Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)
F O H Á SZ
Felnézek az égre minden áldott este,
Keresem az Istent, mert beszédünk lenne.
Nehéz szívvel várok csöndben a soromra,
Tudom odafönn is rengeteg a dolga.
És csak halkan mondom az ég csillagának;
Szólhatna egy jó szót az Úr angyalának,
Hogy a Jó Istennek súgja oda csendben :
Uram ! A világgal valami nincs rendben!
Hallgassa meg imám, más kérésem nincsen,
Segítsen mi rajtunk, hiszen Ő az Isten.
Ember az embernek farkasa lett régen,
Gyűlölet vert tanyát sok ember szívében.
Rengeteg a földön a hontalan, árva,
Uram, ez a világ saját sírját ássa!
Túl sok már a fájó, bús könny a szemekben.
Uram ! A világgal nincs valami rendben!
Anya a gyermekét sorsára hagyja,
Pénzért az ember a lelkét is eladja.
Háborúk zajában ártatlanok halnak.
Jól tudom Uram, Te nem így akartad.
Nagyon nagy a bűnünk, amit meg kell bánnunk,
Bocsásd meg, úgy kérlek, minden gonoszságunk!
Könyörögve száll fel fohászom az égbe:
Uram! A világnak Tenélküled vége!
Aranyosi Ervin: Kutya-meleg
Kutyavilág, kutya-meleg,
nem csoda, hogy elpilledek.
Lóg a nyelvem és úgy hiszem,
sehol sem jó, csak a vízen!
Gumimatracon nyújtózom,
hullámokon ringatózom,
ne is kelljen már mást tennem,
csak a nyarat kiélveznem!
Hát nekem ez volt az álmom,
úgy döntöttem idén nyáron,
így nyaralok, lustán, szépen,
hűsölve a medencében…
Aranyosi Ervin: Szeretnélek téged…
Szeretnélek téged verssel köszönteni,
szerető szívedbe örömöt önteni!
Tudatni, mily fontos vagy az életemben,
bármi is történik, hidd el, minden rendben!
Minden történés az életünk szolgálja,
az élet nem verseny és nem küzdőpálya!
Feladatok vannak, megtapasztalások,
amiben gátolnak, vagy segít’nek mások.
Tudd, hogy rám számíthatsz, csupán szólíts engem,
van segítő készség és jószándék bennem.
Segítek terheid válladról letenni,
boldogabbá válni, könnyedebben menni!
Keressük az utat, s együtt megtaláljuk,
önmagunkat, s egymást közösen szolgáljuk.
Megtanulunk együtt és egymásért élni,
s megértjük haláltól nincsen okunk félni!
Tereljük figyelmünk inkább életünkre,
s lássuk mit mutat meg nekünk élő tükre?
Tanuljuk meg együtt, miről szól az élet,
legyünk segítői egymás életének.
Leljünk hát örömöt létben, szeretetben,
lássuk világunkat napról napra szebben!
Tegyük a dolgunkat tudatosan, jobban!
Jobb, hogyha a szívünk szeretettel dobban!
Éljünk világunkkal szép harmóniában,
élhető, szebb jövőt tervezzünk a mában!
Higgyünk önmagunkban, álmodjunk merészet,
és váltsuk valóra sorban az egészet!
Jó lenne a szépre, jóra fókuszálni,
másokkal törődve jó emberré válni!
Jó példával járni más előtt az élen,
mutatva a módját, szebben hogyan éljen.
Visszaadni hitét minden elesettnek,
megmutatni, hogy még boldogok lehetnek!
Ne hagyjuk magunkat csúnyán megvezetni,
tanuljunk meg mind-mind őszintén szeretni!
"A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.
(...)
Ezért ha illan ez az év is,
S a múltba szállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt."
Mihai Eminescu
Ady Endre: Fölszállott a páva
Fölszállott a páva, vármegye-házára,
Sok szegény legénynek szabadulására.
Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak,
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.
Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új arcok, új szemek kacagnak az égre.
Újszelek nyögetik az Ős-magyar fákat,
Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.
Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.
Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok vagy ismét semmi ködbe mentek.
Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra,
Vagy itt ül a lelkünk végleg leigázva.
Vagy lesz új értelmük a magyar Igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.
Vagy lesz új értelmük a magyar Igéknek,
Vagy marad régiben, a bús, magyar élet.
Aranyosi Ervin: Birka-mese
Egy hazában lakott a szarka, és a birka.
A birka dolgozott, ahogyan csak bírta.
