Szétcsúszik az életem és már nagyon nehezen bírom. (beszélgetős fórum)

Hm..érdekes.

Segítséget kérsz és amikor segíteni próbálnak és a hozzászólók 90%-a azt javasolja szabadulj meg tőle, mintha ezt rossz néven vennéd és meg vagy sértődve.

27 évesen én megértem, h vágyik az ember társra csak az nem mindegy milyenre és milyen áron.

Egyedül vagy ezért kötődsz hozzá de nekem ugy tűnik nagyon nem látod fától az erdőt. Ez a pasi egy segfej aki kihasználja, h bele vagy fülig esve és kihasználja, h félsz az egyedülléttől.

Egyébként ha csak hétvégenként találkoztatok és máskor nem tudtál rá számítani eddig nem érezted magad egyedül? Hisz akkor eddig is csak a hétvégi cicababája voltál és lehet, h hétköznap másnál kalandozott.De jól csinálja mert amíg vannak ilyen szerelmes naív nők akiket madzagon lehet rángatni addig lesznek ilyen pasik is.

Egy kapcsolatban az egyik mindig jobban szeret de itt már ugy tünik ez egyoldalú a barátod pedig csak hiteget, h befogja a szádat és neki legyenek kellemes hétvégéi.

Térj már magadhoz, rugd ki kétlábbal és irány Anglia!

Az élet egyszerű csak mi bonyolítjuk túl:)

nyilván nem elég és neki sem, ezért próbáljuk még meg....Nyilván ha többé nem lesz az akkor vége lesz.

De nem szeretnék senkinek sem magyarázkodni, így döntöttem/ünk és kész.

Gondoltam ha már kiírtam egy fórumot akkor megírom még a fejleményeket, anélkül, hogy bárki megkérdőjelezné a döntésemet. Ennyi.

"Ő azt mondta már nem szerelmes"

Ez elég lenne a következô 25 évre??

Azt érzed, amit érezni szeretnél.

Azt látod, amit látni akarsz.

Nem írtam már mert csak rosszat nem akartam írni...

Majdnem szakítottunk hétvégén, aztán mégsem. Annyira részletekbe nem mennék bele.

Most a lényeg, hogy mindketten beleadunk apait-anyait, hogy utoljára megpróbáljuk együtt.

Ő azt mondta már nem szerelmes, nem tudom igazából mert mást érzek időnként.

Most bízom abban, hogy újra teljes mértékben egymásra találunk ahogy annó...és minden jó lesz, próbálok pozitív lenni.

Én nagyon szeretem és nagyon szeretném vele, adtunk egymásnak egy utolsó lehetőséget.

Egyébként tegnap végre hazavitt, szóval tényleg próbálkozik. Nem tudom mit érez, egyelőre nem is kérdezem, jobb így, várok kicsit.

Szia!

Na mi volt? Nagyon eltűntél...

Persze, ez így van.

Én nem azt mondom legyen mindig velem, csak akarjon többet, én ennyire vágyom csak.

Szia!

Elhiszem,hogy nagyon rossz érzés. De ne akarj mindenáron "csak" Te létezni egy kapcsolatban. Az nem éppen így működik. Nem szabad senkit kisajátítani,kell hagyni mozgásteret. Nem lehet úgy,hogy mindíg veled akarjon lenni! Mindenkinek van hobbija,lehet épp a horgászat. És olyankor egy kapás,egy szép halacska... Miért ne áradozhatna róla. Legyél benne partner,mert minnél inkább azt érzi,hogy téged ez irritál-zavar,annál inkább így fog viselkedni. És akkor már neked is el kell azon gondolkodni,hogy vajon mi is fogott meg téged benne... nehéz ügy!

Holnap jön még...

Még mindig nem tud semmit, gondolkodik.

Gyakorlatilag azt mondta ne sürgessem mert Ő is elég türelmes volt addig míg én féltékeny voltam.

Nem tudom.

Már nagyon a határán vagyok, hogy azt mondjam legyen vége.

Én arra vágyom, hogy nagyon szeressen valaki, hogy rajongjon értem, hogy mindig velem akarjon lenni. Ez annyira nagy bűn? Nagy kérés...?

Tegnap sétáltam este a kutyával és csak arra tudtam gondolni, hogy nekem is meg kellene kapnom azt a valakit, aki majd el akar venni, gyereket akar tőlem, akinek én leszek a legfontosabb.

