Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)
"Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes. Nem akarunk úgy járni, mint Jézus Krisztus."
/Müller Péter/
"Lelkünk soha sincs olyan közel a Valósághoz, mint a temetőben. Itt vége az őrületnek és a hazugságnak. Az élet éppolyan meztelenné válik, mint születésünk pillanatában. Nincs már gazdag, szegény, ellenség, barát - a falak leomlanak, az irigységek elpukkannak, és megszűnik az esztelen rohanás."
/Müller Péter/
"Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései."
/Müller Péter/
"Életünket gyakran nem azokkal éljük le, akit legjobban szeretünk. Ritka kegyelem, ha ez nem így történik. Sok embert ismerek, akinek legnagyobb szerelme meghalt, elhagyta - nem vált életté a kapcsolatuk. Szét kellett hogy váljanak útjaik. Rendszerint azért, mert másokkal volt sorsfeladatuk. A karma szőttesét nem a szeretet szövi."
/Müller Péter/
"Ez még a világháborús, gyermekkori tapasztalatom: az egyszerű, igénytelen emberek között éreztem biztonságban magam. Ők tudták, hogy élni nehéz, a szenvedés és a gyász mindig közelben van. Rendszerint szegények voltak. Nemcsak több szeretet volt bennük és lelki melegség, de derűsebbek is voltak."
/Müller Péter/
"Anyám mondta időskorában:
- Én szeretem az embereket, csak nem tudom kibírni őket!
Elfáradt tőlük. Ekkor láttam, mennyi energiájába került az emberszeretet. Ennyi idegességet, rosszakaratot, irigységet, aljasságot, kegyetlenséget és kétségbeesést megérteni és áthangolni nem volt könnyű dolog."
/Müller Péter/
"A jóknak koránt sincs jó sorsuk, s hogy Isten még a saját fiának sem "viselte gondját", sőt, tűrte, hogy összeverjék, megkínozzák, és súlyos keresztet tegyenek a vállára."
/Müller Péter/
"A hernyónak fáj pillangóvá lenni."
/Müller Péter/
"Felnőtt akkor leszel, ha a hibákat önmagadban keresed. Ha sorsodért nem a körülményeidet okolod, hanem önmagadat. Felnőtt akkor leszel, ha életedért és mások életéért is a felelősséget magadra veszed."
/Müller Péter/
Azt mondod, látod és azt mondod, érted.
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önMAGadra nézni.
Te magad változz, hogy a titok Örök Fénye
Felragyogjon Benned és felébredjél végre.
Légy a Csend Mestere, bírd tudatod szóra,
És a legmerészebb álmaid válnak valóra.
"Végtelen a türelmem! Ezer és kétezer és ötezer év óta tart a türelmem és néma alázatom! Tűröm, hogy azt teszel itt az én világomban és az én anyaföldemen, amit csak akarsz...de ha elvesztem a béketűrésemet, vigyázz! Ha elegem lesz a szolgálatból, amit boldogan vállaltam volna, de te megalázóvá tettél számomra, vigyázz, mert többé nem lesz itt Élet! Nem szülök! És akkor nem lesz ember a földön!"
/Müller Péter: Veszedelmes pillantás - Kali istennő megsemmisítő tekintete/
KIRÁLYNŐK
"A legtöbb nő nem tudja a méltóságát megtalálni. Ez a sok évezredes kiszolgáltatottság eredménye. A férfitól függ, ő mondja meg, kicsoda, értékét ő adja neki - boldogsága a férfiak szemében tükröződő képétől függ.
Önérzetes nő a legnagyobb ritkaság.
Néha megrémülök, milyen megalázó helyzetben éltek, s hogy ezt milyen sokáig tűritek.
Valójában minden nő: királynő.
Önmagának ad rangot és sohasem bocsátkozik méltatlan kapcsolatokba."
/Müller Péter/
Szellem, lélek és test viszonya akkor egészséges, ha a szellem irányítja a lelket és a lélek a testet.
És a fej tesz különbséget jó és rossz között,....
És az embernek nem a hullámzó lelkiállapotai uralják az életet.
Az éber szellemünk vezet s az öntudatlan részünk követi- ez lenne a jó.
De mi nem így élünk......
Zűrzavar van bennünk. Vágyak, átláthatatlan félelmek és ambiciók irányítanak.
És a társadalmunk éppolyan, mint a lelkünk: Kaotikus.
Nincs irányító, bölcs öntudat bennünk-vagy ha van is elnyomottan, elfedve. A hangzavar eluralta életünket.
Az "Ismerd meg önmagad" parancsa arról szól, hogy lázadó, tudatlan lényedben fedezd fel száműzött, bölcs királyodat, és állítsd vissza a hatalmát.
Ami ezután történik, életed legcsodálatosabb fordulata lesz.
Lesz kit tisztelned magadban. Lesz kire hallgatnod magadban. Lesz kihez fordulnod, ha nehéz helyzetbe kerülsz, és sohase mondod majd, hogy "egyedül vagyok", mert ha éppenséggel nincs körülötted egyetlen ember sem, akihez szólhatnál, még mindig ott van Ő, aki tudja, hogy minden nehézség megoldható a segítségével.
Ezt jelenti, hogy a "lelkem a barátom".
Van, akit szeretek magamban.
És ráhibáztál:DD
Mert nem sikerül:/
"Emberi nagyság a posztmodern világban vagy nincs már, vagy ha van, szenved, és nem tudja róla senki, hogy nagy."
/Müller Péter/
"A régi háborúk férfias küzdelmei, amelyben ember állt szemben emberrel, még heroizmusra neveltek. A harcos művész volt. A lovag szent. A küzdelem beavatást jelentett. A hősiesség a legnagyobb erénynek számított valaha. Buddha és Assisi Szent Ferenc is a harcosok rendjéből való volt."
/Müller Péter/
Semmi sem biztos. Úgy fogalmazz inkább: "Szeretném..."
Amúgy nagyon tömör, mély, őszinte, húzós könyv lett. Nem nyálaskodja el.
"A nőknek most kell felébredniük a több ezer esztendős tetszhalálból. Nem várnak már többé a királyfira, mert tudják, hogy manapság már nem létezik. Önerejükből kell kiköpni szájukból a mérgezett almát, és elindulni a felébredt lelkek szabad útján."
/Müller Péter/
"Van férfi öntudat. És van női öntudat. De ez nem egyéb, mint legfelsőbb Valónk kettős fénytörése. Az egyik kékes, a másik vöröses. De a Fény fehér."
/Müller Péter/
"A világ globalizálódik, az emberek pedig magányosodnak. A nők szorgalmasan tanulják az egyedüllét művészetét. Sajnos. De megértem."
/Müller Péter/
"A gyereknek föltett kérdés: "Mi akarsz lenni ha nagy leszel?" - férfikérdés. Egy anya azt mondja: "Csak boldog legyen és egészséges. A többi mellékes."
/Müller Péter/
"Nem baj, ha elesett, majd föláll. És ahol eltört, ott lesz majd erősebb." Így gondolkodik a bölcs, akit megérintett már a magasabb, spirituális világ."
/Müller Péter/