1978-as Anyukák van kedvetek beszélgetni? (beszélgetős fórum)

Az se túl jó, ha mindig kedves az ember...

Én mindenkivel kedves vagyok, és így meg a fejemre nőnek, gyakran kihasználnak az emberek, mert még a sokadik belém rúgás után is képes vagyok kedves maradni...

A legrégibb barátnőm pont olyan, aki mindenkinek beszólogat, akit nem kedvel, és annyira irigylem ezért őt. Mindig mondja, hogy XY-nak az a szerencséje, hogy velem került össze, nem vele...

Nehezen mondok nemet, ha valamire megkérnek, mindenki baját a szívemen viselem, mindenkinek segíteni próbálok, amiben csak tudok, és amikor már valaki túl szemtelen, akkor is nagyon nehezen tudok kiállni magamért úgy, hogy közben ne maradjak kedves...

Egy kolléganőm már egy éve "szívja a vérem", egy igazi "energiavámpír", és most jutottam odáig, hogy kb. egy hónapja kiosztottam. És mi volt a végszó részemről? Hogy ok, ezt megbeszéltük, de nem szeretnék haragot, hanem szeretném, ha normális csapatjátékosként tudnánk együtt dolgozni a továbbiakban...

Erre persze vadul bólogatott, majd egy hét múlva megint próbálkozott a hülyeségeivel... igaz, most már tudok picivel hűvösebb lenni, mert nagyon elrúgta a pöttyöst... de van még mit tanulnom...

Úgyhogy a túlzott kedvesség sem mindig előny :(

Igazad van és anyósnak is, ezt sajnos muszáj megtanulnia az embernek... De én is (sajnos) olyan vagyok, hogy akit szeretek, ahhoz kedves vagyok, akit nem, az meg meneküljön, ha meglát... Na, nem, ennyire nem durva, de azzal nem vagyok kedves csöppet sem.

Nem túl jó tulajdonság... :S

Persze, engem is kiakasztott, amikor nyakig benne voltunk ebben az állva pisilős szerencsétlenkedésben.... tehetetlennek éreztem magam. Mert azt sem akartam, hogy kiosztom az óvó néniket, és utána a "rászálljanak" a gyerekemre.

A mama (anyósom) ebben rengeteget segített.

Mert végül Nála tanult meg állva pisilni, és Ő olyan fajta, hogy jól tud "hízelegni" (benyalni?) az ilyen helyzetben az embereknek (ellenfélnek?), és ezzel szépen próbál másokat manipulálni...

Úgy mondja Ő ezt, hogy néha gyertyát kell gyújtani az ördögnek...

És végül Ő ezt is tette az óvó nénikkel....

Egy hétig Edike a mamánál volt, és a mama vitte oviban. Azon a héten tanult meg állva pisilni, és még a hét elején a mama elkezdett beszélgetni az egyik dadussal, aki pisilni viszi a gyerekeket... elkezdte Neki nyomni a dumát, hogy jajj, milyen nehéz a dolguk, hogy ennyi sok gyerekre kell odafigyelni, hogy ez milyen nehéz, és felelősségteljes dolog... ez persze hízelgett a dadusnak... akkor mondta anyósom, hogy Ő is pedagógus, és tudja, hogy milyen nehéz minden gyerekre igazán odafigyelni, és ezt a szülők többsége nem is veszi figyelembe... erre még jobban hízott a mája a dadusnak... na, akkor szépen óvatosan rátért a lényegre anyósom, hogy milyen nagy gond most nálunk Edikének ez az állva pisilés, hogy még nemrég lett szobatiszta, meg amikor kicsi volt, akkor egy évesen a doktor néni felrántotta a kukacáról a bőrt (azt is legszívesebben megnyúztam volna ott helyben, mert se szó, se beszéd, felrántotta és kész... pedig, ha engedte volna, hogy szóljak, nem egyeztem volna bele, hogy ezt tegye...), és ez neki nagy trauma volt, azóta nem is nagyon engedi, hogy a kukacához érjen bárki, stbstb.... szval., hogy nehéz megmutatni Neki, hogy hogy is működik az az állva pisilés..... de próbálkozunk, mert tudjuk, hogy itt ez az elvárás, és nem lehet kilógni a sorból....

Mire a dadus megnyílt, és elmondta, hogy az Ő fiának is volt ilyen gondja, amikor kicsi volt, hogy nehezen tanult meg állva pisilni, és vszeg. pont ugyanez volt a gond, hogy felrántották neki is a bőrt a kukacán....

Nnna, akkor anyósom nyájasan mosolyogva azt mondta Neki, hogy szeretné megkérni arra, hogy legyen Edikéhez egy pár hétig a pisilésnél fokozottan türelmesebb, és majd ezt Ő Neki külön meghálálja!

