Keresztény anyukák (beszélgetős fórum)

Bocs, de ez nem hangzik valami jól.....egész életeden ezen enni magad.... De reménysugár talán az, hogy egyre kevesebb jojót tartasz a kezedben...

Lámpakörte te mit gondolsz?

Szia!

Nálunk későn bújt elő az első fogacska. Hedvig 8 hónapos volt akkor. Utána viszont nagyon hamar nekiindult a többi is. Minden fog áttörésénél hasmenése volt, és lázas is lett... Eléggé nehéz volt a fogzás. Most már talán nem lesz ezzel gond... Még hiányzik ugyan pár foga... Nálunk nem vérzett az ínye. Mi 11 hónapos kora óta mossuk a fogát, akkorra már 4 előbújt. Szerintem ez segített a többi fognak is előbukkanni. A fogkefe hamarabb elvékonyította az íny bőrét.

A szeparációs félelem nem jelentkezett durván nálunk. A Vince is meg tudta/tudja vigasztalni.

Nem volt zagyva érthető volt és személyes is, amit írtál.... kösz, hogy elmondtad.

Tudom, hogy személyiségünkből kifolyólag mindenki másképp éli meg a hitét és semmi értelme, hogy hasonlgassam magam máshoz, de a Biblia egy, és Mindenkinek ugyanazt mondja, nyilván hogy mi lesz belőle, az az adott személytől függ.

Tudom, hogy az Úr teljes szívet kér, és azt is, hogy "minél nagyobb darabban" vagyok Nála, annál áldásosabb lesz életem, lelki szempontból.

Azt tapasztalatom, hogy főleg a reformátusoknál egy öreg hiba az, hogy "járunk templomba, a szüleim, keresztények, és amióta az eszemet tudom az vagyok!". ?????????????? Ezt már sokszor hallottam.

Akkor kapunk új "szemüveget", ha tényleg talalkozunk, az Úrral, mint ahogy te is írtad a saját életedben.

A saját életemben azt nevezem "jojo effektusnak", hogy oda adom magam...és odaszánom, igazán, majd mikor jönnek a hétköznapok, több szálon tartom a "jojoimat" és azokat vagy ISten kezébe tudom tenni, vagy visszarántom. És az agyammal tudom, hogy ez bizalmatlanságot jelent, hogy nem hiszem el tökéletesen, hogy nála vannak a dolgaim a legjobb helyen, hanem én is úgymond "vezetem" az életem. És ez szörnyű. Így csalódok önmagamban... és ez frusztrációt szül.

Megint megérkezdtünk a kiindulópontra: nem adtam át teljesen magam.

Hogy lehetne ezen változtatni? Hosszú idő volt amíg ti ezt meg tudtátok tenni? Talán későn érő típus vagyok...

Ez nagyon jó kérdést.

Annak idején nem gondolkodtam a hiten, azon hogy van-e nekem vagy ilyesmi. Természetes volt a hit az életemben. Református családba születtem és a nagymamám tanított imádkozni, presbiter nagyapám templomba járt, ünnepeken mi is ott voltunk. Aztán az édesapám lett presbiter mikor a papám meghalt. Kaptam egy lehetőséget, hogy Balatonszárszóra utazzam ingyen egy konferencia hétre.

Itt ezen a héten értettem meg mit jelent megtérni Krisztussal járni, itt tettem le mindent a lábaihoz. De még sokáig nem éltem hívő életet. Sok mindent meg kellett tanulnom. Most is igyekszem aki ismer azt mondja egészen jól csinálom, de én nem érzem így. Hibákat mindig követek el sajnos.

Hol kisebb botlás hol nagyobb.

Félni inkább attól félek,hogy tényleg istennek tetsző életet élek.e. Sokszor túl kritikus és maximalista vagyok magammal.

Olyan embereknek is képes vagyok megbocsátani akiknek más nem. De belül ennek ellenére pl hagyom,hogy az általuk okozott fájdalom tovább munkálkodjon őröljön, vagy olyan emberek véleményét reagálom és ragozom túl akik a munkájuk résév keresik bennem és a gyerekemben a hibát, holott véleményem szerint és más véleménye szerint ( hívő szakember) nem is olyan drámai a helyzet. Sok mindent veszek magamra.