A szarka figyelte, honnan lesz a pénze,
hogy a falatot a szájából kinézze.
Ígért neki fűt fát, – csodás füvű rétet.
farkastól megvédi, hogy ne legyen sértett.
Cserébe annyit kért, hogy élelmet hozzon,
dolga végeztével majd neki adózzon.
S lám a birka hitte, hogy a szarka képes
megóvni a nyájat, így hát a mellékest,
nem raktárba hordta, a szarkának adta,
magától a luxust könnyen megtagadta.
Úgy hitte fontosabb szerényebben élni,
mindent odaadott, csak ne kelljen félni.
Ám, ne hidd a szarka ennyivel beérte,
eledele után a gyapját is kérte.
Mikor szegény birka, mindet odaadta,
jött a szörnyű farkas, s torkát átharapta.
Van-e tanulsága ennek a mesének?
Hát csak azoknak van, kik birkasorban élnek.
Csak hát kényelmesebb jó birkának lenni,
mert, ha gondolkozol, nem fognak szeretni!
De ez csak egy dogma, s pont a szarka írta,
s azóta hiszi el minden kerge birka...
Lehet szegény, aki gazdag...
Lehet szegény, aki gazdag,
S lehet gazdag a szegény,
Csak az fontos, milyen kincs ül
Bent, a szíved rejtekén.
Ha megtanulsz mosolyogni,
Észreveszed, ami szép,
Rádöbbensz majd, amit te adsz,
Mások azt nyújtják feléd.
Gyűjts magadnak igazgyöngyöt,
Rakj el minden szép mesét,
Ne hagyd, hogy a kedved rontsa
Buta, bántó, rossz beszéd.
Ülj le néhány gondolattal,
hallgasd, hogyan hegedül,
mert, ha veled van a fejed,
soha nem vagy egyedül!
( K.László Szilvia )
Buda Ferenc
Ne rejtőzz el
Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szivemben,
elsimulsz a tenyeremben,
elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!
Garajszki Istvánné Rozika
Ezerarcú nyár
Nyár, üdítő, csodás, ezerarcú nyár,
Forró napsütés és víg szabadság vár.
Tópart, fodrozó víztükör, hűs habok,
Egész álló nap a vízparton vagyok.
Nyár, barnító, csodás, ezerarcú nyár,
A tájon végigsimít a napsugár.
Lágy szellő suhan át a tarka réten,
A távoli égbolt tündököl oly kéken.
Nyílnak a virágok, a rét maga egy csoda,
Nézzen ember szeme a mezőn bárhova.
A rétnek pompái üdítően hatnak,
Elgyötört testünknek boldogságot adnak.
Olyan nagy meleg van, elnyúlt a kutya is,
De egy csapat pillangó azért csuda friss.
Ide-oda repdes, szárnyait kitárja,
Nap fényében repül virágról virágra.
Kis fecske cikázik, próbálgatja szárnyát,
Pihegve keresi lombos fának árnyát.
Ebben a melegben a tó vizébe vágyom,
Ott szeretnék lenni talán egész nyáron!
Tóth Árpád: LÉLEKTŐL LÉLEKIG
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
(1923)
Az élet színpadán...
Az élet színpadán könnyezni nem szabad,
bármi történjék, Te csak tettesd magad.
Ha szíved vérzik, mondd azt, hogy boldog vagy
Hogyha bántanak, akkor is csak kacagj.
Kacagj ha öröm, kacagj ha bánat ér,
kacagj a szemükbe akkor, mikor látnak.
De hogyha nem látnak, s csak Te maradtál,
vonulj egy sarokba s csendesen és sírjál.
Felejtsd el a világot, gondold hogy egyedül vagy,
meg fogsz könnyebbülni, s jobban érzed magad.
hogyha elfelejted szomorú sorsodat,
menj vissza a színpadra, s újra tettesd magad!
Bár a szíved vérzik, ők ne gúnyoljanak, csak
Azt lássa mindenki,hogy nagyon boldog vagy.
(Ismeretlen)
Alkony/Zagyi Gáborné: Vajon...
Vajon milyen lenne a világ, ha
mindenki őszinte lenne,
ha kimondaná, amit gondol,
senkinek se lenne szennye?
Vajon milyen lenne a világ, ha
minden titok kiderülne,
sem tett, sem szó, sem vágy
bent nem maradna, rejtve..
Vajon milyen lenne a világ, ha
minden ember barát lenne,
nem lenne üldöző sem üldözött
gonoszságot senki nem ismerne.
