40 feletti hölgyek, asszonyok! Gyertek, csevegjünk! (beszélgetős fórum)
Látjátok, ez is jó kérdés!
Mert nincsenek munkahelyek!
Engem annak idején visszavettek - Börtönben dolgoztam titkárnőként - összetettem a két kezem érte! Tényleg nagyon nagy dolog volt!
Mindez 1997-ben volt! 7 év gyes után!
Ma már ilyen sajnos nincs...
Én már 45 fölött nem nagyon akartam újra szülni, bár imádom a kisbabákat!
Ezek mellett persze külön csodának tartottam volna, ha megszületik szerelmünk gyümölcse!
Szerintem ő lett volna a legboldogabb édesapa a világon! De az anyagi helyzetünk miatt ez meghiúsulni látszik. Ez a szomorú:(
Igen, ez valóban nagyon elkeserítő helyzet!
Én pl.adnék támogatást azoknak a nőknek, akik gyermeket vállalnak, még jobban kihangsúlyozva a 35-40 év felett szülőket!
Feltétlenül valami ösztönzés kéne!
Köszönjük! Remélem bekövetkezik. Sajnos én sem látom az idejét még. Vállalkozásunk van, és ebben a helyzetben az állam a gyerekünk, mert neki fizetjük ki azt a pénzt amiből a babát nevelgetni tudnánk. Nagyon sok a gond a mostani helyzetben, főleg ha a saját munkahelyed magadnak kell fenntartani. Persze alkalmazkodóbbá válik az ember a rosszabb körülményekhez, de azért van egy ésszerű határ.
Nagy gond lehet a párodnak is, ha nem tud az anyagiakról gondoskodni. Vannak gátak mindannyiunkban és a lehetőségeink is egyre rosszabbak. Nem tudtátok a baba tervezést együtt lezárni?
Ma már negyven felett is szülnek. Csak valamiből fel kel nevelni.
SZönyű, hogy olyan világot élünk, hogy az anyagiak miatt nem születhetnek meg gyerekek.
És fogy a népesség!
Igen, mert utána kezdődött egy nehéz munkanélküliséggel teli 5 év az életemben.:(
Nagyon nehéz volt révbe érni.
Igen, hiszen végül is a férfiak a családfenntartók.
Bár, mára már ez a szerep is felcserélődik - legalábbis tudok néhány ilyenről is.
A felsőfokú az művelődésszervező, de van gyors-és gépírói, titkárnői, eladói, boltvezetői és újságírói végzettségem is.
Hát, nem sokra megyek velük - sajna.
De van neki egy 13 éves fia, de sajnos nem ő neveli.
A fiú anyukája meghalt, így a nagyszülők nevelik.
A páromnak sajnos nem volt része gyermeknevelésben.
Ahogyan írja: az élete lett volna egy baba!
De ilyen körülmények között, mint a miénk, - a korról már nem is beszélve - elgondolkodtató ez a téma!
Nekem az itthon töltött 7 év gyes volt a legszebb az életemben! Nem voltam ideges, boldog voltam itthon a gyerekeimmel és a férjemmel.
Nem voltam feszült, stresszes, mint most.
Ez a helyzet most nagyon nehéz...
Én is azon dühöngök, hogy miért is nem tudok a szakmámban elhelyezkedni?
Borzasztó érzés! Most megpróbálok egy másik területen elhelyezkedni, mert sajnos a jelenlegi munkámból csak éhen halni lehet...:(nem megélni...
Igen és így elindulnak a züllés felé vezető úton...
Addig jó, amíg a gyerekek otthon vannak.
A biztos családi háttér nagyon sokat számít és nagyon is kihat a felnőtt korra.
Igen, jól látod a helyzetemet: én döntöttem a szakítás mellett.
Nem könnyű, mert közel 6 év nem kis idő.
Mi is terveztük a babát, de úgy tűnik,hogy mindez már csak füstbe ment terv..
Mennyire más volt ezelőtt 25 évvel. Nem gondolkoztunk el tudunk-e tartani egy gyereket.
Nagyon sajnálom a mai fiatalokat.
Szia! Örülök,hogy írtál!
Sok sikert kívánok nektek a babához, remélem minél hamarabb összejön!
Igen, a pénz nagy úr és ha nincs, az szörnyű...:(
Mi is ezzel a problémával küzdünk.