21 éves egyetemista vagyok, 1 évem van vissza a suliból. Véedekezés mellett becsúszott a baba. Fogalmam sincs mit tegyek! :( (beszélgetős fórum)

Szia!

Átérzem az életedet, de azt hiszem, nem hasonlítható össze Nikiével, mert ök szeretik egymást, nem menekült el otthonról ebbe a kapcsolatba, tervezték a közös jövőt, a közös gyereket, csak hamarabb érkezik. Azért ez lényeges különbség sztem.

Olyan is van,aki az egész diplomáját (3-5 év)baba mellett csinálja meg,szerintem ehhez képest 1 év nem lehetetlen,és persze nem agyből azután,hogy hazaengedtek a kórházból.

Az anyagiak szerintem is sokat számítanak,mert olyan nincs,hogy azt mondom a gyerekemnek,hogy sajnálom,ma nincs vacsi,mert nincs pénz,meg ilyesmi.

Nem irigyellek, de te legalább még dönthetsz okosan is, nem úgy, mint én. Elmesélem a történetem, hátha leszűrsz belőle valami okosságot. :)

18 évesen férjhez mentem az első pasihoz, aki az utamba akadt, mert anyámmal rossz volt a kapcsolatom, és csak ezt a módját láttam meg annak, hogy elkerüljek otthonról. Kb egy fél év múlva az élet úgy hozta, hogy férjestül kénytelen voltam visszaköltözni anyámhoz. Akkor kezdett bennem érlelődni, hogy hülyeséget csináltam. Egy-két hónap múlva elhatároztam, hogy elválok, mert nem szerettem a férjemet. Be is lett adva a bíróságra a válás, de közben fél éves szünetet tartottam a fogamzásgátlóval, épp novemberben kellett volna elkezdenem szedni, de elfeledkeztem róla. Gondoltam majd decemberben. Csakhogy amíg a férjem nem költözött el, addig voltunk egyszer együtt, és hoppsz, már meg is volt a baj. Decemberben már nem kellett fogamzásgátlóra költenem. Amikor gyanítottam, hogy terhes vagyok, vettem egy tesztet. Amit akkor éreztem, azt nem is tudom leírni. Borzasztóan elkeseredtem, hogy így alakult, és folyton az járt a fejemben, miért pont most, és mit tegyek. Nem hallgattam a jó tanácsokra, hogy vetessem el, ne szüljek ilyen helyzetben gyereket. Megtartottam, mert abban a pillanatban azt éreztem, nincs jogom elvenni az életét, ha már felelőtlen voltam. Kibékültünk a férjemmel, megszületett a fiam, utána 3 évvel még egy fiam. És rá egy évre meg elváltunk. Most itt vagyok 26 éves, két fiam van, a nagyobbik közben epilepsziás lett, és sok gond van vele. Hála az égnek nem vagyok egyedül, mert közben megtaláltam életem szerelmét, aki elfogadott a fiaimmal együtt, de akaratlanul is arra gondolok, hogy ha akkor nem tartom meg a babát, akkor elváltam volna korábban, és akkor talán most a szerelmemtől lenne gyermekem, és nem egy érdekházasságból. Igen, megbántam az akkori döntésem. Ne értsd félre, nagyon szeretem a gyerekeimet, és nem adnám oda őket semmiért, és meg is teszek mindent értük, meg hogy jó anya legyek, de ha visszaforgathatnám az időt, ezzel az ésszel, és tapasztalattal, akkor mindent egész másként csinálnék. Nem tartottam volna meg. Most ő beteg, epilepsziás, amit biztos hogy a válás okozta trauma hozott elő belőle. És amikor rosszul van, arra gondolok, hogy az én hibám ami vele történt.

Neked is azt tudom tanácsolni, hogy ne tartsd meg, mert nem vagytok olyan helyzetben. Ne gondold, hogy azzal teszel jót a gyermekednek, ha világra hozod. Én is ezt hittem, és tessék. Ha nincsenek meg a körülmények, nem szabad gyereket vállalni, mert te vagy a felelős az életéért, és ha nem jól alakulnak a dolgok, nem csak a saját életedet teszed tönkre, hanem az övét is. Biztos vagyok benne, hogy nagyon fájna a lelked, ha elvetetnéd, de gondolj arra, hogy így csak neked fáj, de ha megtartod, akkor a gyereked is szenvedni fog, ha utcára kerültök, vagy nem tudjátok etetni... szülői segítség nélkül...

