Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony 🎄🎀🎄

Itt van a szép, víg karácsony,

Élünk dión, friss kalácson:

mennyi fínom csemege!

Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága

csillog-villog: csupa drága,

szép mennyei üzenet:

Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,

kályha mellett körben ülnek,

aranymese, áhitat

minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek

és kántálva ráköszönnek

a családra. Fura nép,

de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég

a szemeken, a harangjáték

szól, éjféli üzenet:

Kis Jézuska született!

1929

Aranyosi Ervin: Legyen boldog a karácsony!

Legyen boldog a karácsony,

legyen szebb a holnap!

Amikor a közös percek

szeretetről szólnak!

A Szeretet jó angyala

szálljon fel az égre,

legyen a világon mától,

mindörökre béke!

Legyen boldog a karácsony,

szeretetről szóljon!

Hogy az ember egymás ellen,

többé ne harcoljon!

Adjon reményt elesettnek,

hitet, segítséget,

minden háború a Földön

rögtön érjen véget!

Legyen boldog a karácsony,

s adjon hitet nékünk,

mindannyian egyek vagyunk,

s örüljünk, hogy élünk!

Ünnepeljük a szeretet

fénylő születését,

s emeljük fel planétánknak

a szegényebb részét!

Legyen boldog a karácsony,

teljen szeretettel,

azt kívánom, legyen boldog

itt lent minden ember!

Szórjuk fénylő mosolyunkat,

jusson bőven másnak,

nagy szüksége van reá

a szomorú világnak!

Legyen boldog a karácsony,

együtt ünnepeljünk,

s egész évben őrizzük meg,

boldogságra leljünk!

Legyen bennünk mások iránt

éltető jó szándék,

hiszen ez a világban

a legnagyobb ajándék!

Kökény Éva: Régi karácsony

Ma is hallom a harangzúgást, s látom a betlehemi kisdedet

csak behunyom a szememet, s újra látom szüleimet,

és a négy boldog gyereket.

Ó, hogy vártuk csengő szavát, angyalhajas karácsonyfát,

Kisjézuska ajándékát: aranydiót, piros almát,

alvós babát, meleg csizmát!

Ha behunyom a szememet: újra látom a misére

fázón igyekvő híveket, testvéreim és szüleim

melengették kezemet.

De szép is volt! Ma már emlék: lámpák fénye, éji árnyak,

rágondolni ma is oly jó: ahogy éjjel csizmánk alatt

ropogott a frissen hullt hó.

Ma is hív még a harangszó, kis jászolban gyermek Jézus,

gyertya lángja, szeretet. Csak azóta elárvultam,

unokák fogják a kezemet.

Szép fenyőfa, várakozás...A karácsony manapság is

éppen olyan tündérálom, tágra nyíló gyermekszemek,

aranyszálak angyalszárnyon.

A fehér hó talpam alatt ma is ugyanúgy ropog.

A gyermekeim szeméből szüleim arca mosolyog.

Éjek! Fények! Emlékek!

....vigyáznak rám fentről a csillagok.

Aranyosi Ervin: Mi lenne, ha a Karácsony…

Mi lenne, ha a Karácsony, a szeretetről szólna?

Ha minden ember szívében egy apró gyertya volna?

Mi lenne, ha meggyújtanánk, s fénye mást elérne?

Mi lenne, ha a fény körül mindenki elférne?

Mi lenne, ha így, közösen, őriznénk a lángot,

szeretettel beragyognánk az egész világot?

Az ajándék, a szeretet, s a kedvesség lenne,

ha világunk Karácsonykor, újjá is születne.

Mi lenne, ha a Karácsony sosem érne véget?

Szeretetben és békében kezdenénk új évet?

Mi lenne, ha megváltoznánk, s emberibbé válnánk?

Mi lenne, ha meg is tennénk, nem csak megpróbálnánk?

Mi lenne, ha nem vennénk el, s megpróbálnánk adni,

és mindenkit, ki emberré lett, el tudnánk fogadni?

