Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Elballagok a vasútról, nincs ott mit keresnem...
Megértettem:nem szabadna ily nagyon szeretnem!
De a szegény, megvert szívem mégis kitart végigk
Künn marad a legutolsó vonat érkezésig.
...délibábos Hortobágyon
Megakadt a szemem egy kislányon
Hullámzott a göndör haja a sötétbe
Mikor belenéztem a szemébe
..légy enyém angyalom,
a félelemre nincs okod,
hiszen szeretlek,jól tudod...
Kis ablakok nyílnak, egymás után sorba,
Muskátli integet át a túlsó sorba.
Bezárult szemekkel csak egy ablak bámul,
Mégis üres minden, mert
Hiányzik valaki ebből az utcából.
Nyisd ki babám az ajtód,
Csak csendesen mert meghallják a szomszédok,
Nyisd ki babám az ajtód,
Csak csendesen mert meghallják a szomszédok,
Ha meg hallják had hallják,
Úgyis tudja már a világ,
Hogy én téged szeretlek,
Hogy én téged soha el nem feledlek.
...
kisgalamb vígan turbékol a fán.
Õsz feje kábult, a szíve kitárult,
párjához így szól a vén cigány:
Hol van a hegedûm, párom?
Tavasszal minden vidám.
Városba elmegyek máma
én, az öreg cigány.
Egyszer még had muzsikáljak
szívembõl úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni,
hogy él még a vén cigány,
öreg cigány, a vén cigány...
....Indulj el egy úton, s én is egy másikon
Hol egymást találjuk egymáshoz se szóljunk.
Aki minket meglát mit fog az mondani
Azt fogja gondolni idegenek vagyunk....
Elmegyek az éjszakába mulatni,
Ott fogom a bánatom elfeledni.
Vigye el a szívemet a búbánat,
Nem sírok Én már utánad.
Úgy húzom a húszezrest a vonóba,
Had szóljon ma nekem a cigánynóta.
Így fogom a bánatom elfeledni,
Az éjszakában mulatni.
Lehet, hogy szép nem vagyok, és mégis, hódítok,
hogy miért, ez többé nem titok!
szerencse jár én velem, bár ifjú még szívem,
csak a régimódit kedvelem,
mert hogy ha felveszek egy csoda zsirárdit,
megnyerek én vele akárkit,
rémes, hogy ez mily édes, ez az új ódivat!
Lehet, hogy szép nem vagyok, és mégis, hódítok,
hogy miért, ez többé nem titok!
Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál.
Vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll.
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak,
Ne sirasson, felejtsen el engemet.
Ha még egyszer hamarjában veled együtt lehetnék,
Violaszín nyoszolyádon oldaladhoz simulnék.
/:Szívemet a szívedre, gyenge legény létemre,
Lehajtanám bús fejemet
Hattyúfehér, fehér hattyú kebledre.:/
Búsan számolom az órát
Nehéz a szívem, miótal elmentél.
Múltunk morzsáival játszom,
S beszélek hozzád, mintha itt lennél.
Őrzöm, mint kincset, őrzöm
Hajadnak illatát,
És bennem egy érzés halkan súgja,
Hogy mégis várjak rád.
kell egy kis áramszünet,
időnként mindenkinek,
és aztán megint mehet
minden,tovább
Idővel mindent másképp lát az ember,
De az, hogy szép volt, nem vitatható.
Hiába nézem ellenséges szemmel
A változást, mi rajta látható.
Az ember áll és megszólalni nem mer,
Van szerelem, mely nem gyógyítható.
Jöjj, néhány órás napsütés,
Még kell, hogy egyszer együtt járjunk!
Még vár a nagy beszélgetés,
Tán kiderül az, mi volt a hiba minálunk.
Megkötöm lovamat, piros almafához
Megkötöm szívemet, gyönge violámhoz
Lovamat eloldom mikor a Hold felkel,
De tőled violám csak a halál old el.
Gyere be, gyere be gyönyörű kis madár,
Csináltattam néked, aranyból kalitkát,
Aranyból kalitkát, gyémántból vályúját,
Gyémántból vályúját,ezüstből ajtóját.
Nem szoktam, nem szoktam kalitkába hálni,
De csak szoktam, csak szoktam zöld erdőbe járni,
Zöld erdőbe járni, fenyő magot enni,
Fenyő magot enni, gyöngy harmatot inni.
Túl szép, amit te mondsz,
Ahhoz, hogy így igaz legyen.
Túl szép, ahogy szeretsz,
Elhinni én alig merem.
Az ég azonnal kékebb,
Ha én rád gondolok,
A szép azért lett még szebb,
Mert már veled vagyok.
Túl szép, amit te adsz,
Ezer öröm és szerelem.
Nem száll vajon tovább,
Úgy ahogy jött,
Oly hirtelen.
De két szép szemedbe nézek
És boldogan megnyugszom én.
Túl szép, de mégis igaz,
Hogy szíved enyém!
Látod ez a szerelem
ennél nagyobb élmény sohasem kell nekem
Sétáltál velem, erdőn réteken
azt mondtad, hogy szedünk ibolyát
Lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív,
csak a fájdalmat titkolni kell.
Lehet bármit megírni, ha fáj a szív,
de a címzetthez ne küldjük el!
Mért tudja meg, aki csak játszik velünk?