Mire a dadus zavarba jött... hátizé, nem kell neki meghálálni, megteszi Ő, hogy figyel, meg türelmes lesz, mert hát ez a dolga (!!!)

Szval. tudják ám ők, hogy mi a dolguk! De mégis jobb, ha ezt Ők mondják így ki, és nem nekünk kell, mert másképp veszi ki magát a dolog....

Anyósom ebben nagyon jó :)

Igazán jól tudja az embereket manipulálni ;)

Másnap persze még megfejelte a kérését egy kis csomagocskával (kávé, tea, csoki, bonbonfélék stb.), és egy óvatlan pillanatban, amikor senki sem látta, odacsúsztatta a dadusnak.

Persze a dadus elpirult, zavarba jött, de megköszönte szépen, és eltette.

Azóta: az a dadus kifejezetten mindig nagyon kedves velünk! Holott azelőtt egy lópokróc stílusban beszélt folyton...

Persze, le kell nyelnem, hogy olykor ilyeneket mond amikor pl. minden reggel kiflivel megy a fiam az oviba: "Megint kiflivel jöttél oviba? Mama nem szokott ennyire elkényeztetni, mint anya".... én meg csak kedvesen műmosolyogtam Rá....

De nem érdekel. Nem az a lényeg, hogy engem kedveljen, hanem az, hogy a gyerekemmel jól bánjon. Ha ez az ára, akkor kibírom....

Sőt! Bár nekem nagyon nehezen megy ez a fajta mézesmázoskodás, mint amit anyósom csinál, de megpróbáltam megfogadni a tanácsát, ami szerint ezt meg kell tanulni, mert ebben a világban csomó dolgot csak ezzel a stílussal lehet úgy elintézni, hogy a gyereknek ne legyen belőle baja...

Nyilván jót akarok a gyerekemnek.... úgyhogy megpróbáltam...

Valamelyik nap pont úgy alakult, hogy volt egy kis időm a "traccsolásra", úgyhogy kicsit elkezdtem beszélgetni az egyik óvó nénivel... mondom, oks, próbáljuk a "gyertyagyújtást anyós módra", úgyhogy elkezdtem én is az anyósféle szöveget, hogy milyen nehéz lehet nekik, ennyi gyerekre odafigyelni, és, hogy nekem még olykor a játszótéren is nehéz az egy szem gyerekemre vigyázni, nehogy baj érje, el sem tudom képzelni, milyen lehet egy három gyerekes anyukának háromfelé szaladgálni, pláne nekik, óvó néniknek, hogy huszonvalahány gyerekre figyeljenek, és a nagy gyerekzsivajba ne őrüljenek bele (némiképpp rájátszottam persze, mondom, oks, csináljunk úgy, mintha ez egy színdarab egyik jelenete lenne... csak úgy mint régen színjátszókörös koromban... legyen ez egy próba...), és csodák-csodája, a morcos óvó néni elkezdett fölényesen vigyorogni, és azt mondta: "egy idő után megszokja az ember, és igazából szeretem is a munkámat" stbstb. és elkezdte magát fényezni, hogy mennyire jó szakember ;)

Mosolyogva bólogattam, meg nahátoltam (innentől más dolgom nem is volt), majd, amikor már kezdtem fuldokolni a visszafojtott röhögőgörcstől, mondom Neki, hogy jajj, hogy elszaladt az idő, mennem kéne, mire rám mosolygott, és azt mondta: "Jó volt egy kicsit beszélgetni, és egyébként Edikét nagyon szeretjük, nagyon szófogadó kisfiú, soha semmi gond nincs vele" :)))

Na, gondoltam: azémondom!!! ;)

Úgyhogy most sztem. jó úton haladunk... igaz, majd elhánytam magam attól, hogy ennyire nyájaskodtam, de utólag úgy érzem, kibírtam, és ennyit igenis megér a gyerekem....

És azóta a férjem azt mondja, hogy látványosan sokkal kedvesebbek Vele is az óvó nénik, ha Ő megy érte délután!

Persze a normális az lenne, ha nem kéne ehhez "színdarabot játszani", hanem menne a kedvesség alanyi jogon.... hiszen mégis apró kis gyermekekkel foglalkoznak egész nap... ha nem tudnak jól kommunikálni, és nem tudnak kedvesek, humánusak lenni, akkor ez a szakma nem nekik való.....

Az ilyen dolgokkal meg egyébként sajnos nem lehet mit tenni, minthogy tömik a gyerek fejét, hogy fiúk, csak lányokat puszilhatnak meg, a fiúk csak ülve pisilhetnek, a fiúk ne sírjanak, mert az lányos dolog stb. Ilyen előítéletféléket mindenhol hallhat. Nem tudom vattába csomagolni...

Annyit tudok tenni, hogy ha szóba kerül, elmondom Neki, hogy ez butaság.