Kezdetben olyan félelem volt még benne az átadással kapcsolatban,hogy megkérdeztem tényleg átadtam-.e magam vagy ez az érzés csak egy múlandó valami ami olyan mint amit addig tapasztaltam földi dolgokban.

Nem tudom nem-e túl zagyva a dolog?

Szia!

Az,hogy milyen sorrendben bújnak a fogacskák általában a nagykönyvben le van írva. először fent 2 aztán lent kettő és így tovább. Kit anyukát és babát mennyire visel meg ez is változós. Leventével észre sem vettük a fogzást, igaz neki 1 évesen kezdtek szépen sorban kibújni. Gergely most 14 hónapos bújnak szépen az alsó felső rágófogak. Ezeket már nem vesszük úgy észre, csak kicsit náthás és néha rossz alvó. De 7 hónaposan mikor bújtak neki az alsók míg át nem törtek kb 2 hét éjjel pontosan 40 percenként keltünk.

Inye nem vérzett egyiknek sem. Fájdalomcsillapításra próbáltuk a Dentinoxot de utálta nekünk a Tentum verde spray jött be, mert elzsibbasztotta. Éjjel viszont semmi csak az ivászat egy kis víz. Leventének nem használtam semmit. Próbáltunk kis nyugtató hatású teát, de utálja magát a teázást.

Szeparációs szorongás? Nem igazán emlékszem Leventére ha anyukámék vigyáztak rá ilyen nem volt, ha anyósom akkor elég durva volt. Gergő sír és viszonylag hamar megnyugtatható. Most lesz egy hétvége amikor anyukámék vigyáznak a gyerekekre kíváncsi leszek Gergőre, mert Leventével már nincs gond.

Lassan 6 hónaposok leszünk... ez fordulópont egy baba életébe...lelassul a növekedése, virgoncabb lesz ( a mi kis PAnnink amúgy is az..) és előre halad az önállósodás útján. No, meg a afog is kubújhat... HA valaki megnézi a képeket a naplómba láthatja, hogy igen bőséges a nyálelvélasztásunk és fehéredik az ínyünk,olyan kis lépcső is van az ínyén....meg nagyon szereti rágni a rágókáját... tehát várható, hogy egy fogacska kibújik.

No ezzel lenne kérdésem.

1. Amikor bújik a fog, egyszerre egy, vagy kettő..vagy mind a négy? Ti hogy tapasztaltátok?

Ha elkezd a foga kijönni, mennyi idő, míg teljesen kibujik? Hetek kérdése? Vérezhet az ínye?

Fájdalom csillapításra ti mit használtatok?

És a másik , ami érdekel....

2. Mikor éltétek át a szeparációs félelmet? Milyen mértékű volt nálatok? Csak veled nyugodott meg a kicsi, vagy a pároddal is?

Persze, ezt még nem ütötte fel a fejét nálunk, csak kérdezem...

Köszi a válaszokat előre is.:)

Meglocsollak jó kedvel, hittel, reménnyel....

Írás Böjte Csaba testvértől

Honnan ered a locsolkodás szokása, miért is kopogtatunk be egymáshoz öntözni? - kérdezték a gyerekek, ma, Húsvét másodnapján.

Persze a nagyszájú csitriket, hogy bosszantsam, gondolkodás nélkül válaszoltam: Tudjátok, Mária - Magdolna és a többi nő, ki kint volt a sírnál, mikor visszajöttek, olyan lelkesen és bőbeszédűen adták elé azt, amit láttak, hogy az apostoloknak muszáj volt nyakon önteniük őket, hogy szóhoz juthassanak.

Na, lett is parázs vita az én népies magyarázatombó l. Hogy én miket gondolok a lányokról?! Meg hogy ők aztán nem is beszélnek sokat! Jó két órán át hallgattam a jogos felháborodást, és megígértem, hogy más magyarázattal állok az amúgy szívesen locsolkodó lányok elé.

Az első húsvét hétfői hírnökök az Emmauszi tanítványok voltak, kik a feltámadott Jézussal való találkozás után lángoló szívvel nem tudtak otthon maradni, és elindultak vissza Jeruzsálembe, hogy a jó hírrel, örömmel bekopogjanak mindenkihez. Biztos, hogy házról házra jártak, Jézus barátait felkeresték, és ujjongva elmondták, hogy ők már találkoztak a megfeszített, de feltámadt Krisztussal. Úgy gondolom, a jó hír, az öröm, mint a jó illat töltötte el Krisztus tanítványainak szívét, életét.

