90 napos diéta 15.07.13-tól (beszélgetős fórum)
Nem haragszom. :)
Hol a személyeskedős rész?
Bennem rendben vannak a dolgok, és Benned?
Mit mondtam Neked, amitől bagoly lennél?
Sokan ismernek itt személyesen, hidd el nyugodtan hogy olyan rég vékony vagyok:-)
Na, megyek mozizni.
Sok sikert:-)
Tanácsot adni jöttem, ahogy máskor is, de kár volt.
Bizonyíthatsz, de nem fogsz. Fogadjunk?
Akkor egy kis segítség: a diétával nem tanulsz meg rendesen enni. Bírod X ideig, fogysz X kilót, aztán amint célt értél - ha előbb fel nem adod - újra úgy eszel ahogy régen. Ez minden diéta csapdája.
Meg kell tanulni rendesen enni. Ez a siker kulcsa. Semmi más. Ennyi. Sosincs vége az odafigyelésnek. Nem 90 nap....
Ha diétázol már most elbuktál.
Caty!
Te egy nagyon savanyú nő vagy, bocs!
Talán ha kevesebbet kifogásgyáraznál, helyette tornáznál, nem kellene diétázgatnod.
Megint bocs!
Persze,hogy kéne :).
Meg minden más is ami nem kéne :D.
nem szabad megsértődni...mindenki saját habitusa szerint ír...Én szeretlek benneteket, ezért le merem írni ide (is) a véleményemet...nem csak a naplómba, ahogy valaki rákérdezett egyik nap...:-)
Sok ember naplóját olvasom. Alapból nagyon szeretem az embereket, elvarázsol, hogy mások hogy élik az életüket, miképp gondolkodnak,mennyire különbözőképpen látják a világot. Mindenkinek van egy filmje, amiben ő a főszereplő és olyan nehéz elhinni, hogy másnak én ugyanolyan nemlétező ember vagyok, mint ahogy ő volt nekem, amíg nem olvastam a naplóját...Most pedig a filmemben folyamatosan ott van...Nem tudom, érthető-e? Köszönöm, hogy olvashatlak benneteket.
A fogyókúrákkal kapcsolatban is...Sokan nyomják a fórumokon az "életmódváltás, nem fogyókúra" mantrát, amit próbálok értelmezni, és tudom is, hogy mire gondolnak...mert ma ciki azt mondani, hogy fogyókúrázok, aminek pedig épp úgy része lehet minden egyéb, mint az életmódváltásnak. Fogyókúrázok, amíg el nem érem a kívánt súlyt, s ez idő alatt elsajátítok egy olyan életmódot, amit, amikor már nem a súlycsökkentés a célom, hanem a súlymegtartás, egész életemben követni tudok...
Megint más...megmondóemberek. Önjelölten, agresszívan, kegyetlenül...senkit és semmit nem kímélve. Mert bennük nagy a dac és őket egy sértés, egy nemhiszekabbanhogylefogysz rokon beszólása is sarkallt a csakazértislefogyokra...
És megcsinálják, hatalmas önfegyelemmel, sírva-küszködve-dühöngve, sokszor elgyengülve,a mérlegről le-fel ugrálva, mantraként ismételve a varázsigéket...lefogynak... és tartják a súlyt nagy munkával, bár ezt senki sem vallja be szívesen, hogy egy életen át tartó önfegyelem kell hozzá...mert náluk is jön a bezabálás, édességfalás és társai, de mindig van erejük visszatérni a táplálkozási elveikhez... persze náluk is vannak-voltak szabályok a fogyás alatt: ezt eszek, ezt nem eszek...a napszak ebben a részében ezt már nem eszek...ma csak iszok...ma csak gyümit eszek...és van, hogy kaparják ök is gondolatban a falat az éhség miatt... de lefogyva már ezt elfelejtik, úgy érzik, ők mindent ettek, amit megkívántak, soha nem éheztek és jó sok kalóriát vittek be...Szúrópróbaszerűen ha beírod egy-egy napjukat egy kalóriaszámlálóba, láthatod: ez nem így volt...Azt hiszem erről már írtam cukornádkisasszony kapcsán is, aki valahol a példaképem lett...
Lefogytak...és erre ők jogosan büszkék...szívesen teszik fel a dagadtan kesergő sorstársaknak, hogy hogy tudtak így tehénné válni...de ha anno tőlük ezt valaki megkérdezi, kocsist megszégyenítő szavakkal húznak be egy jobbegyenest...És ők valóban segíteni akarnak másokon is, a saját habitusukkal...és ez komoly és valóban a jó szándék vezeti őket, de figyelmen kívül hagyják azt, hogy mások vagyunk...
Földbe döngölni a másikat, "neked úgy sem fog sikerülni, én már látom" megállapításokkal...mindenki tervét lefitymálni, nevetségessé tenni, cinikusan méregetni, kiforgatni...és mindig, pillantatok alatt csoportba verődnek és marcangolnak...és ismét mondom, valóban ők hisznek abban, hogy JÓT TESZNEK ezzel...
