Mennyire igaz? A nő csak férfi mellett teljesedhet ki?... (beszélgetős fórum)

Azért ehhez a sztorihoz hozzátartozik, hogy nem az volt a gondom alapvetően, hogy forgatási nap volt, és nem tudott jönni időben. Ahol a negyedik gyereket viszik haza a kórházból, ott a kellékmester apuka nem állhat oda a rendező elé, hogy bocs, de most el kell mennem. Ez ebben a szakmában nem így néz ki. Ezt én is tudom.

A gondom az volt, hogy ennek ellenére erősködött, hogy de, ő tűzön-vízen át megoldja, és márpedig a gyerekét ő fogja hazavinni. Ha eleve belátja, hogy ez nem fog menni, és megkérünk mást, akkor nem lett volna para.

Nekem sokszor azzal van a bajom, hogy nem lát előre, hogy mi fog menni, mi nem, ezáltal nem tudok előre tervezni.

Most már, hogy én is csinálom a céget, csökkentek ezek a problémák.

Nem könnyű egy ilyen fickót megszeretni, anyámék is évekig utálták, stb.. Ma meg már ők állnak mellé, ha én vagyok kiakadva, hogy ilyen jó férjem nem lenne soha más..

Ebben egyrészt benne van az, hogy a bogarai ellenére egy csupaszív ember, másrészt az is, valljuk be, hogy én se vagyok azért egy hagyományos portéka :-))

Nem, nem gondolom, de minden esetre fura.

A gyerek szüléssel kapcsolatban, és tényleg nem azért írom, mert én vagy a tökéletes, meg mit tudom én mit szoktatok rólam írni...

Tehát, a férjemet 30-án műtötték először daganattal Pest egyik felén lévő kórházban, én 31-én 11:45 kor szültem Pest másik felén lévő kórházban. A férjem már délután akart jönni hozzánk, de csak 1-re tudták olyan állapotba hozni, hogy képes legyen vezetni úgy 15 km-t.

Meg is lepődtem, hogy jött, mert még telefonon sem tudott érdeklődni a szülésem napján, így az épp munkába lévő nővérke hivogatta az én kórházamat. "Szerencsére" nem mehettünk haza a kórházból a szokásos 4. napon, mert gyógyszert kaptunk mindketten a gyerekkel, így mire kiengedtek minket a férjem is kijöhetett és már ő jött értünk:D

Olyan nálunk nincs, hogy nem vesszük észre, hogy a másiknak gondja van. Ehhez nem kell határozottabnak lennem, nem kell még célozgatnom se, tudja magától. Azt meg, hogy el kell jönnie értem/értük, el kell vinnie valahová, vagy bármi azért semmit nem kell tennünk, mert ő az első, aki mondja, hogy hogy lesz.

És tényleg nem ismerek olyan férfit, aki ennyire szórakozott lenne, mint a férjed:DDDD

A tudta, hogy milyen időbeosztásban dolgozik szemponthoz meg annyit, hogy nekem 23 évesen fogalmam sem volt, hogy az akkor 25 éves autószerelő férjem a filmiparban fog kikötni. Szerintem vannak még így egy páran.

Meg ez sokszor nem is szakmától függ, hanem a munkához való hozzáállástól. Sokan munkamániások is, ez részben egy terápiát igénylő állapot.

De nem minden férfi ilyen típus. Az enyém is olyan, hogy el van varázsolva a melójában, és nem nagyon érzékeli a külvilág problémáit. Egy darabig tűröm, meg kérek, meg jelzek, de mondjuk amikor egyedül vagyok rosszul otthon x gyerekkel, köztük egy pici babával, akit meg se tudok etetni (még régebben volt), vagy éppen egy újszülöttel ülök a kórház folyosóján este hatkor, mert haza kéne minket szülés után vinni, és kevés a kérés, akkor azért én is tudtam határozottabb lenni..

Tudom, hogy Te azt gondolod, hogy ha erre képes, akkor nem is szeret, mert nem ismersz ilyen embert. A vérét is odaadná értünk, de ezeket a helyzeteket nem érzi. Néha nagyon durván kell náluk rendet csinálni.

