120 kg -> 107 kg -> jelenleg 69,5 kg (beszélgetős fórum)

Szia cukornádkisasszony! :) És sziasztok többiek is.

Először is, tiszta szívemből gratulálok és csodállak. Tisztellek a kitartásodért, az akaratodért, a hitedért önmagadban, az erődért és tetteidért! Én úgy érzem, nem vagyok képes erre, pedig Te voltál az első olyan „naplós”, aki a fogyás témában igazán „megrázót”írt, és aki a legközelebb állsz hozzám „élethelyzetben”. Én is 100 kg-mal kezdtem a terhességet, bár nekem nem volt a legboldogabb időszakom, mert majd végig feküdnöm kellett veszélyeztetettség miatt. :( De a lényeg, hogy nekem is megszületett idén februárban a lányom. A súlyom 116 kg-ra ment fel a szülés napjáig, majd azt követően két héttel már csak 103 kg volt. Viszont nem ment a szoptatás (nem lett több tejem, akármit is tettem, naphosszat fejtem, szoptatási tanácsadót hívtam, stb., illetve a lányom sem szopott sajnos), ami nagy trauma volt, a mai napig nem dolgoztam fel teljesen, mert számomra a terhesség alatt magától értetődő volt, hogy szoptatni fogok és nem lesz azzal semmi gond, menni fog, miért is lenne…Kimerült voltam, feszült, ideges, kialvatlan, nálunk így nem segítettek a „nyugtató anyai hormonok” sem. :( Vigasztalódtam és persze fáradtságom miatt ettem, vagy a legrosszabb alkalmakkor ettem, amikor a férjem hazaért, és át tudta venni a lányomat, hogy békében elkölthessem a vacsorámat, aminek köszönhetően pár hét alatt visszahíztam majdnem a szüléskori súlyomra, 113 kg-ra. Most 111 kg vagyok, de bármikor megnőhet a súlyom.

Amiről nem írtál, az a régmúlt. Mert az biztos, hogy a Te módszered az én módszerem is, ezt érzem (mert nem szeretem a szigorú szabályokat, szeretem a finom ízeket és kell egy gyerekes anyuka életébe a rugalmasság, valamint nem akarok lemondani arról a „luxusról”, hogy azt adjam meg a testemnek, amit éppen megkívánok), viszont esténként, ha lefekszek, nem tudok idealizálni magamról egy karcsú képet, mert SOHA, sosem voltam az. Tehát mit tanácsolsz annak, aki sosem látta magát karcsúnak, aki a szó szoros értelmében sosem volt az.

Mindig is túlsúlyos, majd az egyetemi évek alatt már kövér voltam – kényszerevő lettem, a stresszt és a feszültséget esténként nagy adag főtt étellel egyensúlyoztam ki – testképem sosem látott mást maga előtt, mint egy elhízott testet. Hogy hihetek magamban? Hogy hihetném el, hogy én is lehetek vékony, felesleges zsír nélkül, hogy hihetem el, hogy nekem is lehet könnyű a mozgás, mikor el sem tudom képzelni, milyen az… :(

Nehéz az életem most, és tudom, ezen csakis én segíthetek, mást nem okolhatok, a saját zsírbörtönömben élek, ahogy Norbi is fogalmaz sok helyütt. :( Hiába végeztem agykontrollt is, nem tudok túllépni a saját határaimon, nem tudok hinni magamban, mert én nem vesztettem el tulajdonképpen semmit, sosem voltam karcsú, és mégis elvesztettem mindent, mert évek óta, az egész életemet a zsír fogságában élem le. És mégsem jön a kattanás…Nem értem, hol marad. Az eszemmel mindent tudok, tudom, hogy nem jó így, hogy nem teszek jüt magamnak, hogy csak én segíthetek magamon, hogy meg kell tennem nemcsak magamért, hanem a lányomért is, hogy nincs DE, és mégsem megy…Neki sem tudok kezdeni.

Az, amit Te véghezvittél, hatalmas önuralomról tanúskodik. Lehet életed más területein is ilyen ember vagy, nem ismerünk. De igencsak feltételezhető, mert a testünket kordában tartani, a vágyainkat, szinte ez a legnehezebb...

Nem tudom, miért vagyok ilyen kishitű magammal szemben. Gondolom azért, mert sosem sikerült lefogynom, és mert valahol elfogadtam már évek óta, hogy én ilyen vagyok, de ez hazugság magammal szemben is, mert NEM TUDOM ELFOGADNI, hogy fáj mindenem, hogy ingerültebb vagyok a szegény gyerekemmel, mert fájdalmaim vannak és ezáltal szerintem általában is türelmetlenebb vagyok…Hogy nem tudok még egy gyermeket vállalni ilyen súllyal, és a saját magam fogságában vergődök.

Sajnos tudom, ebben Te sem tudsz segíteni, ez a kattanás hiányzik nekem is. Érzelmileg megvan, de a gyakorlatban nincs meg.

Megvethet bárki, hogy csak „panaszkodom”, de megszenvedtem én már ezt a kövérséget, és a másik, hogy az evés, az étel sajnos egy szenvedélybetegség is, éppen úgy, mint a drog, vagy a cigaretta, mert kinek ez, kinek az ad átmeneti enyhülést, megfeledkezhet más dolgokról közben…Neked nem volt az az evés? Mert arról nem olvastam Nálad – lehet csak elkerülte a figyelmemet – hogy milyen voltál korábban, a 100 kg előtt.

