Viták, veszekedések megoldása, megelőzése (beszélgetős fórum)

Fantasztikus :-)

Tetszik ez a hozzáállás:-)

Mi is szoktunk vitázni, ő így csinálná én meg amúgy. Van hogy nekem van igazam van hogy neki. Hibái neki is vannak meg nekem is. Kiabálni SOHA nem szoktunk, de még a hangunkat sem emeljük fel.

Amikor sértve érzi magát az ember nehéz csendes tűrni. Én van hogy nem mondok semmit, és később higgadtan mondjuk papírra vetem a gondolataimat a témával kapcsolatban vagy 1-2 nap múlva megbeszéljük.

Ha a hibáimat a fejemhez vágják akkor megpróbálom elkerülni az összeset. Tudod, mint a repülök a viharfelhőket...

Szóval.

A vita - a tudás cseréje.

A vitatkozás - a tudatlanságé.

Én nem szoktam vitázni. Nem emelem fel a hangom sem. Ez sok embert elgondolkodtat, hogy ő miért üvölt, idegeskedik. Vagy csak idegesebb lesz, amiért én harmonikus maradok.

Jobb a higgadtság még akkor is ha az a felszín csak. Vannak dolgok amiket jobb elengedni a fülünk mellett a békesség kedvéért. Bár ez valóban természetfüggő. Engem nem hat meg a kiabáló idegbeteg viselkedés, nem kiabálok vissza. Bár biztos van olyan aki úgy gondolja, hogy nem állok ki magamért. De én tudom, hogy az igazság mindenkiben másként él, engem nem győz meg senki, hogy az ő igazsága csak a helyes, de én sem erőltetem magam rá másra. De van olyan akit legszívesebben lecsapnék ha hozzám merne szólni. :D De úgysem fog hozzám szólni. Ennyit erről. Vitázni lehet, veszekedni is de nem érdemes. Az élet túl rövid ahhoz, hogy idegeskedésre fecséreljük, másként okos enged szamár szenved. :)))

Ha kritikát kapok, hisztizek. Az a legdurvább, hogy tudom hogy hisztizek... Ha valamiben nem értünk egyet, én kiabálok és csapkodom, a férjem higgadt és lekezelő (ezzel még jobban felidegesít), mert utálja mikor ezt csinálom... és spirálba kerülünk, és a végén megint hisztizem.

Aztán lenyugszom és megbeszéljük... de sajnos nem tudok változtatni a természetemen... én már kicsinek is hirtelen haragú és hisztis voltam. Tudom magamról, és tudatosan próbálok tenni ellene, de amikor elkap a hév, akkor nem tudok tiszta fejjel gondolkodni. Utólag már bánom, de azért ezt nem fogom bevallani itthon :)

Hát "élőben" rég volt ilyen.

Itt persze megpróbálok higgadt lenni, nem mindig jön össze, de nem hagyom annyiban, azaz higgadtan vagy "izomból" visszaszólok általában.

Aztán van akinek nem etetem a trollt, mert nem.

Szóval roppant változó, mondhatnám nagy bölcsen, hogy helyzetfüggő:))

Ha ti vitás helyzetbe kerültök, akkor hogy oldjátok meg azt? Képesek vagytok tiszta fejjel reagálni amikor minden hibátokat a fejetekhez vágják? Lehet egyáltalán változtatni az ilyen helyzeteken való hozzáálláson, vagy ez személyiségfüggő?

Kíváncsi vagyok arra is, hogy ha egyértelműen látjátok, hogy valaki csak kötekedni akar, akkor visszavágtok vagy inkább elengeditek a fületek mellett? Hogyan lehet ezekből a helyzetekből kikerülni még több sértés nélkül?