Mi lenne, ha megélhetnénk, mind a boldogságot,

s szeretettel jobbá tennénk az egész világot?

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,

a kályha zúg, a hóesés sűrű;

a lámpafény aranylik a kalácson,

a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek

a percet édes szóval ütni el,

amíg a tél a megfagyott mezőket

karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba

ezüst tükörből bókol a rakott fa,

a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve…

Csak a havas pusztán a néma csöndbe

sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Csorba Győző: December

Minden jó, ha a vége jó.

Az év jó, mert jó a december,

a gazdag, ajándékozó,

kedves hónap, szép ünnepekkel.

Karácsony-táji álmaink

– cifrábbakat nem lát a lélek.

Fenyőfák díszes ágain

angyalhaj, csengő, gyertyafények.

Ilyenkor még a tolvaj is

föl-fölfüggeszti tán a szakmát,

szelíd lesz a goromba is:

előre emeli kalapját.

Most van a leghosszabbik éj,

de most győz rajta épp a nappal.

Ebben segít, nyilván ezért

jön le a mennyből is az angyal.

Most összegzünk: siker, kudarc...

A mérleg mindegy, fő, hogy élünk.

S a számvetés nem hátraarc,

inkább hit, hogy följebbre lépjünk.

December, télelő hava,

a föld fagyott, a szív melegben.

Az év csúcsa, az év java,

ó, víg, komoly, bundás december!

Sz. Pál-Kutas Orsolya: Advent gyertyái

Az első láng, a hitedért lobog.

Lila faggyú cseppek, mint elszórt magok,

hullanak megannyi megtört szívbe,

s támogatják utad; rögről-rögre.

Advent első gyertyája a hitre mutat,

az első csillag, ha keresed az utat.

A második lángja reményt lobog,

lilává öltöztetik az elmúlt napot,

lelked szikrájából tüzet csiholva,

bizalmat hoznak keserű napokba.

Advent második gyertyája a remény,

második csillag az utad felén.

A harmadik láng, az öröm maga,

nem hamis barátok suttogó szava,

hanem lélektől lélekölelés,

nem csak ímmel-ámmal mímelt széptevés.

Advent harmadik gyertyája öröm,

rózsaszín könnyét Istennek köszönöm.

Negyedik láng maga a szeretet,

mely fenséges lilává festi az eget,

és arról mesél, ki el nem hagyott,

ki teérted, mindent feláldozott.

Advent negyedik gyertyájának lángja,

a szeretetet hozza a világba.

Ady Endre: Karácsonyi rege

I.

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumban

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba'

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

– Úgy mint régen –

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

III:

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

Ez a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget.

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni…

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra...

Horváth M. Zsuzsanna: Ünnepvárás

Szitáló hó háztetőkre takarót von,

jeges tél az ágakra zúzmarát fon.

Hópelyhek táncolnak a széllel,

szívemben az ünnep közeledtét érzem.

Fehér hópaplan öleli a tájat,

fagyöngy, gyöngyszemcsés varázslat.

A téren feldíszített fenyő áll,

színes üveggömbökre hópehely száll.

Szemekben könnycsepp csillan,

szeretet angyal simogatást oszt ma.

- Szomorúság, bánat lelkekben ne legyen,

a rosszat feledd, helyébe lépjen a szeretet!

Az év minden napján ezt kellene tenni,

a haragot, a gonoszt örökre elűzni! -

Mosoly az arcokon, összefonódó kezek,

halvány gyertyaláng melegen ölel.

Csillagszóró csillámport lövell,

karácsony ünnepe itt van oly közel.

Aranyosi Ervin: Karácsonyi sütemény 🎀

Süssünk karácsonyra szeretet süteményt,

hozzuk vele vissza szívekbe a reményt!

Szedjük össze szépen a hozzávalókat,

tegye boldoggá a belőle falókat!

Kezdjük egy nagy adag meleg szeretettel,

mit szerető szívvel gyúr bele az ember,

majd vegyük elő a türelem szitáját,

s mielőtt sértenél, a szót itt szitáld át!