Vajon milyen lenne a világ, ha
hatalomvágy nem lett volna,
egymást nem taposnák a létrán
ember, ember fölött nem uralkodna..
Vajon milyen lenne a világ, ha
az a "ha" ott nem lenne,
minden olyan lehetne, ahogy
egykor Jóisten eltervezte...
Szabó Lőrinc:
Szél hozott szél visz el
Köd előttem, köd mögöttem,
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Minek kérdjem, mért visz el?
.
Sose néztem, merre jártam.
A felhőkkel kiabáltam.
Erdő jött, jaj be szép!
Megcibáltam üstökét.
.
Jött az erdő, nekivágtam.
A bozótban őzet láttam.
Kergettem, ottmaradt,
Cirógattam, elszaladt.
.
Ha elszaladt, hadd szaladjon,
Csak szeretőm megmaradjon.
Szeretőm a titok,
Ő se tudja, ki vagyok.
.
Isten tudja, honnan jöttem,
Köd előttem, köd mögöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Bolond kérdi, mért visz el.
Kun Magdolna - Miért is várják annyira
Miért is várja annyira dédelgetett unokáját a nagymama,
s miért sóhajt fel annyiszor könnyes szemmel a nagypapa?
Mert ők már tudják, hogy azt az időt, mit Isten adott nékik,
odafenn az égiek már nagyon szűken mérik.
.
Ezért hát minden perc, minden óra, minden egyes nap,
amit az unokákkal eltölthetnek, nékik ajándék marad.
Ajándék mit büszkén visznek arra a hosszú-hosszú útra,
ahol a szív hálaszavát már csak a szélzúgása fújja.
.
Minden áldott lelkű nagymama, és drága nagypapa,
gyermekeit látja viszont, hőn szeretett, hőn imádott unokáiba,
és ifjúkori erejét, mit a hosszú évek alatt rég elvesztett már,
s mit most visszahozott számára két fénylő kis szempár.
Aranyosi Ervin: Amikor boldog vagy…
Tudod, amikor boldog vagy,
arcodról fény sugárzik.
Mosolyod fénye útra kél,
s érzékeli egy másik…
Boldogságod, mint fénysugár,
széjjel terül a földre,
szivárványszínben tündököl,
s árad csak körbe-körbe.
Tudod, körötted annyian
vágynak a boldogságra,
kérlek, boldogság-fényedet
vetítsd a nagy világra.
Szereteted, mint fényözön,
szívekben gyújtson lángot!
Tárd ki lelked a szép előtt,
s fogadd be a világot.
Azért jöttél a földre el,
hogy megtanulj szeretni,
nyílt szívvel éld az életed,
s ne maradjon ki senki.
Ne ítélj, ne bánts másokat,
ragyogjon tiszta fényed!
Boldog lesz minden pillanat,
mikor a percet éled.
A szeretet érzése
A szeretet érzése kell mint a fény,
A barátság érzése kell mint az éj.
Mikor két baráti kéz összefonódik,
Szívük, lelkük is összehangolódik.
Tárd ki szíved bánatát,
Ő azt is érzi, ha magányra vágysz,
S azt is, ha szükséged van rá,
Már nyújtja feléd segítő kezét,
egy igaz barát.
Amikor nézed a csillagokat éjjel,
elgondolkozol, hogy mit is érzel.
Talán az ifjúság érzése?
Vagy az indulatok végtelensége?
Csak nézed elmerengve,
s visszaemlékszel, egy régi kincsre:
Ami a szívedbe lopta magát,
mert meglelted a Barátság sugarát!
Neked csak pár pillanat,
de sok pár óra elhaladt.
Lám egy hullócsillag az éjben,
s eszedbe jut, hogy mit kívántál régen!!!
(számomra ismeretlentől)
József Attila:
REMÉNYTELENÜL
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Kun Magdolna: Az a boldog-boldog nyár
Az a boldog-boldog nyár,
de szép volt Istenem,
mert rózsaágak nyíltak utcákon, tereken,
és kacagások visszhangzották
az átosonó lépteket,
melyektől minden rideg macskakő
átmelegedett.
A sokszínű virágok megértették egymást,
átöleltek hajtásukkal sok díszes kapufélfát,
és olyan lágyan simultak a kerítésekre,
hogy abba beleszédült a csillagos este.
