Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
(Lehullott a rezgő...)
... nyárfa ezüst színű levele.
S hogy lehullott, elsodorta azt az ősz hideg szele.
Egy levélre rá volt írva rózsámtól az üzenet:
Isten veled édes, Isten hozzád kedves, élnünk együtt nem lehet.
Elmúlt az ősz.el a zord tél, újra itt a kikelet.
Újra hajtott az a nyárfa ezüstszínű levelet.
/:Arra is volt egy üzenet éj gyöngyharmattal írva:
Isten veled édes, Isten hozzád kedves, visznek engem a sírba.:/
(És)
... a vénember eltipeg csendben:
Hóna alatt a kopott hegedű.
Alig bír járni, lábain állni:
Mégis szívében ott él a derű.
Városba téved,
Fáradtan lép be egy csillogó, fényes terem ajtaján.
A vére fellobban, a szíve megdobban:
Középre tipeg az öreg cigány.
Nagyságos uraim, kérem:
Nem tudom ismernek-e még?
Könyörgöm: de sokat húztam
valaha réges-rég!
Refrén:
Egyszer még hadd muzsikáljak:
Szívemből úgy, igazán!
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány:
Öreg cigány, a vén cigány!
Tele van a város akácfa virággal,
Akácfa virágnak édes illatával.
Bolyongok alattuk ébren álmodozva,
Mintha minden egy akácfa nekem virágozna.
Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál.
Vándorbottal a kezében cigány legény meg-megáll.
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak,
Ne sirasson, felejtsen el engemet.
Mert énnekem virág kellett, letéptem egy holdas éjjel száz rózsát.
Piros rózsák illatával, halkan síró muzsikával üzenem tenéked:
Szegény vagyok, semmim sincsen, a száz rózsa minden kincsem,
add érte a szíved.
Lesz még tavasz nyár lesz még kikelet
Leszek én még rózsám boldog te veled
Lesz még a szívünkben kacagó remény
Lesz még a szerelmed a csókod az enyém
(Nagy árnyas kert közepében áll ott egy sötét platán,)
Alatta sok álmot szőttünk, szép tavaszi éjszakán
Szerelemről, boldogságról ábrándozánk te, meg én,
Kiskerti padunkon ülve, rózsanyílás idején...
Hulló falevél, suttogva beszél, a szép tavasznak már vége,
S a nyárnak, mely lelkünkben égett, már csak az emléke él...
Hulló falevél, sárgult falevél...
Ismerém lelki világod, s te ismerél engemet
Elválaszthatatlanoknak neveztek az emberek!
Hogyha a szemedbe néztem, lelked csak nekem virult,
És ha kis kezedhez értem, sápadt arcod elpirult!
Hulló falevél, suttogva beszél, a szép tavasznak már vége,
S a nyárnak, mely lelkünkben égett, már csak az emléke él...
Hulló falevél, sárgult falevél...
Nem tudom, miképpen történt, nem tudom, hová tűntél,
Elszállt a tavasz, a nyár is, s itt az ősz, közel a tél!
Kertünk most szomorú, árva, dalos madárkánk zokog,
Megirigyelte az élet, hogy miért voltunk oly boldogok...
Hulló falevél, suttogva beszél, a szép tavasznak már vége,
S a nyárnak, mely lelkünkben égett, már csak az emléke él...
Hulló falevél, sárgult falevél...
Tüzes csókját jaj, de sokat vissza-vissza kérte,
A szívemet, a lelkemet adtam neki oda érte.
Adtam csókot Isten tudja hányat,
Csókolom a csókra termett szádat.
De mivel, hogy széjjelszakadt szerelmünknek lánca,
Hét faluban nincsen olyan kovács, aki összekalapálja!
Túl a Tiszán faragnak az ácsok,
Ide hallik a kopácsolások.
Gyerünk lányom, kérdezd meg az ácsot,
Ád-e csókért egy kötény forgácsot.
Édesanyám huncutok az ácsok,
Méreg drágán mérik a forgácsot,
Kilenc csókért meg valami másért,
Maradj lányom én megyek forgácsért.
Akkor sirassatok engem,
majd amikor a szívemben,
nem szólnak már a nóták.
oly kopár lesz, oly kietlen,
mint egy sivár őszi kertben
a hervadó rózsák.
Hadd menjek én feledőbe,
vigyetek a temetőbe,
véssétek egy szürke kőbe
ezt a csekély pár sort
Élt egyszer egy koldus szegény
dalos ajkú nótás legény,
kár volt érte kár volt.