Húsvét hétfőjén mi is csak azért indulhatunk el, hogy jókedvet, életörömet, vidámságot vigyünk magunkkal testvéreinknek. Azt gondolom, hogy a mai nagyon is szomorú világban fontos lenne, hogy útra keljünk, és egymást vigasztaljuk, bátorítsuk. Én is szeretettel, néhány gondolattal útra kelek, és kopogok szíved ajtaján.

Mi lehet az ember reményének, örömének az alapja itt a Kárpát-medencében, 2oo9-ben? Gyermekeimnek elmeséltem egy kedves, régi történetet. Viharban hánykolódó hajón mindenki pánikol, az emberek futkorásznak, kapkodnak, néhányan kétségbeesetten imádkoznak - csak egy kisfiú ül egy sarokban, és csendesen játszik. Az egyik kétségbeesett utas számon kéri a gyereket: Hogy tudsz te ilyen nyugodtan játszani, nem félsz, hogy elnyel a tenger?! Nem félek, mert az én apukám a kormányos, jön az egyszerű gyermekszívből a válasz.

Igen, a mi mennyei Atyánk beindította ötmilliárd éve, a tudósak szerint ezt a "Föld" nevű projektet, hihetetlenül sok buktatón keresztül hozta el a máig az élet csodáját, én hiszem, hogy szeretettel, jósággal tovább is fogja vinni. Olyan csodálatos, ahogyan megszólítja az égő csipkebokorbó l az Isten Mózest: "Láttam népem nyomorát, menj, vezesd ki őket a rabszolgaság földjéről..." - mondja az Úr. Mózes nem hőbörög, pánikol, fegyverkezik. Istennek sokkal jobban fáj az ő gyermekeinek gondja, mint nekünk. Küldi Mózest, de mivel az Egyiptomiak is az ő gyermekei, szelíd intéssel kezdi, majd mivel a fáraó népe nem hallgat az Élet Urára, lassan egymásután tíz csapás éri az országot. Mózes nem emeli fel a hangját, nem átkozódik, és nem szervez terrorakciókat. Isten csendesen megy a maga útján, erős kézzel, kinyújtott karral forgatja a történelem kerekét.

Hiszek a világot formáló Istenben. Hiszek az Úrban, ki a szívükben gőgösöket letaszítja és az alázatosokat felemeli. Ki nem durván manipulálja az emberiséget, hanem határozott szelídséggel, mikor jónak látja, elébb döccenti az élet szekerét. Olyan csodálatos Dávid királynak a bölcsessége, kinek a kezébe kerül a barlangban magán könnyítő Saul király. Egyik katonája meg akarja ölni a védtelen Sault, de a próféta által már felkent Dávid lefogja katona kezét, és csak annyit mond: "Saul király marad, míg az ideje be nem telik...". Igen, Isten az idő ura. Az ő szent fölsége tudja, hogy mit miért enged meg. Biztos, hogy görbe vonalakkal is tud egyenesen írni. És biztos, hogy nagycsütörtökjeink, nagypéntekeink, ha alázattal kitartunk a szeretet útján, Húsvét hajnalába fognak torkollni.

Egészen biztos vagyok benne, hogy mások bűnei nem jogosítanak fel bennünket, hogy letérjünk a szeretet útjáról. Nem lehet a gyűlölet, a harag, a bűn eszközeivel megtisztítani a világot. A kanális szutykos levével nem lehet tisztára mosni az inget. Az Úr kezében vagyunk mindannyian. Ő megmutatta a mi időnkben, 1989 decemberében hogy milyen hamar át tudja rendezni a társadalmunkat. A népet nyúzó, hazugsággal manipuláló, fondorlatokkal kormányzó diktátorok sorsa intő jel kell legyen mindazoknak, kiknek Isten hatalmat ad a kezébe. Hiszem, hogy az Úr, ha jónak látja, újból kezébe veszi népünk sorsát. Szent Fia meghalt értünk a kereszten, hatalmas árat adott értünk - lám, ő sokkal jobban szereti ezt a világot, mint mi. Bíznunk kell az Élet Urába, és hirdetnünk: az igazságot, az életet, a tiszta szeretetet meg lehet ölni, el is lehet temettetni, katonákkal őriztetni is lehet, de harmadnap diadalmason feltámad, hogy köztünk éljen. Kedves gyerekek, kedves testvéreim, én ezekkel a gondolatokkal kopogtatok be szívetekbe, és biztatlak, hogy ne féljetek, Krisztus legyőzte a gonoszt! Bízzatok a szeretet világot formáló végső győzelmében, és ne térjetek le arról az útról, melyen a jóság és a szeretet vezet bennünket!

