2 gyerek nevelése egyedül - lehetséges? (beszélgetős fórum)

Ha ilyen jó most sbbazni,akkor pláne hagyd ezt. Sosem tudhatod milyen lesz a második baba. Lehet sokkal nehezebb.😔 Lehet a nagynak okozna traumát. Persze bármi lehet és az ellenkezője is.

De azért én remélem, szép életetek lesz, akár kettesben akar családként ♥️

A veszekedős, bántalmazós, dühkitörős környezettel még egyetértek, hogy nem jó abban gyerek(ek)et nevelni. De az FI sem akar ebben a kapcsolatban maradni, ha a párja nem változtat.

Szóval ami opció, az

a) a párja megváltozik, és maradnak együtt

b) egyedülálló anya lesz és nyugodt környezetben, boldogságban neveli a gyerek(ek)et

c) talál magának új párt, remélhetőleg jobban választ, (de ha mégsem, akkor is lesz lehetősége és ereje kilépni, hiszen egyszer már megtette), és bolodg mozaikcsaládban élnek együtt.

Ezek közül a) és b) és c) is jó opció, mindegyikben lehet boldog, kiegyensúlyozott gyerek(ek)et nevelni.

Mondd, te olvasol is, vagy csak írsz. Ki mondta, hogy attól már minden ok, ha a szülők CSAK együtt vannak, de egy valamelyest működőképes család azért egy csöppet jobb, mint egyedül küszködni. Persze van, ahol jobb, ha megszabadulnak apától, mert erőszakos, stb. van, ahol anyut kellene lapátra tenni, mert ugye azt még te is elismered, hogy azok sem állnak mindig a helyzet magaslatán. Itt csak apu idegbeteg, anyu meg önző és tapasztalatlan. Tapasztalatlan, mert 1 év gyerekből nem túl sok, míg valaki otthon van vele. A logisztika, meg az igazi anyagi terhek majd akkor jönnek, ha egy cseppet nagyobb lesz a gyerkőc. Ki marad otthon, ha beteg, és nem mehet oviba, ki tudja elvinni és hazahozni, mi lesz vele a szünetekben. Én is gondolkodtam fiatalon abban, hogy mi lenne ha - most meg látom, hogy két komoly munkahellyel rendelkező felnőttnek sem egyszerű egy gyerekkel, és azt mondom, hogy álomnak jó, de gyakorlatban nagyon nehéz. Kettővel mindez hatványozottabb, és nyilvánvalóan anyagilag is nagyobb teher. Apunak is lehet új családja, akkor még ennél is kevesebb jut nekik a fickóból, minden értelemben.

Amit még hozzátennék: sajnos, a mi családunkban volt egy hasonló eset. A nagynéném kisebbikje még elég kicsi volt mikor elváltak, és egy életre megsinylette, hogy apa nélkül nőtt fel. Persze, lehet, hogy talál később egy olyan pasit, aki így is bevállalja őt is, meg a gyerekeket, de felelős ember erre nem épít, főleg a mai világban.

Persze, nem is rád értettem. Nem írtál rám semmi rosszat.

Nem vagyok terhes. És igen, nekem kifejezetten könnyű az egy gyerekkel. Legtöbb dolgot én csinálom, de vele mégis könnyű. És igen, én is félek, hogy két gyerekkel, ha barátom mégsem hagyja el ezt a kiabalast aztán nehéz lenne egyedül…

Két kicsi az álmom volt. Ha ennek a kapcsolatnak esetleg vége lenne, én egy darabig nem akarnék férfit. Nem tenném ki ennek a gyerekem. Meg szeretnék rá fókuszálni, hogy ne sérüljön.

Szóval kőkemény a tudat, hogy a “sors eldöntötte” helyettem, hogy esetleg ne lehessen második gyerekem. Vagy én voltam olyan naiv, hogy nem láttam az intő jeleket, és ezért alakul így.

Kedves vagy, köszönöm a megértést. Igen, sajnos sokszor útközben derül ki a másik félről, hogy bántalmazó. Az a baj, hogy nem mindig van jel, vagy az ember esetleg nem veszi észre a jelet.

Sok nő marad így magára kisgyerekkel. És persze fordítva is lehet, vannak bántalmazó nők is.