Pletyka és gúnyos szó fenn marad a szitán,

s aki ezt kidobja, az mind jól teszi tán!

Keverjünk helyére jó szót, emberséget,

ezzel kínálgassunk betérő vendéget!

Egy pár szép tojásnyi kedvesség is jöhet,

amit a jó szándék, s örömszerzés követ.

Ha megkelt tésztája derűs, vidám kedvvel,

kezdj el foglalkozni alvó tűzhelyeddel!

Egy mosoly-szikrával lobbants benne lángot,

kitartás tűzével melegíts világot.

Szórd meg finom liszttel, hangos kacagással,

amikor sülni kezd, már nevethetsz mással!

Pár csepp megfontolást is csepegtess rája,

ettől lesz majd teljes, finom aromája!

Amikor elkészült, vágd ezer darabra,

jusson mindenkinek, jusson minden napra!

Majd gondoskodj róla, többé ki ne fogyjon,

szeretetért senki gyomra ne korogjon.

Néhány szép szeletet mindig tegyél félre,

hátha rászoruló jön hozzád ebédre.

Ha finom a sütid, meghívnak majd mások,

szeretetet sütni mindig akad száz ok! 🎀

Aranyosi Ervin: Karácsonyi üzenet

A szívedbe érkezett egy karácsonyi üzenet,

ami talán lángra gyújtja a szeretet tüzedet.

Fentről, elment szeretteid néznek rád: – A csillagok.

A lelkedet megnyugtatják: – Vigyázok rád, itt vagyok!

Nyugodj hát meg, s hagyd, hogy szíved átjárja a szeretet,

engedd, hogy a könnycseppjeid fürösszék a lelkedet,

oly jó érzés, ha van kivel megosztanod mosolyod,

ha szeretni, kedveskedni, s beszélgetni van okod.

Díszítsd hát fel fenyőfádat, s vele együtt szívedet!

Engedd be most azt az érzést, ami eddig kint rekedt!

Bocsásd meg a többieknek mindazt, ami fájt nagyon,

sértődöttség bús madarát engedd ki az ablakon!

Öltsd magadra legszebb ruhád, és a legszebb mosolyod,

nem létezik annál szebb arc, mint amelyik mosolyog!

Melegíts át szép szavakkal, dicsérj, szóval simogass,

hagyd a látszat okosságot, inkább csak a szívre hass!

Ha elmúlik a karácsony, így folytasd a dolgodat,

így lehetsz majd szeretettebb, így lehetsz majd boldogabb!

Szíveden át üzenj másnak, érj el fáradt lelkeket!

Egész évben legyen vendég szívedben a szeretet!

József Attila: BETLEHEMI KIRÁLYOK

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

gyalog jöttünk, mert siettünk,

kis juhocska mondta - biztos

itt lakik a Jézus Krisztus.

Menyhárt király a nevem.

Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!

Nem vagyunk mi vén papok.

ůgy hallottuk, megszülettél,

szegények királya lettél.

Benéztünk hát kicsit hozzád,

Üdvösségünk, égi ország!

Gáspár volnék, afféle

földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!

Jöttünk meleg országból.

Főtt kolbászunk mind elfogyott,

fényes csizmánk is megrogyott,

hoztunk aranyat hat marékkal,

tömjént egész vasfazékkal.

Én vagyok a Boldizsár,

aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,

boldogságos kis mama.

Hulló könnye záporán át

alig látja Jézuskáját.

A sok pásztor mind muzsikál.

Meg is kéne szoptatni már.

Kedves három királyok,

jóéjszakát kívánok!

1929. december

Juhász Gyula: KARÁCSONY FELÉ

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.

...És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorúan nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen

S ne csak így decemberben.

László Margit: A Sziget

Míg várnak, míg hiányzol

Míg feléd derűs meleg árad,

Addig ne mondd, hogy kár volt,

Ne mondd, hogy hiába.

Míg van egy békés sziget a sodró áradatban,

Hol enyhül a bánat és múlik a jelen,

Addig még érdemes a holnapot várnod,

Nyiss be az ajtón, és tedd le a szíved.