Miért tudja meg azt, hogy mi úgy szenvedünk?
Lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív,
csak a fájdalmat titkolni kell!
Deres már a határ, őszül a vén betyár,
Rá sem néz már sohasem a fehérnép.
Nem is vár több nyarat, senkije se maradt,
Egyetlenegy hű társa:a szegénység...
Más se kell az egész világból,
Csak egy pipa, meg egy pohár bor!
Deres már a határ, őszül a vén betyár,
Rá sem néz már sohasem a fehérnép...
Deres már a határ, sose bánd vén betyár,
Akad még az őszi erdőn virágszál.
Bár a nyár elszaladt, egy szív tiéd maradt,
Kivirulna, ha reája találnál.
/:Van az úgy, hogy egy szál virágtól,
Tavasz lesz az egész világból.
Deres már a határ, sose bánd vén betyár,
Nyílik még az őszi erdőn virágszál...
..ló,
egy kislányért
búsulni nem jó,
gombház hej,
ha leszakad,
egy helyébe
ezer is akad
Kötöznivaló bolond az én szívem
Azt súgja folyton, visszajössz te még
Nem lehet igaz, hogy minden véget ért
És ami szép volt, te meguntad már rég
Kötöznivaló bolond az én szívem
Titokban most is élteti a remény
Hiába mondom, de nem hiszi el mégsem
Hogy a te csókod a másé s nem enyém
Mondd, mi az igazság
Az igazság
Csak árt a hazugság
A hazugság
És jobb lenne talán, ha igazat mondanál
Kósza szél a felhők lágy ölén, szállj -repülj velünk egy más világ felé
Kis hajó az álmok tengerén, benne ül egy lány és én
A parkban halvány rózsák, illatukat ontják,
nekünk nyílnak, mégis lopják
mennyi durvaság, könyörtelen hordák,
hol marad a jóság,
mennyi szép lány árulja a csókját,
céltalan eltöltött értelmetlen órák.
Kék nefelejcs, kék nefelejcs,
virágzik a, virágzik a tó tükrén (partján).
Beteg vagyok, fáj a szívem,
nem sokáig, nem sokáig élek én (már).
Hanem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok,
a síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjatok
Megvénültem, idős lettem,
lassan csöndben elszálltak az évek.
Hátranézek nagy utamra, mindent felidézek.
Hej, Istenem, hogy elmúltak azok a szép évek,
Nem jönnek már soha vissza, csak a szép emlékek.
Elmúltakra fejet hajtok, könnyem hull utánuk,
Örömmel is, bánattal is gondolok reájuk.
Átkerül a stafétabot valakinek, másnak,
Hagytam példát, hogy dolgozzon ő is e világnak.
(Nézz le rám ó)
.............. Istenem,
nézz le rám segíts nekem
légy velem, engedd, hogy éljek,
adj erőt s időt nekem!
Nézz le rám ó Istenem,
nézz le rám segíts nekem
légy velem, engedd, hogy éljek,
adj erőt s időt nekem!
Kalapomon piros szegfű babám tőled kaptam.
Fizetségül néked érte a szívemet adtam.
De szív nélkül,hej szív nélkül,de nem tudok én élni.
Eljöttem hát a szívemet tőled visszakérni.
Visszadobtad a szívemet nem ösmertem rája.
Összetépted,összetörted,kínoztad halálra.
Nem tudok én, nem tudok én ilyen szívvel élni.
Fölmegyek az Úr Istenhez egy új szívet kérni.
Gerlemadár messze repült, fészkét is elhagyta.
Nem hallatszik reggelenként, bánatos, bús hangja.
Nem köszönt el ő senkitől, hisz elment a párja.
Vissza többé, hogy is jönne, nincs már senki aki haza várja.
Repülj gerle csak messzire, keress egy új tájat,
Keress, keress új szerelmet, ébressz újra vágyat.
Veled, hogyha én mehetnék hisz én is épp úgy tennék.
Idegen táj, idegen arc, talán újra én is boldog lennék.
Mért szép nyáron a táj,
a magányosság ősszel miért fáj?
Egy-egy emlék mért csábító,
mért esik jól néhány kedves szó?
(Mert) minden ember boldog akar lenni,
a szívünk előtt száll a kék madár.
Ha téged látlak, úgy érzem már,
oly szép az egész világ!
Mért szép kéken az ég,
mondd, mért szép egy derűs messzeség?
Egy-egy álom, mondd, miért jó,
a tavasz íze miért csábító?
(Mert) minden ember boldog akar lenni,
a szívünk előtt száll a kék madár.
Ha téged látlak, úgy érzem már,
oly szép az egész világ!
(Mert) minden ember boldog akar lenni,
a szívünk előtt száll a kék madár.
Ha téged látlak, úgy érzem már,
oly szép az egész világ!
oly szép az egész világ!
...dolog ez a tavasz,
megbolondít ez a szerelem,
fű,fa,virág és az egész világ
tudja meg,hogy magát szeretem
Nem! Nem! Nem!
Soha nem, nem, nem!
Én nem leszek sohasem a játékszered
Megtévedt szív is szerethet
De nézz könnyes szemembe
Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek.
A szívem háborgó tenger
S a szememből könnyek peregnek
Mert én téged szeretlek
Hagyd a múltat én sem kérdezem.
Halk zene szól az éjszakában........