Vesztetek már össze csúfosan anyósotokkal? Mi történt utána? (beszélgetős fórum)

A harag, a sértettség mindig rossz tanácsadó. Gondold végig, hogy nem voltál-e nagy indulatos, mennyire volt igazad. És ha már elmúlt benned a düh, próbáld vele egy kávé-sütemény mellett elbeszélgetni, mit és hogyan szeretnél, vagy éppen nem szeretnél. Az anya-fiú lelki kapcsolat nagyon különleges. Ezt azóta értem meg igazán, amióta távol vagyunk egymástól. Vannak dolgok, amit egy férfi/férj csak a feleségével, másokat csak az édesanyjával, és kizárólag egy jó baráttal. Ahogy mi nők is kategorizálunk...

Ne várjuk a férfitől, hogy akár mellettünk, akár az édesanyja mellett álljon ki a másikkal szemben. Mindenképpen érdemel tiszteletet, hiszen az ő gyermeke, ő nevelte, taníttatta, jórészt őáltala lett olyan a fia, akibe beleszerettél. Mindezeket igazán akkor fogod megérteni, amikor már a te gyermeked is felnő.

Természetes, hogy egy idősebb másképp is látja az adott helyzetet, mint egy fiatal. Erről nem tehet, ezt az évek hozzák magukkal.

Milyen pasi az, aki nem véd meg?

Anyucival szemben, meg végképp, hisz drága fiúkájukat úgysem fogják hibáztatni semmiért..

Akkor meg nem is értem..

És Te h viseled, hogy nem áll ki érted?

hát lehet túl közel engedted magadhoz és vérszemet kapott, amikor szoptattam kitessékeltam a helyiségből, ne nézze az én melleimet!

A férjednek kicsit a sarkára kellene állni és megmondani neki a frankót, hogy hagyjanak békén téged, mert ha téged bantanak az olyan mintha őt bántanák, és ugye az egy szem szeretett fiúkat csak nem akarják bántani, ha ez sem téríti észhez őke, akkor le vannak sajnálva, majdha akarnak valamit megkeresnek. Nekik jobban fog fájni ha nem látjátk a kicsit.

Ne hagyd, hogy nevetség, gúnyolódás tárgyává tegyenek!

Én tavaly nyáron borultam ki hasonlóan - rengeteg szőnyeg alá söpört bántásuk kijött belőlem!(Sajnos rossz időzítéssel épp anyósom születésnapján.)A szikra nálunk az volt, hogy anyós megengedett valamit a gyerekeimnek, mire én rájuk szóltam: ne! - erre ő újra bíztatta őket, hogy tegyék meg. Kiabáltam velük, ami eddig még sosem fordult elő a 18 év alatt. A folytatáshoz tudni kell: minden hétvégén látogatjuk őket. Legközelebb nem mentem el, de aztán - a Páromra való tekintettel - igen. Most végre ott tartunk, hogy ritkítani akarjuk a látogatásokat, és nem akarják elfogadni. :S

SZerintem hagyjad őket egy kicsit hadd főjenek a saját levükben, aztán majdcsak jobb belátásra térnek, ha meg nem akkor az már az ő gondjuk.

Viszont nem értem a férjedet, mert igazán őneki kellene téged megvédenie,és hinni neked feltétel nélkül, erre (is) esküdött fel,pláne ha ismeri a szüleit, a viselkedésüket a modorukat, akkor még inmkább,

Eleinte nekem is voltak ilyen afférjaim az anyossal a ygerekneveléssel kapcsolatban, de nem hallgattam rá,sokszor még fogni sem engedtem a nagylányt, meg is lett az eredménye,ő hiába szerete e lányomat, és a lányom is viszont őt, nem igazán volt olyan simulékony ő irányában. Arra vigyázz hogy a gyerkedet ne használd fel semmilyen tekintetben hátha rosszul jön ki belőle ő.

Nem vagy egyedül.

Nekem is 17 hónapos a kisfiam.

Első unoka.

Mióta megvan, az anyósom állandóan okoskodik.

Előtte is ilyen volt, de nem oly extrémül, meg nem érdekelt.

De mióta mindig beszól, hogy én mit csinálhatnék jobban a fiammal, meghogy ezt így meg úgy kell csinálni, meghogy a férjem (az ő fia) apaként egy nulla (ne kérdezzétek, zizi az öreglány, nincs baj a férjemmel, sőt!!!), és még folytathatnám, azóta kinyílt a szám, s 1-szer jól összeszólalkoztunk (utána reklamált, hogy ez az első vitánk, és hogy felemeltem a hangom...Basszus, addig meg nyeltem...Az nem zavarta!!!), azóta pedig nem gyűjtöm a sérelmeket, hanem mikor beszólogat, akkor visszaszólok. Már nem hagyom magam!!! És a fiamért csinálom!!!