Ahogy elmondtam Neki akkor is, amikor szobatiszta lett, és állandóan fogdosta a kukacát, és ha megtalálta, örömében állandóan felsikkantott, mert ugyebár addig kevésbé fért hozzá, és utána hirtelen iszonyú érdekes lett :)

És a mamát (anyósomat) ez marhára idegesítette, ezért azt mondta Neki mindig: "Ne nyúlj a kukacodhoz, mert elviszi a kisegér". Ez még jóval az állva pisilés előtt volt...

Amikor hallottam, akkor nem mondtam semmit, de tudtam, hogy ez előbb-utóbb ki fog bukni otthon, és "fel kell világosítanom" a kisfiamat erről...

Így is történt.

Az egyik nap, amikor húzta fel a kisgatyáját azt mondta: "Ügyesen öltözöm, nem nyúlok a kukacomhoz, nehogy elvigye a kisegér", akkor azt mondtam Neki: "Ez butaság szívem! A kisegér a sajtot szereti, és nem foglalkozik a kukacoddal. Ha a mama máskor Neked ilyet mond, megmondhatod Neki is, hogy ez butaság".

A végkifejlet az volt, amikor a párom mesélte, hogy aznap, amikor Edikére a mama vigyázott, bementek Hozzá a munkahelyére (mama és a kisfiam), és ahogy ott beszélgettek, Edike megint kezdett volna a kukacához nyúlni, mire a mama megkérdezte: "Pisilni kell?", Edike szépen válaszolt: "Nem", mire a mama: "Akkor ne nyúlkálj a kukacodhoz, mert elviszi a kisegér", mire Edike közölte: "Ez butaság" :)

Mama meghökkent egy pillanatra (a férjem vigyorgott, mint a tejbetök, hogy hogy kiosztotta a kisfiunk a mamát...), majd visszanyerve a nyugalmát azt mondta: "Igen, ez tényleg butaság, de akkor sem szeretném, ha a kukacodat fogdosnád", mire Edike mondta: "Ha nem szeretnéd, akkor jól van, most nem nyúlok a kukacomhoz" :)

Itthon azért egy ideig még érdekes volt ez a dolog számára, de mi sosem szóltunk rá, úgyhogy egy idő után megunta.

Én úgy gondolom, hogy bárki bármit mondhat Neki, akár az óvodában, akár legyen az a mama, de elősorban a gyerekek a szülői mintát követik. Azok a dolgok maradnak meg jobban Bennük, mint értékrend, amit a saját szülei közvetítenek felé.

Persze, ez nyilván függ attól is, hogy egy szülő mennyit foglalkozik a gyerekével.

Szerintem, ha sokat foglalkozunk a gyerekünkkel, és odafigyelünk arra amit mond, és az érzéseire, és jól kommunikáljuk felé mi is a saját érzéseinket, elvárásainkat, akkor egy óvó néni, vagy bárki más nem sokat tud "bezavarni" az életébe. Max. kicsit hamarabb megtanul alkalmazkodni...

Persze, vannak speciális esetek. Ha egy gyerek túlzottan visszahúzódó, vagy más egyéb eset van, akkor érdemes mérlegelni, hogy egy-egy nekünk nem tetsző helyről kivegyük a gyereket (óvodából, iskolából stb.), de azt is mérlegelni kell, hogy a sok változás se tesz jót a kicsik lelkének.

Az se jó, ha kéthavonta óvodát váltunk, mert ez se tetszik, ott is van gond...

Erre mondjuk megoldás lehet egy jófajta magánóvoda pl., ha valakinek van arra anyagi kerete...

Húha!!! Ez tök jó! :)

Furcsa, egyébként, velem is történt (vagy inkább a gyerekkel) pár olyan dolog, ami miatt gondolkodtam új ovin, de nekem is ezek voltak az ellenérvek, hogy bár én látom, hogy "bánnak" a gyerekkel, meg miért pancserok, de neki ez nem így jön le, ő nem ezt látja benne. Néha beszól óvónéni - talán abban a pillanatban rosszul esik neki, de ennyi, nem rágódik hetekig, mint én... :)

Szóval mindenképpen a gyereket kell figyelni és nem magamat, hogy nekem mi tetszik vagy nem...

Igazad van! Csak úgy kiakasztottak a történetid... :)Nem szeretem a fölösleges idétlenkedést... :S

Most már nem veszem ki, mert most már szeret ott lenni. Csak az első 3-4 hét volt ilyen nehéz.

Most már megtanult állva pisilni, és úgy tűnik, hogy nem maradt benne emiatt semmilyen feszültség.

Most már miért vegyem ki, ha már megismerte, megkedvelte a csoporttársait, és szívesen megy oviba? A korábbi hozzászólásomban valahol leírtam sztem. azt is, hogy ezen kívül a legtöbb dologgal elégedett vagyok, és szerintem ez egy jó óvoda.