Szóval talán kegyetlennek hangzik amit írtam, de a helyedben én nem tartanám meg. Még nagyon fiatal vagy, van még időtök később babát vállalni, amikor már rendben lesztek. Lesz lakásotok, és biztos hátteret tudtok adni a babának. Én csak 26 éves vagyok, és látod már mennyi mindenen mentem keresztül a felelőtlen döntéseim következtében.

Persze ez a te döntésed, ez meg az én véleményem. Ha úgy érzed, hogy szeretnél még róla beszélgetni, írj priviben. Nagyon együtt érzek veled. Minden jót neked!

Na ez igen rossz duma!

Mennyi de mennyi anya, sőt egyedülálló anya tanult még gyerek mellett. Többek között én is!

szia Niki...

én is 21 évessen szültem a nagylányomat,albérletben laktunk,és hidd el,nem volt semmink nekünk sem...aztán elváltam 7 év után,összekerültem a mostani párommal,elég nehezen élünk mi is,neki is döglődik a munkahely,adósság adósság hátán,én is kismama vagyok,a 28.hétben vagyunk,nem terveztük,de ő élni akar,és mi hagytuk...sok mindent kaptunk a családtól,de sok mindent meg kellene vennünk is még,majd meglessz minden,az én anyukám pedig,segiteni nem nagyon tud,de maximálissan támogatott abban,hogy megtartsuk az ő kisunokáját...

hogy mit tennék a helyedben???én megtartanám,halasztanék a suliban,és majd meglátod,hogy anyud lessz a legboldogabb nagymami a földön,amikor majd a karjaiban fogja tartani az ő pici unokáját...:)

Anyósom sokkal jobban fogadta a hírt,mint anya.Ő azt mondta,ha megtartjuk akkor is támogat,ha nem,akkor is megért,hiszen ez a mi döntésünk.

Én is gondoltam rá,hogy a megszakítás menne rá a vizsgáimra,amúgyis depis alkat vagyok,na de egy ilyentől,ááá :(

Solyom!

Szted mi az a minimum???????

Nekem vna egy ismerősőm, aki el akarta veteni a babáját, mert 1 évvel azelőtt halt emg a nagylánya rákban, és még nem érezte magát felkészültnek egy újabb gyerekre.

De meggondolta magát, és mindig elmondja mikor találkozunk, hogy soha nem bocátotta meg volna magának ha elvetei a kislányát.

Hát, nagyon nehéz helyzetben vagy.

Én is 18-19 évesen nagyon vágytam egy gyermekre. De aztán, ahogy okosodtam, rájöttem, hogy túl fiatal vagyok még hozzá. És nekem sem volt semmim.

Bár hogy is döntessz. Egyik sem lesz könnyű. Mert az abortuszt egy életre nem fogod elfelejteni, ha meg vállaljátok, nagyon sok segítségre lesz szükséged. Mert, nagyon nem könnyű a helyzetetek. :(

Mi van a párod szüleivel? Ők mit szólnának hozzá. Hátha tőlük kapnál segítséget.

Írtad, hogy a párod szeretné, de ha Te még nem, akkor az számít elsősorban. Tudom,hogy ez most elég durván hangzik, de "csak" azért, mert Ő szeretné, nem szabad megszülni. Én azt mondom, hallgass a szívedre, mert ha az ember a józan eszével gondolkodna, soha nem lenne gyereke. :)

Remélem ezt a gyereekid és unokáid is olvassák!

És mikor anyák napján egyik sme néz feléd akkor lesz min elgondolkoznod!

Én azt tudom, hogy 2 lányom van, de míg élek mindig számíthatnka rám, akkor is ha nekme kell nélkülöznöm!

Szia Niki!

Az én tanácsom az, hogy ha mindketten akarjátok a babát, akkor szüld meg! Nem anyukádnak szülöd, hanem magadnak és a párodnak! Egy gyerek még nem a világ! Viszont ha elvetetnéd, akkor sem biztos, hogy be tudnád fejezni a sulit! Mi van, ha annyira letörne amit tennél, hogy emiatt képtelen lennél tanulni?

Másik: mi a helyzet anyósodékkal? Ők mit szólnak mindehhez? Talán ha anyukád nem is, esetleg anyóso segíthet nektek! Vagy egyéb rokon.

Én szurkolok a babának! :)

Na csajok,valami ötlet?késik egy hetet,fáj a hasam,hányingerem van éskettö negatív teszt.

Valami ötlet?

Szia !

A szulöi hivatashoz az nem tartozik hogy , felnötteket tartsanak el , s mi több meg vallaljak az unoka eltartasat is !

Mielött az ember csaladot alapit , meg kell termteni azt a minimumot ami szugseges mindehhez, szerintem.