Férjem is amúgy kiáll mellettem, csak sokszor úgy van, hogy inkább nem szól az anyjának, s akkor nincs vita....(persze, mert mikor visszaszól, ő a legrosszabb ember a földön, s ki akarja olyankor mindig tagadni az örökségből, ez a mániája...)

De mikor azt mondja az anyós, hogy kövér a gyerek, eláll a gyerek füle, olyan mint egy kislány, nincs rendes neve a gyereknek, mert nála nincs bent a naptárban, ennek a gyereknek már bilin kellene csinálnia a dolgokat, ezt kellene ennie, azt kellene ennie, én is rohadt kövér vagyok, meg még néhány vad dolgot beszól, akkor szerencsére a férjem is reagál rá, ha pont hallja...

Sajnos, nem könnyű az ilyen okostónikkal!!!

De mi szerencsére 60 km-rel arrébb lakunk, tehát a távolság megvan az anyóstól....

Így csak mikor havonta megyünk, akkor vannak ezek a beszólások, s ilyenkor tudom, hogy jól döntöttünk, mikor messzebbre költöztünk...♥

Amúgy az én fiam csak vizet iszik, nem fogadott el mást! Milyen beszólás már hogy vizet az állatok isznak??

Basszus! Ezentúl ne is hagyd magad! Ha nem tetszik majd nem mennek felétek, de ezt ne hagyd! A férjed meg jobban teszi ha kiáll melletted ha elég fontos vagy neki! Ha meg nem... Hát te tudod, de én nem maradnék ilyen környezetben! Nem kell hogy idegileg teljesen tönkre tegyenek!

Engem lekurvázott a párom Nagymamája.. Aztán az apukája közölte, hogy ne nagyon szeressek bemenni a házába.. Mert most kimegyek, többet ne jöjjek, vagy ha bemegyek, onnan nem megyek ki..:S

Wááó. Na erre nem nagyon tudtam mit mondani..

Kicsit kopp voltam. Párom megfogta a kezem, közölte velük, hogy a pofájukat befogják, és akkor szóljanak hozzá, ha normálisak tudnak velem is lenni..

Hát ez 2 hétig lappangott..

Most olyanok, mint a kisangyalok.Még szerencse, hogy imádják a párom..

Elképesztőek az emberek:S

Hát .....

Ez anyósodtól és a párodtól is függ.Mert ha higgadtan le tudok ülni beszéllni, akkor helyre lehet hozni a dolgokat.De nem vagdalkozva.Mi is összekülönböztünk olyannyira, hogy azt mondta, hogy ne legyen nagyobb örömem mint az Ő ruháinak az elpakolása, és a kisfia ellene való fordítása.Mindez azért, mert nem akrtunk 2-önk részére fenntartani egy 3 szobás albérletet, mert Ő meg elkezdett pesten melózni.

És elköltöztünk egy kisebb lakásba, és az Ő holmija már nem fért el.De a miénk is ritkítva.És ebből annyira nagy vita lett, hogy velünk legalább 2 hónapot nem beszélt, a sógornőmmel 1 hónapot.

Aztán felhívta a páromat, hogy szeretne látni minket, és akkor a párom annyit mondott neki, hogy nem, mert akkor engem fog bántani.És anyósom mondta, hogy nem mert már tisztán látja a helyzetet.És utána eljött megnézte, hogy tényleg a semmiért veszekedett és haragudott.Azóta is jóban vagyunk.El ne kiabálljam.

Ülj le a pároddal és beszélljétek meg Ti ketten a történteket.És ennek függvényében kellene az anyósék részét is áttárgyallni.

Bár ugyan nem derül ki mi is történt pontosn, mert a Te formátumodat halljuk.De azt tudni kell, hogy a fiús anyák, pláne, hogy a párod egyedüli gyerek, ott anyuka szeret igen csak beleszólni a dolgokba.Mert a kicsi fiáról van szó.És nehezen fogadja el, hogy a fia mást szeret.Nem jobban másképp.Mert az anya és egy feleség szeretése teljesen más.

Lehet egyforma a szeretet mértéke.De még véletlenül sem lehet összehasonlítani a kettőt.

De mindenek előtt mielőtt beszélltek velük higgadjatok le.

Adjatok magatoknak időt.

Nem fogja helyettetek a gondot megoldani.De segít kicsit higgadtabban átbeszéllni.

Na az szomorú hogy a férjed nem véd meg előttük! Akkor vesztett helyzetben vagy sajna...