Amúgy sokan ajálották (pedagógus ismerősök is, és több kollégám gyermeke oda jár, vagy korábban oda járt, és nagyon szerették ezt az ovit).

Úgy veszem észre, hogy az első nehézségeken túlléptünk, és most már jó kedvvel megy oviba.

Tegnap este viszont belázasodott (már egy ideje bujkál benne valami influenzaszerű nyavalya), és ma elvittem orvoshoz. Amikor reggel mondtam, hogy ma nem megyünk oviba, akkor kivágta a hisztit, hogy de menni akar oviba. Amikor nagy-nehezen lenyugodott, akkor mondtam, hogy felhívom az óvó nénit, és szólok, hogy nem megyünk, mire közölte: "De Gáborkát, meg Lilit is hívd fel, mert Ők várnak engem az oviban" :) Aranyos volt :)

Amikor letettem a telefont, akkor kérdezte: "Ugye a gyerekeknek is szóltál, hogy Edike nem megy oviba?" mondom: "Persze kicsim, szóltam, és majd az óvó néni is szól nekik, ha hiányolnak, jó?", mire komolykodó arckifejezéssel közölte: "Akkor jól van, megnyugodtam" :)))

Ezek után miért venném ki az oviból?

Jaaaaaj... gyorsan kifelé onnan a gyerekkel... :(

Ez nagyon szomorú... :(

Én se értem, miért baj az ülve pisilés. Főleg 3 éves korban. Bár, igaz, később sem értem...

Az óvó néni annyit mondott, hogy ez a szokás, a fiúk állva pisilnek és kész. Az ülve pisilés lányos dolog.

Egyébként valamelyik nap, amikor az ebédet fizettem be történt egy számomra legalábbis szintén "fura" dolog. Álltak a kicsi gyerekek a folyosón (nem a mi csoportunk), és az óvó néni vezényelt, hogy szépen, meg csendben, meg stb., egyszer csak sipító hangon felcsattant: "Micsinááááálsz? A fiúk nem puszilhatják meg egymást! A fiúk csak lányokat puszilhatnak meg!"

Lehet, hogy van, akinek normális ez a reakció, de számomra felháborító :(

Jól tetted, hogy bele"kotnyeleskedtél", jó hallani véleményeket óvónéniktől is.

Szerintem ez az ülvepisilés is olyan dolog, hogy a gyerekem ülve pisil otthon meg oviban - valamiért, de amikor látja "Józsikát", hogy ő állva csinálja, elkezdi utánozni. Ha tetszik neki... Ha nem, akkor meg nem...

De ez pont olyan életbevágó probléma, amit ha nem úgy csinál, ahogy "kell", akkor van téma csesztetni a szülőket... :S

Ez a dadus nem való gyerekek közé, aki így beszélt Veled! Remélem, nem az Ő csoportjába kerül a kisfiad!

Annak idején én is nagyon féltem a bölcsis beszoktatástól (is), mert az én kisfiam is nagyon anyás (volt?), és sehol nem bírt megmaradni, ha én nem voltam ott.

Nálunk is volt gond az evéssel, mert nálunk sem sokáig adtak előkét a kicsiknek (kétéves kor után csak a beszoktatás ideje alatt, szval. kb. 1-2 hét), és ha leette magát, nem is öltöztették át, hiába volt dugig tele a benti kis szekrénye váltóruhákkal...

Az is gond volt, hogy otthon én még nem adtam Neki rendes pohárból inni, csak csőrös pohárból. Szerencsére az első 1-2 hétben ezt is megengedték használni a bölcsiben, és szépen fokozatosan szoktátták át a rendes pohárra.

Baj volt még az is, hogy olykor pl. nem rendesen törölték ki a fenekét a nagydolog után (ez az oviban is előfordul időnként most is...), és emiatt kipirosodott Neki :(

Az alvásra én is csak pár hónappal a bölcsi kezdés előtt szoktattam át.

Otthon ugyanis előtte nap közben kétszer aludt.

Felébredt reggel hatkor,reggelizett, játszott, 9-10 körül tízóraizott, majd kilenctől (vagy tíztől) tizenegyig (vagy délig) aludt, utána felébredt, ebédelt, játszott egy-két órát, és utána megint lefeküdt aludni, és aludt délután háromig-négyig... Szóval nap közben gyakorlatilag 2*2 órát aludt... És akkor még elég korán, este hatkor lefeküdt aludni. Szóval este aludt 12 órát + nap közben is két részletben 4 órát, azaz összesen 16 órát aludt...

De ahogy tudtam, hogy kezdjük majd a bölcsit, akkor szépen elkezdtem az alvását a bölcsis rendszerhez igazítani úgy, hogy amikor délelőtt kezdett volna elálmosodni, akkor elmentem Vele sétálni, játszózni, vagy boltba, vagy akármi.

Úgyhogy amire bölcsibe mentünk, már átállt arra, hogy déltől háromig-négyig aludt.

