11 éves gyerek az apjával akar élni. Hogyan valósítható ez meg? (beszélgetős fórum)

De látod, én ebben általánosítok, és mondom azt, hogy amikor sok apa azt mondja, mindent megtenne a gyerekéért, abban én nem látom a "mindent", sőt gyakran a semmit.

Te hagynád évekig egy alkoholista apával élni a gyereket, hogy majd csak elmegy elvonóra? Nyilván nem. Én ebben nem a jószándékot látom, hanem a nem akarást és a lustaságot.

Ahogy ebben a történetben is új feleségként nem rágnám a párom fülét, hogy vegye el a gyereket bírósági úton is, ha kell, mikor a páromnak az is mindegy volt az elmondása szerint, hogy hónapokig nem láthatta a gyerekét, és állítólag azt sem tudta, miért. Miközben gondolom a bíróság által megállapított láthatóságot bármikor érvényesíttethette volna. De nyilván azért nem tette, mert vaj volt a füle mögött. Amit az új asszonynak nem tálalt.

Ha nem fizetnék gyerektartást hónapokig, nem rohannék a bíróságra, hogy miért nem láthatom a gyereket. Ha törvényesen fizetnék gyerektartást, vonnák a számlámról, ami ellenőrizhető, akkora balhét csaptam volna, hogy kő kövön nem marad, és mentem volna bíróságra is, hogy láthassam a gyerekemet.

Azért arra sem vennék mérget, hogy az exek eltúlozzák.

A 91-es hsz-ben leírtam egy esetet. Ott az apa annyira jószándékú volt, hogy nem akarta a volt felesége alól kihúzni a szalmaszálat, ezért tartotta a szoros kapcsolatot egy ideig. Tehát nem vette el a gyereket, húzta, halasztotta a gyermekelhelyezési pert. Abban reménykedett, hogy elmegy alkohol elvonóra az asszony, aki ezt meg is tette, - bár hatása elmaradt.

Amikor a bíró az alkoholista feleségnek ítélte a gyereket, ugyanakkor megrótta az apát, hogy miért hagyta ott a gyereket. Ez volt egy nagy paradoxon.

Igenis vannak esetek, amikor a házasság felbomlásánál csak az egyik fél a hibás.

Az eredeti kérdésfeltevő, mint anya érzékeny a gyerek iránt, de valóban nem neki kell szorgalmaznia a gyermekelhelyezést. Viszont elég ideje él együtt a férjével ahhoz, hogy megalapozott véleménye legyen a megbizonyosodott dolgokról.

Egyszerre válaszolok, mert lassú lenne minden nekem szóló bejegyzéshez:

lehet a netes kommunikáció teszi, de néha a vita veszekedésnek tűnik: 3 emberből 3-an hittük azt, hogy Insert-tel inkább veszekedsz, mint vitázol. Persze élőben lehet, ez lehet másként hangzana a részedről (vagy csak egyszerűen nem ismerünk még). Akár vehetjük vehemenciának. Nekem dühből jövő érvelésnek tünt, de nem megyek bele elemzésekbe, mert ahhoz nem ismerlek (semennyire se).

Az összes eddigi ismereteim alapján megpróbáltam a saját apámmal értelmesen beszélni. Neki mindenről van véleménye s egy témát se lehet találni ahol valaki értelmes beszélgető partner lenne számára.... Mindenki hülye, csak ő az okos, ő lát mindent jól...

Ennek az egy kiragadott példának is csak az a lényege, hogy az új feleség ne vegyen mindent készpénznek, amit a férje az exével kapcsolatban mond, mert az emberek hajlamosak mindig színezni a dolgokon, hogy jobb színben tűnjenek fel. :) A kettejük vitáit rájuk kell hagyni, nem szabad tüzelni még meg adni a lovat a férj alá, ha az ember nincs tisztában a valósággal, mert a másik félről, annak életéről, dolgairól csak annyi fogalma van, amennyit a férje mond.