Szeretettel,

Cs. t.

Szerintem is akkor ne beszéld őt ki mások előtt. Ha ő kérdez valamit, úgymond te vagy a tükre, az megint más....ha ilyenkor az ember nem kioktató, akkor ezek a beszélgetések nagyon jók szoktak lenni. Tanulhatunk belőlük. Nyilván azért kérdez téged, mert benned bízik, hogy reálisan látod a dolgokat..... az ember nem mindenkitől kérdez ilyet, csak akiben bízik. Ha nem kérte, csak úgy elmondtad neki, hogy könnyíthess a lelkeden és tudja, hogy mit mondasz a többieknek, akkor enm szép dolog.

Az indíték: elsőnél jó szándék, a másodiknál önös ok.

Amúgy én is ilyen vagyok. Nem tudok magamba tartani dolgokat, ha valami bánt, akkor főleg. A férjem a lelki társam is...neki mindent elmondok és már annyira rászoktam erre, hogy én így könnyítek a lelkemen. :)

Tapasztalatom szerint nagyon fontos, hogy mikor véleményt mondunk első szám első személyt használjunk, "szerintem, én úgy gondolom/látom" és hogy ne skatujázzunk be. pl. "te hülye vagy",helyett "szerintem hülyén viselkedtél, amikor....". Az utóbbi nekem sem sikerűl túl sokszor.

Ha valamit elbaltázunk, akkor meg ott van, hogy szívünkből kiengeszteljük őt. Egy tál süti plusz bocsánatkérés, vagy valami hasonló....

Én éppen ezért, mert nem bírom a számat tartani és elmondom a véleményemet, miután igazán megbánom, szerintem elég sokszor kérek bocsánatot... Szerintem én amúgy is olyan fajta vagyok (anyósom büszke rá, hogy ő még senkitől nem kért bocsánatot. Csak sajnálni tudom a büszkeségéért.).

Magadból indultál ki, hogy te örülnél, ha valaki elmondaná és nme pletykálna, ez rendben van és közvetítsd ezt a környezeted felé....mert lehet, hogy lesz változás;de mit ahogy mikor ajándékot veszünk nem azt a CDt veszem, Beethovent, ami nekem tetszik a szülinaposnak, hanem Bryan Adamst, mert az az ő kedvence.

Bocsi, no látod én sem tudom befogni... :(

Ti nem féltetek teljesen odaadni magatokat az Úrnak.... persze mielőtt megtapasztaltatok, hogy mennyire szeret... De mégis, nincsenek olyan dolgok az életetekben, amit nem jár át az Úr? MIndent odaadtatok? Az egésszet?

Én most kűzdöm ezzel.....

Szerintem akkor inkább ne pletykálj, ha lelkiismeretfurdalást okoz. Mert tényleg nem mindig jó valakinek a szemébe mondani dolgokat. Nekem fontosabbak általában mások érzései, minthogy mindig elmondhassam magamról, hogy "hú, de becsületes meg igazmondó vagyok", tehát inkább a tapintatot választom, mint az állandó igazmondást.

(Ezt nehogy kritikának vedd, nem annak szántam.)

Sziasztok... Most, hogy itt kert, van kint is munka... Nem érek sokszor ide...

Szerintem lehet, hogy az üdvbizonyosság összefügg a szeretettel, mert mióta "enyém a menny" nem kételkedek benne, hogy Isten nagyon szeret.

Mi a véleményetek az őszinteségről? Korrekt dolog, vagy csak módjával? Vagy ha pletyálsz valakiről, vállald föl előbb előtte, vagy senkinek ne mondj semmit?