...és felveszik azok szerepét, akik őket bántották...mert a fogyást az akkori "ellenlábasoknak" is köszönhetik...Ők azok, akik "csakazértis" emberek...de sajna elfelejtik, hogy nem mindenki reagál így a bántásra...mert bántás, hisz ők is úgy élték meg anno...csak nekik elég volt egy káromkodással elintézni, a bántó fájó pontját marcangolni...de van, aki nem képes visszavágni, visszasérteni, mert mélyen benne van a "nem szabad mást megbántani" érzés, a tisztelem őt, és mondandómat úgy csomagolom, hogy érdemes legyen kibontani, ne vágja el már a csomagolás az ujját...más pedig eret vág magán szégyenében, fájdalmában, magányában...Így sokan menekülnek előlük, félnek tőlük és dühösek rájuk...és akik a bántástól padlóra kerülnek és nem "csakazértis" emberek, azoknak az életét, elszántságát, fogyási terveit tönkreteszik...Olyan kegyetlenné válnak, mint amilyen kegyetlenek velük voltak.
Bántó és bántott...és a szerepet felveszik...önként...messianisztikusan, hisznek abban, hogy ők jót tesznek...
Őket is szeretem, mert a naplóik sokat elárulnak róluk, az igazi arcukról, erősségeikről és gyengeségeikről, szívükről, szándékaikról, sebeikről és harcaikról, félelmeikről...
Köszönöm, hogy beengedtek az életetekbe, csodálatos emberek vagytok mindannyian. Komolyan. Nagyon tudok veletek azonosulni, s ilyenkor érzem, hogy valóban "én vagyok te és te vagy én"...
Jó utat mindenkinek! Mindannyian célba érünk, ki előbb, ki utóbb...ne adjátok fel, ha már ezen a portálon vagytok, akkor elindultatok az utatokon, már megszületett a szikra, hogy elérjétek az álomsúlyt...Higgyetek magatokban, az erőtökben, a bennetek rejlő szépségben, egyedülállóságban..
Nálam sikeres volt.
Amúgy lefogyni bárki tud, meg is kell azt tartani. Na itt bukik el a fogyózók, diétázók, vagy bárhogy nevezzük 95%-a.
Szia Caty...Én is fogyókúrázok március óta.remélem mire lefogyok, addigra az életmódom is változik...Márciusban én is a 90 napossal kezdtem...Szívesen beszélgetek veled, nekem sokat kell fogyni, és most tuti,hogy le is fogyok...
A naplóírás valóban jó ötlet...
Azzal pedig nem segítünk ha pátyolgatjuk az embereket,nem sajnálni kell,hanem segíteni. Gyakran előfordul,hogy egy erősebb beszólás,szakítás után csinálja meg az illető azt amit addig nem csinált.
Mindenképpen kell egy pofon,egy löket,mert ha nincs akkor minden megy továbbra,egy idő után elmúlik a lelkesedés,kitartás akarat se tart végig ki.
Nem néztem le senkit,csak nem tudom sokszor megérteni miért hétfőtől kell nekiállni diétázni,miért kell még egy utolsót zabálni.
Nem vagyunk egyformák,de sajnálni se lehet a végtelenségig senkit,mert azzal segítünk a legkevésbé.
Annyira megfigyeltem már! Vannak olyan ráérő fórumozók, akik csak azzal képesek szórakozni, hogy amikor valaki elindít egy új fórumot, de a diétás valamiért direkt vörös posztó, azonnal odamennek és próbálnak nagyon okosnak látszani.
Lenéző és cinizmussal határos modorban firtatják a fórum indítójának céljait, okait és a morzsákból azonnal ítélkeznek, számon kérnek, diktálnak.
Szánalmas az ilyen hozzáállás.
Jó lenne megérteni, hogy aki feldob egy témát azért teszi, mert vagy támogatást és megértést vár vagy társakat keres akik vele tartanak, de mindenképpen segítséget vár.
Szóval, hogy egy példával érzékeltessem a helyzetet:
Akinek fáj a foga, annak nem segít a papolás a fogmosás helyességéről, jóllehet ez is nagyon fontos. A fogfájósnak azzal segíthetsz a leginkább, ha segíted megtalálni a hozzá legközelebb fogorvost!
Aki diétás fórumot indít annak meg úgy tud valaki segíteni, ha leírja a saját példáját a sikeréhez vezető útról. Ha sorstárs, akkor pedig vele együtt küzd. Minden ellenkező esetben szabad átsiklani az ilyen fórum címeken, megjegyzés nélkül.
Nem a levegőbe beszéltem, ezt a cikket én írtam:
Kedves Caty, remélem sikerül az elhatározásod végig vinned! :)