Nem mondom, hogy a most vesézett példa pont ilyen, de van, hogy nem elég a jelzés, azt nem veszik komolyan.

Most mindegy milyen a nő, de itt olyanra kényszerítette a férjét, ami tök normális. Mert az nem házasság vagy kapcsolat, ahol soha sem találkoznak.

Ezzel együtt talán ennél kicsit lágyabban is lehetett volna megoldást keresni, de az is lehet, hogy megpróbálta, és nem ment..

Én ebben az esetben azért értem a csajt.

Az se teljesen egészséges helyzet, ahol valójában a nagyszülők látják azt el, amit jórészt a szülőnek kellene. Más az, ha "sokat segítenek", és más az, amikor mindent megoldanak.

Szerintem ilyen esetekben sérül a normál nukleáris család, és hosszú távon ez ritkán jó.

Ez az én nagy irigy véleményem.. :-))

Teljesen őszinte leszek: egyiket sem sajnálom és megérdemlik egymást.

Kívánom, hogy te is megtaláld a párodat, akivel le tudod élni boldogságban, megalkuvások nélkül az életedet:D

Annyit tudok csak, amennyit a férfikollega mondott erről. A feleségével csak 2x találkoztam, családtagos rendezvényen. A csaj nem részletezte, csak annyit árult el, hogy komolyan elvált volna. A kollegám meg még annyit, hogy az "ultimátum" előtt is állandóan ez volt közöttük a téma, és ő már nagyon unta, próbálta inkább kikerülni az ilyen jellegű beszélgetéseket.

Szóval küszködött a nő jó ideig, amíg aztán bemondta az unalmast. De szerintem nem a pasiban alapvetően mégis meglévő empátia volt az, ami őt belátásra késztette, hanem a vagyon. Az asszony családja révén volt balatoni nyaraló is meg minden...

Én mit tettem volna hasonló helyzetben? Bizonyára én sem akartam volna "fosban élni", de nekem a házasságomban még időm sem volt rendesebben megunni valamit, mert addigra már régen vége volt. :-) Egy szabadabb kapcsolatban meg ilyesmi eleve elő sem fordulhat. Én nem értek a házasságokhoz. :-)

De egy zsarolással kiharcolt saját, jobb helyzet nekem nem kellene. Ott sérül valakinek az emberi méltósága, és az később visszaüthet.

Abban azt hiszem megegyezhetünk, hogy egyikünk sem tud többet, így egyikünk sem tudhatja, hogy mi történt.

Én nem tudhatom, hogy nem próbálkozott e már más módon fenyegetőzés előtt, és te sem tudod, hogy nem heppje e a válással fenyegetőzni.

Hallok sok intelligens embert megnyilatkozni bizonyos témákban, illetve azt is, hogy beszélnek a családjukról, férjükről/férjükkel/feleségükkel. Egy kicsit sem lepne meg, ha ajtóstól rontana be a házba az intelligenciája ellenére. Sok nő azt gondolja, hogy csak így tud elérni valamit....

Ez azért sok mindentől függ.

Mi szeretünk egymáshoz igazodni, azaz úgy szervezni a dolgainkat, hogy kb. együtt legyünk otthon munka után, illetve szabin. Van akinek nincs erre igénye, vagy olyan a munkája, hogy nem tud máshogy dolgozni, de gondolm ez már a kapcsolat elején kiderül és el tudja mindenki dönteni, hogy neki megfelel e így. Ha nem, akkor nem vág bele, vagy már az elején tisztázza, hogy neki mi felelne meg és nem x idő után gondolkodni azon, hogy nekem ez így nem jó.

Én tényleg csak bízok benne, hogy legtöbben fel tudjuk mérni, hogy mi a jó a másiknak, illetve miben jó a másik, mert azért az sem mindegy, hogy belekényszerítjük valamibe a másikat.