Az udvar tágas rejtekén madárdala hangzott,
talán sárgarigó, vagy éppen csalogány,
már nem tudom, melyik volt,
de abban biztos vagyok,
hogy ennél lélektépőbb dallamot
a szív sem muzsikál.
Boldog-boldog nyár visszajössz-e még,
emlékeztet-e rád, néhány szép emlék,
s itt maradsz-e akkor is, ha téli napban fázom,
s ha majd könnyeimmel siratom
őszi elmúlásom.
Zsoldi Péter: A sziget
Van egy sziget, mely itt van belül.
Itt érzem, ahogy a szív rezdül.
Messze vagy, messze,
de a szívem érzi közelséged.
Amikor látlak, úgy érzem itt vagy,
pedig csak egy kép, a technika varázsa,
hogy láthatsz és láthatlak.
Van egy sziget, érzem itt vagy,
minden nap várom, hogy láthassalak,
hogy mondhassam:
Te vagy, kit eddig vártam!
Van egy sziget, és te vagy az.
Várom a percet mikor jössz.
Hogy az eddigi álmok igazak,
amit csak láttam.
Hogy megkapjam amire vágytam.
Te vagy a sziget, az én szigetem.
Mikor beszélünk, a szívem gyorsan ver.
Mikor látlak, csak arra vágyom,
Hogy itt légy és karom összezárjon.
Te vagy a sziget, az álmom szigete,
szerelmes álmom gyönyörű szigete.
Várlak, mert szeretlek,
veled szeretném boldoggá tenni a szigetet.
Széll Magdolna: Nyári este
Sután kapok egy emlék után,
mikor a nyár még nyár volt talán,
a meleg nem viselte meg testem,
bár lehet, elmém hagyott cserben.
Netán azért, mert öregszem,
esték langya kedvesebb nekem,
míg a rigó köröttem csacsog,
lejátszómon könyvet hallgatok.
Csalódott szúnyog sarkon fordul,
mielőtt kenőcsömtől elbódul,
másik áldozatot keres,
a béka éhesen reá les.
Esthajnalcsillag helyére ül,
hallja a tücsköt, hogy hegedül,
muzsikája álomba ringat,
pajkos felhő nedves csókot ad.
Véget vet az esti sziesztának,
inni ad szomjazó fűnek, fának,
lemossa nyarunk tapadó porát,
elzárja tücskök muzsikáját.
B. Radó Lili : Esti dal
Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll,
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.
Ami elmúlt, és ami lesz még,
mit rég meguntam, s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.
Mire az izzó arc lehűl,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng,
és jól esik az esti csend.
Jó így még egyszer szem lehunyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyű, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.
Szalad rögös útján az élet
néha felkap, és néha elejt valami szépet.
Megsokszorozza, és a világ elé szórja,
van aki nem kéri... akkor az élet továbbhordja.
Annak adja kincsét, ki megáll és csodálja
s ha érte nyúl, ő lesz új gazdája.
/Léria Dipán/
Ha lenne új életem..
Ha lenne egy új életem, akkor
arra figyelnék, aki hallgat,
s nem törődnék azzal, aki beszél;
akkor
hallgatnék, amikor te megszólalsz,
s csak akkor szólnék, amikor nem beszélsz.
Ha lenne egy új életem, akkor
megélném azt, mi a szívemben táncol,
s lenyelném azt, mi a fejemben tombol;
akkor
őszintén kimutatnám az érzéseimet,
s nem szégyellném megélni a tieidet.
Ha lenne egy új életem, akkor
megtenném azt, amit félek megtenni,
s e elfelejteném azt, mit meg akarok tenni;
akkor
nem szégyellnék tőled tanulni,
s nem akarnék neked papolni.
Ha lenne egy új életem, akkor
sosem várnék, azonnal cselekednék,
s nem aggódnék a következmények miatt;
akkor
elfogadnám azt, mit az élet ad,
s enyém lenne a pillanat."
(A. J. Christian)
Reviczky Gyula: Szép volt és ifjú, mint a hajnal
Szép volt és ifjú, mint a hajnal
S ábrándos, mint az alkonyat.
Egy angyaltól a magas égben
Nem különbözhetett sokat.
Mikor először jött utamba,
Világos kék ruhát viselt,
S oly szépen nézett, hogy, ha láttam,
Szerelmes szívem dalra kelt.
Azóta nagysád lett belőle;
Hideg és büszke, mint szokás.
S a rege szól: Volt egyszer egy lány,
Ábrándos, szőke, kékruhás...
