Versötleteket kérek Anyák napjára! (beszélgetős fórum)
Dsida Jenő: Édesanyám keze
A legáldottabb kéz a földön,
A te kezed jó Anyám
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm
S a fényes földre helyezett.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká
A nyugodalmi perceket.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld.
Hányszor csordúlt a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa szeretet. -
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Ha megkondult az est harangja
Keresztvetésre tanitott,
Felmutatott a csillagokra,
Ugy magyarázta: ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel
A kis templomba vezetett.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Lábam alól, ha néha néha
EI is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod a vétek szörnyü rút! -
Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy
Egykor feledni birnám ezeket!.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Oh, hogy igy drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég;
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett! -
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Az előbb mondta a lányom:
Velem voltál örömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sosem kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.
"Az én Anyukám
Szeretem, amikor felkelek,
Jó lesz a kedvem, ha felnevet.
Szeretem, amikor enni ad,
Azt is, ha álmából felriad.
Van úgy, hogy ilyenkor morcosabb,
és persze kicsinykét kócosabb.
Nem bánom azt sem, ha mérgesebb,
ilyenkor talán még édesebb.
Szeretem, amikor jót mesél,
azt is, ha énvelem mendegél.
Szeretem, amikor ad puszit,
s húsvétkor hozza a kis nyuszit.
Szeretem, amikor megdícsér,
és ha a suliig elkísér.
Szeretem, amikor rámhajol,
homlokon csókol és átkarol.
Szeretem, amikor dolga van,
meglátom rajta, ha gondja van.
Szeretem, amikor ölbe vesz,
és azt is, ha esténként kádba tesz.
Szeretem, amikor kérdezem,
jó-e, ha öleli két kezem?
Szeretem nagyon, ez nem vitás,
annyira és úgy, mint senki más!"
(Nagy Bandó András)
Minden édesanyának sok-sok boldogságot kívánok!
Az utolsó sor lemaradt:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!
Dsida Jenő: Hálaadás
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg Ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyájuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Üres a kis csóka fészek
Egy májusi reggel.
Az öt vidám csókagyerek
Tán világgá ment el.
Csóka mama szívdobogva
Keresgeti őket,
De nem látták sem a nyuszik,
Sem a fürge őzek.
Jönnek! Szólt a kakukk,
Aki a legmesszebbre látott,
Kis csőrében mindegyik hoz
Egy-egy szál virágot
Hol voltatok? Szólt az anyjuk,
S megcsuklik a hangja.
Neked hoztunk virágot,
Mert ma van anyák napja.
Az én három éves kislányom ezzel a verssel lepett meg:)
KICSI VAGYOK, MINT A PONT,
DE A PONT AZ SOKAT MOND:
AZT KÍVÁNJA SZÍVEM-SZÁM:
BOLDOD LEGYÉL ANYUKÁM!
Várnai Zseni: Csendes éj
A csendes éjben anyámra gondolok
szívemben most az ő szíve dobog
szegény özvegy volt, sokat szenvedett
nem volt egyebe csak a szeretet.
Szájától vont meg minden falatot
és ha mi ettünk, ő is jóllakott.
Játékot venni nem tudott nekünk
varrással kereste a kenyerünk
ő mesterkélt ünnepre szép babát
levágta hozzá dús hajfonatát
gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki
hullottak rá könnyének gyöngyei
Láttam a Föld sok szép kirakatát
de nem találtam hasonló babát
oly tündérszépet, olyan kedveset
nem ért más hozzá, csak a szeretet...
a szeme kék, a haja barna volt,
s a kóc mögött picinyke szív dobolt.
Anyám elment, nem érte meg szegény
hogy a világ forduljon tengelyén,
pedig hogy várta, várta mivelünk
hogy nekünk is virradjon ünnepünk...
ó, most ha élne vehetnénk már neki
ruhát, cipőt, s nem kéne küzdeni.
Ó emberek, míg él anyánk, nagyon
szeressük, mert elmegy egy napon
és visszahozni többé nem lehet
az elmulasztott jó szót, tetteket,
a késő bánat mit sem ér neki
az élőt kell szeretni, érteni.
Ma újra érzem, látom, hallom őt
s csak ámulok, hogy mily magasra nőtt
és újra szép és újra fiatal
s mintha szívéből zengene a dal
amit írok e csöndes éjszakán...
Még most is adsz nekem Anyám... Anyám...
Anyák napjára mit kívánjak néked?
Teljesüljön minden szép reményed.
A két szemedben sose lássak könnyet,
Amerre jársz, ezer virág borítsa a földet!
By Babetty
Három szál virággal köszöntelek téged,
hogy erről a napról legyen egy emléked.
Egyik szál virággal azt kívánom néked,
éltessen az Isten nagyon soká téged.
Másik legyen a szeretet szava,
mert Te vagy minden a szeretet maga.
Utoljára maradt szívemben a hála,
mely köszöntésem legszebbik virága.
sziasztok
én újságba keresek SZERZŐVEL! anyák napi idézetet, köszönöm a segítséget.
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném,
ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján,
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.
Anyukám,anyukám
Találd ki,
hogy az én nagy kincsem
ugyan ki
Ki más is lehetne,
Ha nem Te,
Ültess hát gyorsan az öledbe.
"Édesanyám, virágosat álmodtam,
napraforgó virág voltam álmomban,
édesanyám, te meg fényes nap voltál,
napkeltétől napnyugtáig ragyogtál."
"Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sír az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám."
"Bokrétát kötöttem
Jó anyám napjára,
Örül a bokrétám
Minden egyes szála.
S azt mondatja velem
Illatos virágom:
Legyen áldás az én
Édes jó anyámon."
"Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám."
"Édesanyám, köszönöm az életem,
Édesanyám, köszönöm, hogy vagy nekem!
Köszönöm a szívet, mit nekem adtál,
Hozzád szól most az, kit a világra hoztál!
Köszönöm a kezed, mely bölcsőmet ringatta,
Köszönöm a szíved, mely szívemet adta!
Köszönöm a szemed, mely értem könnyet hullat,
Köszönöm a könnyed, mely a szeretetre mutat!
Köszönöm a hangod, mely szeretettel teljes,
Köszönöm a szavad, mely megértő és kedves!
Köszönöm a szád, mely ezer tanácsot ad,
Köszönöm életed, mely jóságból fakad!"
"Fogadd tőlem szeretettel Édesanyám, Lelkem,
Én csak azt kívánom, mindig szeress engem!"
"Amikor még kicsi voltam, csak sírtam és nevettem,
Anyáknapi köszöntőt még nem ismertem egyet sem.
De mióta ovis vagyok, okos vagyok, nagy vagyok,
Megtanultam beszélni, s még köszöntőt is mondhatok.
Mégsem beszélek sokat, hisz azt is tudom már,
Két szavambó,mosolyomból ért engem az anyukám!"
"Anyukám, anyukám találd ki, hogy az én nagy kincsem vajon ki?
Ki más is lehetne, hanem Te, ültess hát gyorsan az öledbe!"