11 éves gyerek az apjával akar élni. Hogyan valósítható ez meg? (beszélgetős fórum)

Hát nem tudom. Az én gyerekem is elment már suliba télen egy szál pulcsiba. Összefutott a bátyámmal, aki megkérdezte, hogy anyád tud róla, hogy nem vettél fel kabátot? A fiam rohant haza a kabátért. Azt is mondhatták volna, hogy nem foglalkozok a gyerekemmel, hanem hagyom, hogy kabát nélkül járkáljon. Pedig nincs így, csak ő később indult otthonról és már nem tudtam ellenőrizni. Ő is kb. 10-11 éves volt. Ha a gyerekemet megkérdezték kiskorában, hogy anyu szokott e verni, akkor lazán azt mondta, hogy igen! Pedig sosem ütöttem meg. És amikor a pszichológus megkérdezte a 8 éves fiamat, hogy iszik e anyukád, akkor azt válaszolta, hogy rengeteg vodkát és sört iszik:DDDD (sört sosem iszok) A pszichológus fetrengve röhögött a fiam válaszain:DDDDD

És persze arról ne is beszéljünk, ha egy gyerek, ha épp olyanja van, akkor inkább felveszi a kedvenc ruháját koszosan is, minthogy felvegye azt, ami nem épp a kedvence. A fiam volt, hogy egész télen tornacipőbe járt, pedig volt neki bakancsa is és más melegebb cipője is. És persze ne felejtsük el a saját fiatalságunkat sem, amikor én pl. -20 fokban is nylon harisnyában, köröm cipőben és a fenekemet éppen csak takaró szoknyába mentem bulizni. Hét közben meg nem vettem fel a télikabátomat, mert épp nem tetszett, hanem inkább a vékony farmer dzsekimben jártam. Állandóan azt hallgattam, hogy majd megtudod, ha fájni fog a derekad! Nem kellett sokat várnom, csak úgy 5 évet....

Tehát, amit a gyerek mond, az nem biztos, hogy a teljes igazság. Mert mint írtam a gyerekem elmondása szerint én egy alkoholista, gyerekverő, gondatlan anya vagyok, pedig én még most is azonnal rohanok, ha elvágja az ujját a gyerekem, és nem ám csak úgy, hanem ott hagyok mindent a munkahelyemen és rohanok, majd másnap magyarázkodok a főnöknek, hogy miért kellett elrohannom. És már 26 éves a fiam....

Nincs esély, mert valószínű nem jogos, akkor lenne az ha fizikai bántalmazás történik.

Pszichológushoz viszont nem árt elvinni, de azt az édesanya vagy édesapa kell megtegye. Minden gyereket megvisel a szülei válása, a legtöbben egy életen keresztül nem tudják feldolgozni. Nem kell félni a "megbélyegezéstől", többet használ a szaksegítség, minthogy ez megállítson.

Amit ti tehettek az apukával: szeressétek a gyereket, érezze jól magát nálatok, de ne beszéljetek előtte negatív hangvétellel az anyukájáról, ilyenkor a gyerek próbál a külső elvárásoknak megfelelni, még ha tévesek is ezek az "elvárások".

A gyereknek is rossz, hiszen szereti az apját is, az anyját is, nyilván ott sír, ahol kevesebbet van, mert jobban hiányolja az apját, az otthona az anyjánál van.

Ennek ellenére biztos van pár eset, ahol a gyerek az anyjánál rossz körülmények között és rossz bánásmódban él, de itt nem erről lehet szó, amint leírta a fórumindító. Az exfeleség és jelenlegi férj között vitákat fenntartásokkal kell kezelni, nyilván az ember elfogult a párja javára. :)

Igy van!

Viszont a gyerek sem játszhat csiki-csuki játékot és elég nagy már ahhoz hogy ezt megértse,felfogja. Viszont kis tini kezdeti lázadás.

Azt nem lehet elvárni senkitől, hogy a párja exét semlegesen, főleg pozitívan kezelje, de szerintem csak félreértette, amiket írtunk. Nem arról van szó, hogy a párja lenne rossz az exéhez, hanem arról, hogy az elvált szülők között gyakori a súrlódás anyagi, nevelési és elhelyezési kérdésekben is, és nem az van, hogy egyiknek mindenben igaza van, a másik pedig a nagy rossz. :)

Nyilván az anya is foglalkozhatna többet a gyerekével, de ha tudják is, hogy sokat dolgozik, ne csodálkozzanak és ne bírálják ezért. Más dolog ám hétvégén, amikor szabadabb az ember együtt lenni a gyerekkel és közös programokat csinálni, rá koncentrálni, és más hétközben, mikor ezernyi tennivalója van mindenkinek, kevés szabadidővel. Ha odaköltözne a gyerek, valószínűleg néznének nagyokat, mert akkor már nem minivakációban lenne és nem úgy viselkedne, minden felelősség, tennivaló, suliba hurcolászás, ápolás, hisztikezelés és egyéb is rajtuk lenne, nem csak pár napos örömteli együttlét, hogy végre együtt vannak.

