Várjunk együtt! - 2015-ben jelentkeztünk a TEGYESZ-nél örökbefogadásra (beszélgetős fórum)
A kérdésedre a válasz, hogy megnéztük az "igen" előtt, de már előzetesen telefonba is igent mondtunk mielőtt láttuk volna. Az életetadóval is találkoztunk a baba előtt, nagyon megkedveltem. Aztán megnéztük a babát és a találkozás után megerősítettük, hogy vállaljuk az örökbe fogadást.
Nem is tudom hogy írjam le neked, de amikor tudomást szereztem arról, hogy megszületett, egy hatalmas forróság járt át és tudtam, hogy ő nekünk született, Ő lesz a kislányunk. Nem tudom megmagyarázni, honnét jött ez. Igazából még nem mi jöttünk volna a sorban, de az élet úgy csavarta meg az eseményeket, hogy végül mégis mi lettünk a szülei. Nagyon jó volt a megérzésem, mert két házaspár előttünk mégsem vállalta el. Így mi boldogan hazahoztuk pár nappal az első találkozás után.
Megkérdezték, hogy vállalnánk-e a babát. Igent mondtunk természetesen. A kórházba már úgy mentünk, hogy csak valami nagy ellenszenv esetén mondunk nemet. Amira teljesen elvarázsolt mindkettőnket az első találkozáskor, kétségünk sem volt afelől, hogy szeretnénk-e hazavinni. A kis kezét használja amúgy egészen ügyesen, minket pedig nem zavar ez a tény. A naplómban van róla fotó. Nekünk ő a legszebb baba a világon :)
Ez nagyon érdekes, mármint, hogy gondozott terhesség és így történt. Egyébként egyből, látatlanban mondtátok, hogy szeretnétek vagy megnéztétek előbb a Kicsit? Ezt beszélgettük a Párommal, hogy mi szerintem megnéznénk először.
Szerintem nem volt rasszista ez megállapítás, ez az igazság. Azzal pedig mélységesen egyet értek, hogy olyan paramétereket kell megadni, amelyet mindkét szülő el tud fogadni (házaspárok esetén). Nálunk például én egy félcigány babát elfogadnék, de a Párom nem szeretnem, és a párok 90 %-a így van ezzel. Ettől még nem vagyunk rossz emberek. Fő ok ebben az, hogy a családunk viszont nehezen fogadná el. Ez van. Ezzel együtt persze tudjuk azt is, hogy általában a vér szerinti apák ismeretlenek, úgyhogy bármi lehet.
Jól mondod, mi jelentkeztünk, hogy szívesen vállalunk olyan babát is, akinek valamilyen "elfogadható" betegsége van.
Amira Gólyahíres baba. Náluk bizony 4-5 évet is várni kell, mert az állapotos nők legtöbbször elvetetik a babát. Kevesen szülik meg és adják örökbe és nagyon sok a várakozó évről évre.
S van egy másik kérdéskör is: akik vállalnak roma származású babát, hamarabb sorra kerülnek, mert az örökbe fogadók zöme fehér bőrű babát szeretne.
(Most jegyzem meg, hogy nem kívánok támadást kapni ezen - nem rasszistának szánt - megjegyzésemért, de ez az igazság. Aki örökbe fogad, annak magába kell nézni, mit tud elfogadni és mit nem. S ha nem tud egy sérült vagy roma gyermeket elfogadni, annak nem szabad bevállalni azt, mert a csemetének szeretet kell és észreveszi, ha a szülő nem tudja őt szeretni és elfogadni bármi okból..
(Bocsi, hogy eddig nem írtam, de a szüleimnél voltam vidéken.)
A fiamnál vidéken senki nem szeretett volna a várakozók közül 5 évnél idősebb gyereket, ezért kellett olyan keveset várnunk.
A lányomnál meg szintén mázlink volt.
Nem tudni mitől nem fejlődtek ki az ujjacskái. Az életet adó minden vizsgálatra elment, gondozott terhesség volt. Igaz, már 40 évesen szült és csak a szülés után vették észre az ujjait.
