13 éve nem mondtam Neki, hogy szeretlek! (beszélgetős fórum)

[link]

Mutasd meg neki ezt, többet ér minden vallomásnál.

Na jó, helyesbítek, mégis bolond vagy. :-))

Én se tudok a bánatomról, félelmeimről stb... beszélni. Még hang se jön ki a torkomon, ha néha meg is próbálom, mert én is úgy vagyok vele, hogy nem akarok másokat nyomasztani. Egyszer jártam pszichológusnál, neki is mondtam, hogy nem akarom a problémáimmal terhelni. Jót nevetett rajtam. :-)

Több kapcsolatomban is probléma volt ez. Pont ez miatt érezték úgy az emberek, hogy soha nem tudnak igazán közel kerülni hozzám, hogy mindig van bennem valami távolságtartás.

Lehet, hogy ezt értelmeztem én is félre, de biztos, hogy a feleségedben is kelt valami bizonytalanság érzetet vagy valami hasonlót.

Tudom, hogy igaz, de akkor is utálom ezt a szót, hogy eltartom. Olyan lekezelően hangzik és nem is volt fontos ezt most itt kiemelni. Mondjuk nekem amúgy is mást jelent az eltartás. Én akkor alkalmaznám, ha valaki képtelen lenne az én segítségem nélkül boldogulni. Gondolom a feleséged tudna dolgozni, nincs ráutalva arra, hogy te keress pénzt helyette is.

Nem bolond vagy, én inkább úgy érzem nem vagy őszinte.

Soha,de soha nem mondtam és nem éreztettem Vele,hogy felsőbbrendű vagyok!Ellenkezőleg!Nem vagyok felsőbbrendű és nem is szeretnék azzá válni semmilyen téren!

Egyszerűen nem tudom Neki kimondani!

Az örömöm mindig megosztom Vele!A bánatom soha!Az csak az enyém és nem akarom,hogy bárkit lehangoljak vele!

Megpróbálok mindenkinek ebben a hozzászólásban válaszolni.

Nem dolgozik,mert nem kell,hogy dolgozzon!Eltartom!Hozzá teszem ,mikor megismerkedtünk otthon dolgoztam és máról holnapra éltünk.Mára hála Istennek sokat keresek és megy a szekér!Oda megy,ahová akar!Azt csinál,amit akar!Nincs megkötve a keze és én is csak 10 napot vagyok otthon havonta.8nap meló 5 otthon.

Igazából nincs kérdés csak látom,hogy sok érdekes ember van itt és leírtam a történetet.Persze természetesen érdekelnek a vélemények!Tudom!Bolond vagyok!:)

Sajnos az emberben mindig maradnak kimondatlan mondatok, gondolatok. Legalább azt mondd ki, amiről már most tudod, hogy ki kéne, hogy jól esne a másiknak, legalábbis, ha tényleg így érzed. A feleséged már úgymond "megdolgozott" érte. Változott a kedvedért, hogy vele maradj, ennél jobban nem tudná bizonyítani, hogy szeret téged. Te meg visszamentél hozzá nagy kegyesen, mintha szívességet tennél és még most is mintha felsőbbrendűnek éreznéd magad, akinek derogál kimondani, azt, hogy szeretlek, mert sok évvel ezelőtt megbántott evvel a feleséged.

Sok férfi esik ebbe a hibába, hogy azt hiszi elég, ha sok pénzt keres, nem iszik és csak ritkán jár el otthonról. Ez nem elég, ahhoz, hogy egy nő szeretve érezze magát.

Mennyire szabad a feleséged ebben a kapcsolatban?

Dolgozik? Tanul? Meg tudta valósítani saját elképzeléseit?

Az az érzésem, hogy egy aranykalitkában él.

Azt a mondatot pedig szerintem már rég elfelejtette. De helyedben azért megkérdezném, hogy letelt-e már az az idő?

Addig mondjátok egymásnak, míg megtehetitek!

Végigolvastam, de nem értem, hogy most mi a kérdés.

Az utolsó bekezdéshez: ne reméld, hogy lesz időd, hanem mond neki, ha így érzed. Az a biztos. :-)

Sziasztok Kedves Fórum Lakók!

Egy sztorival állnék Nektek elő.Megpróbálom rövidre fogni,akit untat úgy is lapozni fog:)

Szóval.Annó úgy 17 éve össze jöttem mostani Feleségemmel.Viharos kapcsolatnak indult!Állandóan veszekedett velem!Mindenért!Hozzá teszem nem ittam soha és nem is játék gépeztem!Egyfolytában a szoknyája mellett ültem,pedig előtte mondhatni az a tipikus rosszfiú voltam:)A végén már horgászni se jártam,sőt a Barátaim is szinte elhagytam!Bár velem nem igazán lehet veszekedni,mert utálom a veszekedést ezért érthetően emberi hangon elmondtam Neki,hogy ez így nem lesz jó és attól függetlenül,hogy nem ordítozok, halál komolyan mondom amit mondok és elfogom hagyni!Nem hitt nekem!Kinevetett!Oké!Ne feledd az nevet,aki utoljára nevet!Beütött a krakk!Egyszer kiborított és telefonon értesítettem,hogy többé ne várjon,mert nem megyek haza!Előtte számtalanszor hallotta tőlem,hogy szeretlek,imádlak,életem,szerelmem,de ezt is megszólta,hogy túl sok!Ez kb elköltözésem előtt egy hónappal volt.Ekkor megkérdeztem Tőle,hogy nem szereted,ha ezt hallod?

-De igen csak hagyj egy kis időt!

-Oké!-ez volt a válaszom!

Majd két évnyi könyörgése után vissza költöztem hozzá,pedig úgy gondoltam,hogy kutyából nem lesz szalonna!

Tévedtem!Homlok egyenest megváltozott!

Azóta csak egyszer veszekedett velem a vadászat miatt:),de meggyőztem a következőkkel:

Figyelj!Reggeltől késő délutánig veletek vagyok!Oda mehetünk,ahová akarod.Mindent megteremtettem,amire szükségünk van!Nem iszok,nem gépezek és kuplerájba se járok!Nem bántottalak soha!Más asszony örülne,ha negyed ennyi pénzt kapna a férjétől!Nekem ez az egy hobbim van és,ha nem tetszik fogom magam és újra össze pakolok!

Szóval úgy 13 éve nem mondtam Neki,hogy szeretem még csak nem is írtam üzenetben sem!Nem nagyon tetszik Neki:)!Nem érti,hogy lehetek ilyen!?(igazából én se értem)Mindig az a válaszom Te kértél időt,Te mondtad,hogy túl sok!Érezned kell,de ha változás lesz szólok!:)

Majd,ha eljött az utolsó órám,vagy órája!Remélem lesz időm majd Neki mindent elmondani,mindent megköszönni persze,ha addig együtt maradunk!