Ha baj van, segíteni kell, ha szükséges, ki kell állni a férj mellett, de nem szabad elfelejteni, ahogy a férj bánik másokkal, az exnővel is, azt fogja majd ő is egyszer visszakapni. Itt szerintem nincs gond a házassággal, sem az exnővel való kapcsolattartásban, viták, ellentétek mindig lesznek, de nem számottevőek, amik az ő kettejük kapcsolatát befolyásolhatnák.

Lehet, hogy úgy tűnt, de nem írtam vehemenciával, nem igazán érdekel, hogy ismeretlenek mit csinálnak az életükben, mert mindenki a saját érzései és lehetőségei szerint cselekszik. :)

De akkor neked se ment át a lényeg. (Megőrülök, hogy erről írogatunk még mindig. :))))

Megpróbálom tömören. Újnő azt mondja, az exnő bunkó, mert képes volt a gyereket nem engedni láthatásra, és el sem mondta, hogy miért, csak hónapok múlva közölte, az volt az ok, hogy a pasi keveset fizetett. Mondta ezt a férj az új nőnek. Én erre reagáltam, hogy el kell osztani tízzel, amit egy férj mond az exnőről, mert nyilván nem igaz, hogy hónapokig nem mondta a nő, hogy kevés a pénz, és hónapokig nem kérdezte a férj, hogy miért nem mehet a gyerek.

Ennyi a lényeg. Hogy elvált szülők gyakran fújnak egymásra, és soha nem az szokott lenni, hogy egyik a nagy bunkó, a másik a nagy ártatlanság. Mint ahogy itt sem. Nyilván a gyerekkel kiszúrás, ha nem engedi az apjához, az anyagi viták nem a gyerekre tartoznak. De az is nyilvánvaló, hogy a férj nem a nagy ártatlanság, aki hónapokig még csak nem is sejtette, mi a probléma. Az exnő biztos rögtön közölte, hogy miért csak ennyit fizet, a pasi meg próbálta elsumákolni, de minimum nem beszélte meg vele normálisan.

Azért képzeld magad a helyzetbe, számítasz arra a 30 vagy 40 vagy akármennyi ezer forintra, amiből a gyereknek fizeted a suli és a kaja felét. Ehelyett jön 5 vagy 10 ezer a számládra. Nyilván rögtön megkérdezed a gyerek apját, hogy most mi van. Nem pedig duzzogsz magadban, nem szólsz egy szót sem, csak fél év vagy egy év múlva, hogy ez a bajom, hogy keveset utalsz.

Nem értem a vehemenciádat, Inserttel szemben.

Ahogy én értettem, az anya tisztában van vele, hogy az apa szereti a gyereket és az is őt. Az anya egyszerűen visszaél a helyzettel, és a hatalmával, amikor a gyerektartásra hivatkozva tiltja meg a láthatást! Bosszút áll a gyerekkel.

Itt nem a szándékról van szó, hogy nem akar fizetni az apa. Az anya kérhetné, hogy az állam megelőlegezze.

Egy kardos természetű asszonnyal nem bír el egy jószándékú férfi és fordítva sem.

De miért baj, ha virtuálisan megy a vita? :) Szerintem sok érdekes dolgot meg lehet így ismerni, még akkor is, ha az ember nem ért vele egyet.

Szerintem az általános kétheti láthatást csak ott tartják be, ahol vagy az apát nem érdekli a gyerek, és akár ritkábban keresi, ami sajnos gyakori, vagy akkor, ha csúnya válás volt, ahol a férfi becsapta a nőt, megcsalta, szeretőt tartott stb. Ez utóbbi nehéz ügy, mert egyrészt a gyereknek az apjára is szüksége van, és nem rajta kéne leverni, másrészt ha valaki becsap, megaláz egy embert, vagy bármilyen módon rosszul bánik vele, az ne csodálkozzon, ha következményekkel jár. :(

Nekem több hosszú kapcsolatom volt, és mindegyik szakítás megviselt, általában a szakításokra jellemző, hogy nehéz, de sosem azért lett vége, mert becsaptuk, megcsaltuk volna egymást. Ezért olyan érzés, mint a bosszú, mély és komoly sértettség, fájdalom, tüske, nem is maradt bennünk.