Mi 2015 novemberében jelentkeztünk. Békés megyében várakozunk. Határozatunk folyamatban, éppen pattog a labda a Gyámhivatlnál, de pénteken kaptunk tőlük levelet, a Férjem ma megy felvenni a postára. Tettetek származási kikötést?
Köszönöm, nagyon kedves vagy!!! :)
Nem védeni akarom Trapitit, de igaza van. Az örökbefogadás fórumon már kitárgyaltuk egyszer a lehetőségeket, és vannak helyzetek, amikor pénzt és egyéb eszközt nem kímélve egyesek előnyhöz jutnak, illetve vannak akik elfogadóbbak egyes rendellenességekkel szemben. Nem tudsz mást tenni, csak kapcsolatot keresni, vagy jelentkezni minnél több helyre. Amúgy mi is 2015-ben jelentkeztünk, decemberben lettünk jogerősek, és egészséges kisbabára várakozunk. Reméljük előbb-utóbb kopogtat a gólya, és remélem nálatok is. Mi Budapesten várakozunk. Nektek mikori a határozat, és hol várakoztok?
Drága Shaunie! Aki ismeri a történetedet,teljes szívével melletted áll és igazat ad Neked.Én is. Szívemből kívánom,hogy minél hamarabb teljesüljön az álmotok!!
Igen ezt írtam, de egyből a negatívat olvastad ki belőle. Nem úgy értettem, hogy sejtek a háttérben valami igazságtalanságot, hanem, hogy tudok több olyan párról, akiknek azt mondták, hogy 4-5 év a várakozás, aztán szerencsére rövidebb lett. Eritretáék Angyalkájukra is azért vártak 2 évet, mert az egyik kis kezecskéjén nincsenek ujjak, nyilván értem, hogy ezt nem mindenki tudja elfogadni, így lett 2 év a 4-ből.
Te írtad, hogy fura, hogy van aki sokat vár, van aki keveset... nem fura, ilyen az élet.
Mindezekkel tisztában vagyok, nem kértem kioktatást, köszönöm. Már máshol is olvastalak és mindenkinek negatív dolgokat írsz folyamatosan. Senkit sem hibáztattam semmiért. Fogalmad sincs róla, hogy minket mi vitt addig, hogy beadtuk a kérelmünket, nem tudod, hogy min mentünk keresztül nem csak a gyerek dologban, úgyhogy kérlek, ne ítélkezz és ne okoskodj! Fiatal korom ellenére, megtapasztaltam már bőven, hogy az élet nem igazságos...
A kezelések a ti saját döntésetek volt, gondolom senki nem kényszerített. Az örökbefogadásra való várakozást a jelentkezéstől kell számítani. Összeházasodni is bármikor lehetett volna szerintem, nem hiszem, hogy emiatt a rendszer a hibás. Sajnos sokan nem gondolnak erre időben, és így persze végeláthatatlannak tűnik a várakozás.
A várakozási időt nagyon sok dolog befolyásolja, pl. titkos-e vagy nyílt, melyik megye, mekkora gyerek, mennyire vagytok elfogadóak betegségekkel, származással stb. kapcsolatban, orzságos lista szóba jön-e, civileknél várakoztok-e, ha igen hol... A várakozási idő nem olyasmi amit percre, igazságosan lehet mérni. Kinek ennyi, kinek annyi... két egyforma eset nincs, ezt el kell tudni fogadni. Hasonlóan a teherbeeséshez. Van akinek 5 perc alatt sikerül, van akinek soha életében. Ez van, az élet ilyen :) Senki nem mondta hogy igazságos :)
Engem ez borít ki teljesen, hogy olyan sokat kell várni, 5 évünk ment el a kezelésekre, és csak tavaly tudtunk lakást venni, összeházasodni, hogy beadjuk a kérelmünket. Egyébként fura, mert hallok olyat is, hogy 1,5-2 évet vártak "csak", mint Ti is. Nektek azt mondták, hogy mitől lehet, hogy Lánykátoknak az egyik kezén van ez a rendellenesség (vagy nem is tudom, hogy mondjam, nem szeretnélek megbántani!)?
Saját az örökbefogadott is.
