Veled történt már valamilyen csoda? (beszélgetős fórum)

Pont ezen gondolkoztam, hogy hany eves lehetsz.:)

Rengeteg koncerten voltam eletemben.. Zeneert rajongani lehet az tuti, de sosem ertettem, hogy pl.egy zenekar tagert hogy lehet ennyire? Ok is ugyanolyan emberek, mint barki..

Lovasinak pl.volt anno sokszor olyan dumaja, hogy majd beszartunk a rohogestol, a zenejuket is szerettem, jo fejek voltak..,de en pl.nem tudok rajongani egy ember irant akihez nem kot igazan szoros kapcsolat. De persze nem vagyunk egyformak.,es nem is kritizalni akarok senkit.

Hát nem ezt mondogatom vagy fél órája is már?!:)))

Különben hogy hányhattam volna le a cipődet?!:)

Erős vágy és hit, odaadás, szenvedélyes kívánság... nálam ez működött. Mondjuk előtte is "kapcsolatban voltam vele", értsd érdekelt az élete meg a személye, azért is jutott eszembe.

Quimbyre is sokat jártam egy időben. Imádtam a zenéjüket és rettenetesen bele voltam esve Liviusba (igazából a Halleluja miatt). Követtem őket, olyat megcsináltam, hogy nem volt még gépünk, de én úgy tudtam, lesz koncert Debrecenben a Lovarda nevű helyen, erre leutaztam, pedig sose jártam ott, aztán sehol semmi, elmaradt a koncert... az éjszaka közepén stoppoltam fel Pestre. De más helyekre is követtem őket stoppal, mentem volna végig csak a Kiss Tibi pont akkor dőlt ki... oda nem mentem hozzájuk, de amúgy olyan voltam, mint valami csitri kis gruppi, holott 26 éves voltam már. De hát bulizni is csak 24 évesen kezdtem és kábé eddig is tartott a sűrűje... na mindegy, ez nem tartozik ide egyáltalán.

Az én csodám négy éve történt. Közeledett a Kispál utolsó koncertje, a Szigeten - kedvenc és nagyon fontos magyar zenekarom -, én meg csak halogattam a jegyvásárlást. Aztán eljött a koncert napja, menni kellett, és ahogy leszálltam a HÉV-ről, óriási tömeg volt, na gondoltam, mi ez, talán jegy se lesz. És tényleg nem volt - még a pénztárak is zárva voltak. El nem tudom mondani azt a kétségbeesést, ami rámszállt, de nem hagytam, hogy eluraljon, mert arra gondoltam: bent kell lennem, egyszerűen bent kell lennem! Láttam magam, ahogy visz le a víz, mert nem jutok be... szörnyű volt. És ekkor, ahogy ott mentem a betonon, imádkozni kezdtem, Szent Ritához, a lehetetlen ügyek védőszentjéhez, hogy segítsen, jussak be valahogy! Óriási, szinte elkeseredett erővel küldtem fel a kérésem. Aztán csak álltam, szorongva, és egyszercsak észrevettem két fazont, akik ott álltak a járdán. Az egyik telefonált, laza fickóknak tűntek. Na gondoltam... odamentem, és megkérdeztem habozva: nincs egészen véletlenül egy jegyetek? Mire az, aki telefonált, azt mondta: várj, egy perc és kiderül. Álltam ott, szinte lebegve, nagyon furán éreztem magam, szörnyű perc volt de iszonyúan reménykedtem is. Aztán a pali egyszercsak azt mondta: lemondta az illető, tessék itt a jegyed! És mielőtt még felfogtam volna, befelé lépdeltem velük karomon a karszalaggal... Mi ez, ha nem csoda! Az!

Érdekes eset még, hogy ugyanazon a nyáron egyszer telekre akartam menni, de elcsesztem itthon az időt és csak éjszaka indultam el, mikor már busz se lett volna kifelé. Lementem a ház elé és azt kívántam, hogy valaki vigyen ki Pilisszentivánra. És 10 mp-en belül megállt egy autó és ki is vitt, pedig nem ment volna el odáig. A hegyre nem vitt fel, de a főutcában megállt. Elmeséltem neki a szigetes sztorimat, mire kiröhögött, mondván, neki annyi ismerőse van, hogy bármikor ingyen bejut a Szigetre. Ő lehet, de én biztos nem! Szóval nekem ez egy csoda volt - a másik meg egy kis csoda.

Hacsak az nem csoda,hogy élek:-)

Még