Mellettem mindig kiállt a férjem az anyjával szemben, pedig imádja a hárpiát, de akkor is én vagyok a felesége, a gyermeke anyja! Ha nem támogatna, már rég nem lennénk együtt...

valamikor határt kell szabni, jobb később mint soha

Férjed hogy viszonyul a szüleihez?

2 évig laktam anyósommal 1 udvarban külön ház

de így is szörnyű volt. Lelkileg a padlón voltam.

+ ott volt a 2 éves kisfiam, aki tartotta bennem a lelket.

Hál Istennek 1 nagy balhé után elköltöztünk

Azóta jóban vagyunk

Mert tiszteli az anyját,apját és nem véd meg előtte soha.Megpróbálom az elején kezdeni:

Az unoka születése óta változott meg minden.Mindenbe beleszóltak,ha kell ha nem.Engem kritizáltak,hogy épp mit iszik a lányom mit nem,milyen ruha van rajta és miért,miért nem vágatom le a haját,mert a szemébe lóg,már biliztetni kéne,miért keltem fel délután,nem hagyom sokat aludni,nincs elég tejem,én tehetek róla másokkal példálóztak,hogy még a tesóval terhesen is szoptat és még sorolhatnám,regényt lehetne írni belőle!MINDENBE beleszólnak előttem szándékosan és én vagyok a rossz!Porig aláznak,a férjem csak hallgat,mert tiszteli az anyját,nem véd meg soha előtte.És állítólag nekem kéne magamba nézni.Hogy lehetne ezt szó nélkül elviselni???És most közölték,nem jönnek,mert ezt akartam hát most elértem,a férjem majd átviszi a gyereket,de abból nem esznek,mert ha látni akarják azt csak nálunk tehetik meg!Sajnos kénytelenek elviselni hozzá engem is!És nekem nincs miért bocsánatot kérnem ők meg nem fognak,mert ugyanezt gondolják.Azt kérdezték miért sértődtem meg ilyen apróságokon?És megszokhattam volna már ennyi idő alatt apósom stílusát?Egyébként az utolsó dolog ami végül kiverte a biztosítékot az az volt,hogy összefutottunk a játszótéren,és a mit iszik a gyerek kérdésre mondtam,hogy vizet.Erre apósom:"Vizet az állatok isznak."Kérdezem én:Milyen ember az ilyen?Az unokája egy állat talán akkor ezek szerint?Amit csinálok nyíltan lehülyeségezi a gyerek előtt.Egy tanulatlan,bunkó,modortalan,primitív,okostojás.És csak most ismertem meg az eltelt 17 hóna alatt.És tegnap ár se jött,mert nem látott a felháborodástól,hogy kimertem fakadni,csak anyósom próbált helyre tenni,hogy így szégyelljem magam meg úgy,mert hogy lehetek ilyen rosszindulatú!Mindennek csak a rossz oldalát nézem?Mit nézzek?Kaptam jót tőlük talán?Segítettek a költözésnél és pénzzel,hogy egyáltalán eltudjunk költözni.És?Ez mindenre feljogosít?Cserébe hallgassam a direkt szemétkedéseiket?És anyósommal is úgy beszél mint egy utolsóval,mindenféle idióta,meg hülye,nyomorék minden neki minden 2.mondatába.De anyósom közölte az az ő magánügyük,ne érdekeljen engem,hogy vele hogy beszél a férje.Mióta hozzámentem a fiához,velem is így kezdett beszélni.Mióta az unoka megszületett azóta pedig nagy egyetértésben készítenek neki szép lassan.És nekem jópofát kellene hozzá vágnom!Hát sohatöbbé!Én nem megyek rá idegileg!És nem sírok át több éjszakát!És ha most miattuk nem marad meg a kistesó,előttem leszerepeltek,mint emberek!Örökre!Azzal pedig,hogy a férjemnek panaszkodok itthon megállás nélkül a szüleire,nem érek el semmit csak rosszabb lesz minden.Ezzel érik el a célukat.Egyébként amikor ő is jelen van,mindig képesek moderálni magukat.Aztán a férjem vagy hisz nekem,vagy nem.Persze mindig legyint az egészre,hogy ne foglalkozzak vele!Én vagyok a rossz!És akkor is az vagyok ha nem szólok semmit,mert akkor meg az arcomról minden le lehet olvasni!Úgyhogy én ebből a helyzetből nem látok kiutat,mert egyszerűen nincs!:((((((

Jobb hogy kiadtad magadból a mérgedet, mert nyelni folyamatosan, az sokkal rosszabb! Én is nyeltem 2 évig és nálunk is szülés után lett rosszabb a helyzet, aztán egyszer betelt a pohár és kiosztottam mindenkit! Azóta anyós nem mer rám szállni, pláne, hogy a férjem is mellettem állt ki!

Ne hagyd magad és ne idegeskedj!