Tegnap beszélgettünk miközben horgászott...kifogott egy nagy pontyot...komolyan mondom szar volt hallgatni ahogy arról áradozik mennyire gyönyörű az a hal, gyönyörű, gyönyörű... hiszen nekem még sosem ecsetelte így mennyire szép vagyok vagy bármi...soha.

Beszélgettünk a könyvről amit ajánlott a doki, ami a szeretet nyelvekről szól... Hogy dehát miért kellene adnunk a másiknak olyat ami nem jön magától, csak azért mert szeretjük?...mert így működik, így is...

Abban a könyvben le van írva, hogy hányan mentették meg a házasságukat csupán azzal, hogy megismerték egymást szeretet nyelvét. Dehát, hogy minek megmenteni valamit ami már tönkre ment...meg jó, hogy nem írják le a negatív tapasztalatokat.

Kezdem nagyon az erőm végét járni.

A jövőnek sok neve van:

a gyenge úgy hívja, elérhetetlen

a gyáva úgy, ismeretlen,

a bátor lehetőségnek nevezi.

A múlt arra való, hogy elengedd.

A jövő arra, hogy várd.

A jelen arra, hogy éld!

Egy kapcsolat, ami nem emel, az letaszít a mélybe...

emelkedsz vagy zuhansz.....

Szegény fórumkiíró! Itt bombázzunk a jótanácsokkal! Gondolom előbb-utóbb jól bemérgelődsz ezen is! :)

Tudod mi tegyél! Fizess be egy motoros jogsira! Van pár jó motoros pasi,aki szívesen ismerkedne így! Csak azért merem ezt mondani,mert én is motoros feleség vagyok! :)

Eljárhatnál jó kis túrákra,mocis talikra,változatos társaságba! Tudod milyen jó?! Ez egy külön életérzés! Semmihez sem tudom hasonlítani... :)

Egy ötlet. Menj ki mondjuk busszal/vonattal a legkôzelebbi elsô megállóig a hétvégén. Aztán gyere vissza gyalog. Hátizsák, kényelmes ruha, cipô, napszemüveg, uzsonna, ivóvíz, gyümölcs.

Lehet, hogy hullán fogod magad elôször érezni, de hidd el, van másik tarka kutya is!

Akkor menj el valami tánc tanfolyamra, pilatesre/jógára vagy hasonlóra, ahova egyedül is mehetsz, és megismersz új embereket. A 27 az még nagyon nem öreg. É pár évvel idősebb vagyok nálad, plusz gyerekem is van, de nem gondolom, hogy nem tudnék mihez kezdeni a szabadidőmmel. Plusz ott vannak a kollégák, stb.

Próbáld meg átállítani az agyad és fenékbe rúgni magad, hogy elindulj, mert csak a kezdet a nehéz.

Minden agyban dől el!

Nem ellenkezem azzal, hogy lehet bennem önsajnálat mert már nagyon elegem van.

Van munkahelyem igen, társasház...ott max kitakarítok, ennyi.

A város meg...nem kicsi, szép, szeretem, ez mind szép és jó csak egyedül az embernek csak egy ideig van kedve mászkálni.

Itt mondjátok, hogy dehát kimozdulsz, megismersz új embereket...ha egyedül kimozdulok...mert a barátnőimet nem rángathatom el folyton, van saját életük...akkor mégis egyedül mindig? menjek oda idegenekhez, hogy bocs, ismerkedni akarok? :-(

ez nem annyira egyszerű mint ahogy azt sokan mondják, gondolják pedig nagyon közvetlen emberke vagyok de ha minden ilyen egyszerű lenne akkor roppant egyszerű lenne az élet.

Nem vagyok annyira fiatal, 27 éves vagyok, sajnos így élem meg ezt az egészet.

Egy erős személyiség voltam mielőtt vele megismerkedtem volna...

Vili veréb kivette számból a szót! :) Mi az,hogy "mi a francot csinálok itt egyedül?/ Tényleg! Hány éves vagy és merre felé laksz? Családi ház? Ha igen,akkor ott nem lehet unatkozni!!!! Ha városban,akkor meg mozdulj ki! Gondolom van munkahelyed,nem kell máról holnapra élned /mint nekem :(/

Passionella! Látod,mindenki szinte szóról szóra azt írta,mint én neked priviben.

Tudod mi érzek ki a hozzászólásaidból? Hogy van benned jó adag /hogy is mondjam csak,hogy ne bántsalak meg?/...önsajnálat! Tágítsd a látókörödet! Hajrá! :)