Míg szólnak Tehozzád, és megfogják a kezed,

Míg szavadat értik, és tudják a neved.

Addig még érdemes, addig még maradj!

Addig még muszáj tartanod magad!

Míg hívnak és tudod, hogy oda kell érned,

Míg érzed az erőt, mi odhúz Téged.

Addig még ne zárj magadra ajtót!

Addig még Te is fogadd a kopogót.

Isten az embert nem uralni szánta,

Ember az embernek legyen méltó társa,

Ha nem tudsz már mást, csak önmagadat adni,

Oszd széjjel szívedet, és érdemes volt élni.

Nézem a sok embert, valamit keresnek!

Ám nincs eredménye, amíg nem szeretnek!

Hiába a sok dísz, gazdag, szép ajándék,

mikor más célt szolgál, mögöttük a szándék.

Pénzben mért szeretet, anyagias vágyak,

görbe tükrei egy eltorzult világnak.

A mosoly, az öröm, egymás ölelése,

– önző világunkban, vajon nem kevés-e?

Vajon hová bújt el az igazi érték,

a szív gazdagságát, sosem pénzben mérték.

Figyelmet és időt kéne többet adni,

minden körülm ínényben embernek maradni!

(Aranyosi Ervin)

Szilágyi Domokos: Karácsony....

A puha hóban, csillagokban,

az ünnepi foszlós kalácson

láthatatlanul ott a jel,

hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,

úgy kell mindig e kis melegség,

hisz arra született az ember,

hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,

ne ünnepi foszlós kalácson,

ne díszített fákon, hanem

a szívekben legyen karácsony.

Zanner Anikó : Fenyőág közt...

Fenyőág közt négy gyertya díszlik,

sárga lánggal, tüzesen izzik.

- Hallgasd csak!

- Szelíden hívnak.

Hirdetik selymes hanggal csendesen:

Hitet, reményt, örömet, szeretetet.

Fenyőág közt négy gyertya díszlik,

sárga lánggal, tüzesen izzik.

Suttogják Kisjézusnak eljöttét,

Ki felveszi a világ összes bűnét.

Kun Magdolna: Karácsony táján....

Mondd, Mama,

így Karácsony tájékán

mi van odaát?

Díszítik-e fényes gömbök

a fenyőfaágát,

s gyújtanak-e csillagszórót

fenn az angyalok,

mikor éjcsendjébe vesznek el

a földi sóhajok.

Roppan-e hó, szikrázó hó

talpatok alatt,

ha a jégzúzmarás ezüstdér

arcotokra fagy,

s ha borzongató szél simítja

fátyoltestetek,

melyek Istenfényességben

tündökölhetnek.

Mondd, Mama,

élnek-e még szívetekben

szép gondolatok

azokról, kiket a földön

árván hagytatok,

s kik, azóta is várják,

olyannyira várják,

hogy egy szép napon talán

visszakopogtattok

az élet ajtaján.

Aranyosi Ervin: A szeretet angyala

Kopogtat egy angyal és be akar jönni.

– Indulj ajtót nyitni, kedvesen köszönni! –

Kicsi kosarában szeretetet hozott,

érzed, hogy a kedved máris megváltozott?

A te szíved most bújt ünneplő ruhába,

boldogan tekintesz szeme sugarába.

A szíved megdobban, jó ezt elfogadni,

s nézz körül, hogy kinek tudnád tovább adni?

Biztos találsz olyat, kinek szíve éhes,

aki boldogságot, örömöt nem érez.

Látod, itt az angyal, elhozta az esélyt,

hogy kihűlt szívekbe meggyújthassuk a fényt.

Hogy szomorkás arcra, kedves mosolyt csaljunk,

hogy a karácsonyról tiszta szívvel valljunk!

Szeretet angyala, jaj de nagyon vártunk,

szívvel marasztalunk, maradj vendég nálunk!

Majd, mikor a szívünk szeretni túl gyenge,

hozz kis melegséget, mire szükség lenne!

Hisz, amikor fázunk, tűzhöz közelítünk,

meleget a másik szívéből merítünk.

Ha közelebb húzunk szívünkhöz egy szívet,

rögön felparázslik egy megtört tekintet.

Ha már felparázslott, ne hagyjuk kihűlni,

engedjük a mosolyt az arcára ülni.

Őrizzük az angyalt, maradjon közöttünk,

ha még kicsik vagyunk, vagy ha nagyra nőttünk!

Segítsünk, hogy könnyen tehesse a dolgát,

Élje meg az ember az angyal mivoltát!

Hisz képesek vagyunk szeretetet adni,

karácsony után is angyalok maradni.

Legyen sok ünnepünk a hétköznapokban,

s leljük örömünket ölelő karokban!

Aranyosi Ervin: Advent – harmadik gyertya

Advent, harmadik vasárnap

örömgyertyát gyújtunk,

rózsaszínre vált a lelkünk,

nem nyomaszt a múltunk.

Közeledik a Karácsony,

öröm gyúl lelkünkben,

a szeretet és a hála

vendég életünkben.

Az Adventi várakozást

még az is fokozza,

hogy minden nap, a Karácsonyt,

még közelebb hozza.

A szeretet ünnepére

készül minden lélek.

Három gyertya lángja fénylik,

s hálatelt az ének.

ARANYOSI ERVIN - MI LENNE, HA A KARÁCSONY…

Mi lenne, ha a Karácsony, a szeretetről szólna?

Ha minden ember szívében egy apró gyertya volna?

Mi lenne, ha meggyújtanánk, s fénye mást elérne?

Mi lenne, ha a fény körül mindenki elférne?

Mi lenne, ha így, közösen, őriznénk a lángot,

szeretettel beragyognánk az egész világot?

Az ajándék, a szeretet, s a kedvesség lenne,

ha világunk Karácsonykor, újjá is születne.

Mi lenne, ha a Karácsony sosem érne véget?

Szeretetben és békében kezdenénk új évet?

Mi lenne, ha megváltoznánk, s emberibbé válnánk?

Mi lenne, ha meg is tennénk, nem csak megpróbálnánk?

Mi lenne, ha nem vennénk el, s megpróbálnánk adni,

s mindenkit, ki emberré lett, el tudnánk fogadni?

Mi lenne, ha megélhetnénk, mind a boldogságot,

s szeretettel jobbá tennénk az egész világot?

Aranyosi Ervin: Havat szórnék…

Havat szórnék a világra

így december közepén!

Havat szórnék a szívekre,

rájuk szállna a remény.

Akire csak a hó hullna,

érezné, milyen hideg,

de amikor elolvadna,

ébresztené a szívet.

A szeretet melegétől

lángra gyúlna minden szív,

s érezné, hogy szép az élet,

és most épp szeretni hív.

Ráébredni, hogy a világ

csak látszatra oly rideg,

de elolvad minden bánat,

ha egy szép szív lepi meg.

Gyertek majd ki a szabadba,

rátok is essen a hó!

Kapjátok meg üzenetem:

– Emberek, szeretni jó!

Fésűs Éva: December, december...

December, december,

A világ csilingel

Hóember hófején

Fázik a cilinder.

Kis csizma, nagy csizma

Csikorgó hóban jár

Piros kis orroddal

Cinegét foghatnál.

Kis bunda, nagy bunda

Kell már a szőr kucsma

Hópaplant sző a tél

Medvére, mókusra.

December deret fúj

December fagyot hoz

A világ mégis csak

Ünnepre harangoz.

Hamvadó alkonyban

Csillag gyúl faágon

Meglátod, egyszer csak

Itt lesz a karácsony.

Sárhelyi Erika - A nő, ha ötven

A nő, ha ötven, már borrá érett

benne sok-sok leszüretelt pillanat,

nem fut el, ha szembejön az élet,

megéli még, ami eddig kimaradt.

.

Nem lázad már mindig, mindenáron,

de karbantartja fakuló szárnyait,

s ha menni kell, megy át száz határon,

hisz’ még ma is merészeket álmodik.