De nagyon nagyon nehéz, amikor az ember észreveszi a gyanús dolgokat. Ilyen a mi esetünkben a kiabálás. Benne vagyunk még egy baba gondolatában, de egyre jobban aggaszt a kapcsolat. Örülök, hogy legalább észrevettem. Sok embernek erre nincs lehetősége, csak amikor már vastagon kiszolgáltatott.

Neked külön köszönöm, hogy megértesz. Baromi nehéz elengedni álmokat, amik szépek lehetnének.

Ne haragudj, de te nagyon félreértettél itt valamit.

Nyilván nem lenne jobb, ha kapcsolatfüggő lenne, és a gyerekkel akarná magához láncolni a barátját. De itt nem is arról megy a vita.

Neked miből jött le az, hogy a fórumnyitó tervez? Én csak annyit olvastam tőle már a legelején, hogy „Lakásom van, és valamennyi segítségem is lenne. Bevételem is lenne, viszont nagyon ki kellene centizni mindent.” Ez nem tervezés. Tényeket írt, a mostani helyzetéről. Tervről nem is olvastam.

Tény, hogy a kapcsolatán - mint írta - szeretne változtatni, de ez édeskevés. Az, hogy tesz lépést ennek érdekében - azt mondom, igen, legalább megpróbálja. Viszont több hsz-e árulkodik arról, hogy maga sem igazán bízik benne.

Tehát nem arról van szó, mint amit írsz. Senki nem mondott olyanokat, amiből az jön le, hogy elítéli az erős, önálló nőket. Senki nem akar itt házasságba kényszeríteni senkit.

Egyébként is - a jelek szerint FI nem önálló, nem gyermekét egyedül nevelő nő - egyelőre.

Az anyagi biztonságáról pedig annyit, amit fent idéztem. Ha nekem ki lenne centizni mindent (ezt írta szó szerint) - eszembe sem jutna egy totálisan bizonytalan kapcsolatba 2. gyereket szülni. A 2. gyerek születése után hogyan centizne tovább?

Egyébként pedig ő élete, az ő döntése, az ő jövője. A baj az, ha nem jól sül el az a döntés, a gyerekei fogják megsínyleni. És itt van a felelősség kérdése - hiába sérelmezi, hogy ezt többen is írták.

A többség melletted áll és ezért is ajánlja hogy ne szülj egy rossz kapcsolatba mégegy gyereket.

Egy babával elnyunnyogsz otthon, főleg ha nem dolgozol. De! Ha szermesz a kiabalossal, és neadjisten már terhes vagy. Akkor csak fenn kéne magatokat tartani, nem? El kell kezdeni dolgozni, bébit bölcsibe adni, szaladni ide-oda és kipottyantani a következőt.

Hát ez az, ami nem egyszerű.

Nem szapultalak. Én megéltem, velem sem ordított az apám, anyámmal tette, de hidd el nem volt jó élmény gyerekként. Nagyon nem.

Nem értem a fórumod lényegét. Szülj amennyit akarsz, nem az én életem bacod el, a te felelősséged.

Az megint más, ha valaki egyedül marad, de tervezetten kevesen ugranak így bele. De ha már itt tartunk, egy idegennel felcsináltatni magad és úgy egyedül nevelni gyerekeket visszagondolva jobb lehet, mint beleszülni a cirkuszba.

A józanul gondolkodó többség leírta a véleményét, hogy nem csinálná, nem jó ötlet, satöbbi.

A szapuló kisebbség “önző”, “felelőtlen” címkékkel lát el, kutyás hasonlatokkal dobalódzik. Remélem érzed a különbséget a kettő között.

Egyébként nem ezért indítottam a fórumot. Tapasztalatot kerestem olyan anyáktól, akik két kicsit nevelnek esetleg egyedül. Vagy értékes véleményeket, gondolatokat. Még ha nem is a két gyermekes egyedülálló anyaságot támogatják. Egy más vélemény is lehet értékes. Emberekre gonosz címkéket ag hatni viszont nem oké. És látod, még ezek után sem címkézek vissza. Na ehhez kell a lelki erő.

Te is engedd meg, hogy írjam a véleményemet. Bár nem nekem címezted a hozzászólásodat, de ez most lényegtelen.