Vérszerintit akartál írni szerintem ;)
köszönöm a valaszokat, igen en is ugy hallottam, hogy az okosok szerint el kell mondani, hogy nem sajat gyermek
Ha voltál tanfolyamon, biztosan mondták, hogy amikor kérdése van a csemetének, pl. megkérdezi: anya, én is a hasadban voltam kicsiként? Akkor el kell neki mondani, hogy egy másik néni hasában voltál. Ha nem kérdez többet, nem kell többet mondani róla. Neki ez a felállás lesz természetes. Még csak csodálkozni sem fog ezen. Elfogadja. S mindig csak annyit kell válaszolni, amennyit kérdez. De csak az igazat, mert ha tévútra viszed a beszélgetést, furcsállani kezdi és szégyelheti magát, hogy valami baj van a születése körül. S ha látja, hogy téged ez örömmel tölt el és nem frusztrációval, ő is természetesként fogja kezelni.
A fiamat 5 évesen "találtuk" meg, Tegyesz segített benne, titikos volt az örökbe fogadás. Kb 7 hónapot vártunk. Ez vidéken volt.
A lányunkra sokat vártunk, majdnem 2 évet. Majdnem lejárt a határozatunk is közben.
Őt a Gólyahír segítségével 2 naposan ismertük meg és egy hetesen már nálunk volt. Sajnos akik jelentkeznek, sokszor 4 évet is várni kell, míg megszületik a csemetéjük. Amiránknak az egyik kicsi kezén nincsenek ujjacskák, csak pici gyöngyöcskék. Előttünk a sorban mindenki csak egészséges gyermeket szeretett volna, így hamarabb sorra kerültünk. Ezért csak 2 évet vártunk. Nem bántuk meg, csodálatos kislány :)
Az örökbefogadásra felkészítő tanfolyamon azt mondták, az a szerencsés, ha úgy tanulja meg, hogy örökbefogadott, mint a nevét, tehát a kezdetektől mondogatni kell neki időközönként egy pozitív állítás kíséretében. Vagyis pl.: Téged örökbe fogatunk és életünk végéig szeretni fogunk! Majd amikor nyiladokzik az értelme, kérdezni fog, hogy ez mégis mit jelent, de így természetes lesz neki a kezdetektől. Mi ezt fogjuk követni.
De jó! :) Hogy történt nálatok az örökbefogadás? Mennyit vártatok? Honnan lettek gyerekeitek?
Természetesen elmondjuk nekik. A nagyfiam 14 éves. Nem kíváncsi az életet adójára, minket tart szüleinek.
A kislányunk még nem tudja, mert csak 8 hós múlt, de nem lesz titok előtte sem. Ahogy jönnek majd a kérdései, válaszolni fogunk rá őszintén.
Jó szívvel gondolunk az életet adójára, aki megtette ezt a nehéz lépést, hogy másokra bízta a gyermekét, így adván meg neki azt, amit ő nem tudott.. A kislányunk amúgy Gólyahíres baba és büszkék vagyunk mindkét gyermekünkre :)
es Ti elmondjatok a gyerekeiteknek, hogy örökbe fogadtatok öket? ha nem akkor mikor mondjatok el nekik?
Nekem is örökbe fogadott csemetéim vannak. Csodálatosak :) A kislányom most 8,5 hónapos, imádjuk.
Sok sikert a választott utadhoz, nem fogod megbánni :)
Sziasztok! Túl vagyunk 6 inszemináción, egy lombikon, ami a 14. héten vetéléssel végződött, így úgy döntöttünk, elindulunk az örökbefogadás útján, mert sem fizikailag, sem anyagilag, sem lelkileg nem szeretnénk tönkremenni a meddőségi kezelésekben, hiszen a mi kis Angyalkánkat fel is kell nevelnünk. Számunk az örökbefogadás teljesen természetes dolog, sosem volt kizárva, így nem jelentett gondot ez a döntés. Abban hiszünk, hogy aki a mi gyerekünk, az minket választ, az meg már teljesen mindegy, hogy milyen úton érkezik meg hozzánk. Amíg várunk, szeretnék itt beszélgetni Sorstársakkal, hátha könnyebben telik ez a nehéz időszak! :)
További ajánlott fórumok: