Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Felpörgött éjjel után sápadt hajnalom
Tápotut ügyen-utyán hápadt ajnalom
Lep után havanhodan...
Neforget helyen údán sápadt hajnalom
Pörgött után huján sápadt hajnalom
Neforget uján udán herpadt hajgalom
Emorgot uján húdán
Gerlemadár messze repült, fészkét is elhagyta.
Nem hallatszik reggelenként, bánatos, bús hangja.
Nem köszönt el ő senkitől, hisz elment a párja.
Vissza többé, hogy is jönne, nincs már senki aki haza várja.
Pár csepp mézet, tőled csak ez kell,
édes mézből pár csepp elég.
Mit töprengsz?, a kérésem hidd el,
nem más, kis csekélység.....
Deres már a határ, őszül a vén betyár,
Rá sem néz már sohasem a fehérnép.
Nem is vár több nyarat, senkije se maradt,
Egyetlenegy hű társa:a szegénység...
Más se kell az egész világból,
Csak egy pipa, meg egy pohár bor!
Deres már a határ, őszül a vén betyár,
Rá sem néz már sohasem a fehérnép...
Béres legény,
rakd meg jól a szekered,
sarjú,tüske
böködi a tenyered...
Elmegyek az életedből,
s meglátod, hogy a szememből
nem csordul egy könnycsepp.
Elmegyek, hogy ne láss többé,
légy te boldog mindörökké,
ha néked így könnyebb.
Ne bántsatok soha engem, én a szidást nem érdemlem,
nem tudok más lenni.
Mert akinek a szíve fáj hajnalban is mulatni jár,
nem lesz abból semmi.
Szeretem a cigányzenét az italból sosem elég,
rohanok egy zűrös sötét elmúlás elébe.
Éjszakáról éjszakára ezt húzatom a csárdában,
vége van már vége.
...De ma senki szomorú
Nincsen körülöttem
Csak te lépkedsz fel-alá
Azt tedd ide, ezt meg rá...
Gyere ide szépen!
..lenn nyikorogtak a kerekek,
felettünk nevetett
a Telihold....
Most van a Nap lemenőbe, kimegyek a temetőbe,
A holdvilágtól kérdezem, nem láttad-e a kedvesem?
Azt mondta, hogy látta, látta, egy mély sír magába zárta,
El van zárva a világtól, mint rab madár a párjától.
Tavaszi szél
vizet áraszt,
virágom,virágom,
minden madár
társat választ,
virágom,virágom
Elmegyek, elmegyek,
hosszú útra megyek,
hosszú út porából
köpönyeget veszek.
Búval és bánattal
kizsinóroztatom,
sűrű könnyeimmel
kigomboztattatom.
Fúdd el, jó szél, fúdd el
hosszú útnak porát.
Hosszú útnak porát,
az én szívem búját!
Édes anyám kössön kendőt selymet a fejére
Menjen el a legszebb lányhoz a falu szélére
Mondja meg a legszebb lánynak, hogy el akarom venni
Kérdezze meg, akar-e a feleségem lenni.
Édes fiam azt kislányt verd ki a fejedből
Nem érdemli, hogy szeressed szívedből, lelkedből
A minap is azt üzente, szebb is, jobb is kérte
Fáj a szívem édes anyám, majd meghalok érte.
..a habos sütemény,
mogyoró van az ő tetején...
Zúg a Volga, sír a Volga,
Súlyos gálya reng a habján.
Hóban, szélben, napsütésben
Csörg a lánc a Volga partján.
Hosszú, kínos év a kurta nap,
Száll a gálya, sírva húz a rab.
Tüske, ha vérzi, már nem is érzi.
Könnyes arca ó, be halvány.
Zúg a Volga, sír a Volga...
Zúg a Volga, sír a Volga,
Súlyos gálya reng felette.
Árva, csüggedt életünket
Láncon húzzuk mindörökre.
Zúg a korbács, és a húsba csap,
Száll a gálya, sírva húz a rab.
Százfele vérzik, és pihenése
Nincsen, csak a sírgödörben.
Zúg a Volga, sír a Volga...
..nem könnyű percek,
érzem a szívem reszket,
de a válás,az mindig nehéz...
Nem, nem, nem
Soha nem, nem, nem
Én nem leszek soha sem a játékszered
Csókod is a másé lehet
A szerelem csak játék neked
De nem nekem
De nem nekem
Nem leszek játékszered
Ha már a mindened nem lehetek
Soha én
Rád gondolok, amikor az orgona virágzik nyár elején
Amikor a rózsafák közt száz napsugár játszik rád gondolok én...
Szerettél-e, nem kérdezem, ezt elárulta csókod,
Amelynek lángja még a számon ég.
Sohase vettem észre azt, hogy más szemébe néztél.
Csak a szépre emlékezem, amíg élek én!...
Almát eszem, ropog a fogam alatt,
nem jöttél el, neked egy se maradt,
mással voltál, kiürült a kosár.
Almát eszem, szerelmünk széjjel szakadt,
nem jöttél el, csak a csutka maradt,
elmúlt minden, nálam semmi se vár.
Vártalak késő estig a szobámban,
járkáltam, mint megkergült szú a fában!
Jót nevettek az almák énmögöttem
mérges lettem, gyorsan mind megettem,
elfeledlek, ne gyere soha már!
Megy a gőzös,
megy a gőzös Kanizsára,
Kanizsai,kanizsai
állomásra....
Kell, hogy várj, várj is meg,
Ne félj, újra visszajövök,
De addig írj, gyakran írj,
Így szerezz egy kis örömöt nekem
lila orgonák,
oly dús a lombotok,
egy kis barna lányt
úgy elbújtattatok....
Reszket a hold a tó vizén
színezüst lángot szór a fény
ó, de sokszor járok erre én egyedül
Titkon a szívem arra vár, hogy itt egyszer újra rád talál,
de csak a gúnyos őszi szél hegedül
Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Engem nem lehet elfelejteni,
Értem könnyeket illik ejteni,
Lehet így, lehet úgy,
De ha nincs is közös út,
Ábrándjaidban ott leszek ugyanúgy.
Piros tulipán, te vagy már csak nekem
Tegnap elhagyott az a hű kedvesem
Mint ahogy a lepke tavasszal
Elrepült egy másik kamasszal
Piros tulipán tűnj el mint a szivárvány
Vigyen a víz, ne lássalak, ne legyen semmi belőled
Ha elhagyott, ne lássam őt, ne kapjak hírt sem felőle
(Szécsi Pál)
.mesét,csodás mesét,
hogy a pilóta földet ért,
ez ám a szép...
Délibábos Hortobágyon , egy kis kurta kocsma van,s mert
a jó bort úgy imádom , hát ott érzem jól magam .
Kereshet engem a családom , sohasem ér véget a
dínom-dánom ,
Délibábos Hortobágyon Péter - Pálig húzatom !
Nézlek, zuhanok veled, érted, akarok, te miért nem?
Gyere élvezd, hogy a nap reggel majd neked ébred