.

Olykor persze dühös és zaklatott,

mert fogynak a percek, s élni úgy szeret!

Tizenkilencre is húz új lapot,

s a sorstól a küzdőtérre vesz jegyet.

.

Helyét tudja, s tudja, mi helytelen,

ám szigora bölcs lett, félrenéz, ha kell,

akár kapitány a fedélzeten,

hallgat, meghallgat, s dönt – de már nem perel.

.

Mert időt vesztegetni nincs idő,

a tervek, álmok a sarkára hágnak.

Aznap, amikor ötven lesz a nő,

csak egyszerűen nekimegy a mának.

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak…

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

Mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Somogyi Zsolt: Hogyha úgy érzed. hogy rossz hozzád az élet

Hogyha úgy érzed, hogy rossz hozzád az élet

Mert a boldogságról nem mond szép meséket

Van, hogy másnak nyílnak néhanap a rózsák

Nem kerülheti el senki sem a sorsát.

Hogyha fáj a szíved, jusson az eszedbe

Mindenkinek megvan a maga keresztje

Minden nagy bánatnál van egy nagyobb bánat

Hiszen az embernek annyi minden fájhat.

El nem ért nagy álmok s elveszített társak

Sebek amelyek egy életen át fájnak

Annyi minden csalfa, könnyek a szemekbe

Mindenkinek megvan a maga keresztje.

Túl leszel majd egyszer minden csalódáson

Nem azért van a szív, hogy örökké fájjon

Akármilyen hosszú nem örök a tél sem

És a legszebb rózsák neked hullnak végre.

Hogyha fáj a szíved, jusson az eszedbe

Mindenkinek megvan a maga keresztje.

Aranyosi Ervin: A szeretet angyala

Kopogtat egy angyal és be akar jönni.

– Indulj ajtót nyitni, kedvesen köszönni! –

Kicsi kosarában szeretetet hozott,

érzed, hogy a kedved máris megváltozott?

A te szíved most bújt ünneplő ruhába,

boldogan tekintesz szeme sugarába.

A szíved megdobban, jó ezt elfogadni,

s nézz körül, hogy kinek tudnád tovább adni?

Biztos találsz olyat, kinek szíve éhes,

aki boldogságot, örömöt nem érez.

Látod, itt az angyal, elhozta az esélyt,

hogy kihűlt szívekbe meggyújthassuk a fényt.

Hogy szomorkás arcra, kedves mosolyt csaljunk,

hogy a karácsonyról tiszta szívvel valljunk!

Szeretet angyala, jaj de nagyon vártunk,

szívvel marasztalunk, maradj vendég nálunk!

Majd, mikor a szívünk szeretni túl gyenge,

hozz kis melegséget, mire szükség lenne!

Hisz, amikor fázunk, tűzhöz közelítünk,

meleget a másik szívéből merítünk.

Ha közelebb húzunk szívünkhöz egy szívet,

rögön felparázslik egy megtört tekintet.

Ha már felparázslott, ne hagyjuk kihülni,

engedjük a mosolyt az arcára ülni.

Őrizzük az angyalt, maradjon közöttünk,

ha még kicsik vagyunk, vagy ha nagyra nőttünk!

Segítsünk, hogy könnyen tehesse a dolgát,

Élje meg az ember az angyal mivoltát!

Hisz képesek vagyunk szeretetet adni,

karácsony után is angyalok maradni.

Legyen sok ünnepünk a hétköznapokban,

s leljük örömünket ölelő karokban!

Juhász Gyula

Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

Emlékeimből lassan, elfakult

Arcképed a szívemben, elmosódott

A vállaidnak íve, elsuhant

A hangod és én nem mentem utánad

Az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

Ma már nem reszketek tekintetedre,

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

És minden eltévesztett köszönésben

És minden összetépett levelemben

És egész elhibázott életemben

Élsz és uralkodol örökkön, Amen.

"Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,

Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.

Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,

Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.

Ezek a fények csillognak és különösen,

Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek."

Szenes Hanna