, megyek, megyek,
míg elhagyom a hegyeket,
míg majd csak a szél fúj felettem,
míg csak a szél, mind élesebben,
ahogy majd egyre távolabbra
csak megyek a szelet harapva,
magányosan az utakon,
és nem hagy el a nyugalom.
I.
Kevés dolog van,
mi tökéletesebb lehet,
mint
a magány.
II.
A magány
a legellentmondásosabb érzés:
felemelően gyönyörű és
letaglózóan fájó.
III.
A magány
csendes
csoda,
mely tartalmas,
talányos
(néha bár halálos)
Minden nap meglepetés...
Nem a nagy dolgok tesznek minket boldoggá, hanem az egészen apró napi események, egy barát mosolya, egy ölelés. Ha olyan emberek társaságát keresed, akiket szeretsz, ha dolgozol azon, hogy legyenek váratlan örömpillanatok és események az életedben, akkor agyad a pozitív eredményeket fogja keresni. Olyan ez, mint a hógolyó, amely a hegy tetejéről elindulva hólavinává áll össze: a boldogságérzet a szemünk láttára erősödik, növekszik, és – persze ellentétben a hólavinával – szerencsétlenséget biztosan nem okoz. Csak jó érzést.
ismeretlen
Nem szeretünk, mert nem értünk, azaz inkább: nem értünk, mert nem szeretünk.
Rabindranath Tagore
Egy ember méltósága nem azon méretik le, hogy hányan vannak körülötte, amikor sikeres, hanem azon, hogy nem feledkezik-e meg a kezekről, amelyeket akkor nyújtottak felé, amikor a legnagyobb szüksége volt rá.
Paulo Coelho
Láttam már szép, fiatal lányokat, ártatlan gyermekeket mosolyogni, de így, ilyen romlatlan jósággal, félénk csodálkozással soha senkit. Ez a mosoly maga volt a hibátlan emberi jóság.
Székely Júlia
Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!... A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!
Müller Péter
"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy."
Márai Sándor
"Abból élünk, amit kapunk, de az éltet minket, amit adunk."
Winston Churchill
"A félelmektől való megszabadulás legegyszerűbb és legbátrabb módja, ha közel megyünk hozzájuk és átéljük őket."
(Popper Péter)
Kéz, amely megtarthat
- Anya, apa, megyek haza!
Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van a barátom, szeretném, ha ő is velem jöhetne hozzánk.
- Természetesen - válaszoltak a szülők. Szívesen látjuk őt is.
- Tudnotok kell még valamit - folytatta a fiú. Az én barátom súlyos sebesüléseket szerzett. Aknára lépett, elveszítette egyik kezét és lábát. Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna. - Ez borzasztó fiam! Természetesen szívesen segítünk neki megfelelő lakást keresni.
- Nem, apa, anya. Azt akarom, hogy velünk lakjon.
- Fiam - válaszolt az apa - nem tudod, mit kérsz tőlünk!? Valaki ilyen hátrányokkal óriási gondokat okozna nekünk.
Van egy életstílusunk. Csak nem várod el tőlünk, hogy miatta azt csak úgy megváltoztassuk?
Gyere haza, de azt a srácot felejtsd el. Bizonyára, egyedül is képes lesz gondoskodni magáról.
A fiú rögtön letette a telefont és többé már nem jelentkezett.
Pár nap múlva a szülőket San Francisco rendőrségéről hívták és közölték velük a hírt, hogy a fiuk leugrott egy felhőkarcoló tetejéről és szörnyethalt.
A rendőrség öngyilkosságként zárta le az esetet.
A kétségbeesett szülők azonnal repülőre szálltak, hogy azonosítsák fiuk holttestét.
Felismerték őt és megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a fiuknak hiányzott az egyik keze és lába.
"Csak azért lehetünk néha boldogok, mert nem általában vagyunk azok."
(Popper Péter)
"Akiben zűrzavar van, zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van, rendet teremt maga körül."
(Popper Péter)
"Ne a múltban élj,ami már nincs.A jövőn se tépelődj,ami még nincs,csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel."
(Popper Péter)
Az egészen nagy dolgok egészen kis dolgok szoktak lenni.
Mondjuk annyi, hogy valaki letesz az ajtónk küszöbére egy fazék húslevest és szó nélkül távozik, mert tudja, hogy bánatunk van és nincs kedvünk se főzni se beszélni.
Néma távozás nélkül a gesztus mit sem ér.
Az ilyen kis dolgok jelentősége annyi, hogy például életben tartanak!
Ancsel Éva
Csak a barátok azok, akik akkor is meghallgatnak, ha hajnali négykor hívod fel őket.
Marlene Dietrich
Reményik Sándor
Mindegy
Ha ezt a szót, e kurta szót
Ki tudnám egyszer ejteni
Egyszerűn, hangsúlytalanul,
Ahogy ágról a zúzmara pereg,
Ahogy az esőcsepp a mélybe hull . . .
Ha tudnám egyszer ezt úgy ejteni,
Hogy nem kellene mögé rejteni
Fájó lemondást, keserű dacot,
Titkolt reményt, elfojtott haragot.
Ha úgy ejthetném, hangsúlytalanul,
Ahogy ágról a zúzmara pereg,
Ahogy az esőcsepp a mélybe hull.
Akkor én derült volnék, mint az ég,
És nyugodt, mint a halottaknak arca
Az ünnepi, ravatalos szobában,
És rendületlen, mint az Alpesek,
S erős, mint az Isten a magasságban.
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.
/Veronica A. Schoffstall/
Himnusz az élethez
Az Élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Az Élet szépség - csodáld meg!
Az Élet boldogság - ízleld!
Az Élet álom - tedd valósággá!
Az Élet kihívás - fogadd el!
Az Élet kötelesség - teljesítsd!
Az Élet játék - játszd!
Az Élet érték - vigyázz rá!
Az Élet vagyon - használd fel!
Az Élet szeretet - add át magad!
Az Élet titok - fejtsd meg!
Az Élet ígéret - teljesítsd!
Az Élet szomorúság - győzd le!
Az Élet dal - énekeld!
Az Élet küzdelem - harcold meg!
Az Élet kaland - vállald!
Az Élet jutalom - érdemeld ki!
Az Élet élet - éljed!
Teréz anya
Ha a beszélgetést tekintjük a dalszövegnek, a nevetést a zenének, az együtt töltött időből így lesz sláger, amelyet bármikor szívesen meghallgatunk, anélkül, hogy megunnánk.
Nicholas Sparks
Soha ne légy szomorú
Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.
/ Ernest Hemingway /
Olvasni is próbáltam, de képtelenül kevés könyv bírt lekötni. Kifestettem a házat, hatalmas takarításokat csaptam, dühödten gondoztam a kertet, írni tanítottam a papagájodat, beszélni a kutyát, roskadtra dolgoztam magam, még a szabadidőmben is bűnözőket hajkurásztam, gyilkos szigorú kiképzőtáborban nyaraltam, lovagolni és latin táncórákra jártam, még egy rabszolgatartó tamagocsit is beszereztem, és azt boldogságban tartottam, míg meg nem halt, ám semmi, de semmi nem bírt pótolni téged.
Vavyan Fable