Konsztantyin Szimonov: Várj reám
Várj reám s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom,
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap,
várj, ha nem vár senki ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök,
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell...
ha lemondtak róla már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár -
...szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.
Várj reám! Ó, átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
"Szerencsés legény."
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.
(Lányi Sarolta fordítása)
Lackfi János: Egy árva troll....
Egy árva troll milyen megindító!
Estére otthonába tér
a szűk megélhetésért végig görcsölt,
gyűlölt munkanap után,
melynek során elátkozta undok
főnökét, s egyenként a főnök
összes felmenőjét,
dédanyját és ükapját,
és azt kívánta, bárcsak válogatott
kínzások közepette múlna ki
minden munkatársa,
kik minden lépten-nyomon
(ezt tudja pontosan,
hátul is van szeme),
összesúgnak mögötte, röhögik,
tartják utolsó, lúzer senkinek.
S a pihenés édes nyugalma helyett
még akkor támadja le,
s cincálja szét idegszálait
felesége, ez a rettenetes szipirtyó,
kinek a szája be nem áll,
panaszai és szemrehányás pedig
áradatként plafonig töltik fel
a szobákat, hol levegő híján
csak megfulladni lehet.
S közben az átok rossz két kölök
iszonyú zörejek közepette egymást öli,
cseppet megszeppennek, ha rájuk üvölt
valaki, de kisvártatva ugyanolyan
elviselhetetlen hangerőn és kéjjel
folytatják a vad banda háborút.
A troll fejében lassan tetőzik a lárma,
s amikor koponya térfogata megtelik,
legszívesebben öngyilkos merénylőként
robbantaná fel magát,
de nincs kéznél robbanószer,
így hát bevágja szobája vagy a konyha
ajtaját, s magára maradva rávetődik
mobiljára, gépére vagy tabletére.
És felkeresi pár kedvenc oldalát,
legjobb a politika,
de az összeesküvés-elmélet sem smafu,
végső soron megteszi bármi,
kutyás chat, költészet, kismamablog,
csak kiokádhassa végre a lángot,
mely szüntelen emészti legbelül.
És bőszen védi mások ellenében
a hazát vagy épp Európát,
szóban leöldös minden árulót,
aki nem elég nemzeti vagy nem elég toleráns,
lassú tűzön pirítja őket, heréli,
anyjuk mesterségét vastagon emlegeti,
felmegy a profilokra, gúnyt űz
puhány testekből, gusztustalan arcokból,
helyesírás alapján leparasztoz,
hergel, akasztat, tombol és fröcsög.
Ilyenkor, bár magamagát nem látja,
átszellemül, megtelik élettel,
szemei csillognak, ajka piroslik,
hisz izgalmában megnyalta imént,
lám, valósággal megszépül a troll,
és úgy néz ki, mint egy átlagos ember,
ki élvezi, amit tesz éppen,
ki élvezi életét.
Pár óra múltán végül kiadja mérgét,
hamuszín arccal, löttyedt gerinccel,
slattyogó papuccsal ballag aludni,
hisz holnap várja egy a maihoz
mindenben hasonló munkanap.
(És persze az árva troll lehet nő,
lehet gyerek, lehet idős, lehet fizetett,
még az is lehet, hogy rendben az élete,
csak muszáj néha eresztenie a fáradt gőzt…
Ki tudja, ki rejtőzik pontosan
egy-egy kamuprofil vakablaka mögött.)
Ady Endre: Kacagás és sírás
Kacagni nehéz, sírni könnyebb:
Mikor én nagyokat kacagok,
Dermedten menekülnek
Szívembe vissza a könnyek.
Víz-könnyekkel gyászolnak mások,
Az én könnyeim már szárazok,
Bolond és furcsa könnyek:
Vad, nyugtalan kacagások.
Úgy cseng, mint egy babonás emlék,
Riadozón, ez a kacagás,
Mintha valami ősi,
Nagy átoknak felelgetnék.
Pál Anna Claudia: Megtanultam..
Megtanultam, hogy aki nem keres, annak nem hiányzom...
De az ember mégis remél, mert az igazság fáj nagyon.
Megtanultam, hogy ki elenged, igazán sohasem szeretett,
Mert akinek igazán számítok, szorítja mind két kezemet.
Megtanultam, hogy akiért küzdenem kell, kár minden lépés
Mert ha fontos lennék, nem kellene, így minden csak tévedés.
Tanulhattam volna a könnyekből, de az ember míg él,
Sohasem képes elengedni az álmait, s örökké csak remél..