Nyugodtan felháborodhatsz,meg van engedve!

Senki nem oktat ki,csupán véleményt kértél,kaptál!

Az hogy épp az enyém nem tetszik,sajnalom.

De ha visszaolvasod azt,hogy Te hogy állítod be az egész szitut,beleértve az anyát talán rájössz hogy nem is beszélünk hülyeséget.

Nem mondtam hogy Neked könnyű.Biztosan nem!

De már előítélettel beszélsz az édesanyáról,holott neked az lenne a dolgod hogy szeresd a párod es vele együtt a kislányt.

Nyilván itt tapasztalatokból kaptad a hozzászólásokat, mindkét oldalról.

A gyerektartás témához annyit, gondolhatod, hogy az exnej szólt a párodnak, hogy kevés pénz érkezik, nem csak úgy szó nélkül mondta, hogy nem mehet akkor hozzá a gyerek. Az ilyen "akkor nem láthatod" típusú hozzáállást megelőzi jópár vita, mert az anyának pénzre van szüksége, az apa meg beint, hogy ennyi van és kész. Az, hogy a párod mit mond erről, nyilván megint más dolog. Ritkán mondják azt, hogy most kevés pénzem volt, abból nem adok annyit a gyerekre, amennyi kéne, mondtam neki, fogja be, ennyi van, fogadja el azt csá. Csak azt mondják el, hogy hát jajistenem, nem tudtam semmiről.

És igazad van, attól egy anya nem vonhatja meg a láthatást, mert nem kap gyerektartást, ami érthető a gyerek érdekében, ugyanakkor baromi szemétség egy apától, nekem ez a személyes véleményem. Érdekes módon egy anya, ha kevesebb pénze van, akkor is megadja a gyerekének, ami kell, max. ő nem eszik vagy vesz magának normál kaját, vagy csúsztatja a rezsit. Ezzel szemben egy apának könnyű dolga van, mert csak közli, hogy nincs vagy csak ennyi, és ezzel el van intézve.

Tanácsokat kértél:kaptál!

Az,hogy nem a te szád íze szerint gondolkodunk az nem okoskodás!

Egyébként meg tényleg semmi közöd az ő dolgukhoz!

Néhány hozzászólásból úgy tűnik, hogy ti aztán tudjátok hogy pontosan mi hogy történik. Én azért írtam ezt a témát, mert érdekelt hogy megvalósítható-e egy ilyen élethelyzet. Nem azért hogy okoskodjatok és minősítsetek.

Pl: az elmaradt tartásdíj története: apuka munkanélküli volt, és a munkaügyi központ vonta a gyerektartást. Apuka nem látta mennyit vonnak a munkanélküli segélyből, ő kapott egy összeget, azt gondolta minden rendben. Aztán amikor anyuka jelezte a kritikus hónapokat akkor apuka utánajárt és kiderült hogy jogos volt a reklamálás. Nem pedig úgy volt ahogy huszonöt állítja. És egyébként is, attól mert nem kap valaki gyerektartást akkor akadályozhatja a láthatást?! Az egyik jog a másik kötelesség, nem jár együtt a kettő. Ezt az pontosan tudja aki elvált, csak sokan egyben kezelik.

Neveletlen hercegnő :)honnan veszed hogy uszítja bárki ki is a gyereket az anyja ellen? Ott voltál amikor beszélgettünk vele erről? Pontosan hogy arra ösztönöztük hogy ezt majd a szülők fogják megoldani, és hogy ne is szóljon semmit anyukának. Nem befolyásoljuk a gyereket, próbáljuk normálisan kezelni. De azért egy ilyen szitut megélni, lekezelni, hogy a gyerek elénk áll hogy hazamegyek és megmondom anyának hogy nem akarok vele lakni azt nem egyszerű, mikor nem számít rá az ember.

Köszönöm de nem kérek a kioktatásból, és a találgatásokból hogy biztosan az volt hogy, biztosan azt csináltad hogy.