Igaz, a bölcsiben kb. fél egytől fél háromig lehetett aludni, úgyhogy az is kevés volt Neki, de hétvégén általában megpróbálta bepótolni.

A Thomassal mi baj van? A Thomas szerintem egy nagyon aranyos mese, van mindig tanulság is benne. Én gyakran használom nevelési eszközként. Pl. amikor dirigálni akar, hogy mit csináljunk, akkor szoktam mondani Neki, hogy: "Emlékszel, amikor Emily mindenkinek parancsolgatott? Emlékszel, hogy senki nem hallgatott rá? Miért is? Mit mondott Neki Thomas?", és már mondja vigyorogva Thomas szövegét: "Azért, mert mindig parancsolgatsz", és kérdem: "És mit mondott Thomas, mit kell csinálni parancsolgatás helyett? Hogyan kérünk meg szépen valakit arra, hogy tegye amit szeretnénk?", mire már fújja is: "Kérem szépen, és köszönöm!", és akkor már tudom mondani: "Akkor hogyan is szeretnél megkérni arra, amit az előbb mondtál?", egyből tudja mondani: "Kérem szépen!"...

Mi ebben a mesében a gond? Mit mondott a dadus, mi a baj vele?

Mondjuk a mesecsatornákat én sem szoktam engedni, hogy nézze, de igazából azért nem, mert nem tudhatom előre, hogy milyen mesét mutatnak Neki, meg nem akarom, hogy túl sok reklámot tömjenek a fejébe. Úgyhogy nálunk DVD-s mesék vannak. Olyan meséket néz, amik az én cenzúrámon átmentek. A Thomas szerintem nagyon is megfelelő mese.

Nálunk még nagy sláger a Vuk, és a kockásfülű nyúl is. A "durvábbak" közül a Csőrikét nézheti csak.

Azt azért tartom "durvább" kategóriának, mert abban már vannak ütlegelések, meg robbantások is, de alapvetően nem hiszem, hogy pont a Csőrikétől válna a későbbiekben agresszívvá, vagy ilyesmi ;)

Mondjuk mi elég sokat okosbabáztunk, és azt gyakrabban kérte kicsinek is, mint a meséket. A mesék nem annyira kötötték le. Volt ugyan egy ilyen mesenézős időszaka (2-3 hónap), amikor képes volt végignézni egy ültő helyében a Vuk-ot pl. de az nem tartott sokáig, és csak addig volt érdekes többnyire, amíg én is ott ültem mellette...

Az meg már, hogy az autó brümmög vagy pöfög az nem mindegy? Nem ezen múlik, hogy hogy tanul meg beszélni... Ezek csak hangutánzó szavak, messze nem ez teszi ki az alapvetően használt szavak többségét...

Van mód másik bölcsit is megnézni, vagy máshová vinned?

Ha mégsincs, akkor is próbálj meg ne túl sokat aggódni, és nem kimutatni a kisfiad felé, hogy aggódsz. A kicsik ezt hamar megérzik, és ha Te félsz a kezdéstől, Ő még inkább félni fog :(

A kicsik sokkal hamarabb alkalmazkodnak és gyorsabban tanulnak meg új szabályokat, mint mi felnőttek. Eleinte lehet, hogy lesznek nagy sírások, de szerintem be fog tudni illeszkedni, és jópár új dolgot is fog ott tanulni, ami lehet, hogy Neked otthon könnyebbség lesz.

Látni fogja, hogy a többi gyerek is ügyesen eszik, és Ő is utánozni akarja majd őket, látja majd, hogy a többiek pohárból isznak, és megfogják a poharat, akkor majd Ő is megfogja, és ha látja, hogy a többi gyerek megy aludni, és szépen csendben pihennek, Ő is menni fog pihenni.

A gyerekek legkönnyebben egymástól lesik el az ilyen új szokásokat. Nyugi! Minden rendben lesz :)

Sziasztok!

Bocsi, hogy közbe kotnyeleskedek, Mi nem mentünk oviba, mert itthon vagyok a kicsivel, talán majd jővőre ha akar. Pár hete itt volt az óvónő barátnőm és beszélgettünk róla, hogy hogy haladunk a beszéddel (Áki 3 évesen nem igazán beszélt és nem volt szobatiszta , most már igen:)) és szóba került ez a pisilős dolog is. Én mondtam neki, hogy milyen jó, hogy az oviban alacsony wc-k vannak könnyebb lesz az állva pisilés, mert ÁKim jobban szeret még mindig bilibe pisilni, hát itthon nekem mindegy csak ne pisiljen ugye a bugyijába. És azt mondta, hogy a fiúk között is egyre nagyobb a "divat" az ülve pisilés és ezzel nincs semmi baj. Ezek szerint ez is óvónő függő, csak a kicsiket és a szülőket ne tennék tönkre az őskori szabályokkal.