Nos, egyelőre csak ennyit akartam, leírni a gondolatokat, amiket bennem keltettél, a történeteddel. Reggel óta nyitva az oldal a képeiddel, még a férjemnek is megmutattam, és mondtam, hogy mennyire ügyes vagy, hogy mennyire irigyellek és persze mennyire tisztellek is ezért.!!!!

Kívánom a legjobbakat! Bár adhatnál abból a hitből, ami Téged végigkísért…

Üdv: Andrea

Szia!

Nagyon csinos csaj lett belőled,gyönyörűek vagytok a kislányoddal,csodálom a kitartásodat!Ésszel csináltad és célba értél!Én is hasonló súllyal rendelkezem mint te induláskor de sajnos még várat magára a katt!

Szia!

Gratulálok, nagyon jó a cikked! Szupi vagy, és nagyon csinos lettél! :) Irigylésre méltó a kitartásod, le a kalapot! Kívánom, hogy maradj ilyen, és mindig érezd jól Magad a bőrödben!

Gratula!

Csini lettél!

nem semmit amit véghezvittél csak csodálni tudlak érte...

:)gratulálok...

én már nem vagyok ennyire..kitartó:(sajnos

Szívből gratulálok az elért eredményhez!!!Hihetetlen akaraterőre és kitartásra vall, amit véghez vittél!Igazán csinos és szép vagy!

Legyél büszke Magadra és élvezd azt, amit elértél!!!

Gratulálok :)

Pontosan ugyanilyen vagyok mint Te... várom a "kattanást", és nem szeretnék lemondani semmiről, vagyis nem tudok...emiatt fulladt kudarcba minden próbálkozásom.

De ezek után mindenképp megpróbálom újra. Eddig nem voltam elég kitartó, és még az este 6 utáni kajálással is vannak gondjaim.

Most rendezzük be a garázsban a "kondi termet", van futógépünk, hamarosan megjön a spinning bringa, súlyos stb.... talán 1-2 héten belül meg is lesz, és akkor nem adom fel. Nekem a mozgással nem volt bajom, heti 4-5 alkalommal jártam...de mivel egy dekát nem fogytam tőle, abbahagytam. Minek vegyem el az időt a gyerekeimtől ezzel, ha nem is fogyok-gondoltam.

De már nem bírom, utálom magam ha tükörbe nézem. Mindenképp tennem valamit. Ez a story, úgy érzem elég motivációt adott.

Neked további sok sikert a fogyáshoz!!!!

Szia Cikkíró,

Gratulálok!!!!!

Az testmozgáshoz meg csak annyit, hogy abból nem kell sok, csak heti 3-4, de akkor állat módjára...

Aki ilyen szívós, annak ez sem lenne kihívás...

Gratulálok a fogyásodhoz és a kislányodhoz is!

Érdekes volt a cikked, biztos sokaknak nyújt majd biztatást!

Szerintem a legtöbb ember imád enni!És sajnos a nagy átlag inkább nem mozdúl meg mint ahogy én sem :S:S:S:(

De ettől függetlenűl még le lehet fogyni,nekem talán ez tetszik legjobban a fogyásomba!

Szia,

Köszi szépen.:-) Ne keseredj el, hogy nincs mindjárt eredmény. Mindenhez idő kell. Én 24 éve futok. A hajamat a Wella (coleston perfect) 12/61 hajfestékkel festem. Az alapom sötétszőke.

Kitartást és sok sikert! :-)

Gratulálok Neked!

A fogyásodhoz és a cikkedhez is!

Köszi, hogy megosztottad Velünk!

Szerintem sok Sorstársnak adtál erőt és kitartást a folytatáshoz és ahhoz, hogy nem szabad feladni!!! :)

Nagyon tetszett a cikked! Szeretem a normális fogyókúra-történeteket. Felvillanyozott, mert én is fogyózom. Jó, csak 8-10 kiló volt a plusz, de nekem ez is probléma. Valószínűleg neked az is számít azért, hogy fiatal vagy, ilyenkor általában könnyebben fogy az ember. Nekem még 3-5 kiló visszavan, de ezeket lehet a legnehezebben leadni. Te hogyan csinálod most? Másképp, mint az elején? Mert te is a végén tartasz, és gondolom, neked se mozdul olyan könnyen a mérleg, mint régebben. Örülnék, ha lenne ötleted.

És gratulálok az akaraterődhöz és a csinos kinézetedhez!

A most felrakott fogyókúrás cikk egyszerűen király!

Gratula cukornáckisasszony!

Fantasztikus az eredmény amit elértél! Ami még fantasztikus hogy nagyon sok erőt és pozitiv energiát sugároz a cikk! Ahogy az ember olvassa simán elhiszi hogy milyen jó is kövérnek lenne mert végig lehet csinálni a fogyást és ez mennyi örömet rejteget! Mivel én is voltam már 60 kg körül a 2 lányom után visszajöttek azok az érzések és gondolatok amit akkor éreztem!

Köszönöm hogy visszaadtad a bizalmamat önmagamban! Tudom hogy meg lehet csinálni és el lehet érni az embernek megfelelő súlyt csak oda kell figyelni egy kicsit!

Szóval tényleg meg lehet csinálni ha valaki akarja és ez a lényeg! :-))))

Köszönöm szépen:)És tudom hogy egy Tündér Hercegnő Lánykám van :) Olyan nagy forma:)

Szóval el tudom képzelni hogy milyen klassz kiscsajod van :)

Hatalmas gratula!Nagyon ügyes és kitartó vagy!

Így tovább!

Köszi a cikket! sok erőt adsz vele azoknak ,akik feladják!!

trovábbi sok sikert!!