Ha nincs normális hozzászólni való akkor inkább hagyjuk

Azért nem lép, mert egyszerűen tudja, hogy bár szeretné, ha vele élne a gyerek, nincs oka arra, hogy bíróságra menjen. Ha tőled akarná elvenni a gyerekedet az apja, te is másképpen állnál hozzá, és nem biztos, hogy utána bármiben is toleráns lennél vagy megengedő.

Nyilván nem fizetett annyi gyerektartást, amennyiben megállapodtak és szükség lett volna rá, azért akadályozta a nő a láthatást, neked meg azt mondta, hogy csak utólag, hónapok múlva mondta. Na persze, ugye ezt te sem hiszed el? Hogy haragból nem engedi látni a gyereket, de csak hónapok múlva közli, hogy ja hát azért, mert fizetned kellett volna és nem tetted. Ezért írtam, oszd el tízzel, amit egy férfi mond az exnejéről, exnejével kapcsolatban.

Ez tényleg be kell látnod!

Gondolkodj fordított esetben!

Mit szólnál ahhoz ha a lányod apja új nője elkezdene rendezkedni,hogy elvegyék tőled a gyerekedet!!

Nem az új asszonynak kell ezt intézni. De érdeklődhet, és próbálhat segíteni a párjának.

Nyilvánvaló, hogyha a pasi értelmes akkor leszűri a neki fontos infókat.

Nem mellesleg igenis fontos az új asszony szerepe is, hiszen ha sikerül az elhelyezés akkor onnantól neki is egy emberrel többet kell a lakásban kerülgetni, terelgetni, nevelni stb.

Ezeket csak ÁLTALÁNOSSÁGBAN írtam.

Jobb, ha nem avatkozol bele.

Hidd el, nem mindig az a lenyeg amit egy kiskamasz mond.

Amugy meg erezheto a soraidbol, hogy neked nincs gyermeked, nem tudod, milyen nehez egy magara maradt anyanak a gyermekkel!

Száz szónak is egy a vége: az apának és a volt feleségnek kell ezt közösen elrendezni, semmiképpen nem az új nőnek... szerintem.

Ha az apa akraj a gyerek felügyeletét, forduljon a bírósághoz. Ennyi. Az új feleségnek ehhez nincs köze szerintem.

Szerintem kamaszkorban ez gyakori, ha a szülők együtt élnek, akkor is mennek a balhék. :)

Nálunk is előfordult már, hogy vitában a gyerek mondta, az apjával akar élni inkább, mondtam, lehet csomagolni és költözni. Szerinted megtörtént? :)

A gyerekek hidd el, jobban ragaszkodnak az anyjukhoz, főleg kis korban, hacsak nincs valami extra nagy gáz, akkor is, ha kevesebb időt tud rászánni a mindennapokban sok munka miatt, vagy szigorúbb, vagy nincs meg mindene.

Én csak azt mondom, legyél óvatos ezzel, mert ha nincs nagy baj a gyerekkel vagy az anyjával, és elkezdődik a pszichológushoz hurcolás, bírósági ügyek, az mindenkiben csak kárt fog tenni. Szerintem sokkal jobb megoldás, ha a gyerek többet megy hozzátok, akár például téli szünetben vagy egy-egy hétre. Onnantól úgyis meglátjátok, hogyan alakulnak a dolgok, hogyan érzi magát. Egészen más alkalmilag ott lenni, amikor csupa jó és könnyed dolog van nagyrészt, mint amikor hétköznap rendet kell csinálnia, alkalmazkodnia a tesóihoz, veszekedni a tanulásról, egyéb dolgokról. :)

Talán furcsa lesz amiket írni fogok :) Nem nagyon tudom milyen az exfeleség, a párom nem nagyon beszél róla :) tehát szapulni sem szokta.

Anyuka nagyon sokat dolgozik, alig van otthon. Enni ad neki, ruhája valóban van a gyereknek, (használt, és mosatlan) orvoshoz nem szokta vinni, az otthoni házi patikával gyógyítja. Ilyen szempontok alapján valóban nincs veszélyeztetve a gyerek.

Azt gondolom hogy a gyereknek valóban az apja mellett lenne jó helye. Egyre határozottabban mondja, és áll ki az akarata mellett. Csak remélem hogy nem lesz belőle szökési kísérlet.

De ezt nyilván a kislány szüleinek kell rendezni.

Azért egy zárójeles megjegyzésem van:anyuka nagyobbik gyereke egyszer megcsinálta hogy összecuccolt, és elment a páromhoz (aki nem az apuka), hogy vele akar lenni, és nem az anyjával.