Azért van sok vita a válás, gyermekelhelyezés kapcsán, mert az emberek nem vállalják fel a tetteik következményeit, nem is gondolnak rá, mivel járhat, legfeljebb utólag bánják, de még ez sem mondható el, inkább kimagyarázzák maguknak, másoknak. És nehezen kerekednek felül a saját sértettségükön, még akkor is, ha az a gyereknek rossz. Még egy válás után közvetlenül megértem, de hosszú hónapok, évek elteltével már nem.

Ahol megromlik a kommunikáció, vagy belépik valamelyik oldalon egy harmadik sok esetben nem tudnak megegyezni, olyan mélyek lehetnek a sérelmek, hogy felülírják a gyermeket is. Attól, hogy itt egymás torkának esünk nem lesz jó senkinek, legfeljebb távol maradnak a hoxától, mert kinek hiányzik, hogy itt is mossák a fejét?!

Saját tapasztalatomból mondom, hogy vannak olyan emberek akikkel értelmesen nem lehet kommunikálni, fejre is állhatsz, lehetsz akármennyire nyugodt, de csak egy véleményt ismer el jónak, s az az övé! Azzal "huszonöt", hogy egyeznél ki?

Ebben a korban mar igen gyakran borul a hetvege.

Legyen az iskolai, csaladi program, de meg egy betegseg is kozbe szolhat.

Vagy egyszeruen azt mondja a gyerek, hogy nem akar sehova menni, csak otthon lenni delig az agyban.

Egyébként pont te mutatod be, hogy igazam van, ha általánosítok bizonyos férfi hozzáállásokat. Itt vagy te, aki bizonyára nem rossz ember, szereti a gyerekét, azt mondanád gondolom, bármit megtennél, hogy többet legyetek együtt.

Hát először is, egy gyerek sem halt még bele, hogy nem 6-kor kell néha reggel kelnie, hanem 5-kor. Ez nem számít gyerekbántalmazásnak. :) Nem ér meg ennyit, hogy plusz két napot együtt lehetek még a két hétben? Nem értem, komolyan.

A másik, nem hiszem el, akármilyen rossz a viszony köztetek, hogy ha az mondod, nem akarnád a gyereket korán kelteni, de jár neked még két nap, mi lenne, ha több hétvégét töltene veled a gyerek, mert végülis ők költöztek el, amiről te nem tehetsz, az exed azt mondaná, hogy szó sem lehet róla. Még ha ellenérzései lennének is, tudná, hogy ez az igazság, jár neked az a két nap, és ő költözött el.

A téma indítója biztos megbeszéli a párjával, és nem magában rágódik ezen vagy idegenekkel, hiszen az ő kettejük élete, és a gyerekeké, akiket nevelnek. Annyit azért levett, hogy jobb, ha a párjára bízza, még ha a saját tanácsaival is, mert nem kényszerítheti olyasmibe, amibe a párja maga nem dönt és tesz.

Szerintem ha két ember különválik, akkor mindenkinek megvan a saját élete. A gyerek az közös pont marad, abban kell, hogy szót értsenek, de ezen kívül mi sem tartjuk a kapcsolatot, mindenki éli a saját életét. :) Az a lényeg, hogy válás után is kellő időt, szeretetet és felelősséget vállal az ember a gyerekéért.

Megértem a téma indítót hogy nem ír már hozzászólást. Gondolom a te okoskodásait miatt.

Ha te valóban ilyen vagy nem hiszem hogy a te életed ilyen jó, és az exeddel ilyen jól kijöttök. Nyilván oka van hogy nem vagytok már egy pár.

Nem lehetsz könnyű eset. Azért meghallgatnám az exedet is a te mesebeli történetedről.

Te figyelj csak!

Közös felügyelet akkor lehet ha mindkét fél beleegyezik. Ha az egyik nem akkor már nem lehet közös a felügyelet.

Írtam azt is de nyilván nem olvastad el, hogy nem megoldható hogy iskolaidőben a gyerek velem legyen. A te csodás ötleted hogy egy hét itt egy hét ott azt mégis hogy lehetne kivitelezni? Ha szerdától-péntekig nem tudom megoldani?

Ha heti váltásban lenne a gyerek mindennap 5kor kelne, én mindennap elkésnék a munkából, és mindennap előbb kéne lejönnöm hogy a gyerekemet el tudja hozni iskola zárás előtt.

De tudod az én munkahelyemen ezt nem tudom megtenni. Alkalmazott vagyok nem vezető.

Ja de bocs, meg tudom tenni CSAK akkor kirúgnak, és akkor nem tudok tartásdíjat fizetni.

Ja te ebbe is bele fogsz kötni. Kíváncsian várom a szuper megoldásodat.

TE miért nem mész el ügyvédnek? Biztos sok nyert pered lenne, és sok ügyfeled

Sajnálhatsz is, mert én ugye megkeseredett nő módjára normális időt vagyok együtt a gyerekemmel, úgy intéztem, intéztük, hogy az apja is annyit töltsön vele, amennyit szeretne, amennyit meg tud oldani.

Ellenben te, aki biztosan nem megkeseredett, kéthetente hétvégén láthatod csak a gyerekedet, és semmit nem tudsz megbeszélni az exeddel.

Te egy hihetetlenül okos nő vagy. A téma indítót életét is tökéletesen tudod és szerencsére az enyémet is. Tudod hogy ki mit próbál megbeszélni az exével.

Te csak a saját hülyeségeidet fújod, nem látod be hogy az élet nem olyan mint amilyeben te élsz. Hamupipőke vagy te nagyon. Álomvilágban élsz. Nem fogadod el hogy nem mindenki élete olyan gyönyörű mint a tiéd, nem mindenki tud együtt működni az exével.

Te szerintem egy megkeseredett ember vagy, aki csak a rosszat látja meg, és hogy csak kifogásokat keres az ember. Sajnállak nagyon

Nincs olyan hogy minden hétvégén az egyik szülőé a gyerek. Ilyenben nem egyezik bele egy bíróság sem. Mert mind a nevelő mind a különélő szülőnek jár a közös hétvége.

Nincs igazad. Nem hiszem el hogy te ennyire nem látod reálisan az elváltak helyzetét.

Hát látom, ész az nem sok van. :)

Írd meg akkor, hogy szerinted ez az életben miként zajlott le. Apuci megy a gyerekért a szokásos láthatási időben, anyuci becsapja az orra előtt az ajtót, hogy nem viheted. Apuci elmegy. Nem kérdezi meg, miért. Elmegy következő alkalommal, akkor is szó nélkül elzavarás. Nem kérdezi meg, miért. Eltelnek így hónapok, nem számít, hogy nem látja a gyereket. Egyszer csak anyuci az ajtóbecsapás közben közli, azért nem engedem hónapok óta, mert keveset fizetsz. Apuci megnézi a számlát, és tényleg, homlokára csap. Teljesen életszerű, biztos így zajlott.

Nem ám úgy, hogy kevés pénz érkezett anyuci számlájára, felhívta apucit, hogy most mi van, és apuci közölte, ez van, kabbe, anyuci meg bepöccent. Mert nyilván ha elmondja, hogy szarban van, és most nem tud többet, de amint egyenesbe jön, visszaáll a rend, akkor anyuci ha gond is, tudja, hogy most ez van, nem is tudna mit csinálni, ha nincs miből.

Örülj neki hogy te ilyen szerencsés és ritka helyzetben vagy.

De te is írtad hogy vannak tapasztalataid hogy máshogy nem így működnek.

Sokszor nem tudják a felek a sértettségüket félretenni. Még akkor sem ha a gyerek a tét. És nem feltétlenül az apák mindig a rosszak, szemetek.Nekem ez a tapasztalatom.

Te nem érted a történetet. A nő nem szólt hogy azért nem engedem a gyereket mert nem fizettél eleget. Arról van szó, hogy apuka a történetben azzal szembesült hogy nem viheti el a gyereket egész szünet alatt. És egyszercsak anyuka ősszel benyögte mi a baja hónapok óta.

Nem minden pasi hazudik. Nagyon rossz tapasztalataid lehetnek ha te erre tudsz gondolni.

Te valóban nem érted meg az elvált feleket. TE a férfiakkal szemben akkora előítélettel rendelkezel mint a Himalája.

Elmondom neked mi a szitu. A bírósági papírt be kell mutatni a munkanélküli központban és ők az alapján vonják a tartásdíjat. Tök mindegy egy anyának hogy ki utalja a pénzt, csak kapja.

Nyilván a munkaügyi központ hibázott én legalábbis kiolvastam ezt a sorok között. Mert csak X%-ot tudtak levonni a segélyből. És nem jelezték apának hogy nem tudják a teljes összeget levonni. Gondolhatod hogyha szólt volna a központ akkor vagy kipótolja vagy jelzi anyukának hogy most kevesebb lesz.

De tudod tök mindegy mi volt a helyzet. Mert ha nem annyit kap a gondozó szülő mint amennyi jár akkor simán végrehajtást kérhet tartásdíj elmaradás miatt.

Én is megkérdeztem az exemet ha valami nem kerek. De ha te nő vagy te is nagyon jól tudod hogy ahhoz nagyon értetek hogy puffogjatok, és ne mondjátok el hogy mi a bajotok csak jóval később. Ez is a nők többségére igaz.

Nekem van gyerekem, és expárom is. :) Soha nem volt probléma a láthatással, mikor szétváltunk, akkor is rögtön mondtam, akkor hozhatja, viheti, amikor akarja.

Ja, mert mi megbeszéltük, és mert mindketten szeretjük és fontos nekünk.

Nagyon örülök hogy te nem vagy ilyen élethelyzetben hogy nincs egy volt párod, és nincs gyereked aminek a láthatásokkal szét szeded az életét.

Azt sosem értettem, hogy akinek nincs valamiben élettapasztalat az miért okoskodik bele olyanba amiről nincs tudása. TE is ilyen vagy ezek szerint.

Tudod lehet hogy te próbálnál mindent megtenni. De elég kevés ha csak egy ember akar mindent megtenni a másik fél pedig nem hajlandó rá. És ez jellemző a legtöbb elvált párra hogy nem tudnak normálisan kommunikálni.

Tudod lehet hogy egy apa többet akar lenni a gyerekével, de anyuka köti az ebet a karohoz hogy papírom mennyi láthatás van, és nem enged belőle.

Személyes példám nekem két hetente szerdától vasárnapig van láthatásom DE nem tudom a gyerekemet elhozni csak péntek délutántól. Hogy miért? mert amikor a bíróság döntést hozott még egy városban laktunk a gyerekkel. Azóta a gyerekem az anyjával vidékre költözött és megoldhatatlan hogy péntek reggel elvigyem a suliba. Próbáltam hidd el. Nem mintha bizonygatnom kéne neked bármit is. De tudod nem túl jó amikor a gyereket reggel 5kor keltem hogy fél8ra a suliba tudjam vinni. Időben, és benzinben is rossz. Bár a te álláspontod szerint nyilván két hetente kibírja a gyerek azt a két napot. Én meg ha igazi tökös apuka vagyok akkor vállalom a benzin pénzt és az időt. Ja és a munkahelyem is tolerálja hogy két hetente több napot kések a munkából és persze előbb el is megyek hogy a gyerekért odaérjek az iskolába. Lehet rossz apa vagyok, de én a gyerekem érdekeit próbálom nézni.