Pl. egy vendéglátós, akárhogy is szeretne "emberi" időben dolgozni, akkor sem tud, mert az ilyen helyeken kb. déltől kell dolgozni éjfélig vagy hajnalig, illetve hétvégén és ünnep napokon is. Nincs kecmec, itt ez van. Nem számít, hogy otthon van a gyerek a feleség/férj...És ugye, ha minden igaz, akkor ezt tudjuk már a kapcsolat elején is. Átképezni? Azt is lehet, de mi van, ha nem szereti a másik a többi melót? Boldogtalan lesz, mert olyan munkát kell végeznie, amit nem szeret igazán.

A kapcsolatok elején már felnőttek vagyunk remélhetőleg, így felnőtt módjára kell gondolkodnunk...

Gratulálok, hogy 5 soros infóból megint milyen sok következtetést levonsz vadidegenekről, nem vagy benne biztos, hogy normálisan közölte a férjével mert csak. Mert te szeretsz mindenkiről ilyen előítélesen gondolkodni. Holott erről sehol nem volt szó. Még Evelyn is azt írta, hogy amúgy a csaj intelligens, értelmes és korrekt ember és korrektül kezelte a helyzetet.

Ebből nekem az jön le, hogy intelligens, korrekt nő nem ront ajtóstul a házba.

Bevetett más eszközt is a váláson kívül?

Most már kíváncsi vagyok rá....

Nem vagyok benne biztos:S

Nálunk, ha én kitalálok valamit, akkor azt úgy adagolom be a férjemnek, hogy egy idő után azt hiszi, hogy az ő ötlete volt:DDDD

És nem vetek be semmi női praktikát.

Egyébként szerintem, ha valakinek ilyen ultimátumot kell bevetnie, akkor annak a kapcsolatnak nincs értelme. Nálunk nem kell felhívni a másik figyelmét arra, hogy valami nem jó, mert rájövünk magunktól is.

Nem is kell válással fenyegetőzni....

Én csak annyit mondtam volna a férjemnek, hogy szeretnék több időt tölteni veled. Lecseréled a melódat? Vagy menjek én olyan helyre, ahol olyan a munkaidő beosztás, mint nálad? Mert ez esetben együtt tudunk itthon lenni. Szerinted, hogy tudjuk megoldani?

Nem, nem dobtam volna be, hogy különben elválok, mert ez zsarolás.

Én arra lennék kíváncsi, hogy hányszor fenyegette meg a férjét a válással. Persze nem csak ezért, hanem másért is. Mert én azt figyeltem meg, mint írtam, hogy sok nő olyan gyakran mondja, hogy elválok, ha, mintha levegőt venne.

Én személy szerint csúnya dolognak tartom a zsarolást. Ez számomra az volt. Sosem mondanék ilyet a férjemnek. Ha azt mondanám, hogy elválok, akkor nincs visszaút. Nem tud semmivel bevágódni, akkor sem ha lehozza nekem a csillagokat.

Remélem érthető, amit írok.

Egy munkahely váltást meg lehetne máshogy is beszélni, nem kellene hozzá fenyegetőzni, zsarolni a másikat, nem?

Most már kíváncsivá tettél, hogy te a nő helyében mit tettél volna.

Tehát adva van, hogy sose látod a férjed, mert mindig dolgozik éjjel és a gyerekek sem látják soha, plusz zéró családi életet éltek, képzeld magad a nőnek a helyébe. Mit teszel?

Élsz a fosban de vigyázva, hogy ne kavard fel nagyon, nehogy a szádba menjen, vagy válsz? Vagy lekomunikálod felé és meglátod mit dönt? Ha úgy dönt, hogy marad az éjjeli melóban, akkor élsz a fos házasságban?

Szerintem a nő jól tette, hogy szólt. Biztos nem elsőre a válást ígérte be, hanem gondolom, sok alkalommal normálisan mondta, de süket fülekre talált és akkor mondta, hogy jó, akkor ha te így, akkor válás. És gondolom, a pasi erre felébredt, és elgondolkodott, hogy végülis többet ér neki a házassága és a felesége.

Ettől ő papucs lenne? Nem hiszem.