Már a legelső hsz-ben írtad a barátodról, hogy „Velem rendszeresen üvölt, egy jó szava kevés van hozzám.” -

Márpedig az üvölt szinonimája az ordibál. Való igaz, hogy a kiabál is az. De itt csak hangzásbeli különbségekről beszélünk. Tehát az a lényeg, hogy nevezzük bárminek is azt, amit te most szerettél volna tompítani - ez nem normális dolog a barátod részéről.

Zömében jó tanácsokat kaptál, de úgy tűnik - mindezt inkább bántásnak veszed, mint jóindulatú véleménynek.

Kár.

Azokból az infókból véleményezünk, amit leírsz.

Nem szapul téged senki, de a józanul gondolkodó többség nem ért egyet veled.

Ha apuka kiabál veled, azt a gyerek is hallja. Kb. ugyanaz, mintha vele kiabálna.

Minek indítottál fórumot, ha már megszületett a döntésed?

Előre a 2 gyermekes egyedülálló anyaságért!

Most már engedd meg, hogy válaszoljak. Sajnálom, hogy így kellett felnőj, ez igazán szörnyű lehetett. Viszont teljesen rám vetíted a dolgot, és fél infókból szapulsz és véleményezel engem.

Nem, nem ordibál apuka. Apuka kiabál velem. Amit én nem szeretnék, tehát megyünk majd szakemberhez. Aztán reméljük rendeződnek a dolgok.

Jövőbe nem látok, ahogy rajtam kívül sok más ember sem. Köztem es nagyon sok végül egyedül maradó szomorú sorsú nő között annyi a “különbség”, hogy észrevettem a dolgot, próbálok változtatni rajta, egyben racionálisan értem is, hogy így válás is lehet a vége.

Egyébként sok nő utána egyedül marad, mert nem teszi ki egy esetleges újabb kapcsolatnak a gyerekét vagy gyerekeit. Ezzel sincs semmi. Később is lehet párt találni. És hangsúlyozom, nagyon nagyon sok ember neveli egyedül a gyerekét békében és szeretetben.

Ooo ez a telefon...

"Ilyen konfliktussal teli légkörbe új kutyát nem vinnék, nem gyereket."

Mert abszolút ideális a gyerekek lelkének a marakodó szülők, aztán a "válás", majd a 2 gyerekes anya próbálkozásai az "új apukákkal", apa próbálkozásai az "új anyukákkal".

Biztos az elsőszülött is lazán veszi, hogy apa anya már most öli egymást, de jön az kistesó, aki alapvetően újabb konfliktusforrás a szülők között és tőle veszi el a figyelmet.

Ilyen kutyát nem vinnék, nem gyereket. Lehet hogy neked új amit mondok, de a gyerek az érző lény, nem csak darab darab, lényeg hogy a létszám meglegyen.

Én gyerekként végigéltem apám dühkitöréseit, válást, meg a játszmát a 2 szülő között, de a szüleimnek legalább annyi esze volt hogy újabb gyereket nem vállaltak abba a f.sba. Aztán lett tesóm, teljesen más légkörbe született.

Az aki egy alapból car kapcsotba csak azért is gyereket szül, mert neki kell az önző és felelőtlen ember.

Szerintem valahol a legtöbb nő magának szül. Csak van, aki realista, mint én, és van, aki nem mer ezzel szembesülni. Nem csupán a gyerekemtől várom a boldogságot, hiszen több pillére is van az életemnek.

Hogy a kapcsolatunk javítható-e, én örülnék a legjobban. De ehhez kell a barátom együttműködése is.

Köszönöm Bellabi, teljesen jól látod a dolgot. Köszönöm a kedves biztatást és a megértést tényleg.

Igen, ebben a helyzetben vagyok pontosan. Az életkoromat illetően. Őszintén szólva soha még csak meg sem fordult a fejemben, hogy ne két gyerekem legyen. A testvérkapcsolat nagyon szép és jó tud lenni különösen felnőtteknél később is.

Nekem a gyermek áldás és nem érzem ezt a “csonka” család dolgot. Mert nem is érzek egy egy szülős családot sem csonkának. Ahogy a többi családmodell is szép és békés tud lenni.

Magamnak szültem volna, ahogy az elsőt is.

Már miért lenne boldogtalan, attól, hogy nem a klasszikus családmodellben él? A család az család. Apa-anya-gyerek(ek), anya-anya-gyerek(ek), apa-apa-gyerek(ek), egyszülő-gyerek(ek) és még millió más formáció. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál.