Voltál már úgy, hogy eleged volt a párodból, és úgy érezted nincs tovább? (tudásbázis kérdés)

Hááááááát, te sem nézel ki valami hű de beszélegetős odafigyelek a társamra pasi...

Különben meg minek kotyogsz bele a nők dolgába???

Miért nem keresel magadnak valami topicot?

Valami fikázzuk már le a nőket stb...

Hmmmmmmmmmmmmmmmm

Ha a nőnek valami problémája van a kapcsolatban, a pasik 90%-a azt mondja, hogy hiszti, legyint egyet.

Pedig nagyon sok esetben nem hiszti, csak a pasik képtelenek beszélgetni, mert minek azt.

Hát, nagyon megértelek, bár tanácsom nem igazán van. Nálunk is így volt/néha van, hogy nem igazán foglalkozik apuci a gyerekekkel. Régebben mondtam neki, hogy játsszon már vele (akkor még csak egy volt), de nem igazán tudott mit kezdeni egy gyerekkel. Nem csoda, hogy egy idő után a gyerek is szinte idegenként tekintett rá. Akkor ez persze nem tetszett neki. Most, amióta nagyobb a gyerek, jobban el van vele, talán mostmár jobban érzi, hogyan kell egy gyerekkel foglalkozni, vagy jobban bele tudja vonni a saját teendőibe és úgy együtt jól elvannak. A gyerek is élvezi és együtt vannak.

Ez a háztartás, gyereknevelés, szexen top-on levés engem is kiakaszt néha, máskor meg jól viselem. Szerencsére nálunk azért anyukámhoz néha el lehet vinni a gyerekeket és addig ki tudok takarítani, úgy-ahogy utol tudom érni magam.

Sajnos, tanácsot adni én sem tudok, de érezd, hogy nem vagy egyedül. Ha ez segít valamicskét. :)

Sziasztok,

Én nem lépni-kilépni szeretnék a házasságomból, csak tanácsot kérni tőletek.

Szóval van egy 110 éves felújításra szoruló házunk, segítségünk hozzá nuku (pénz, barát, család st), van egy 1,5 éves gyerkőcünk (azaz én GYED-en), van egy alkesz Apósom, és én pánikbeteg vagyok.

Namost a lényeg, hogy a férjem hajnali 1/2 5-kor kel dolgozni megy, és 1/2 15-kor jön haza. Mikor haza jön köszön, eszik, internet, és utána neki esik a háznak minden nap, nincs hétvégénk sem.

Én most már elég sokat verem a tam-tamot, hogy kellen némi családi élet, no meg foglalkozzon már a fiával.

Erre ő közli, hogy melózik bent a munkahelyén, utána itthon csinálja a házat, szerintem mikor legyen családi életünk?

Mivel pánikbeteg vagyok terapeutához járok, aki azt mondja szerinte a férjem kibújik a gyereknevelés alól, ezért tanítsam meg Apának lenni...

És itt jön a kérdésem hogyan tovább????

Egyre többször érzem már, hogy jobb a gyerekkel a férjem nélkül, ha itthon van csak idegesít a hülyeségével, hogy a gyereknek minden meg van engedve, a gyerek nem ekkor meg ekkor alszik, hogy nem bírom a lepukkant házat rendben tartani...

Ti mit tennétek?

Hogy csinálnátok, hogy gyereket neveltek, közben próbáltok rendet és tisztaságot tartani egy olyan házban, ami sehogy sem áll, főztök, mostok, közben rosszul vagytok a pániktól, Apát kelle nevelni, és este az ágyban még buja nőként kellene viselkedni...

Szóval ti hogy csinálnátok, mert nekem lövésem sincs!!!

Üdv

Barack

hasonló cipőben járok, mint Cinka:-((

volt egy válásom, onnan hoztam egy fiút, ez a második házasság, ahol van egy közös fiú + egy jött az ő előző feleségétől menet közben:-(

Nekem is ez a gondom, hogy a gyerekek sérülnek, ezért nem merek lépni... sokszor annyira elegem van...néha meg olyan boldog vagyok...nem értek semmit...hogyan tovább??? csupa bizonytalanság az élet.Sokszor én is ott tartok, hogy nem akarom magamat hosszútávon feláldozni. De egyedül sem könnyű...

Nagyon köszönöm mindenkinek,hogy ennyit írt.Nem akartam senkinek se rossz pillanatokat okozni.Tisztában vagyok vele,hogy mindenkinek megvan a maga baja,és nem mindig tuti egy kapcsolat.

Mi a se veled,se nélküled párok közé tartozunk.Úgy érzem sikerült most annyira átbeszélni a problémákat,és érdemes dolgozni azon,hogy a jövőben együtt maradjunk.Aztán ki tudja mit hoz a sors.

A gyereknek is érdeke a béke és a nyugalom, sőt leginkább az övé. Ha mind a két szülő szereti a gyerekét, akkor a törődés, odafigyelés és a szeretet átsegíti a problémákon.

Ma már az én fiam, majd 24 évesen azt kérdezi, hogy bírtad? Így...

De mit kezdek 50 évesen, mozgássérültségem miatt leszázalékolva? Kinek kellek én már?

Na jó, nem panaszkodom, Megyek aludni.

Jó éjszakát mindenkinek!

De jó neked!

Persze minden házasságban vannak szerintem viták és veszekedések, mert biztos, hogy elkerülhetetlen. De nem mindegy, hogy min vitatkoznak. És hogy ki tudnak-e békülni utána.

Nekem azt mondta mindig a nagymamám, hogy este nem szabad haraggal a szívedben lefeküdni.

Nehéz téma ez nagyon. Főleg ilyen sok negatív estet elolvasva. Valahol ott kell pedig odafigyelni, ahol a vasat ütjük és amikor még forró. Akkor még lehet korrigálni a hibákon, minden vas alakítható ha még forró, persze türelem kell hozzá, mert hol erre formálódik, hol meg arra, kovács legyen a talpán, de hát aki vasat üt és nem gyúrmát gyúr, annak nehezebb.

Valyon mi múlik el, ha már nem akar valaki a kapcsolatban maradni? Nálam valahogy a csodálat a férjem iránt nem akar megszűnni, akkor is ha időnként kihoz bizony a sodromból!