Én mindig megjárom ezzel... Kicsit valóban okostojás vagyok... Most is megmondtam valakinek, valamit, (évek teltek el a véleményem nélkül) csak már nem bírtam tovább magamban tartani... Hát... Lehet jobb lett volna, ha csöndbe maradok... Csak szerintem nem lett volna helyes, ha kibeszélem, ő meg nem is tud róla. Így meg tudja mit gondolok, viszont megbántottam. Reméltem mond valamit, ami mindent a helyére tesz. Sose tudom jól csinálni. Csak mivel én örülnék, ha nem mögöttem beszélnének ki az emberek, gondoltam más is így gondolja...

Bocsi,de tegnap Andris nagyon rossz kedvében volt.A lányokat nem is említem...:(

Én is úgy gondolom,hogy tényleg nehéz a feltétel nélküli szeretet.Az emberek többsége ma már úgy gondolja,hogy nem fektet emergiát abba,hogy a másiknak annyira jó legyen.Főleg úgy,hogy neki valamiről le kell mondania vagy áldozatot hoznia azért,hogy a másiknak jó legyen.

Pedig tényleg csodás érzés az,ha ezt megtapasztalod!!:)

Szia!

Én olvastam a Szeretetkönyvet, összességében nagyon tetszett. Sok jó dolgot megfogalmaz. Szerintem az emberek felé valóban működhet így, de ha mindketten figyelnek egymásra és "jól" akarnak szeretni akkor nem ilyen. Akkor nem lehet "megunni" és mindig történik valami.

Aki meg megtapasztalta milyen az Isteni szeretet az nem fél tőle, sőt szerintem újra és újra vágyni fog arra az érzésre. Legalábbis én így vagyok vele.

Mit gondoltok a következőkröl?:

"...a valódi szeretet nem csak vonz bennünket: félünk is tőle. Túl sokat követel. Nem vagyunk még érettek rá. Mi még inkább csak "szeretgetünk", mint SZERETÜNK. Nemcsak a bátorságunk hiányzik hozzá, hogy a tűzbe ugorjunk, de sajnáljuk is, amit ilyenkor elvesztenénk. .... A szeretethez meg kell érni."

Müller Péter SzeretetKönyvéből van, 87. oldal.

Majd folytatja.... " Tudod mit tapasztal az éretlen lélek a valódi szeretetben?

Hogy unja.

Nem történik benne semmi." 87. o.

Ez a szeretet embertársaink felé is talán így működik, de az Úr felé? Félünk ettől a mindent betöltő szeretettől? Például azért nincs üdvbizonyságunk? Ez egyenlő a szeretettel?

Szerintetek?

üdvbizonyság.... szerintem mindenki kűzd ezzel egy ideig....

Nem is tudom, hogy hol vagyok én ebben most. Átgondolom.

Én is az elmúlt 2 évben tapasztaltam meg,hogy Isten szeret.Addig éltem az életemet,vallásosan,mert kis koromtól úgy neveltek.

De az elmúlt 2 évben annyi minden történt az életemben,hogy elgondolkodtam rajta.Egy álmom vált valóra a munkámmal kapcsolatban,aztán sikerült beköltözni a házunkba,most pedig egy kisfiút kaptam harmadik gyereknek.

Ekkor döbbentem rá erre,hogy Isten mennyire szeret:)

Bocs. azért írtam, hogy elmondjam, csak a férjemnek kellett a gép, és nem bírtam befejezni.

Arról, hogy azok a felnőttek, akik nem hiszik el a saját megtérésüket, és ezért nincs üdvbizonyosságuk, azok labilis érzelmi hátterű családból származnak.

Szerintetek tényleg így van?

Nekem sem volt sokáig ilyen üdvbizonyosságom, és egy csomószor elmondtam a megtérős imákat, hogy biztos Istenhez tartozzak... Olyan 18 évesen értem fel csak ésszel, hogy Isten tényleg szeret... Nektek nem volt ilyen? Pedig szerintem nekem stabil érzelmi hátterem volt... Nem tudom...

Szia!

Igyekszem. Múlt héten azért nem mentünk mert Gergő 1/4 11 kor kelt.Néha ilyen hétalvó:)

Múlt héten voltál? Miről beszélgettetek?