2 hét múlva szülök, és a párom nem áll mellettem, lehet meg is csal!? (beszélgetős fórum)

Amikor "összejött" a baba, ő is ott volt...

Márpedig a szexnek van egy mellékhatása: baba lehet belőle...

Én minden jót kívánok Petrának, könnyű szülést, jó egészséget majd a kisbabának!

Szívből kívánom, hogy most a szépre és a jóra koncentrálj!

Ja és hogy 3 ember élete megy tönkre, amikor egy kis élet születik??

Ilyet nem mond egy olyan férfi, aki akarta ezt a gyereket.

Szerintem pedig bőven lett volna ideje apukénak felnőni a feladathoz, hiszen van 2 gyermeke és mindenórás Petra a 3. babával.

A ti történetetek nem biztos, hogy hasonló az övéhez.

Amelyik apuka 9 hónap alatt nem tér észhez, ott szerintem sok jóra nem lehet számítani, pláne, ha visszatérő mondata, hogy rossz kapcsolatba NEM KELLETT VOLNA EZ A BABA.

Akkor miről beszélünk??

szerintem nincs igazad! az én férjemnek egy előző kapcsolatából van egy kislány! már haldoklott a kapcsolat, amikor a csajszi bejelentette, hogy terhes és megtartja! a férjem még nem volt megérve rá akkor! szét is mentek elég hamar! és most 8 évvel később amikor eldöntöttük, hogy legyen közös babánk érezte úgy, hogy megért egy kisbabára! és másképpen is viszonyul a helyzethez! hiszen nem kész tények elé állították, hanem úgy történt, ahogy ő is szerette volna!

te nem tudhatod, hogy az előző házasság milyen volt, hogyan születtek a gyerekek! és lehet, hogy most érik majd meg a feladatra!

upetra! én csak bátorítani tudlak! ha meglátja a kisbabát, szerintem észhez tér, ha nem akkor meg ráérsz, akkor lépni! élvezd még ki az utolsó napokat! legyél türelmes, nekik nem minden olyan egyértelmű mint nekünk! és soha nem is lesz! ezért vagyunk nők és férfiak!

hát ,ha "elromlik'" a tested kevesebb szex lesz meg lehet ő is kevesebbszer kíván....

hát nem akarok negatív lenni,de ez így szokott lenni..meg a sok teendőd miatt nem biztos lesz kedved szexelni vele...akkor ebből viták ez az...:S

Megfogadom a tanácsotokat és nyugodt maradok, egy időre....és csak a babára koncentrálok, valóban ez a legfontosabb...

Lehet egy valóságos baba megváltoztatja a macho apukát is....

A boldog családi kép egy kicsit plátóinak tűnik, de talán enyhül a vihar a fejem felett...

Hát, egy se veled, se nélküled kapcsolatra gyereket vállalni nem életbiztosítás, de amin nem lehet már változtatni, azon kár rágódni! A "mi lett volna.." kezdetű mondatokról mindig ez jut eszembe: Ha nagyanyám csengetne, ő lenne a villamos... :P.

Most az a legfontosabb, hogy a jelen helyzetből ki tudj hozni mindent, amit lehet. Ez nem a párod miatt fontos, hanem azért, mert ez a baba majd megnő egyszer és tudnia kell, hogy te mindent megtettél, hogy ő ne csonka családban nőjön fel. A te szereped most az, hogy nyitott maradsz és türelmes, és hogy amennyire lehetséges, elhessegetsz minden gyanús, vagy zavaró gondolatot. Ha valóban van is esetleg alapja a gyanúidnak, azzal ráérsz majd akkor foglalkozni, ha már nem leszel ennyire sebezhető. A szülés, és a gyerekágy nem a konfrontálódás ideje, hanem a belsőséges pillanatoké. Próbáld magatoknak széppé tenni és meghagyni apukának a lehetőséget, hogy részt vegyen benne. Ha mégsem tenné, ez már nem a te lelkedet kell nyomja ezek után! Nyugalom, olyan nincs, hogy sehogy nincsen, majd megoldódik az életed, meglátod! Én is elváltam egy kettő és egy négy éves gyerekkel évekkel ezelőtt, akkor azt hittem, eljött a világ vége, de látod, itt vagyok!

Miért erős?

A párja rendszeresen ezt mondja neki. Egy kívülálló sokszor tisztábban látja, mint a kapcsolatban élő.

Nem hiszem, hogy csak az írhatja le a véleményét, aki máshogy látja.

Szerintem a pasi egyértelműen nem akarja a gyereket, itt semmilyen ijedtségről nincs szó.

Véleményemet fenntartom, semmilyen bántót nem írtam, csak a fórumindító pár mondatára reagáltam.

A kapcsolatunk elég viharos volt sokszor, nagy veszekedések, nagy kibékülések...Én nála éreztem először, hogy neki szülnék, mert láttam őt a gyerekeivel..

Valamiért sosem tudtuk elengedni egymást....

Feszültségben sok baromságot mondunk, amit később megbánunk... Aztán már nem lehet kiradírozni...

Persze, ha állandóan... az más. Ha állandóan, mikor a fejét nyomják, az megint más, ha kétszer mondta, de annyira fájt, hogy örökké ez van a fejemben, az megint más. Annyi a variációja ennek!

Akárhogy is, okos dolog most időt nyerni veszekedés nélkül. Szép pillanatokat okozni egymásnak... ez jó, nem?!

"örök mondata, hogy a rossz kapcsolatunkra bevállaltunk egy gyereket és ezzel 3 ember élete megy majd tönkre."

Mi az, hogy örök mondata? Akkor ezt rendszeresen mondta neked az elmúlt 4 évben?

Egyébként a terhesség alatt érdekesen működnek a hormonok, az ember hajlamos beképzelni magának, hogy őt bizony megcsalják, vagy nem szeretik, és egyébként is, van sapka nincs sapka..

Majd megnyugszol, ez múló tünet.

Csak a társad mondata nem. Mert még ha pánikol is egy pasi, ilyet nem mond, ha szeret.

Könyörgöm, legalább kívülről próbáljunk meg pozitívan állni a dologhoz! Besaccolni pár mondatból egy ekkora komiszságot, ez azért erős!

Van egy aggódó kismama, támogatást szeretne, nem sokkolást! Át kell vészelnie most egy-két hónapot balhé nélkül.

Tudod, még ha adott is az esély rá, hogy igazad van, akkor is megfordítható, de stresszelve nem!

Meg aztán az élet nem ilyen fekete-fehér! Szerencsére.

Szia!

A párod szerint rossz a kapcsolatotok. Te ezt nem vetted észre?

2 gyermeke van, tudja ez mivel jár, nem hiszem, hogy arról lenne szó, hogy nem érett meg rá, vagy hogy fél.

Szerintem és nem akarlak bántani, nem akart tőled gyereket igazán, csak most már késő bánat:(

Habitusomból kiindulva, én csomagolnék és elmennék a szüleimhez pár napra. Aztán eldöntheti mit akar.

Elég nehéz helyzetben lehetsz most...

Szülésnél meg hogy ott lesz-e, az majd akkor abban a pillanatban kiderül. Lehet, hogy akkor fog "észhez térni" mikor meglátja a pici gyermekét.