Jézusom, ez az állvapisilés nagyon durva!!!

Tudjátok, néha kedvem lenne szülőin is felállni és jól kipanaszkodni magam - mert ott olyan faszául előadják ám magukat, hogy ők milyen szuperek és lám, a gyerek meg milyen bamba, hogy még a végén őket sajnáljuk a mi "elcseszett" gyerekeink miatt...

Nálunk is volt pár érdekes dolog (pl. nem vitték el a fiam bábszínházba - erről írtam egy másik fórumban), de azért ennyire nem durva. De azt hiszem, ez lett volna az a pont, amikor kinyitom a pofámat és amikor az ominózus "az óvó nénik képesek voltak a kedvéért táncra perdülni, csak, hogy összejöjjön a dolog,"-mondat elhangzott volna, kiverni a dilit.

Tudjátok, az a gáz, hogy itt a fórumon és más fórumokon is annyi ilyen történetet olvasok - ami azt jelenti, hogy mással is történnek ilyenek, más is érzi magát szarul, csak ugyanúgy nem mondja ki, mint én...

Mert nekünk aztán meg kell érteni a "fáradt" óvónőket, akik arra nem képesek, hogy rendesen ráadják a kölyökre a cipőt és ferdén csatolt kacsalábas szandában rohangál órákig az udvaron. És ha elesik és kitörik a lába...? Hülye példa, de miért ne...?

Meg - tényleg, de tényleg - mondja már meg nekem valaki, mi a fene baj van abból, ha egy 3 éves kisfiú ülve pisil...???????? Nem értem....:OOO

Ja, és nálunk a második héttől már ott aludt. Nem igazán volt ez "kívánságműsor", mert nekünk menni kellett dolgozni... :(

De nincs gond az alvással, mert mindig nagyon fáradt és inkább az a gond, hogy hamarabb felébresztik, mint amennyit aludna... De ezt hétvégén be szokta pótolni :)

Volt olyan, hogy szombaton déltől délután ötig aludt!

Mi mondjuk bölcsi után kezdtük az ovit, mert két éves korától bölcsibe járt, úgyhogy alapból már ismerős volt Neki a helyzet. Viszont bölcsibe a falunkba járt, és ott nagyon aranyosak voltak a dadusok, sok dologban elég hasonlóan vélekedtek dolgokról, mint én, és ha valamiben azt akarták, hogy változtassunk, akkor nagyon szépen, kulturáltan el tudták mondani úgy, hogy az nekem se essen rosszul. És aminek nagyon örültem, hogy semmit nem erőltettek a gyerekeknek, hanem inkáb szépen rávezették arra, hogy mit várnak el Tőle, és ha megtette, mindig megdicsérték, de ha mégsem, akkor nem szidták le, hanem hasonlóképpen fejezték ki a rosszallásukat, ahogy mi is otthon szoktuk (Pl.: "Szerintem Te már elég nagy fiú vagy ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni, ugye?", vagy: "Emlékszel, hogy tegnap is milyen ügyesen megcsináltad ezt? Próbáljuk meg most is, jó?" és hasonlók).

És a kisfiam már megszokta, hogy a dadusok már kis "dalospacsirtának", meg a "csoport énekes madarának" hívták, mert egész nap mondókákat meg versikéket mondott, és folyton dudorászott, énekelgetett, és a csoporttársai is szívesen csatlakoztak Hozzá, így hamar jó hangulatot tudott csinálni.

Viszont most hirtelen teljesen új környezetbe került.

Másik város, másik intézmény, teljesen ismeretlen gyerekek, és új elvárások.

Az első gondunk már rögtön az első napokban jelentkezett, ugyanis én örültem, hogy egyáltalán a nyáron sikerült szobatisztaságra szoktatni (éjjel-nappal), és az agyam majd eldobtam, amikor jött az övis elvárás, hogy itt bizony kötelező állva pisilni a fiúknak.

Szegénykém a végén már annyira frusztrált lett ettől, hogy egyszer-egyszer inkább becsurgott a pisi, pedig azelőtt mindig szólt.

Sőt, volt olyan, hogy az oviból nemrég jöttünk ki, kérdeztem, hogy kell-e pisilnie, azt mondta nem, és ahogy odaértünk a bolthoz, egyből sírni kezdett, hogy Neki pisilni kell. Kérdeztem, hogy visszamenjünk-e az oviba, nem semmiképpen, inkább pisilt a bolt háta mögötti fűbe, de ott sem tudott állva, hanem fogtam a kezemben. És frankó volt, mert közben zuhogott az eső, és már nem csak Neki, hanem nekem is potyogtak a könnyeim :(

Ez ment 2-3 hétig... végül nagy-nehezen, amikor a mamánál volt egy hetet, a mama rászoktatta az állva pisilésre nagy-nagy türelemmel...