Tele van a város akácfavirággal,
Akácfavirágnak édes illatával.
Bolyongok alattuk ébren álmodozva,
Mintha minden egy akácfa nekem virágozna.
Mintha a nagy utcák lármája elülne,
S körültem a város faluvá szépülne.
Mintha csak ott járnék a mi kis falunkba',
Ráismerek illatáról minden akácunkra.
Akácfa erdőség, kicsi falum képe,
Gyermekkori álmom ezer szép emléke.
Milyen gyönyörűség gondolni is rátok,
Házunk előtt bólintgató akácfavirágok.
Ó, hol van az álmom, mit alattuk szőttem?
S az a világ, ami akkor állt előttem?
Hová lettél, hová, ábrándok világa?
Te maradtál csak egyedül, akácfa virága.
Mások vittek rossz utakra engem,
a mások bűne az én hibám.
Nem volt semmi nagyravágyás bennem,
nem is lett volna soha talán.
Tudom, hogy most intőt érdemelnék,
ha osztályoznák az életem.
De mindig kettőn áll a vásár,
és az útelágazásnál szívem megtévedett.
Megértem, hogy ha akárki más
egy ilyen nagy hibát csinál.
De kérdem, hogy egy komoly tanár,
hogy lehet ilyen szamár?
Mások vittek rossz utakra engem,
de most az élet kijózanít.
A hamis gyöngy színes varázsa,
csak az üveg csillogása, ez már nem boldogít!
Mások vittek rossz utakra engem,
de most az élet kijózanít.
A hamis gyöngy színes varázsa,
csak az üveg csillogása, ez még nem boldogít!
(Szállnak...)
... a darvak, szállnak az égen.
Vége a nyárnak, szép napok szállnak
messze a vándorok V-betűjében.
Hívnálak vissza, nem lehet.
Kiáltok érted, jaj, hová vittétek
fekete, őszi fellegek?
Szállnak a darvak, vége a nyárnak.
Telnek az évek, múlik az élet.
Jól tudom, nem jössz,
de mégis várlak.
De boldog is volt az a nyár.
Álmokat szőttem csendesen,
hogy minden este hazavár
az én szerelmesem.
Sudár magas sudár magas a nyárfa teteje
halvány sárga de halvány sárga annak a levele
én is olyan én is olyan halvány sárga vagyok
volt szeretőm egy csinos barna kislány de már rég elhagyott
de majd egyszer hűtlen babám összetalálkozunk
úgy elmegyünk mi egymás mellett hogy még nem is szólunk
te mégy jobbra hűtlen babám én meg megyek balra
sárba taposom a fényképedet nem veszlek el soha
Eszembe jut sok régi szép emlék.
Nyár este volt, madár dalolt a fán,
Ott kóborolt, csavargott egy cigány.
Megszólítám: De jó, hogy itt talállak én!
A legszebb lány, tudod-e hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akác soron,
Ma este még egy ház elé osonj!
Egy ablaknál állj meg, cigány!
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány.
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás,
Csak csendesen, ne hallja senki más
Balaton közepe náddal van kerítve,
Kerítés tövibe száz rózsa ültetve.
Száz rózsa levele ősszel mind lehull a vízre,
A rózsám, a régi, most jutott eszembe!
Ringató Balaton, hozd őt nekem vissza,
Akkor tán kinyílik minden tündérrózsa.
Elmennék én érte a kék tó kellős közepére,
Ahol a Balaton náddal van kerítve.
Mindig van új és még újabb,
hát várd a csodát,
De sohase mondd,
hogy nincs tovább.
Sohase mondd,
hogy túl vagy már mindenen,
soha se mondd,
hogy tovább már nincs nekem...
Késő bánat,
most már utánam a vízözön.
Akivel együtt jártam,
sajnos tegnap óta nem köszön.
Ez kellett csak
és már nem hiányzott semmi más.
Tudom, hogy engem vádol,
mindig én lehetek csak hibás.
Nálad lenni újra jó lenne,
Két karodba bújva, jó lenne.
Arcodhoz simulva, jó lenne,
De kár, hogy nincs már erre mód.
Mindig kettőn áll a boldogság.
Jobban bántottál, mint gondolnád,
Megszépíti már a távolság.
S az utolsó találkozást.
Kék az ég és zöld a föld.
Mily egyszerű az élet.
S én egyszerűen nem tudom,
Hogyan felejtselek.
(Várjatok még)...
... őszirózsák,
Ne mondjatok búcsút a szép nyárnak.
Álmodozó árva szívek szerelemre, boldogságra várnak.
Én bennem is él egy álom, mindhiába sír a szél felettem.
Nem tudja más, csak én érzem,
Hogy még most is nyár van a szívemben.
Halkan síró őszi szellő,
Szeretném ha hírt hoznál felőle,
Várhatok-e több levelet, egyetlen szó üzenetet tőle?
Hogyha nem ír, nem is üzen, nem szeret már, elfelejtett engem,
Kinyílhattok őszirózsák, hiába van nyár az én szívemben.
az én babám egy fekete nő
szívemben vágy parazsa nő...
... túl a rácson egy más világ van,
amelynek érzem bűvös illatát.
Ott túl a rácson virulnak a rózsák,
melyeknek kelyhe édes mézet ád.
Ott túl a rácson van a mennyország,
minőt nem látott senki még soha.
Ott túl a rácson tündérek élnek,
oda kívánok menni én, oda!
Ádám, hol vagy?
Vajon hova mehettél?
Ádám, hol vagy?
Itt lennél, ha szeretnél!
Állandóan csavarogsz!
Hiányzol és az a rossz!
Ádám, hol vagy?
Ádám, hol vagy, merre csavarogsz?
Hogyha megjössz, nagyszerű a kifogásod,
És én sajnos egy-kettőre megbocsátok,
Meddog tart még bennem ez a türelem?
Mikor mondom végre azt, hogy NEM? NEM!
Véget érnek majd a mesedélutánok,
S hogyha nem, hát egyszerűen odébbállok,
Unom ezt a bibliai szöveget,
Bosszankodva mondom nevedet!
Kócos kis ördögök voltunk,
Naptól és kosztól sötét volt arcunk,
Nyáron csak mezítláb jártunk,
Barátom, tán még emlékszel rá.
Nyolc éven át egy suliba jártunk,
Az utat jól ismertük,
És megtörtént mégis, hogy nem találtuk
S egy moziba tévedtünk.
Kócos kis ördögök voltunk,
Naptól és kosztól sötét volt arcunk,
Nyáron csak mezítláb jártunk,
Barátom, tán még emlékszel rá.
Nekem már ne ígérd,
Hogy megváltozol!
Bánatorma, szépfiú,
Ismerlek már jól.
Mert néha jó veled,
Ezt nem tagadhatom,
De addig-addig hízelegsz,
Míg nem tudom, hogy mit teszek.
Ó, Miszter Alkohol,
Neked hinni nem tudok,
S csak néha-néha lesz az úgy,
Hogy rád gondolok.
Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.
Most kéne össszeveszni,
Erônket összeszedni,
S kimondanunk azt, hogy ─ Ég veled!
Most kéne visszakozni,
Nem, várni, nem habozni,
És menni, menni a józan ész után.
Egy másik útra lépni,
Egyszer sem visszanézni,
A búcsú ma még nem fájna tán.
Tűzpiros virág
volt minden csókod, kedvesem.
Emlékszel talán,
akkor kinn a Szigeten.
Zúgó fák alatt
most magam járok csendesen,
s lépteid nyomát
mindhiába keresem.
Egy régen elfelejtett dal
a romok közt bús árván bolyong.
Tűnő álmokból
csendben fátylat sző a néma hold.
Régi szerelem
még néha-néha visszajár,
ha kinn a szigeten
halkan búcsúzik a nyár.
Messze szálló, őszi szellő
vidd el az én bús dalom,
súgd meg neki halkan, titkon,
ma is róla álmodom.
Messze szálló, kósza szellő
vidd el az én bánatom,
súgd meg néki lágyan, csendben,
feledni sosem fogom
... léptem kopog esős éjszakán,
Az ütött-kopott utcák nevét tudom,
Mert én ott születtem, ez a hazám.
Itt kísért anyám iskolába, szegény,
Ott volt a szeme mindig kisfián,
Itt minden emlék múltam hozza felém,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Tudom, a Nap az másutt szebben ragyog,
Sok itt a füst, a korom és a köd,
De itthon mégis Angyalföldön vagyok,
A Váci út és Lehel út között.
.... Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény ha szépszerén bezörget itt,
E csöndes házban oltalmat talál...
De jött egyszer egy vastag ürge,
Luxus autón elterülve,
Alkudott a házra pénzt kínált
Nálunk ragadt a pénze, ámult mit kap cserébe
Ápolta a doktor otthon három héten át.
A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény ha szépszerén bezörget itt,
E csöndes házban oltalmat talál...