Nekem sajnos ez az egész igazán nagyon ellenszenves dolog volt, és elég kevéssé voltam ezügyben együttműködő az óvó nénikkel (bár nem szegültem nyíltan szembe, csak óvatosan kérdezgettem, hogy feltétlenül fontos-e ez az állva pisilés, igen, feltétlenül, volt a válasz...), hanem én csak mindig megkérdeztem a kisfiamat otthon, hogy ülve, vagy állva szeretne pisilni, és kész. Részemről ennyi. Plussz annyi, hogy úgy gondoltam, hogy ha egy hónap alatt nem sikerül átszoktatniuk, akkor kérni fogok valami orvosi igazolást valahogy, hogy javasolják, hogy pisilhessen ülve...

Végül erre nem került sor, mert addigra megtanult állva pisilni, és most már otthon is úgy szokott.

De az még egy érdekes dolog volt, ahogy a szülői értekezleten előadták az óvó nénik ezt a szitut...

Hogy ugyebár volt olyan kisfiú (nem mondanak nevet inkább...) akinek nehezen ment megtanulni az állva pisilést, de az óvó nénik képesek voltak a kedvéért táncra perdülni, csak, hogy összejöjjön a dolog, és így tíz nap alatt ilyen fantasztikus eredményt értek el...

Na, ebből az a valóság, hogy amikor először pisilt állva az oviban, akkor valóban úgymond "örömtáncot" jártak az óvó nénik, meg a kistársai is a kisfiam "tiszteletére", amit nagy örömmel újságolt is otthon (a mama ment az oviba akkor érte, és Ő is ott volt pont akkor...), de nem ennek hatására tanulta meg... hanem a mama segítségével, és nem tíz nap alatt, hanem majdnem egy hónap alatt...

És a végén még odabökték, hogy remélik, hogy otthon is most már állva pisil, és nem térünk vissza a régi "rossz" ülve pisilős szokásra...

A beszoktatás maga szerintem emiatt a pisilés miatt is ment nehezen. Az első néhány hétben ugyanis folyton sírt, és kézzel lábbal csimpaszkodott belém az elválásnál. Olykor az óvó néni úgy tépte le rólam a kis kezeit, lábait :(

Eléggé megviselt a dolog :(

Rettenetes rossz, gonosz anyának éreztem magam :(

De most már van néhány kis barátja, akikkel jól elvan, és már az óvó nénik is egyre gyakrabban dicsérgetik, és mondják, hogy milyen jó memóriája van, mert hamar megtanulja a verseket, és néhány hallás után hamar szó szerint mondja már vissza a meséket is. Dicsérik, hogy jó kedélyű, kiegyensúlyozott, szófogadó, nagyon szereti a meséket, és nagyon jól beilleszkedett a többi gyerek közé.

Most már sikerült magam túltenni nekem is az első megpróbáltatásokon. És amúgy többségében tetszik az, ahogy ebben az óvódában nevelik a gyerekeket, tetszik, hogy gyakran mennek csavarogni, kirándulni, bábszínházba stb. Sokat rajzolnak, sógyurmáznak, kreatívkodnak, van zenesarok, ahol kisebb hangszerekkel, és a zenével ismerkedhetnek. Jövőre lehet kérni az úszásoktatást, később mehetnek korcsolyázni, és választhatunk angol foglalkozásokat is.

Ami még szintén nagyn szimpatikus, hogy időről időre készítenek nap közben fényképeket a gyerekeről, amit feltesznek az internetre.

Más mód nem is nagyon lett volna arra, hogy a kisfiamat lássam egy olyan fényképen, ahol vigyorogva tol egy rózsaszínű babakocsit :)

Szóval most már jó, most már megvagyunk, és szerintem jó lesz Neki itt, de az első időszak elég nehéz volt...

Hát, én tuti, nem vinném oda a gyereket... Persze, gondolom, te se buliból viszed, hanem muszáj... :(

Sajnálom.

Én... tennék rá magasról, hogy mit dirigál, úgy etetem/itatom/altatom/vécéztetem/szórakoztatom/beszélek a gyerekkel, ahogy akarok. Ha ő máshogy akarja, beszélje meg a gyerekkel. :)

Ha a gyerek szereti a bandát, a többi "óvónőt", vagy gondozót, vagy mik ezek, akkor hagynám, hadd pufogjon. Ha nem, akkor természetesen nem.

Egyébként a mi óvónőink is furák, egy évig rágtam a kefét, de semmi nem változott. Andri szereti - úgyhogy a továbbiakban nem érdekel, ki mit mond...

Szia!

Még pár dolog eszembe jutott az éjjel, remélem segítek vele.

Ha az üzlet nyitás mellett döntesz és nincs saját üzlethelyiséged és bérelned kell, nagyon nézd meg, hogy kitől bérelsz (sajnos saját börünkön tapasztaltam, nem mindenki becsületes). Vigyázz mekkora összegért, mert marha nehéz 300.-os öszzegekből összeszedni a magas bérleti díjat és a költségeket. Vigyázz sok helyen a bérleti díjat áfa nélkül mondták!

Csinálj ha tudsz gyerek sarkot ahol játszani tudnak és békén hagyják az anyukákat turkálni, egyszerű dolgokkal nálunk pl. a kupakok jöttek be, imádják pakolni gurigatni őket a kicsik.

Sziasztok lányok!

Látom felmerült a beszoktatás kérdése.

Nos, az én fiam januárba megy bölcsibe, nagyon anyás, egyszerűen nem akar meglenni sehol, mindenhol 2 perc múlva már megy kifelé, és pá-pá. Amúgy játékos, kell egy kis idő mire feloldódik, és remélem azért gördülékenyen megy majd, de tartok egy kicsit tőle.

Pár hete indítottam egy fórumot, amibe leírtam, hogy nálunk milyen lesz a bölcsi, most bemásolom ide, ha van kedvetek olvássátok el és szóljatok hozzá:

"Sziasztok!

Kisfiam november végén lesz 2 éves és megy majd bölcsibe. Ma voltunk bent, és meglepődtem egy két dolgon. Sőt, itthon még sírtam is, mert úgy beszélt velem a vezetőnő, mintha én teljesen rosszul nevelném a kisfiam, aki egy tök normális, okos kissrác amúgy.

Azt tudtam, hogy az nem jó, hogy ő csak fél 2 körül alszik el délután, erről majd le is fogom szoktatni, de ezt is úgy kivesézte, hogy én milyen rosszul csinálom a dolgokat. . . . és fennhangon kiabálva az volt az első mondata mutogatva, hogy: ide akkor nem hozhatja a gyereket, hát mit gondolok én!

Amit konkrétan nem értettem az az, hogy egyedül kell ennie, és innia, mert ők nem segítenek neki, és előkét nem adnak rá, ne is reklamáljak ha tiszta kaja lesz a gyerek, őket az nem érdekli.

Az én kisfiam 22 hónaposan ott tart, hogy eszik egyedül, ami azt jelenti hogy 3 kanálból egy jut a szájába, ha nem segítek. Hát ez sem jó, mondta ő. Előkét 1 éves kor után nem adnak, mert sosem fogja megtanulni a gyerek, hogy vigyázzon a ruhájára. . . Szerintem meg előbb biztonságosan egyen egyedül, és utána vigyázhat a ruhájára, vagy nem?

Amúgy a fiam egy nagyon "rendmániás" gyerkőc, mindent elpakol, ha koszos, kajás a keze, kéri a szalvétát, ha kimegyünk kikapcsolja a tévét, stb. . .

Inni gyönyörűen iszik pohárból, egy csepp sem folyik ki, csak nem akarja maga megfogni a poharát, semmilyen poharat. na bumm. akkor majd nem iszik?

És még lebaszott azért is, hogy miért mondom a gyereknak azt, hogy duduci. Mert nem beszélünk így vele. . . az autó, és nem brümmög, hanem pöfög, és nem tütüzik, hanem dudál, meg ilyenek. . . . nem mondunk ilyeneket a gyereknek, mert ezért nem tanul meg beszélni.

Ja és az is az én hibám, hogy nem szereti, ha mesélnek neki, mert ő azt szereti, ha lapozza a könyvet, és mondhatja, hogy mik vannak a képen. És nem volt jó ötlet az sem, hogy hagytam Thomast nézni. . . . . Szóval ilyen dolgok vannak, olyan volt mint egy kiképzőőrmester komolyan. nem is tudom kinek lesz nehezebb a beszoktatás, amitől amúgy is nagyon félek, mert Gergő nem akar megmaradni más társaságba nagyon. . . .

Bocs hogy kicsit hosszú lett. . . vagy csak én reagálom túl a dolgokat?

Szia!

Ha megvan hozzá az anyagi keret, szerintem vágj bele! Itt Petsen rengeteg van és ha jó árral dolgoznak, nagyon is jól megy. Szerezz be jó minőségű cuccokat és add megfizethető áron. Tuti, hogy sikeres lesz, pláne, ha nincs a közelben!!!!!!!!!!!

Szia!

Nem iskolában:) Ezt miből gondoltad?

egész jól ment, 2 hétig sírt csak. bár azt mondták az óvónők, hogy ő volt a legsírósabb a 6 kicsi közül. de túl vagyunk rajta, most már imádja az ovit. ja, és 1 hónapig hordtuk a bilit is, mert nem mert ráülni a wc-re :D. de már ezen is túl vagyunk. már csak az ott alvást kellene megoldani, mert arról egyelőre hallani sem akar. és az óvónők sem szorgalmazzák...

nektek hogy ment a beszokás?

Ádám 12éves

Adrika8 éves

Attila 1.5éves lesz